Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ 1937 január i " lCumMi.ok & Váci uccában sem drágább Cfi elsőrangú kiszolgálás pontos service, előnyös csere. — „Koncert nél 9V., Váci u. 23 ' , ; KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET.' , IV.. Fetenclck-len A fenti készüléket, de az összes típu­sokat is készséggel Bemutatja lakásán Lengyel ráiii VI., Teréz körút 38. Részlet - Csere Tel. 1-16,-39 nyérben. És az Istenben, aki minden falat kenyérben jelen van. Szilveszteri boros má­mor és az újévi ropogós malac, amely a nép­mese áhítatos naivitásával jelképezi a jólétet, mindezek a mókák és formaságok — a lélek­ismerő tudja — alapjában nagy és mély megrendiiltséget akarnak leplezni. Minden holnapon, háromszázhatvanöt holnapon, a ti­tok félelmes fensége. Lépjünk elébe hittelí Próbáljunk jó emberek és jó magyarok lenni, mindenki a maga. posztján, kicsiny életbirodalmában, sorsának átélt hivatottsa­gában.- Ügy még sosem volt, hogy sehogy sem lett volna. Tavaly nem minden volt jól, de lehetett volna rosszabbul is. Idén* Jobb lesz, mert akarjuk, hogy jobb legyen. És fel­nézünk^ a szilveszteri égre, nem a középkori asztrológus babonás horoszkópszerkesztő reszketésével, de felnézünk, hogy megkeres­ésük a gyémántfényű csillagokat« Megkeres­sük őket, mért — tudósul és józanul így tud­juk — vannak. Nem hulltak le a csillagok. Gról Bethlen István a nemei revízíóeUenes támadásokról, a kisebbségi kérdésről és a magyar belpolitika feladatairól (Saját tudósítónktól.) Gróf Bethlen István a 8 órai Ujság-baa egy interjú keretében válaszolt a német revízióellenes támadásokra. Mindenek­előtt megállapítja, hogy külpolitikai helyzetünk az utolsó év során javult. Aggasztó azonban, hogy kisebbségeinkkel szemben a helyzet az utódálla­mokban távolról sem kielégítő. — Most, amikor Románia a kisebbségi szerző­désben vállalt kötelezettségeit mind nyíltabban és embertelenebbül szegi meg, — mondotta Beth­len — azokhoz a nagyhatalmakhoz kell elsősorban apellálnunk, amelyek Trianonban szomszédaink túlzott területszerzésének ellensúlyozására a kisebbségi szerződés megkötését és a népszövet­ségi alkotmány 19. paragrafusának _ beiktatását követelték. Az ö kötelességük a megbillent egyen­súly helyreállítása. Ha ez a lépés eredménytelen, utolsó kísérletképpen a Népszövetséghez kell for­dulnunk, s talán a Népszövetség tudatára ébred annak, hogy a béke fenntartásának egyik kardi­nális követelménye, hagy ve lehessenek Európá­ban rabszolgasorban sínylődő és a többség kénye­kedvének kiszolgáltatott kisebbségek. Ül kell tökélve lennünk, hogy ezt a harcot teljes erővel folytatjuk le és utolsó konzekvenciáit is levonjuk. A Németországban elhangzott sajtótámadá­közül Bethlen csak Rosenbergnek, a nemzeti Szo­cialista párt külügyi vezetőjének cikkét fai tja fon­tosnak. Véleménye szerint a cikk tartalma és a hivatalos német álláspont között különbség van. Ami Rosenberg állításait illeti, a magyar közvé­lemény nem vállalhatja azt a vádat, amely sze­rint Magyarország Németországot túlzott religiös követelése terén m "fi váltá > apostolik ént i-sxcrelné kihasználni. Rosenborg .Magyarországtól a reví­zió. kérdésében cnmérssklc.tét vár,. márpedig Né­metország tulajdon iüvfeteiései - tettSí 11 J semmi esetre sem járt el túlzott önmérséklettel. Megálla­pítja Betblpo, hogy mikor Németország az oszt­rák . Anschlugst erőszakolta, Magyarország a leg­nagyobb önmérsékletet tanúsította ,és egy lép?,st sem tett e" kísérlet ellen. Be a legnagyobb önmér­sékletet tanúsította Magyarország a revíziós kö­vetelések terén is. — Tudja-e Rosenberg úr egyáltalában, — kér­dezi Bethlen ~ miből állnak a mi revíziós köve­teléseink? A magyar kormány mindössze igazsá­gosabb rendezést kíván a béke érdekében. Azzal a szemrehányással, hogy követeléseink túlzottak, belátó angol részről sohasem találkoztam, s itt csodálkoznom kell. hogy a velünk sorsközösség­ben élő nemzet fiának ajkáról kell ilyen váddal találkoznunk. Fáj a magyar közvéleménynek, hogy akkor, amikor a legcsekélyebb indokot sem, adta. olyan rendreutasításban részesül jön, amelyre senkit a világon nem tartok hivatottnak, legkevésbé nemet embert. Azt hiszem, nekem, aki németbarát voltam és vagyok, nem veszi rossz­néven a német közvélemény, hogy ezt őszintén megmondom s hiszem, hogy a hivatalos Német­ország másképpen gondolkozik, mini Rosen­berg úr. Ezután Bethlen a magyar belpolitikáról be­szélt és megál apította, hogy a Darányi-kormány mái is tok eredményi mutathat fel. MindenekeLőtt -alkotmányos állapotot teremtett saját pástjában, sikerült békés párt közi atmoszférát teremteni«, s hajlandó megtenni a szükséges lépéseket az égelő alkotmányjogi reformok terén, s fokozatos egy­másutánban likvidálja a kifogásolt multat. Ezután Bethlen a haladó konzervatív keresztény politika, feladatait a következőkben foglalta össze: likvi­dálni kell a multat, vissza kell vezetni a magyar körletet az alkotmányos tradíciók útjára. Meg kell oldani az alkotmányjogi reformoJcat. Az el­adósodott egzisztenciákat talpra kell állítani, '"íenifozúT "Kell -a 'fSlÖhÖzjíitóTtak téfhelfe 'munka­: ajkaimat kell teremteni a munkanélkülieknek és a^regóizságiigyi. szociális, a betegsúg és öregség énőü váló biztosítást mésj keH valósítani. — Sorsüöntő alkotmányjogi reformok előtt állunk, — fejezte be nyilatkozatát Bethlen — amelyeik alapjaiban rendíthetik meg a megmaradt csonka. ország létét, de jól megoldpa* viszont, egé&z.ségesebb fejlőd&s , útját, nyithatják mefí. Vidéki történet ROZSAKERT Irta: BABITS MIHÁLY Franci ijedten tiltakozott, üayetlenül mentegetőzött — Nagyon kedvesnek kell lennie hoz­zám, ha ki akar engesztelni, — mondta Irén. — Igazán nem fél a ragálytól? Az influenza akkortájban jött divatba, az orvosok csupa bacillussal fenyegetőztek. De Franci világnézete a lovagiasság alapján ál­lott, mely hölgyek jelenlétében halálmegvető bátorságot ír elő. — Énrajtam nem fog semmiféle ragály. — Akkor üljön ide az ágyam szélére. Kö­zelebb, Francika! — Irén beljebb húzódott, helyet csinált. Franci nem sokat ült még szép lányok ágyaszélén, noha életének ezt a mínuszát vi­lágért sem árulta volna el például patikusba­rátja, Oszoly Pista e'őtt. De oly elfogódottan helyezte sovány hátsórészét a kiálló keret­deszkára, mintha csak a fehér lepedő szüzes­ségét óvná a csíkos nadrágszövet érintésétől. — Mama azonnal jön: egy kicsit rendbe­szedi magát. — kezdte a társalgást Irén. — Mióta én nyavalyáskodom, .minden házidolog őrá hárul, pedig ő is beteg szegény. Mit csi­nál »kismama«? De abban a pillanatban Franci megcsú­szott a politúros deszkán. A csíkos nadrág le­pottyant a szűz lepedőre. Franci támaszt ke­resve a vánkoshoz kapott. A vánkos behup­pant. S mintha egy kis egér surrant volna ki alóla! Egy kis tükör yp£í, amit Irén ott rejte­a getett és egy púderes doboz. Franci utána­kapott, meglökte a dobozt, a doboz legurult a padlóra s szétnyílt a szőnyegen. ^ -i Jesszus, mit szól a'márim! — sikoltott Irén és már nevetett. — Ne, hijgyje azért, hogy én derűre-borűra púderezem magam. Csak a lázhólyagokat akartam elleplezni.".. — Végtelenül restellem.,. — dadogta Franci. Elvörösödött, fölugrott, most négy­kézláb állott a szőnyegen. Kétségbeesett, kí­sérleteket tett a kihullt arcport a tenyerével összekaparni. — Hagyja csak, Francikc! Maga nefíi te­het semmiről. Üljön vissza, de kényelmeseb­ben. Így ni! Ne legyen már olyan ügyetlen. Ügylátszik, mégiscsak fél a ragálytól. Nem merne megcsókolni! Nevetett. — Ültünk mi már egymáshoz közelebb is, nem igazi ^ Franci most már benn ült mélyen az ágy közepén, s mint egy puha öblöt, érezte maga körül a paplanba burkolt Irént. A lány hatal­mába kerítette az egyik kezét, s fesztelenül játszott ujjaival. Sőt odanyomta a tenyerét a meleg melle fölé. — Hallgassa csak, milyen gyorsan ver a szívem. Meleg is vagyok. Meg kellene mérni, nincs-e megint lázam? S a nagy férfikezet, yiitit valami hőmérőt, becsúsztatta a csipkés hálóing alá. Ezalatt Francinak folyton úgy tűnt föl. hogy kifelé figyel, a szomszéd helyiségből hallatszó ne­szekre. — Bármely pillanatban benyithat a mama, — gondolta. S ő maga is az ajtó felé tekintgetett, a szoba stílustalan bútoregyvele­gén át, mely nem volt se háló, se »fehér lány­szoba«, egy sötét ebédlőasztal állt benne, szé­kekkel, s a sarokban az ágy. Franci az egész helyzetben valami feszélyező hamisságot ér­zeti Mintha egyikük sem gondolna arra, amit •tesz "vágy . bész'SÍ. ök éppenngy hazud­tak, mint, á szoba. Látszatra most körül­belül úgy. viselkedtek, mint, rendszerint éste ' a"' fííagóriában. összebújva " szerelme­sek módján. S köbben közömbös _ témák­ról csevegve, mintha csak futó ismerő.ök volnának. Francinak ecsetelni kellett az utóbbi ramsli-napok eseménydús fordulatait. Irén úgy tett, mintha ez szenvedélyesen érdekelné. De szív szerint ezúttal még azok a. ját.'kok sem érdekelték egyiküket sem, amiket Irén a Franci kezével folytatott. Szerelmes összebú­jás és közömbös társalgás: mindkettő csak szerep volt. Egyforma hazugság. Irén azonban eltökélten vitte mind a két szerepet. S egyszerre, mint aki nem bír már szenvedélyével, hirtelen fölnyúlt, eleresztette a Franci kezét, és mezítlen, sovány karjaival belecsimpaszkodott a nyakába. Fölhúzódzko­dott és éhesen csókolta az arcát, ahogy csak a sovány, madárszemű lányok tudnak csókolni. Franci alig tudta, hogyan védekezzen a külö­nös vihar ellen. S hogy megdöbbenése teljes legyen, ebben a pillanatban nyikorgott az ajtó, és benyitott az Irén mamája. Franci ösztönszerűleg, egy reflexmozdu­lattal ki akarta szabadítani magát az első ki­lincsrezzenésre. De a sovány, meleg karok erő­vel lefogták. Irén nem engedte el! Irén egy csöppet sem látszott zavarba jönni. Irén nem ijedt meg. Irén csak annál erősebben szorí­totta. Lógott a nyakáról. S teljes nyugalom­mal nézett 'föl a mama szemébe. — Mama úgyis tud mindent... mama, bemutatom a vőlegényemet! Most végre eleresztette a nyakát. Csuklón fogta a balkezét, s úgy nyújtotta át, diadal­mas mosollyal, a mamának, mintha valami születésnapi ajándékot prezentálna, vagy egy jól megcsinált házifeladatot mutatna be. (Folytatása k&vetkezifcj

Next

/
Thumbnails
Contents