Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ 1937 január 1 " lCumMi.ok & Váci uccában sem drágább Cfi elsőrangú kiszolgálás pontos service, előnyös csere. — „Koncert­nél 9V., Váci u. 23 ' , , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET.­ , IV., Ferenciek­len A fenti készüléket, de az összes típu­sokat is készséggel Bemutatja lakásán Lengyel rárni VI., Teréz körút 38. Részlet - Csere Tel. 1-16,-39 Vidéki történet RÓZSAKERT Irta: BABITS MIHÁLY Franci ijedten tiltakozott, ügyetlenül mentegetőzött — Nagyon kedvesnek kell lennie hoz­zám, ha ki akar engesztelni, — mondta Irén. — Igazán nem fél a ragálytól? Az influenza akkortájban jött divatba, az orvosok csupa bacillussal fenyegetőztek. De Franci világnézete a lovagiasság alapján ál­lott, mely hölgyek jelenlétében halálmegvető bátorságot ír elő. — Énrajtam nem fog semmiféle ragály. — Akkor üljön ide az ágyam szélére. Kö­zelebb, Francika! — Irén beljebb húzódott, helyet csinált. Franci nem sokat ült még szép lányok ágyaszélén, noha életének ezt a mínuszát vi­lágért sem árulta volna el például patikusba­rátja, Oszoly Pista előtt. De oly elfogódottan helyezte sovány hátsó részét a kiálló keret­deszkára, mintha csak a fehér lepedő szüzes­ségét óvná a csíkos nadrágszövet érintésétől. — Mama azonnal jön: egy kicsit rendbe­szedi magát. — kezdte a társalgást Irén. — Mióta én nyavalyáskodom,­­minden házidolog őrá hárul, pedig ő is beteg szegény. Mit csi­nál »kismama«? De abban a pillanatban Franci megcsú­szott a politúros deszkán. A csíkos nadrág le­pottyant a szűz lepedőre. Franci támaszt ke­resve a vánkoshoz kapott. A vánkos behup­pant. S mintha egy kis egér surrant volna ki alóla! Egy kis tükör yp£í, amit Irén ott rejte­n­getett és egy púderes doboz. Franci utána­kapott, meglökte a dobozt, a doboz legurult a padlóra s szétnyílt a szőnyegen. K­­i Jesszus, mit szól a­ márim! — sikoltott Irén és már nevetett. — Ne, hirgyye azért, hogy én derűre-borúra púderezem magam. Csak a lázhólyagokat akartam elleplezni.".. — Végtelenül restellem... — dadogta Franci. Elvörösödött, fölugrott, most négy­kézláb állott a szőnyegen. Kétségbeesett, kí­sérleteket tett a kihullt arcport a tenyerével összekaparni. — Hagyja csak, Francisa! Maga neffi te­het semmiről. Üljön vissza, de kényelmeseb­ben. Így ni! Ne legyen már olyan ügyetlen. Úgy látszik, mégiscsak fél a ragálytól. Nem merne megcsókolni! Nevetett. — Ültünk mi már egymáshoz közelebb is, nem igazi . Franci most már benn ült mélyen az ágy közepén, s mint egy puha öblöt, érezte maga körül a paplanba burkolt Irént. A lány hatal­mába kerítette az egyik kezét, s fesztelenül játszott ujjaival. Sőt odanyomta a tenyerét a meleg melle fölé. — Hallgassa csak, milyen gyorsan ver a szívem. Meleg is vagyok. Meg kellene mérni, nincs-e megint lázam? S a nagy férfikezet, gu­űit valami hőmérőt, becsúsztatta a csipkés hálóing alá. Ezalatt Francinak folyton úgy tűnt föl, hogy kifelé figyel, a szomszéd helyiségből hallatszó ne­szekre. — Bármely pillanatban benyithat a mama, — gondolta. S ő maga is az ajtó felé tekintgetett, a szoba stílustalan bútoregyvele­gén át, mely nem volt se háló, se »fehér lány­szoba«, egy sötét ebédlőasztal állt benne, szé­kekkel, s a sarokban az ágy. Franci az egész helyzetben valami feszélyező hamisságot ér­zett Mintha egyikük sem gondolna arra, amit­­tesz "vágy . kész"Sl. ők éppen úgy hazud­tak, mint, a szoba. Látszatra most körül­belül úgy­ viselkedtek, mint, rendszerint este " a"' filagóriában, összebújva " szerelme­sek módján. S köbben közömbös a témák­ról csevegve, mintha csak futó ismerősök volnának. Francinak ecsetelni kellett az utóbbi ramsli-napok eseménydús fordulatait. Irén úgy tett, mintha ez szenvedélyesen érdekelné. De szív szerint ezúttal még azok a­ játé­kok sem érdekelték egyiküket sem, amiket Irén a Franci kezével folytatott. Szerelmes összebú­jás és közömbös társalgás: mindkettő csak szerep volt. Egyforma hazugság. Irén azonban eltökélten vitte mind a két szerepet. S egyszerre, mint aki nem bír már szenvedélyével, hirtelen fölnyúlt, eleresztette a Franci kezét, és mezítlen, sovány karjaival belecsimpaszkodott a nyakába. Fölhúzódzko­dott és éhesen csókolta az arcát, ahogy csak a sovány, madárszemű lányok tudnak csókolni. Franci alig tudta, hogyan védekezzen a külö­nös vihar ellen. S hogy megdöbbenése teljes legyen, ebben a pillanatban nyikorgott az ajtó, és benyitott az Irén mamája. Franci ösztönszerűleg, egy reflexmozdu­lattal ki akarta szabadítani magát az első ki­lincsrezzenésre. De a sovány, meleg karok erő­vel lefogták. Irén nem engedte el! Irén egy csöppet sem látszott zavarba jönni. Irén nem ijedt meg. Irén csak annál erősebben szorí­totta. Lógott a nyakáról. S teljes nyugalom­mal nézett­­föl a mama szemébe. — Mama úgyis tud mindent... mama, bemutatom a vőlegényemet! Most végre eleresztette a nyakát. Csuklón fogta a balkezét, s úgy nyújtotta át, diadal­mas mosollyal, a mamának, mintha valami születésnapi ajándékot prezentálna, vagy egy jól megcsinált házifeladatot mutatna be. (Folytatása következike) nyérben. És az Istenben, aki minden falat kenyérben jelen van. Szilveszteri boros má­mor és az újévi ropogós malac, amely a nép­mese áhítatos naivitásával jelképezi a jólétet, mindezek a mókák és formaságok — a lélek­ismerő tudja — alapjában nagy és mély megrendü­ltséget akarnak leplezni. Minden holnapon, háromszázhatvanöt holnapon, a ti­tok félelmes fensége. Lépjünk elébe hittel! Próbáljunk jó emberek és jó magyarok lenni, mindenki a maga­ posztján, kicsiny életbirodalmában, sorsának átélt hivatottsá­gában.­ Úgy még sosem volt, hogy sehogy sem lett volna. Tavaly nem minden volt jól, de lehetett volna rosszabbul is. Idén* Jobb lesz, mert akarjuk, hogy jobb legyen. És fel­nézünk­ a szilveszteri égre, nem a középkori asztrológus babonás horoszkópszerkesztő reszketésével, de felnézünk, hogy megkeres­ésük a gyémántfényű csillagokat. Megkeres­sük őket, mert — tudósul és józanul így tud­juk — vannak. Nem hulltak le a csillagok. Gróf Bethlen István a német revízióelenes támadásokról, a kisebbségi kérdésről és a magyar belpolitika feladatairól (Saját tudósítónktól.) Gróf Bethlen István a 8 órai Ujság­ban egy interjú keretében válaszolt a német revízióellenes támadásokra. Mindenek­előtt megállapítja, hogy külpolitikai helyzetünk az utolsó év során javult. Aggasztó azonban, hogy kisebbségeinkkel szemben a helyzet az utódálla­mokban távolról sem kielégítő. — Most, amikor Románia a kisebbségi szerző­désben vállalt kötelezettségeit mind nyíltabban és embertelenebbül szegi meg, — mondotta Beth­len — azokhoz a nagyhatalmakhoz kell elsősorban apellálnunk, amelyek Trianonban szomszédaink túlzott területszerzésének ellensúlyozására a kisebbségi szerződés megkötését és a népszövet­ségi alkotmány 19. paragrafusának­­ beiktatását követelték. Az ő kötelességük a megbillent egyen­súly helyreállítása. Ha ez a lépés eredménytelen, utolsó kísérletképpen a Népszövetséghez kell for­dulnunk, s talán a Népszövetség tudatára ébred annak, hogy a béke fenntartásának egyik kardi­nális követelménye, hogy ne lehessenek Európá­ban rabszolgasorban sínylődő és a többség kénye­kedvének kiszolgáltatott kisebbségek. El kell tökélve lennünk, hogy ezt a harcot teljes erővel folytatjuk le és utolsó konzekvenciáit is levonjuk. A Németországban elhangzott sajtótámadó­közül Bethlen csak Rosenbergnek, a nemzeti Szo­cialista párt külügyi vezetőjének cikkét tar­tja fon­tosnak. Véleménye szerint a cikk tartalma és a hivatalos német álláspont között különbség van. Ami Rosenberg állításait illeti, a magyar közvé­lemény nem vállalhatja azt a vádat, amely sze­rint Magyarország Németországot túlzott religiós követelése terén m­asi váltá­s apostolik­ént i­smeretné kihasználni. Rosenborg :Magyarországtól a reví­zió­ kérdésében önmérsékle­tet vár,­ márpedig Né­metország tulajdon­iüv­etelései - tette1111 semmi esetre sem járt el túlzott önmérséklettel. Megálla­pítja Bethlop, hogy mikor Németország az oszt­rák­­Anschlugst erőszakolta, Magyarország a leg­nagyobb önmérsékletet tanúsította ,és egy lép­­st sem tett el kísérlet ellen. de a legnagyobb önmér­sékletet tanúsította Magyarország a revíziós kö­vetelések terén is. — Tudja-e Rosenberg úr egyáltalában, — kér­dezi Bethlen , miből állnak a mi revíziós köve­teléseink? A magyar kormány mindössze igazsá­gosabb rendezést kíván a béke érdekében. Azzal a szemrehányással, hogy követeléseink túlzottak, belátó angol részről sohasem találkoztam, s itt csodálkoznom kell, hogy a velünk sorsközösség­ben élő nemzet fiának ajkáról kell ilyen váddal találkoznunk. Fáj a magyar közvéleménynek, hogy akkor, amikor a legcsekélyebb indokot sem, adta, olyan rendreutasításban részesül­jön, amelyre senkit a világon nem tartok hivatottnak, legkevésbé német embert. Azt hiszem, nekem, aki németbarát voltam és vagyok, nem veszi rossz­néven a német közvélemény, hogy ezt őszintén megmondom s hiszem, hogy a hivatalos Német­ország másképpen gondolkozik, mint Rosen­berg úr. Ezután Bethlen a magyar belpolitikáról be­szélt és megál­apította, hogy a Darányi-kormány már is sok eredményt mutathat fel. Mindenekelőtt­­alkotmányos állapotot teremtett saját pártjában, sikerült békés párt­közi atmoszférát teremtenie, s hajlandó megtenni a szükséges lépéseket az égető alkotmányjogi reformok terén, s fokozatos egy­másutánban likvidálja a kifogásolt múltat. Ezután Bethlen a haladó konzervatív keresztény politika, feladatait a következőkben foglalta össze: likvi­dálni kell a múltat, vissza kell vezetni a magyar körletet az alkotmányos tradíciók útjára. Meg kell oldani az alkotmányjogi reformokkat. Az el­adósodott egzisztenciákat talpra kell állítani,­­"tenitorás "kell­­a 'földhözsíitóttak terhelte 'munka­: alkalmat kell teremteni a munkanélkülieknek és a­zegészságü­gyi, szociális, a betegség és öregség­ének való biztosítást most kel valósítani. — Sorsdöntő alkotmányjogi reformok előtt állunk, — fejezte be nyilatkozatát Bethlen — amelyeik alapjaiban rendíthetik meg a megmaradt csonka­ ország létét, de jól megoldja* viszont, egész­ségesebb fejlődés , útját, nyithatják mest.

Next