Pesti Napló, 1937. január (88. évfolyam, 1–25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

4 Péntek PESTI NAPLÓ 1937 január 1 " B. II. e. fc. * Ma újév napja van. Miért? Mert Kr. e. 46-ban így parancsolta a római consul. Az időszámítás világszerte mindenütt a csillagokhoz igazodik. Nincs vallás, mely­nek ünnepei több-kevesebb összefüggésben ne lennének a csillagászattal. De nincsen olyan tudós csillagász, aki ki tudná mutatni, hogy január elsejének valami csillagászati jelentősége van. A kereszténység római birodalmi területen keletkezett és terjeszkedett s annak az elvnek alapján, hogy »adjátok meg a császárnak, ami a császáré«, alkalmazkodott az állami intézmé­nyekhez mindaddig, míg ezt saját hitelveinek sérelme nélkül megtehette. A kereszténység első két évszázadá­ban az új vallás is január elsejétől számította az új évet, de ezt a napot egyházi ünnepnek nem tartotta. A pogány Róma sem tartotta jelentékeny napnak január elsejét mindaddig, míg a nagy saturnusi nép­mulatság december 17—24-ről újév napjára nem terelő­dött át, ami nem tudom, hogy miért,­ de valószínűleg a harmadik század elején történt. Miben állott ez a népmulatság? »Mind­en munka, közérdek és magánügy pihent ezen a napon s az egész nép pajkos jókedvé­nek engedte át magát. Ki-ki rogyásig evett, a polgá­rok kölcsönösen megajándékozták egymást, még a rabszolgák is egy asztalnál étkeztek uraikkal, annak emlékére, hogy az aranykorban a halandók közt nem volt semmiféle rangkülönbség.« Ennek a pogány ünnepnek nem volt ugyan semmiféle vallási jellege, de mivel éppen ezért a keresztények is részt vettek benne, a tivornyázást a harmadik századtól kezdve már kárhoztatták az egyházatyák s hogy a kereszté­nyek részvételét lehetetlenné tegyék, újév napjára s a következő két napra szigorú böjtöt rendeltek. Ez, úgy látszik, nem használt, mert a pápák és a püspökök az év kezdetét időnként különböző dátumokra tették át, többnyire március 1-re vagy 23-re, a keleti egy­házban pedig szeptember egyre és csak századok múlva tértek vissza a január elsejei újévhez. Római szokás volt az újévi ajándékozás, ami majd­nem kötelező volt; a neve strem; az olaszoknál az ú­jévi ajándék neve ma is strem­e, és ebből lett a fran­ciáknál az étrem­es. Nálunk a gyerekek Mikuláskor és karácsonykor kapnak ajándékokat, a franciáknál újév­kor. A keresztény egyház a Juliim-naptárat átvette, csak c. mozgóünnepek megállapításában alkalmazkodott a zsidó időszámításhoz. Mindennapra esik legalább egy Szentnek (többnyire vértanunak) az ünnepe; ezek mind a római pogány naptárba vannak beillesztve. Január elsejére sokáig nem esett semmi egyházi ünnep; a 8. századtól kezdve azonban ez a nap annak az emlék­ünnepe, hogy Jézust felvették a zsidó vallásba a körül­metéléssel. Ezzel az újévi ünnep némi szimbolikus je­lentőséget is kapott.Az újévi jókívánságok ősidőktől fogva sablonosak és így őszinteségük nem mindig százszázalékos. A »Boldog újévet kívánok« kifejezés régibb, mint a kereszténység; a rómaiak újévi jókívánság-formulája ugyanis ez volt: »Annum novum faustum felicem tibi.« (Magyarul: --Szerencsés és boldog újévet ne­ked.«) Nyil­vánvaló, hogy ebből lett a B. u. é. .sc. A németek tipikus jókívánsága: Glück zum Neujahr! Nyugat-Poroszországban azonban más formula volt szo­kásos: »Lang zu leben, selig zu sterben!” (Sokáig élj, és úgy halj meg, hogy üdvözülj.) A Felketeerdőben így kívánnak boldog újá­vet: »Den Heiligen Geist!«. (A Szent Lelket!) A hollandusok régi kívánságformulája: »Nyu­godt szivet!« Helgolandban újév napján így köszönnek egymás­nak az emberei: »Jó halaikat kívánok!« Nem azért, mintha nagyon szeretnének halat enni, hanem azért, mert a halászat a főfoglalkozásuk és a sok jó hal je­lenti nekik a szerencsét. Norvégiában és Svédországban, ahol a városokat kivéve, az em­berek távol laknak egymástól, az atya­fiak és a jóbarátok újév napján szokták meglátogatni egymást: száz kilométer távolságról is összesereglenek és nagy dínom-dánomot csapna­­. A katolikus egyház még ma is kissé tartózkodóan viselkedik ezzel az ünneppel szemben: az ádventi böj­tön ugyan már túl vagyunk, de újév napja még abba a tilalmi időbe esik, amikor nem szabad a püspök en­gedélye nélkül házasságot kötni. Ez a tilalmi idő ja­nuár 6-án ért véget, s azután kezdődik a »farsang«. Az újévi ajándékozásban ma nincsenek szabályok,­­ hajdan voltak. A rómaiaknál, akiktől ez a szokás ered, csak annak adtak újévi ajándékot (de ez azután kötelező is volt), akinek szolgálatait az egész éven át igénybe vette az ember. Tehát a »személyzet” kapott újévi ajándékot, s ezenkívül a »­kliensek« is adtak aján­dékot uruknak, aki egész éven át tartozott őket védel­mezni. Az újévi köszöntő­vers német találmány. De ré­gente a német gyermek nem a szüleinek mondott kö­szöntőverset, hanem csak a keresztszüleinek, akiktől ezért nagyon szerény ajándékot kapott: egy perecet vagy egy kalácsot. Persze, akkor még nem voltak el­kényeztetve a gyermekek és már hetekkel előbb örültek az újévi perecnek, melyért elég hosszú verseket kellett betanulniuk, és minden évben másikat. Régente a szökőévekben nem volt szókés boldog új­évet kívánni. Nem tudom, hogy miért, de valószínűleg azért, mert a szökőévet anélkül is szerencsésnek tar­tották. Miután semmi nem lehet rokonszenves, ami hazug­ság, az újévi jókívánásért nem lenne nagy kár, ha tel­jesen kimenne a divatból. Amíg ez a gratuláció szinte kötelező, fel kell tenni, hogy a gratuláló sok esetben éppen az ellenkezőjét kívánja annak, amit mond,­­ ez pedig ha érthető is, nem szép dolog. Tömérdek gratulá­ciónak egyszerűen érdek az alapja: óhajtásunk lénye­gileg az, hogy akinek boldog újévet kívánunk, lehető­leg ne felejtsen el bennünket, s ez­zel nem neki, hanem valójában önmagunknak kívánunk valami jót. Sokan, akik tömegével kapják az újévi jókívánságokat, bizo­nyosan bosszankodnak, hogy mindezt viszonozni kell; az értelmes ember bizonyára kevésbé naiv, mint azok a nagy emberek, akik a rájuk bámészkodó sokaságban rendszerint hódolókat látnak: az ilyen újévi megemlé­kezéseket az okos ember mindig kritikával fogadja és teljesen egyénileg mérlegeli. A posta azonban valószí­nűleg minden fenntartás nélkül, egészen általánosan helyesli az újévi gratulációkat, mert ő az egyetlen, aki igazán keres rajtuk. Allandó raktárt tért a köv ikszó berendezési tárgyakból Mosdók, toilett-asztalok, W­C.-k, bidék, mosoeatók viztartányok, kiöntők, fallkutak, fürdőkályhák, toilettcikkek ú m. mosdópolcok, pohár-, szappan-, szivacs- és f­eketetartók, tükrök, fo°aso!­,vipereszekrények gumiszőnyesek, A Bálint, Károly körút Esz., szaküzlet SZERINT TANULJ NYELVEKET ! Az angol és a német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere mindenki számára. Tanultunk könnyen gyorsan németül. Ma­ dr. Ernan Hiokel, a Pázmány Péte Tud Egyetem elő­adója, a báró Eötvös kollégium tanára. A kiváló szerző Soképes tanítási gyakorlat gazdag tapasztalatai alapján írta meg fenti valóban újszerű művét, melyből mindenki­­öreg, fiatal — egyformán könnyedén, játszva és a legrövidebb idő alatt sajátíthatja el legtökéletesebben a német nyelvet 350 oldal­­ara fűzve 6.—, kötve 7.— peng. Tanultunk könnyen gyorsan angolul í­­rta: dr. Szanczi Miklós, az Aberdeen-i egyetem (Nagybri­tannia) Magisztere, a báró Eötvös József Collégium tanára. A helyes kiejtés pontos megjelölésével, szójegy­zék és a feladványok megfejtésével, dr. Ernst K­äckel tanár már ismert és közkedvelt módszere szerint feldolgozva és összeállítva. Ára fűzve 6 —, kötve 7.— pengő Kapható: Novák Rudolf és Társa könyvkereskedése VIII, Baross ucca 21 és Az Est könyvkereskedésében VII. Erzsébet körút 18 -20 és minden könyvkereskedésben Szenzációs per indul a Szuezi csatorna birtokáért Róma, december. (A Pesti Napló római szerkesztőségétől.) A legközelebbi jövőben nagyszabású per indul meg egyszerre három fórum — az egyip­tomi, a francia és a hágai nemzetközi bíróságok — előtt. A per tárgya: a Szuezi csatorna! Egy Negrelli nevű osztrák-olasz család perli majd a Suez Canal Companyt, a csatorna tulajdonjo­gáért, vagy legalább is annak egyik részéért. A család képviselője egy igen szerény körülmények között Rómában élő fiatal festő már részletesent megbeszélte a legkitűnőbb nemzetközi jogászok­kal a világszerte nagy érdeklődésre számítható per összes lehetőségeit és tanácsadói arra a meg­állapításra jutottak, hogy a Negrelli családnak elvitathatatlan joga van a Szuezi csatorna rész­vényeinek egy tekintélyes részéhez. Úgy tudjuk, hogy a vagyontalan Negrelli család mögött ko­moly erkölcsi és anyagi segítség áll és így a sze­gény fiatal festő felveheti a harcot a világ egyik leggazdagabb és leghatalmasabb vállalata ellen is, amely bizonyára nem fukarkodik majd pénz­zel, hogy a Negrelli-féle követelés érvényesítése elé gátat emeljen. Honnan ered a követelés ? Az első hallomásra fantasztikusnak látszó per nagyon is reális talajban gyökerezik. 1846-ban egy olaszokból, osztrák és német egyesületekből álló csoport ötezer aranyfrankkal járult a szuezi föld­szoros átvágásának lehetőségeit tanulmányozó bizottság anyagi támogatásához. A földszoros át­vágásnak ötlete Luigi Negrelli venetói mérnöktől származik, aki számos testületet — köztük a bécsi kereskedelmi kamarát is — mozgósított, hogy kisebb-nagyobb összegeket adjanak a hatalmas terv létrehozásához. Csak a földmérési és előké­szítési munkák töméntelen pénzt emésztettek fel. Negrelli — miután terveivel elkészült— érintke­zésbe lépett Lesseps Ferdinánddal és ketten együtt akarták megépíteni a csatornát. Mohamed Said pasa 1854-ben és 1856-ban a csatorna építé­sére adott engedélyében kikötötte, hogy a társa­ság alapító okmányába, az alapító tagok névso­rába fel kell venni mindazokat, akik akár szel­lemi munkával, akár tőkével vagy egyéb jelen­tősebb módon hozzájárultak a nagy munka létre­hozásához. A fontos kikötés sorsa közismert a csatorna történetének kutatói előtt: az okmányba nem vették fel azokat, akik munkájukkal és pén­zükkel az első tervek megszerkesztését lehetővé tették, ellenben egy sereg olyan nevet szerepel­tettek, amelyeknek viselői »idejében« kapcsolód­tak be, vagy pedig egyszerűen hatalmi szóval vetették fel magukat a listára. Negrelli maga is tiltakozott az alapító okmány meghamisított tar­talma ellen, de komoly támadásra már nem volt ideje: meghalt. Az osztrák kormány érdeklődik 1910-ben a Csatorna Társaság hivatalaiban különböző — nagyfontosságú — iratokat koboztak el, amelyekből tisztán kiviláglott, hogy Negrelli­nek és a többi testületnek és egyesületnek, ame­lyek az első terveket támogatták, joguk lett volna az alapító levélben szerepelni. Az osztrák keres­­kedelmi minisztérium felhívta a bécsi Kereske­delmi Kamarát és a trieszti Lloyd Tarm­intot, hogy vizsgálják meg: nem csatlakozhatnának e Negrel­t ö­zvegyéhez, Maria Gross Negrellihez, aki a maga részéről pert akart indítani a társaság ellen. A két testület egy neves párizsi ügyvédhez, Wielandhoz fordult, hogy érdeklődjön: milyen lehetőségekkel kecsegtetne ,a társasággal szem­beni követelés behajtása? Az ügyvéd Auguste d'A­ren­berg báróhoz, a társaság akkori elnökéhez és Bonnet vezérigazgatóhoz fordult felvilágosítá­sért. D'Arenberg kijelentette, elvi okokból csak az 1861-es alapítói listát fogadhatja el jogosnak, de magánközlésként megemlítette, hogy ez az álláspont nem jelent végleges határozatot és a társaság — mielőtt perre kerülne a sor — szíve­sen tárgyalna. A további fejleményeket a világ­háború kitörése akadályozta meg. Mi legyen a követeléssel? Maria Gross Negrelli asszony még ma is Bécs­ben él. 86 éves és aligha tudná végigküzdeni a harcot jogainak érvényesítéséért. Tizennyolc év­vel ezelőtt azonban még nagy mértékben foglal­kozott az üggyel és nagyon sok, döntő fontosságú okiratot gyűjtött össze. Ezek — a szakértők sze­rint — kétséget kizárólag bebizonyítják, hogy a Negrelli családnak joga van az alapítók számára fenntartott részvények bizonyos hányadához. Ma a S. C. C. részvényállomány a következőképpen oszlik meg: 71% a részvényeseké, 15% Egyiptomé, 19% az alapítóké, 2%% a tisztviselőké és 2% a tár­saság vezetőjé. A Negrelli család tehát a 10 ,­-os részvényeknek bizonyos hányadát igényelhetné. Ha a Negrelli család részvényeinek százalékos arányszáma talán nem is volna döntő fontosságú a vállalat vezetésének szempontjából, bizonyos jelentősége mégsem tagadható, miután az alapító tagok a felügyelő bizottságba külön delegátuso­kat küldenek és ezeknek kiválasztásánál sokszor egyetlen szavazat is dönt. De a »politikai« jelen­tőségen f­elül a Negres­i család számára komoly vagyont jelentenének a per megnyerése esetén nekik jutó részvények, hiszen a S. C. C. a világ egyik legjobban jövedelmező vállalata. A per — mint értesülünk — rövidesen meg­indul. Ha a Negrelli család lépése eredményre vezet, úgy alighanem hasonló cselekedetre szánja majd magát a bécsi Kereskedelmi Kamara és a trieszti Lloyd Társaság jogutódja is. Ismerve a nemzetközi bíróság munkatempóját, aligha remél­hető gyors döntés és bizony kérdéses, hogy a most húszegynéhány esztendős Negrelli dédunoka, nem értesül-e majd a döntésről nagyanyjának mostani életkorában. Barcs Imre KOZMÁNÁL kezdje meg ezt az új esztendőt VÁSÁROLJON inget, kai­a not, nyakkendőt KÁROLY KÖRÚT 3. SAROKÜZLET

Next