Pesti Napló, 1937. február (88. évfolyam, 26–48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

Budapest, 1937 88. évfolyam 26. szám Kedd, február 2 ELŐFIZETÉSI ARAK) Egy hóra 4.— pengd Negyedévre 10 80 pengd Félévre 2160 pengd Egyea szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap .... 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIAD Ó H I VATALL VII. ker., Rákóczi út 54, Teleion 1-455-59-tó) 50-ig. t-404-'19täl 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, elöflz*. tési-, utazási- és kSnyvosztálj« VII., Erzsébet körút 18- 20. Szerkesztőség Bécsben» L, Kohlmarkt 7. Csehek, németek, magyarok Szlovenszkói levél __ A csehszlovák politikában az átcsoporto­sítás szellője, amely régóta fújdogál, egyre erősbödő viharrá kezd fokozódni. Ma még nem akarják beismerni, hogy a mai kormányrend­szer ellenállóképessége hanyatlóban van, de a színfalak mögött puhatolódzások, tárgyalások, konventikulumok készítik elő egy új politikai •irányzat kialakulását. A Hodzsa-kormány a parlamentben koalí­ciós többséggel dolgozik. Ennek a koalíciónak vezető pártja a cseh agrárpárt és támogatói a különböző nemzetiségű szociáldemokrata pártok, valamint a kisebb német pártjk, ame­lyek három jelentéktelen minisztert is dele­gálnak a kormányba. Az ellenzéken állanak a koalícióval szem­ben főleg a Heinlein-féle szudeti német párt (egyben a cseh országgyűlés leghatalmasabb pártja), a magyarok és a Hlinka-féle szlovák 'néppárt, valamint egyéb pártcsoportok, ame­lyek közül a kommunisták eléggé számottevő erőt képviselnek. Ez a koalíció minden akadály ellenére eléggé jól funkcionálna, lm csodálatosképpen éppen a miniszterelnök agrárpártja nem akarná robbantani. Ennek a pártnak cseh nagybirtokosai azonban elégedetlenek a szo­cialista szövetséggel és a cseh kormányt jobbra szeretnék kanyarítani. Ennek az irányzatnak Beran, a cseh agrárpárt elnöke a feje, aki nem egyszer nyíltan szembeszállott már magával Hodzsa miniszterelnökkel, sőt elment Hodzsa fészkébe: Zólyomba és ott is odacsördített a saját miniszterelnökének, annyira, hogy nem­régen kénytelen volt egy hűvös nyilatkozat­ban kijelenteni, hogy az agrárpártban nincs semmiféle ellentét. De természetesen ezt ő maga. sem hiszi. Beran koncepciója az, hogy a szocialistákat ki kell szorítani a kormányból és helyükbe a Henlein-féle szudeti német pár­tot kell beterelni a koalícióba, valamint meg kell kísérelni, nem lehetne-e a szlovák Hlinka­pártot ismét bevonni a kormányba. Mindenesetre merész koncepció, méltó egy nagyszabású államférfi felfogásához, csak éppen nincs senki, aki e percben el tudná kép­zelni, hogy ez miként lehetséges. A nagybir­tokosokat nemcsak a marxista pártok ellen érzett ellenszenv vezeti törekvésükben, hanem külpolitikai pálfordulás is: miként lehetne az orosz szövetség helyébe n németekkel való megegyezést megteremteni és ezzel a cseh ál­lam biztonságát is új alapokra fektetni. Ez a gondolat másképpen, mint a Henlein-féle szu­deti németeken keresztül meg nem valósítható. A szudeti németek bevonása azonban nem olyan egyszerű. Ez a hatalmas német párt, amely ma is rendelkezik a három és fél millió német nép szavazatainak közel 80%-ával, üres kézzel nem mehet be a kormányba. Hiszen német miniszterek eddig is figuráinak a kor­mányban, csak éppen nem pondorálnak. Hen­leinék nemzeti autonómiát akarnak közigaz­gatási, kulturális és gazdasági tekintetben egyaránt. Ezzel eddig a kormány határozottan szembefordult. Azt rebesgetik most, hogy Hen­leinék esetleg készek ebből a merev álláspont­ból engedni, ha egyébként a kormány eltökélt szándékát látják, hogy a németeket mint má­sodik államalkotó népet kezelje. Bizonyos, hogy gazdasági tekintetb?n a német ipari vi­dék az utóbbi időkben előnvöket élvez és szá­mos olyan munkaalkalom, ami eddig a csehek­nek jutott, ma a német ipari vidéket foglal­koztatja. De ez igen szerény kezdet. Ha azon­ban figyelembe vesszük a cseh állqm egzisz­tenciájára azt az óriási vívmányt, ha a német kisebbségen keresztül sikerülne neki a német birodalom csehellenes politikáját is leszerelni, akkor nem muszáj éppen lehetetlennek tartani, hogy amennyiben Henlein is enged a merev­ségéből, akkor a cseh kormány is messzebb kész elmenni a németekkel szemben, mint amennyire eddig hajlandóságot mutatott. Nem akarjuk most azt a sok egyéb komplikációt fel­sorolni, ami ennek a német-cseh kiegyezésnek az lítjában áll, mert hiszen egyelőre elég, ha látjuk magát az eltökélt törekvést, hogy a csehszlovák belpolitika képét teljesen átfor­málják, még pedig éppen a miniszterelnök pártja részéről. Bölcs ember volna az, aki megmondaná, hogy ebben az új orientációban maga Hodzsa mennyiben van benne. Igen beavatott poli^ tikusok éppen olyan határozottan állítják, hogy ez az akció Hodz.-a Vllöfii megy és Hodzsa megbuktatására tor, mint amilyen kategoriku­san hangoztatják mások, hogy az egész játék Hodzsa tudtával történik. Egyik nap Hodzsa meleg baráti szavakat vált saját szociál­demokrata szövetségeseivel, máskor pedig (mint a napokban is történt a hodzsapárti pozsonyi Slovenszky Dennikben) megtámadja szocialista szövetségeseit és erélyesen megvédi velük szemben a saját agrárpártját attól a vádtól, hogy ez a párt a latifundiumok pártja volna, ami már azért sem lehetséges, — úgy­mond — mert mögötte a kisgazdaszavazók százezrei állanak. Hodzsa okos politikus es jól látja, hogy a köztársaság léte függ attól, hogy megcsinálja-e a német kiegyezést. Akár tet­szik azonban Hodzsának, akár nem a Beran­féle akció, tény, hogy a német-cseh kiegyezési tárgyalások megindultak és Hodzsa ebbe bele­vonta (állítólag egyenesen Benes kívánságára) az úgynevezett neo-aktivista német fiatalsá­got, vagyis a Henlein-pártnak azokat az ele­meit, amelyek szakítani akarnak az elzárkó­zás politikájával és keresik a lehetőséget a cseh állampolitikába való bekapcsolódásba. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a sorsa e tár­gyalás során azoknak a német pártoknak és politikusoknak, akik eddig is sorfalat állottak a cseh kormányzat és így a cseh állam mellett is, vájjon ezeket feláldozná Hodzsa vagy a német-csfeh kiegyezés alapfeltételéül jelölné meg, hogy ezeknek is benne kell lenniök a megegyezésben, arra eddig senki sem felelt. Ennek a német-cseh kiegyezési törekvés­nek a szenzációja e percben a német sajtóban bekövetkezett nagy változás. Az történt, hogy a Prager Tagblatt nevű cseh-német világlap tulajdonost cserélt és ezzel együtt irányt vál­toztat. A Prager Tagblatt a csehországi német demokrácia ritka nagy tekintélyű orgánuma volt eddig, amely mögött a német demokrata közvélemény szinte zárt sorokban tömörült, A lap tulajdonjogát most a hírek szerint új pénz­csoport vásárolta meg, még pedig a Mercy­féle érdekeltség, amely természetesen német­birodalmi affinitásokat hoz be a laphoz. A I lap főszerkesztőjét már eltávolították és ez perli is a vállalatot. A Prager Tagblatt, úgy­l látszik, érzi a demokrata közvélemény elhide­gülését és ezért nemrégen vezércikkben síkra szállt a fecsegések ellen, amelyek egyes lapok körül keringenek a közvéleményben és számos világlap körül keringő pletyka kapcsán két szerény sorban ezt írja: »Eelőliink is azt az ostoba mende-mondát suttogják, hogy az anti­szemitákkal összeköttetésünk lenne«. Ez a fél­szeg cáfolat azonban nemhogy elcsitította volna a szóbeszédekét, hanem egyszerűen na­pirendre tűzte, mint valamilyen döntő jelen­tőségű politikai eseményt, a 'Präger Tagblatti kérdését és így a Lidovo Noviny című nagy, cseh demokrata lap megírja, hogy a német lap­nál újabban öt demokrata gondolkozású mun­katársnak mondtak fel és a lap lij irányzatá­nak feladata az lesz, hogy kapcsolatot teremt­sen a Henlein-párt és az agrárpárt jobb' szárnya között. Világos ebből, hogy az agrár­párt és a szudeti német párt között a közele­dési akció abszolút komoly. Természetesen Csehszlovákia magyar ki­sebbsége feszülten figyeli a nyilt és titkos ké­szülődéseket egyaránt, mert n magyarság sor­sára nem lehet közömbös, hogy megváltozik'-a a csehszlovák állampolitika és a kormány­koalíció- egész struktúrája átalakul-e vagy sem? Nem közömbös számára sem a cseh-német kiegyezés, még kevésbé a cseh-szlovák tárgya­lás. A cseh-német kiegyezés növelné a kisebb­ségi nemzetek nyomásának erejét a kormány­zatra, a szlovák néppárt bevonása pedig a szlo­venszkói autonomista mozgalmak kilátásait tá­gítaná. 'Mialatt azonban (néhány makacs na­cionalista. újságtól eltekintve) a cseh-német kiegyezést mint, reális követelményt latolja mindenki, addig a magyarsággal való meg- ' egyezéssel szemben vagy ellenséges indulatok nyilvánulnak meg vagy egyszerűen tagadják, hogy magyar kérdés volna vagy pedig nevet­ségesep ostoba feltételeket lanszíroznak egy cseh-magyar kiegyezés esetére. így a Cesko Slovo című lap t. szlovákok feltételeit köti cso­korba. Ezek között elég megemlíteni azt, pél­dául: kegyesen megengednék, hogy »állami szolgálatba a jövőben is felvesznek lojáiis magyarokat, amennyiben az összes követelmé­nyeknek megfelelnek«. Hogy .kit lehet lojális­nak tekinteni és mik azok az összes követdnoé­nyek, azt senki se mondta még eddig precízen. »Egyetlen magyar párt sem fogja a más nem­zethez tartozókat politikailag szervezni«, — hangzik egy továbi feltétel. Ami azt jelentené, hogy míg a cseh és szlovák pártok valóságos vadászatot tartanak a magyar szavazókra, dús pénzeket áldoznak »aktivista« magyar lapok fenntartására, miknek főfeladatuk a magyar­ság vezetőinek piszkolása, addig a magyar pártok bocsássák szélnek szlovák, zipszer,zsidó híveiket, nyissanak utat holmi nemzetiségi vérelemzésnek és az örök életre hivatott ma­gyarság fenyőerdeje önmaga dobálja le le­veleit. De szinte nem is csodálkozunk azon, hogy ilyen stupiditások láthatnak napvilágot, amíg azt követelik, hogy a magyarok ismerjék el, hogy a cseh köztársaság a csehek és szlovákok nemzeti állama. Európa egyik legvegyesebben lakott államát, ahol maga az uralkodó nép sem egységes, hanem csehekből, szlovákokból és ruténekből tevődik össze: nemzeti államnak el­ismerni csak politikai éretlenséggel lehetne, a magyarságra pedig sok mindent lehet ráfogni, csak éppen azt nem, hogy politikailag éretlen volna. Sem a német-cseh kiegyezés, sem a csehszlovák-magyar béke nem képzelhető el addig, amíg a csehek és szlovákok végre a nem­zeti állam kimérájától meg nem szabadulnak* Minden mellveregető jelenség dacára is azonban tény, hogy a csehszlovák állampoliti­kában az átalakulás kovásza dolgozik és min­den okunk megvan rá, hogy a magyarság ebből a mozgalomból ki ne maradjon és a rendszer­átépítésen kívül ne rekedjen« Üsmepl szám — Ára 24 fiilép * * «

Next

/
Thumbnails
Contents