Pesti Napló, 1937. március (88. évfolyam, 49–71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

2 Kedd PESTI NAPLÓ 1937 március 55 Meghűléses betegségeknél rheumatikus és köszvényes fáj­dalmaknál, idegfájdalmaknál és fejfájásnál, valamint az ízületek­ben és tagokban való fájdalmak­nál Togal-tabletták gyorsan és biztosan hatnak. Togal teljesen ár­talmatlan. Egy kisérlet meggyőz! Minden gyógyszertárban. P 1.80 nagyon, nagyon sokat vár a választójogi re­formjától; legelsősorban azt várja tőle, hogy visszaadja teljesen a falu adminisztrációjának és vezető társadalmának azt a nagyszerű füg­getlenségét, amelyre akkora szüksége van­­ az egész falunak is, de az egész országnak is. A nagyvárosban is suttogva kószál a hír, meg a pletyka, a legbárgyúbb pletyka is, hogy »hogy terjed« a demagógia, az importjelszó a falvakban, hol itt, hol ott bukkanva fel a li­dérctűz, mondjuk meg mindjárt, hogy az a li­dérct­űz, amely után­a nem futnak. Minden­esetre nagyon sok túlzás van az álhíreknek e sajátságos suttogó hírszolgálatában — túl so­kat adni rájuk kár, de ép akkora kár volna, nem törődni vele s nem venni észre, hogy egyes helyeken valóban, megdöbbentőn egyéni és társasutazásban csatangoltak a szélsőséges jelszavak, az uszításnak, heccelődésnek, nép­"bolondításnak vándorfrázisai. Ez nem szimp­tóma , mert a szimptóma Valaminek a tünete, míg itt, a szimptómában, a jelszavak kara­vánjában ki is merül maga a tény is. Aki is­meri a magyar falu hagyományíiű, vallásos derék népét, az tudja, hogy ez a demagógia nem verhet fészket sehol a magyar földön. De a demagógia nemcsak hatásában tűrhetetlen és kártékony , hanem kártékony önmagában is, kártékony: zenebonása által, kártékony még lármájában is, kártékony látszataiban is, ame­lyeket könnyen elszédíthető emberek fantá­ziájában kelthet. S mert kártékony; szükség van arra, hogy megzabolázzák, sőt szükség van arra, hogy egyetlen faluban ne találhas­son magának betörési pontot. Ehhez szükség van a magyar falu életének védelmére, fej­lesztésére is, szükség van arra, hogy a falu adminisztrációja, de a falu egész vehető tár­­­sadalma rendületlenül teljesítse azt a nagy hivatást, amelynek nemzetépítő jelentőségére ma a kormány több tagja is, élükön a minisz­terelnökkel rámutattak. GÉZA Regény­eS DUSÁN !­ Irta: Hunyady Sándor Az ünnepi vacsora tereferéje alatt Sztra­timirovics őrnagy véletlenül kiköpte, hogy mialatt ők így szórakoznak, rossz éjszakája lesz a járás volt főszolgabírójának. »Miért ? —­­ kérdezte Dusán. — Rendes ember!« Az őrnagy elmesélte, hogy gyanús idegeneket láttak nála, besúgták, hogy fegyvereket rej­teget a lakásán. Dusán a fogát szítta: »per­sze, nem volt szíve beszolgáltatni a vadász­puskáit«. A teológus elpirult. Eszébe jutott, hogy ő ennek az embernek az ágyneműjében hát Félénken szót emelt mellette: »Én nem tudok róla semmi rosszat!« »A jegyző tud!* — felelte az őrnagy. A társalgás tovább hul­lámzott. Arról is beszéltek, hogy milyen rö­viden végeznek manapság mindenkivel, aki az állam biztonsága ellen vétkezik. »Észre sem veszi, már föl is húzták!­* — mondta az őrnagy és az akasztás mozdulatát mutatta a kezével. Irina közel járt hozzá, hogy elájuljon. Nem volt csöppet sem kevésbé szerelmes, mint abban a pillanatban, amikor a fő­­bíró megcsókolta a szemöldökét és egy má­sodpercig érezte karjának szorítását. Sőt még erjedtebb, feszítőbb volt benne az elnyo­mott indulat. Forrt, mint a must. Csak az éltette, hogy Losonczy a közelében van. Csak­­az adott neki erőt, hogy félig-meddig elal­tassa Dusán gyanúját, mert a másik férfit féltette, akit most »farkasok vesznek körül«. Megmenteni. Hozzárohanni. Ez jó ürügy volt, horry láthaan. Gyötrelmesen örült a, gondolatnak, hogy látni fogja. Keresztre feszítve várta, amíg a vacsora véget ér. A feketekávét sem osztotta ki. El­tűnt. A vállára kapt­a szobájában perzsabun­dáját. És úgy, ahogy volt, selyem estélyi ruhá­ban, vékony atlaszcipőben nekivágott a ha­vas, szeles, fekete éjszakának. Dusán nem vehette észre, hogy a fele­sége nincs ott a szalonban a hemzsegő Vendé­gek között. Benne a húszesztendős baráti vonzalom melege támadt föl, olyan erővel, hogy egészen elnyomta a féltékenységet és a gyanakvást. »Mégsem hagyhatom benne a szószban! — gondolta. — Leszaladok hozzá, figyelmeztetem, hogyha valami féltenivalója van, dugja el, ha muszáj, szaladjon!« Biz­tatta magát. »Én jó szerb vagyok. De ha va­laki a húszesztendős barátját benne hagyja a pácban, az se nem jó szerb, se nem rossz szerb, az ronda fráter!...« »Igaz! Pénzt is viszek magammal! Hátha el kell szöknie! Legyen nála pénz!« Kinyitotta a dolgozó­szobában a kis Wertheim-szekrényt, kimar­kolt egy kötetnyi százast. Szmokingban volt, fél lakkcipőben. És mivel, amit érzett, még­sem Szerelem volt, engedett az okosságnak, megkereste a kalucsniját. Irina csak két perccel előtte indult el. Ha nappal van, megláthatta volna a feleségét, amint vadul gázol keresztül a piac térdig érő haván. A jegyző ezalatt gyanús levelek után kutatott, a főbíró lakásán. Kifordította az íróasztal fiókjait a földre. Fitymálva turkált a borítékok között. Aztán az áldozatára nézett: — Nincs véletlenül valami érdekes dolog a zsebében, nagyságos úri! Várjon csak! Megtapogatom egy kicsit! — és vigyorogva megindult a főbíró felé, K­osty megmotozza. Losonczy irtózva hátrált:­­ —» Hosszám ne nyúljon! — RaffleeSoflotta az öklét. Leütöm, ha hozzám mer érni a­ mocskos kezével! Gruicsnak mérhetetlen gyönyört szerzett, hogy a hatalom mozdulatával odainthetett a katonáknak: — Fogják meg a nagyságos urat! Irina keresztülbotlott a lelőtt kutya te­temén, végigrohant a belső tornácon és abban a pillanatban nyitott be a szobába, amikor a szuronyos bakák megindultak a főbíró felé. Fölsikoltott. A katonák közé vetette magát, megkapta és félretolta az egyik puska csövét: — Sztani! Megálljatok!! — rettegés, gyű­lölet és megvetés volt a hangjában. — Ezért viseltek fegyvert ?!! A haja kibomlott, a bundája kinyílt, mu­tatta pompás, esti ruháját, finom atlaszcipő­jén, selyemharisnyáján olvadni kezdett a hó. Vizes hónyomokat, parfümillatot hozott ma­gával. Borzasztó ijedelemmel odalépett a fő­bíróhoz, átkarolta a nyakát, a szeme a dup­lájára­ tágult. — Mit akarnak csinálni magával ! — suttogta. A férfin földöntúli büszkeség és boldog­ság hulláma ömlött végig: — Semmi baj, Irina! Csak szekíroznák? — gyöngéden leoldotta, nyakáról az asszony karját. — Vigyázzon, drágám, nincs semmi értelme, hogy kompromittálja magát! — Törődöm is én azzal! — mondta a vad állatok erejével Irina.­ A főbíró mellére bújt. Könyörgött- Parancsolt: — Szorítson magá­hoz! Éreseni akarom! Losonczy átfogta az asszony vállát, ma­gához vonta. Úgy álltak a szoba közepén, a szenvedély olyan mozdulatlan méltóságával, hogy a katonák bámulva eltátották a száju­kat­***†irtotta* kdrettaBifct - 666 romániai óvoda közül egy se magyar — Csehszlovákiában minden harmadik nap elkoboznak egy lapot Megdöbbentő adatokat sorolt fel a romániai és csehszlovákiai magyarság helyzetéről Kenéz professzor (Saját, tudósítónktól.) A tudományegyetem kisebb­ségjogi intézetében Kenéz Béla professzor folytatta a múlt héten megkezdett előadását az utódállamokban élő magyarság sorsáról. Az előadáson megjelent József Ferenc főherceg is. Kenéz professzor megdöbbentő eseteket sorolt fel az utódállamok magyarságának élet- é­s vagyonbizton­ságáról. A csehek és szerbek impériuma alatt sokszoro­san több embert ítéltek el politikai bűncselekményekért, mint a magyar Uralom idején. A román csend­őrség ok nélkül előállítja, botozza a magyarokat A magyarok templomainak ablakából kitördelik a piros és földszínű táblákat, mert ezek irredenta színek, viszont a magya­rokat a románok brutalitásai ellen nem védik meg. A sinfalvai magyarellenes atrocitások tettesei büntet­lenek maradtak, de az újságírót, aki hű tudósítást kö­­­ött a törvényszéki tárgyalásról, államellenes izgatás miatt bezárták. A Csehek Nógrád és Gömör megye minden magyar gazdasági egyletét bezárták, a Felvidé­ken több mint száz magyar vonatkozású szobrot törtek össze és még a kripták magyar fel­iratait is eltávolít­ják. — Hallatlan terrorral üldözik a sajtót — mondotta Kenéz professzor. — Csehszlovákiában átlag minden har­madik napra esik egy lapelkobzás. Romániában a magyar újságírókat titkos tárgyalásokon ítélik el a szabadság­vesztésen kívül internálásra és az újságírástól eltiltják őket. Dühöng a választási terror és így Romániában az 1933-iki választáson a magyarok mindössze tizenegy man­dátumot tudtak szerezni az őket számarányuknál fogva megillető harminc helyett. Talán fenyegetőbb a jog­fosztás a közoktatásügy és a földreform terén. A Fel­vidéken 88 községbe­­, ahol több mint negyven magyar iskolaköteles van, nincs magyar elemi iskola. A magya­roknak hetven polgári és tizenegy középiskolával, het­venhárom középiskolai osztállyal kevesebbjük van, mint számarányuk szerint megilletné őket. A Ku téri földön 34.000 betelepített cseh számára három középiskolában vannak párhuzamos cseh osztály­ok, a V­»Ma .««Il­t. ré­szére csak a beregszászi főgimnáziumban. Romániában fut­tt óvoda közt egyetlen magyarnyelvű sincs. A magyar felekezeti iskolákat egyre-másra zárják be. A magyar elemi iskolák száma, tizenöt év alatt 1120-szal fogyott. — Nemcsak szellemi, de anyagi javaiból is kifor­gatják a magyarságot.. Cseh légionáriusokat telepítet­tek színmagyar vidékekre. Erdélyben kíméletlenül bej­­­tották végre az agrárreformot, nem egy esetben egy­kétholdas földecskéjü­ktől is megfosztva a magyar hadi­rokkantakat és hadiözvegyeket. Hárommillió holdat, vettek el a magyaroktól telepítés címén. A m­agyar földbirtokosok ezen a címen másfélmilliárd pengő kárt szenvedtek. A magyar felekezetek 372.000 hold földjéből 314.000-re tette rá kezét az állam. A magyar vállalato­kat „racionalizálják”. A Felvidék ipara a cseh állami közszállításokban csak ötszázalékos részesedést kap, s régi virágzó iparát felfalta a cseh gyáripar. Nagyvá­radon a román impérium tizenöt éve alatt IZOO-tal fo­gyott a magyar iparosok­ Tordan XftSS-len 47 ma-, gyár­kereskedő zárta be üzletét. A Felvidék gyarmati sorsát jellemzi, hogy az 1936-35 között eltelt tíz év alatt 240­0 mm-en hagyták el szün­őföljüket, minden ti­­zennegyedik felvidéki lokos hazátlanná lett. Kénéz professzor végül megállapította, hogy a nem­zetközi szerződéseknek a kisebbségek jogait védő ren­delkezéseit nem tartották meg, ennélfogva a­ területi rendelkezéseik, s így maguk a szerződések teljes egé­szükben érvénytelenek. A Nemzetek Szövetségétől a múltak tapasztalatai alapján alig lehet eredményes vn­tézkedést várni. Célszerűbb lenne a kisebbségek védel­mét egyenesen a hágai állandó nemzetközi bíróságra bízni, amely pártatlan nemzetközi bizottság útján­­, helyszínért vizsgáltatná meg a panaszokat. . Az előadás-sorozatot jövő hétfőn hat órakor foly­t­­tatják. Ezeken Dezső a Shinamedence problémáiról­ tart előadást. Graz­ani állapota egyre javul - - a. Ad­disa-Abeba, március Graziani tábornagy, alkirály állapota esfőre javul, úgyhogy néhány nap múlva már teljesen­ felgyógyul. Frugoni tanár, kezelőorvos kijelen­tette, hogy komplikációktól egyáltalában nem kell tartani. Az alkirály betegszobájából továbbra is ellátja hivatali teendőit.

Next