Pesti Napló, 1937. április (88. évfolyam, 72–97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ . 1937 dftrilis 1 Magy, Kir, Osztálysorsjáték A 38. Osztály sorsjátéK I. osztályára mög fönntar­tott osztálysorsjegyeket, \ melyeket a régi tulaj­donosaik, el nem vittek. az Aj Igénylőknek kell Kiszolgáltatni. Tehát sürgős intézKedést Ké­rfinK, mert régi részt­vevőit nem számíthat­naK ezentúl arra, hogy eddigi sorsjegyszámai­Kat megKapjáK • A főárnsftók figyelmezte­tik t. üzletfeleiket, hOL»y csaK úív biztosíthatják részvétüKet az új sors­játéKra, ha a sorsje­gyeKért járó összeg az előírt 30 fillér Költ­séggel együtt legKésőbb a húzás előtt, tehát most az ilIetéKes helyeKre beérKeziK, különben minden további ige» nyüK megszüniK. AKi azonban bármely oknál fogva a beküldött sors­jegyeket nem akarja megtartani, Küldje azonnal vissza az illetékes helyre (mint nyomtatvány 2 fillér portóval) mert az idejében Ki nem fize­tett sorsjegyeit semmi iogot nem biztosítanaK, a föárusltóknak azonban Kart és veszteséget oKoz­naK, ha azokat postafordultával nem KapjáK vissza! Húzás már a jövä héten, 10-én kezdődik! Ac I. oszt. sors jegyárak t «/s-a 1/». V 4-7 B V 2=14 p «/i-28 pengő nem is lesznek talán mindenütt népszerűek. Európa keletén és Ázsia nagy részében egy sokmilliós nép erőszakkal megváltoztatta azt á társadalmi rendet,' amelyet a mult ráha­gyott. Ennek a múltnak a dicséreté,^ egyetlen liberális ember sem kísérelheti meg. 'Túl sago­san élénken élnek emlékezetemben azok*« drá­mai esztendők, amelyeken Franciaország a köztársaság megalapítása előtt átment, ahhoz, hogy túlzott szigorúsággal, hipokrita arccal megfellebbezhetetlen véleményt akarjak mon­dani. Vájjon ezt a népet mindig csak vissza kell taszítani úgy, ahogy azt egyesek ajánlják és kiközösítve »őket a népek társadalmából, valósággal börtönbe kell őket zárni? Én hiszek abban, hogy a szabadság fertőző betegség és hiszek a testvériség erejében. A gyűlölet és a veszekedés alapjára helyezkedve még soha senkinek sem sikérült nagyot al­kotnia. A régi demokráciák legfőbb törekvése az, hogy önmagukat megvédelmezzék, ugyanakkor azonban tiszteletben tartsák a mások függet­lenségét is, amellett pedig igyekeznek segí­teni azokat; a demokráciákat, amelyek még forrásban vannak. Mi franciák ellenségei vagyunk minden túlzásnak és a középutat tartjuk a legjárha­tóbbnak. Ezt vallja honfitársaim túlnyomó többsége is és ez a francia nép igazi esprit-je. Ha szabatos mondatban akarnám megfogal­mazni ezt a törekvésünket, akkor ezt monda­nám: a francia nép eszménye az okosság mind a munka, mind a béke és a becsület mezején. (Copyright by Pesti Napló & Opera Munetí.)' Uj helyzet előtt a kisantant Ma kezdődik a kisantant külügyminisztereinek belgrádi tanácskozása Párizs, március 31. _ _ A Temps vezető feielyen a kisantant 'külpoliti­kájával foglalkozik. A kisantant-államok egymás közötti kapcsolataiban a látszat ellenére sem kö­vetkezett be lényeges változás — írja a láp. — Ezzel szemben a kisantant és az európai nagy­hatalmak viszonya eléggé mélyreható módosulá­son ment át, ami a nagyhatalmak erőviszonyai­ban beállott eltolódásoknak tudható be. A kieantaiit annakidején azért jött létre, hogy tagjait megoltalmazza a magyar követelésekkel szemben. Ez az alakulat csakis Párizsban, vala­mint a Népszövetségnél kereshetett támogatást és éveken át szükségszerűen azt a politikát kellett folytatnia, amelyet Benes, Titulescu és Jeftics neve jelöl meg. De a helyzetben változások álltak be. Németország és Olaszország ereje megnöve­kedett. Délkelet-Európa államai úgy vélték, ihngy az xí.i helyzet iij embereket és bizonyos mértékig uj politikát követel meg. Jeftics és Titulescu le­tűnt a színről és Jugoszlávia gazdaságilag Német­országhoz közeledett, politikai téren pedig meg­kezdte Olaszországgal azt a kacérkodást, amely a minap egyezményre vezetett. A Temps nézete szerint egyébként a kisantant­államok új politikája csak kényszerhelyzet követ­kezménye. Olaszország és Németország továbbra is ,igen veszélyes szomszéd a kisantant-államok számára és a két nagyhatalom egyike sem ad­hatja meg nekik v azt a biztonságot,*.'amelyet az erős és teljesen önzetlen Franciaországgal való szoros szövetkezés a- Népszövetség 'keretéi közötti nyújtott nekik. > Egyébként távolról sem lehet rossznak minő­síteni azt, ami diplomáciai téren jelenleg Délkelet­Európában végbemegy. Franciaország sohasem törekedett hegemónia iránt ezen a vidéken és nem nézheti rossz szemmel a béke megszilárdítására irányuló törekvéseket. Párizs régóta.óhajtotta az olasz-jugoszláv közeledést és most csak örvend­het annak, hogy ez a közeledés megvalósult.. De Franciaország sértetlenül fenn akarja tartani a kisantanttal fennálló kapcsolatait éc úgy véli, hogy ezeknek a kereteknek meglazítása sem a kisantantállamok, sem a béke érdekeit nem szol­gálná. Bukarest, március 31. Antonescu külügyminiszter ma reggel Bel­grádba utazott. Prága, március 31. Krofta külügyminiszter szerdán délután Bel­grádba utazott, ahol részt vesz a kisantant állandó tanácsának értekezletén. Bukarest, március 31. Román politikai é« diplomáciai körökben igen nagy fontosságot tulajdonítanak a kisantant hol­nap Belgrádiban kezdődő értekezletének, különö­sen azok miatt az európai fontosságú események miatt, amelyek a legutóbbi kisantaritértekezlet ótfe történtek. Ezek között első helyen említik Jugo­szláviának Bulgáriához való közeledését, illetőleg ,az olusz-jugosziáv egyezményt. Belgrádnak Szó­fiával. majd Rómával kötött egyezményei romáii hivatalos körökben helyesléssel találkoztak, bár Romániában a sajtó egy részében még mindig bizonyos rossz hangulat nyilvánul meg ebben a z irányban. GÉZA K'S'TIY ÉS DUSÁN 51 Irta: Hunyady Sándor Éppen ott ült egy délben, amikor vékony gyerekhang szólította meg könyörgőn: — Nagyságos úr! kérek szépen egy kis kenyérrevalót, szegény világtalannak! A rongyosruhájú sovány kislány egy va­'kot vezetett kézenfogva. Egyikét ama élel­mes koldusoknak, aki rájött arra, hogy bár a szegény emberek szíve jobb, mégis okosabb dolog a Mária Valéria uccán vagy a Hangli előtt kéregetni, mint az Angyalföldön. Dusán, mialatt a zsebébe nyúlt, ránézett a koldusra. Szikár, fekete ember volt, az or­rán sötét pápaszem. Valahogy nem illett a vakok közé. a vákok szelídek. Ezen valami komiszság érzett, olyan volt, mint egy eltop­rongyosodott gigerli, piszkos kezének két ujja sárga a nikotintól. Dusán megismerte és megdöbbenve fölkiáltott: — Gruics! — szerbül folytatta: — Hogy kerülsz te ide!? Az . egykori írnok és jegyző is megis­merte régi ellenségének hangját. A válla előbb idegesen megrándult, mintha menekülni akarna, aztán a tejlesen elpusztult és nyomo­rékká lett embet szörnyű fölényével a hang irányába fordította arcát; . — Megvakultam, nagyságos uram! __ — mondta egyszerre könyörögve és fenyegetően, mintha annak, akivel beszél, valami része lenne a szerencsétlenségében. Pillanatra le­vette a fekete okulárét és megmutatta, bogy roncsolta össze a szemét a trachoma végső kifejlődése. ' " r Dusán teljesen elfelejtkezett a viszályról, amely köztük volt valaha. Csak arra gondolt, hogy a sovány kislány rossz helyen van a vak keze között. Azt akarta megmenteni va­lahogy. De hogyan? Rendőrt hívjon? Meg­kérdezte, most már magyarul: — A magáé ez a gyerek?. — Nem. Csak velem van! —- felelt© a vak rekedten és kereső mozdulattal kinyúj­totta kezét a levegőbe. — Fogd meg a kezem Mariskai Abból az ijedt gyorsaságból, ahogy Ma­riska engedelmeskedett, Dusán kétségtelenül láthatta, milyen lehet a sorsa. Fölállt a pad­ról s védelmezően a kislány piszkos hajára tette a kezét: — Mondja Gruics, akarja, hogy bejut­tassam valami menhelyre vagy fölvétessem a kórházba!? A vak rettegve felelte: — Nem akarok kórházba menni! Hagy­jon engem békén a nagyságos úr! — megrán­totta a gyerek kezét, indulatosan paran­csolta. — Vigyél innen Mariska! A kislány ijedten vezette'tovább a gaz­dáját. A jelenet olyan furcsa volt, a megva­kult spicli olyan hangosan beszélt, hogy kö­röskörül figyelni kezdtek. Dusán visszarettent a botránytól; ez az alak bizonyosan ordí­tozni kezdene, ha tovább forszírozná a dolgot. De később egyre jobban fájt, lelkének egyik örök sebe maradt, hogy nem járt a végére Gruics ügyének ott az uccán, hogy nem vá­lasztotta el tőle á penészes, kis proletár gye­reket, aki nem tudhatta, hogy az ördögöt ve­zeti a kezén. Eszébe jutott a boros éjszaka, amikor a barátjával együtt vallatta az Írnokot. Aztán látta Gruicsot, amikor jegyző lett, látta koc­kás bekecsét, félretaposott lakkcipőjét. A hangját hallotta,, ahogy a részegeket uszítja a kocsmában. A lelke teli lett haraggal, amely lassan szomorúsággá változott, ahogy- a kapcsolódó képek- során megjelent előtte Irina, hosszú batisz-t hálóingében, zöld selyem, török papu­csában, amint harmatosan a 'friss víztől ki­jön a fürdőszobából. Hazasétált a hoteljébe. A recepcióban át­vette a_ postáját. Elsőnek Milica levelét bon­totta ki. Ahogy olvasta, a keze remegni kez­dett, a betűk táncoltak a papíron, a gyomrá­ban olyasmit érzett, mint mikor az emberrel túlgyorsan megy a lift. Azt olvasta a levél­ben, hogy Irinának a mult hét keddjén, haj­nali négykor, egészséges leánygyermeke szü­letett ... VI, Családi összejövetel Negyedi néninél Negyedi néni házának kertje ís volt. Nem nagy, de kedves. Volt benne egy rózsa­grup, harminc tővel. Két gesztenyefa, öt ezüstfenyő, négy-négy almafa, szilvafa és barackfa. A gyümölcsfák között veteményes­ágyak voltak, spárgának, epernek, salátának, kalarábénak. Az ezüstfenyők közötti'tisztáson két hosszú kőasztal. A kert végében, a kerí­tés mellett fedett kuglipálya. Ezt a kuglizót még a háború előtt építtette Negyedi Dénes. De nem nagyon használhatta, mert nemso­kára rá koponyaér elmeszesedés következté­ben meghalt. Negyedi néni mégis gondosan ápolta a kuglizót, a pálya földje gyönyörűen le volt döngölve, a babák, golyók mind rend­ben voltak, hogy ha »olyan« vendégek jön­nek, szórakozhassanak. Ez a kert a rokonság képzeletében úgy élt, mint egy kis paradicsom. Azok a rokonok is tudtak róla, akik még soha nem látták. A régi Magyarország összetört területén élő, egymástól ..szerteszórt, nagy família, külön­böző családközpontjáiban sokszor fölmerült a terv, hogy: »nyárára le kellene menni Ko­lozsvárra Zsófihoz, szép háza, kertje van, strand is van a városban, csak ne lenne olyan drága.az.úti« , , (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents