Pesti Napló, 1937. április (88. évfolyam, 72–97. szám)
1937-04-01 / 72. szám
2 Csütörtök PESTI NAPLÓ , 1937 ápprilis 1 Magy, Ki. Osztálysorsjáték A 38. Osztály sorsjáték I. osztályára még fönntartott osztálysorsjegyeket, melyeket a régi tulajdonosaik, el nem vittek, az új Igénylőknek kell kiszolgáltatni. Tehát sürgős intézkedést kértünk, mert régi résztvevőik nem számíthatnak ezentúl arra, hogy eddigi sorsjegyszámaikat megkapják • A főárusítók figyelmeztetik. üzletfeleiket, hoggy csak úgy biztosíthatják részvétüket az új sorsjátékra, ha a sorsjegyekért járó összeg az előírt 30 fillér költséggel együtt legkésőbb a húzás előtt, tehát most az illetékes helyekre beérkezik, különben minden további igényük megszűnik. Aki azonban bármely oknál fogva a beküldött sorsjegyeket nem akarja megtartani, küldje azonnal vissza az illetékes helyre (mint nyomtatvány 2 fillér portóval) mert az idejében ki nem fizetett sorsjegyeit semmi jogot nem biztosítanak, a főárusítóknak azonban kárt és veszteséget okoznak, ha azokat postafordultával nem kapják vissza! Húzás már a jövő héten, 10-én kezdődik! Az I. oszt. sors jegyárak «/s a1/», V4-7B V2=14p «/i-28 pengő nem is lesznek talán mindenütt népszerűek. Európa keletén és Ázsia nagy részében egy sokmilliós nép erőszakkal megváltoztatta azt a társadalmi rendet, amelyet a múlt ráhagyott. Ennek a múltnak a dicsérete, egyetlen liberális ember sem kísérelheti meg. "Túlságosan élénken élnek emlékezetemben azok a drámai esztendők, amelyeken Franciaország a köztársaság megalapítása előtt átment, ahhoz, Párizs, március 31. _ _ A Temps vezető felelyen a kisantantkülpolitikájával foglalkozik. A kisantant-államok egymás közötti kapcsolataiban a látszat ellenére sem következett be lényeges változás — írja a lap. Ezzel szemben a kisantant és az európai nagyhatalmak viszonya eléggé mélyreható módosuláson ment át, ami a nagyhatalmak erőviszonyaiban beállott eltolódásoknak tudható be. A kisantant annak idején azért jött létre, hogy tagjait megoltalmazza a magyar követelésekkel szemben. Ez az alakulat csakis Párizsban, valamint a Népszövetségnél kereshetett támogatást és éveken át szükségszerűen azt a politikát kellett folytatnia, amelyet Benes, Titulescu és Jesuics neve jelöl meg. De a helyzetben változások álltak be. Németország és Olaszország ereje megnövekedett. Délkelet-Európa államai úgy vélték,hogy az új. helyzet ij embereket és bizonyos mértékig új politikát követel meg. Jeszics és Titulescu letűnt a színről és Jugoszlávia gazdaságilag Németországhoz közeledett, politikai téren pedig megkezdte Olaszországgal azt a kacérkodást, amely a minap egyezményre vezetett. A Temps nézete szerint egyébként a kisantantállamok új politikája csak kényszerhelyzet következménye. Olaszország és Németország továbbra is ,igen veszélyes szomszéd a kisantant-államok számára és a két nagyhatalom egyike sem adhatja meg nekik azt a biztonságot,*,amelyet az erős és teljesen önzetlen Franciaországgal való szoros szövetkezés a Népszövetségkeretei közötti nyújtott nekik. Egyébként távolról sem lehet rossznak minősíteni azt, ami diplomáciai téren jelenleg Délkelet-Európában végbemegy. Franciaország sohasem törekedett hegemónia iránt ezen a vidéken és nem nézheti rossz szemmel a béke megszilárdítására irányuló törekvéseket. Párizs régóta óhajtotta az olasz-jugoszláv közeledést és most csak örvendhet annak, hogy ez a közeledés megvalósult.. De Franciaország sértetlenül fenn akarja tartani a kisantanttal fennálló kapcsolatait és úgy véli, hogy ezeknek a kereteknek meglazítása sem a kisantantállamok, sem a béke érdekeit nem szolgálná. Bukarest, március 31. Antonescu külügyminiszter ma reggel Belgrádba utazott. Prága, március 31. Krofta külügyminiszter szerdán délután Belgrádba utazott, ahol részt vesz a kisantant állandó tanácsának értekezletén. Bukarest, március 31. Román politikai és diplomáciai körökben igen nagy fontosságot tulajdonítanak a kisantant holnap Belgrádban kezdődő értekezletének, különösen azok miatt az európai fontosságú események miatt, amelyek a legutóbbi kisantanttértekezlet ótre történtek. Ezek között első helyen említik Jugoszláviának Bulgáriához való közeledését, illetőleg ,az olasz-jugoszláv egyezményt. Belgrádnak Szófiával, majd Rómával kötött egyezményei román hivatalos körökben helyesléssel találkoztak, bár Romániában a sajtó egy részében még mindig bizonyos rossz hangulat nyilvánul meg ebben az irányban. Új helyzet előtt a kisantant Ma kezdődik a kisantant külügyminisztereinek belgrádi tanácskozása GÉZA KI SZTIY ÉS DUSÁN 51 Írta: Hunyady Sándor Éppen ott ült egy délben, amikor vékony gyerekhang szólította meg könyörgőn: — Nagyságos úr! kérek szépen egy kis kenyérrevalót, szegény világtalannak! A rongyosruhájú sovány kislány egy vakot vezetett kézenfogva. Egyikét ama élelmes koldusoknak, aki rájött arra, hogy bár a szegény emberek szíve jobb, mégis okosabb dolog a Mária Valéria utcán vagy a Hangli előtt kéregetni, mint az Angyalföldön. Dusán, mialatt a zsebébe nyúlt, ránézett a koldusra. Szikár, fekete ember volt, az orrán sötét pápaszem. Valahogy nem illett a vakok közé, a vakok szelídek. Ezen valami komiszság érzett, olyan volt, mint egy eltoprongyosodott gigerli, piszkos kezének két ujja sárga a nikotintól. Dusán megismerte és megdöbbenve fölkiáltott: — Gruics! — szerbül folytatta: — Hogy kerülsz te ide!? Az egykori írnok és jegyző is megismerte régi ellenségének hangját. A válla előbb idegesen megrándult, mintha menekülni akarna, aztán a teljesen elpusztult és nyomorékká lett ember szörnyű fölényével a hang irányába fordította arcát . — Megvakultam, nagyságos uram! __ — mondta egyszerre könyörögve és fenyegetően, mintha annak, akivel beszél, valami része lenne a szerencsétlenségében. Pillanatra levette a fekete okulárét és megmutatta, hogy roncsolta össze a szemét a trachoma végső kifejlődése. ' " Dusán teljesen elfelejtkezett a viszályról, amely köztük volt valaha. Csak arra gondolt, hogy a sovány kislány rossz helyen van a vak keze között. Azt akarta megmenteni valahogy. De hogyan? Rendőrt hívjon? Megkérdezte, most már magyarul: — A magáé ez a gyerek?. — Nem. Csak velem van! — felelt© a vak rekedten és kereső mozdulattal kinyújtotta kezét a levegőbe. — Fogd meg a kezem Mariskat Abból az ijedt gyorsaságból, ahogy Mariska engedelmeskedett, Dusán kétségtelenül láthatta, milyen lehet a sorsa. Fölállt a padról s védelmezően a kislány piszkos hajára tette a kezét: — Mondja Gruics, akarja, hogy bejuttassam valami menhelyre vagy fölvétessem a kórházba!? A vak rettegve felelte: — Nem akarok kórházba menni! Hagyjon engem békén a nagyságos úr! — megrántotta a gyerek kezét, indulatosan parancsolta. — Vigyél innen Mariska! A kislány ijedten vezette tovább a gazdáját. A jelenet olyan furcsa volt, a megvakult spicli olyan hangosan beszélt, hogy köröskörül figyelni kezdtek. Dusán visszarettent a botránytól, ez az alak bizonyosan ordítozni kezdene, ha tovább forszírozná a dolgot. De később egyre jobban fájt, lelkének egyik örök sebe maradt, hogy nem járt a végére Gruics ügyének ott az uccán, hogy nem választotta el tőle a penészes, kis proletár gyereket, aki nem tudhatta, hogy az ördögöt vezeti a kezén. Eszébe jutott a boros éjszaka, amikor a barátjával együtt vallatta az írnokot. Aztán látta Gruicsot, amikor jegyző lett, látta kockás bekecsét, félretaposott lakkcipőjét. A hangját hallotta,, ahogy a részegeket uszítja a kocsmában. A lelke teli lett haraggal, amely lassan szomorúsággá változott, ahogy a kapcsolódó képek során megjelent előtte Irina, hosszú batiszt hálóingében, zöld selyem, török papucsában, amint harmatosan afriss víztől kijön a fürdőszobából. Hazasétált a hoteljébe. A recepcióban átvette a postáját. Elsőnek Milica levelét bontotta ki. Ahogy olvasta, a keze remegni kezdett, a betűk táncoltak a papíron, a gyomrában olyasmit érzett, mint mikor az emberrel túl gyorsan megy a lift. Azt olvasta a levélben, hogy Irinának a múlt hét keddjén, hajnali négykor, egészséges leánygyermeke született ... hogy túlzott szigorúsággal, hipokrita arccal megfellebbezhetetlen véleményt akarjak mondani. Vájjon ezt a népet mindig csak vissza kell taszítani úgy, ahogy azt egyesek ajánlják és kiközösítveőket a népek társadalmából, valósággal börtönbe kell őket zárni? Én hiszek abban, hogy a szabadság fertőző betegség és hiszek a testvériség erejében. A gyűlölet és a veszekedés alapjára helyezkedve még soha senkinek sem sikerült nagyot alkotnia. A régi demokráciák legfőbb törekvése az, hogy önmagukat megvédelmezzék, ugyanakkor azonban tiszteletben tartsák a mások függetlenségét is, amellett pedig igyekeznek segíteni azokat a demokráciákat, amelyek még forrásban vannak. Mi franciák ellenségei vagyunk minden túlzásnak és a középutat tartjuk a legjárhatóbbnak. Ezt vallja honfitársaim túlnyomó többsége is és ez a francia nép igazi esprit-je. Ha szabatos mondatban akarnám megfogalmazni ezt a törekvésünket, akkor ezt mondanám: a francia nép eszménye az okosság mind a munka, mind a béke és a becsület mezején. (Copyright by Pesti Napló & Opera Monett.)" VI. Családi összejövetel Negyedi néninél Negyedi néni házának kertje is volt. Nem nagy, de kedves. Volt benne egy rózsagrup, harminc tővel. Két gesztenyefa, öt ezüstfenyő, négy-négy almafa, szilvafa és barackfa. A gyümölcsfák között veteményeságyak voltak, spárgának, epernek, salátának, kalarádénak. Az ezüstfenyők közötti tisztáson két hosszú kőasztal. A kert végében, a kerítés mellett fedett kuglipálya. Ezt a kuglizót még a háború előtt építtette Negyedi Dénes. De nem nagyon használhatta, mert nemsokára rá koponyaér elmeszesedés következtében meghalt. Negyedi néni mégis gondosan ápolta a kuglizót, a pálya földje gyönyörűen le volt döngölve, a babák, golyók mind rendben voltak, hogy ha »olyan« vendégek jönnek, szórakozhassanak. Ez a kert a rokonság képzeletében úgy élt, mint egy kis paradicsom. Azok a rokonok is tudtak róla, akik még soha nem látták. A régi Magyarország összetört területén élő, egymástól ,szerteszórt, nagy família, különböző családközpontjaiban sokszor fölmerült a terv, hogy: »nyárára le kellene menni Kolozsvárra Zsófihoz, szép háza, kertje van, strand is van a városban, csak ne lenne olyan drága.az.úti. . . (Folytatása következik.)