Pesti Napló, 1937. június (88. évfolyam, 121–145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

Budapest, 1937 88. évfolyam 121. szám Kedd, június 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ AKI VÁRNI TUD... Egy képviselő beszámolót­­mondott — és ez már csak azért sem pusztán a képviselőnek­­és a választókerületnek ügye, mert a képviselő neve: gróf Bethlen István, beszéde pedig: for­dulópontot jelenthet az egész politikai életben. Igazán »nagy beszéd« a kanizsai beszá­moló, igazi Bethlen-beszéd. Nem egyszerűen a politika mestervívója kápráztat benne, egy államférfi beszélt itt, akiről el lehet mondani, amit a múlt századvégi francia konzervatív po­litikáról mondtak, hogy befolyása hatalom nél­kül is nőttön nő. Itt van ez a beszéd minden külsőségével — jóformán az egész politikai világ odafigyelt. A szónoknak, ugy­e egyet­len »szervezete« nincs, egyszerű, pártonkívüli képviselő, mégis mindenki tudja, hogy ami­kor csak saját nevében beszél, akkor is közvé­leményt fejez ki; hogy alait mond, annak nem­csak előzménye van, de következménye is. Ez a pártonkívüli képviselő a sorban is­­— az élen van és egyedül sem — izolált. Gróf Bethlen István felelős politikus az ellenzéken is és min­den állásfoglalása: útirány. »Az a baráti kör rég szertefoszló, amely­nek zengtem első énekem«, mondhatja Bethlen is a Faust előszavával. Minden megváltozott azóta, a politikai életben s valamelyest az egész világban is. Ami Bethlen miniszterelnöksége alatt szélbali jelszóként röpködött, ma nem kis ,részben áttelepedett a szélsőjobboldalra. És «sokan, akik Bethlenben »a legfeketébb reak­ciót« látták, míg hatalmon van, rájöttek arra, hogy ezt a »reakcionáriust« szívében, lelkében a magyar parlamentarizmus géniusza ihleti meg. Nem kellett hozzá három esztendő s min­dem elfogulatlan ember számára itt volt a nagy ellenpróba — várjon Bethlen párturalmi törek­vései veszélyeztették-e a demokráciát, avagy pedig azok a párturalmi törekvések, amelyek­kel szemben Bethlen állt ki a demokrácia vé­delmére? Egy nagy író azt mondja, hogy a po­litikusnak egy elégtétele vajt: várni. Várni az idő­ múlását és az idő múlásával a­ jelszavak füstjének, gőzének szétoszlását a valóság felől. Ki emlékszik még arra a hangulatra, amelynek viharában Bethlen elvonult a hatalomról! Hogy megváltozott ez a hangulat ! Amikor Bethlen a Házban beszélt, jóformán az egész ellenzék, sőt jóformán a kormánypárt zöme mellette áll. Akkor jóformán senki sem volt kíváncsi szavára — ma közvéleményekben visszhangzik szinte minden szava. Mit tett ehhez Bethlen? Akár egy felesleges hangsúlyt is, — már­­mint egy olyan hangsúlyt, amely­ben a felelős államférfi szava a »minden áron ellenzéki« politika tenorjába csap át! Nem, Bethlen István megmaradt annak, aki volt, maradt a mindig reformképes magyar szellem, akinek fantáziájában is reálpolitika van és akinek reálpolitikájában is szív dobog. Persze, hogy ezt vagy azt miért nem csinálta akkor? ... De Bethlen István is elmondhatja egy régi Bethlennel, aki kancellár volt Erdélyben, hogy »mi is tudtuk volna­, hogy mit lett volna leg­jobb csinálni, de csak azt csináltuk, amit lehe­tett«. Azt, amit lehet. Ez a bethlenistváni reál­politika alapja. A kormány élén épúgy, mint a pártonkívüli ellenzéki képviselő helyzetében. Bethlen István nem hajhászta a hatalom halmozását, amikor a kormányon volt , és messze elkerüli a népszerűség elvarázsolt er­dejét az ellenzéken. Mi ez a nagykanizsai beszéd! Hadüzenet a kormánynak! Ellenkezőleg! Békeüzenet va­lamennyi pártnak. Szigorú és éles kritika az elmúlt rezsimről, amellett az igazi nemzeti egy­ség, a magyar összefogás konkrét és meggyőző hirdetése. Bethlen csak elismeréssel szól Da­rányi Kálmán miniszterelnök politikájáról, amely nyugalmat vitt a légkörbe, mikor az már a forrpontig hevült. »Nyíltan megtagadott minden közösséget a diktatúrával, hitet tett nyíltan és őszintén az alkotmány­osság mel­lett.« Bethlen rámutat arra, hogy még vannak csökevények a kormánypártban. Bizony Van­nak. A Nép szélső jobbszárnya mintha ma is magával akarná ragadni a viharzónába — vagy viharsarokba az egész pártot. A láthatatlan front ez, a sokat emlegetett láthatatlan front. A kormánypárt belső helyzete nem egy kér­désben vár még tisztázásra, de Bethlen István tovább megy és rámutat arra, hogy általában az egész pártéletben tiszta helyzetet kell terem­teni. Mondjuk meg min gjárt, hogy sokkal könnyebb a tiszta helyzetet megteremteni, mint fenntartani a mai pártpolitikai helyzetet. Mi a tisztázás feltétele! Bethlen szerint az, hogy »a polgári pártok egymással összefog­nak, még­pedig a jelenlegi kormány vezetése alatt«. Nem lehet egészséges helyzet, ha valame­lyik párt egyensúlya az — ellentétein nyug­szik. »Szét kell a pártokban válniok azoknak, akik demokratikus fejlődést alkotmányos nemzeti alapon hirdetnek, azoktól, akik pa­rancsuralmat hirdetnek ,és a diktatúra mellett foglalnak állást.« Itt persze nehéz a konzekven­ciákat levonni, mert ha a kérdés ilyen nyíltan felvetődik, senki sincs, aki azt mondja, hogy uraim, már engedjenek meg, de én a diktatúra híve vagyok. Ki emlékszik arra, hogy valaha is azt mondta volna bárki is magáról, hogy ő reakcionárius — ellenkezőleg,­­a legreakcioná­riusabb emberek is azt­ mondták mindenhol, hogy ők az igazi, a jól értelmezett demokrácia igazi és lánglelkű bajnokai. Tovább megyünk. Nincs az a szélsőséges — szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali — politikus, aki azt ne mon­daná, hogy: ugyan, miért volnék én szélsősé­ges! Bethlen világosan rámutat a különbségre — de rámutat arra is, hogy alapjában meny­nyire nincs ellentét a komoly polgári pártok közt. Amikor Bethlen István hatalomra került, leszámolt az akkori szélsőségekkel. Most is a szélsőségek ellen harcol, a jelszópolitika ellen, a jelszavak ámokfutása ellen, a jelszavak sö­­­tét szuggesztiója ellen. Politikájában a ma­a­gyar élet történelmi realitása lép ki: az import-, jelszavak import romantikája ellen. Önmagáról jóformán egy szót sem szólt a­ szónok. Nem is volt rá szükség. Mellette szólt a­ nagy tanú: az idő. Mellette szóltak­­ a lég­kör, a viszonyok, a körülmények, a roppant figyelem, amelyben­ a kanizsai beszéd elhang­zott. Mellette szól mindaz, amit szónoklattól és szónoktól a magyarság még vár. Mellette szól a kanizsai beszéd rendkívüli visszhangja. Ami ebből a beszédből beszámoló volt, az a nagy­kanizsai választóközönségnek szólt; ami benne programszerű gondolat, helyzetkritika, véle­mény, állásfoglalás, az az egész magyar élet-­­ben gyü­mölcsöződik tovább. Ezt a beszédet nemcsak tartalmával kell mérni, hanem rop­pant hatásával is. S ebből a szempontból is­ esemény. SZERKESZTŐSÉGI és KIADÓ HI­VATAL, VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon : 1-155-59-től SO­iff, 1-484-10-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfize­tési-, utazási- és könyvoszályi VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztéség Bécsben I­I., Kohlmarkt 7. Német- és Olaszország visszavonta képviselőit a spanyol semlegességi bizottságból s nem vesz részt az ellenőrzésben Előzmények: Valenciai repülők bombázták a Deutschland páncéloshajót; 24 halott, 83 sebesült­­ Megtorlásul Almeria kikötőjét bom­bázták német hadihajók; 19 halott, 55 sebesült Izgalmas diplomáciai tárgyalások a nagyhatalmak fővárosaiban A német hadihajók minden közeledő valenciai repülő­gépet vagy hadihajót tüzeléssel vernek vissza Valencia, május 31. Szombaton délután a kormány két repülő­gépe Ibizából kiindulva, 12 bombát dobott a Deutschland német hadihajóra. Négy bomba a hadihajó fedélzetén robbant fel, 21 matrózt meg­­ölt, e 23-at megsebesített- Hatvanan könnyebben megsebesültek. A valenciai kormány jelentése­ ­A valenciai kormány hivatalos jelentése a kö­vetkezőképpen szól: »Szombaton délután 51 órakor a kormán­ncsapatok két repülőgépe a Baleári-szigetek Irányában felderítő repülést végzett. Abban a pillanatban, amikor a gépek Ibiza felett elrepültek, az öbölben mintegy kétszáz mé­ternyi távolságban horgonyzó hadihajó rálőtt a két re­pülőgépre, amely pedig sem a hajót, sem a várost nem támadta meg. A repülőgépek válaszképpen tizenkét bombát dobtak le, amelyek közül négy a hadihajó fedél­zetén robbant fel.­­Mint ismeretes, — mondja ezután a kormány közle­ménye — az ellenőrzéssel megbízott, hajóknak a parttól legalább tíz mérföldnyi távolságban kell tartózkodniok. A német hadihajó azonban az ibizai öbölben egészen közel a parthoz horgonyzott. Egyébként a be nem avat­kozási bizottság döntése értelmében e helyen a francia hajóraj van megbízva az ellenőrzéssel, így tehát a né­met hadihajó nem járt el hivatalos küldetésben, amikor a spanyol belvizeken tartózkodott.« 71 német kormány nyilatkozata Berlin, május 31. A német kormány az esettel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: Mivel néhány nappal ezelőtt vörös repülőgépek A Mallorca kikötőjében horgonyz­ angol, német és olasz hajókat bombázni kezdték és ez alkalommal az egyik olasz hajón­­ tisztet a bombák megöltek, a német hajók­­nak megtiltották a további tartózkodást Mallorca kikötő­jében. Szombaton, május 29-én, a Deutschland pán­céloshajó az ibizai kikötő előtt horgonyzott. A hajó a spanyol vizeken nemzetközi ellenőrzést gyakorló tengeri haderőhöz tartozik. Ennek ellenére estte hat és hét óra között a valenciai vörös kormány két repülőgépe egé­szen alacsonyra szállva bombákat dobott a német hadi­hajóra. Mivel a hajó mozdulatlanul horgonyzott, a legénység, a hajó előrészén lévő védtelen legény­ségi helyiségben tartózkodott. A vörös repülőgépek egyik bombája — mint legutóbb is, az olasz hadi­hajó bombázása alkalmával is történt és amikor tudva­lévően a bomba a hajó tisztjeinek étkezőhelyiségébe csapott be — a legénységi étkezőhelyiséget találta el. Huss halálos és 27 sebesült áldozata van ennek a bűnös­­e­

Next