Pesti Napló, 1937. június (88. évfolyam, 121–145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

Ked­d iai lobogók alatt hajózó flottát is utasították, hogy mindenféle támadással szemben védje meg magát. Egyelőre azonban szó sincs arról, hogy az olasz hadihajók Almeira bombázásához hasonló megtorlásokat akarnának végrehajtani, sem pe­dig arról, hogy a spanyol vizeken lévő egységek számát szaporítják. Egyébként azonban — illeté­kes olasz helyen ezt nagyon határozottan és nyo­matékosan kijelentették — Róma és Berlin között a történtekre vonatkozólag teljes összhang ural­kodik és a fasiszta kormány tökéletesen igazolva látja és helyesli a Deutschland bombázása után eszközölt megtorlásokat. Jól informált helyen megkérdeztük: milyen vélemény alakult ki a valenciai kormány jogi álláspontjával szemben, amely szerint az ellenőr­zéssel megbízott hadihajóknak a spanyol territo­riális zónán kívül, tehát tíz mérföldnyire a part­tól és nem egy — a felkelők kezén lévő — kikö­tőben kellett volna tartózkodniok? Az olasz álláspont szerint ez lehet részletkér­dés, amely azonban távolról sem csökkenti a meg­történt események súlyosságát. A hadihajóknak és minden hajónak üzemanyag- és élelmiszerpót­lásra van szüksége, amit nyílt tengeren nem lehet végrehajtani. Egy kikötőben való tartózkodás semmiképpen sem indokolhat ilyen súlyos légi­támadást. Eddig a jól informált olasz hely nézete. Hivatalosa­n a következőket jelentik: Az olasz kormány tekintettel arra, hogy a vö­rös repülőgépek ismételten támadást intéztek olasz és német hajók ellen, ami világosan mutatja, hogy a vörösök előre megfontolt terv alapján támadják a be nem avatkozási­­bizottság által gyakorolt ellen­őrzésben résztvevő német és olasz tengeri erőket, elhatározta, hogy visszavonja az olasz hajókat a nemzetközi tengeri ellenőrzésből és visszarendeli képviselőit a londoni be nem avatkozási bizottságból mindaddig, amíg a bizottság nem hoz megfelelő in­tézkedéseket e bűnös támadások megakadályo­zására. Az olasz kormány képviselője ezt az elhatáro­zást közölte a londoni be nem avatkozási bizottság­gal is. Mussolini még nincs Rómában, családjáénál tartózkodik Romagnában és így nem is vett részt a nápolyi herceg keresztelőjén. Az incidens hírére nem utazott vissza — mint Hitler Berchtesgaden­ből Berlinbe — és a külföldi diplomáciai körök ebből azt olvassák ki, hogy a Duce nem akarja túldramatizálni az eseményeket. Az eredeti program szerint kedden vagy szerdán reggel kellene csak Mussolininak a fővá­rosba érkeznie, de nem tartják lehetetlennek, hogy már ma este Rómában lesz. Amíg a Duce nincs jelen, lényeges újabb fordulatok és fejlemé­nyek aligha várhatók. A helyzet súlyos és anélkül, hogy túlozni akarnák a spanyol eseményeket, kötelességszerűen meg kell állapítanunk Róma hangulatából: a pol­gárháború és a nemzetközi beavatkozás számos incidensének sorában a mostani a legaggasztóbb. Nagy mérsékletre és hidegvérre van szükség, hogy éppen ma, a lefegyverzési bizottság össze­ülésének napján ne történjék olyasmi, ami min­deni lefegyverzést illuzóriussá tehet. Róma hig­gadt magatartásából mindenesetre arra következ­tethetünk, hogy a hidegvérre és a mérsékletre való hajlandóság megvan. Barcs Imre Aggodalom Washingtonban London, május 31. A Reuter-iroda washingtoni távirata szerint Hull külügyminiszter a spanyolországi fejlemé­nyek miatt virginiai pihenését megrövidítette és Washingtonba tér vissza. A washingtoni külügyi hivatal leplezetlen aggodalommal várja a további fejleményeket- Well­es helyettes külügyminiszter­­kora reggel óta szakadatlanul tanulmányozza a hivatalos kábel­jelentéseket. Roosevelt elnököt, aki Hyde-parkban levő bir­tokán pihen, a külügyi hivatalt állandóan tájékoz­tatja a fejleményekről. Ha az elnök proklamácó­jában megállapítaná, hogy hadiállapot áll fenn Németország és Spanyolország között, akkor az amerikai semlegességi törvény alapján ki kellene terjeszteni a pénzügyi zárlatot és a fegyverkivi­teli tilalmat Németországra is. Ez a tilalom tudva­lévően Spanyolországra már hatályos. Elsüllyedt egy megtorpedózott spanyol gőzös Barcelona, május 31. Honvédelmi minisztérium jelentése szerint egy tengeralattjáró vasárnap délelőtt Barcelona közelében két torpedót lőtt ki a Zorroza spanyol kereskedelmi hajóra. Délután fél kettőkor ugyanaz a búvárhajó megtorpedózta és elsüllyesztette a Ciudad de Barcelona nevű spanyol gőzöst. Két repülőgép bombát dobott a búvárhajóra, amely többé nem mutatkozott. A Ciudad de Barcelona Marseilleből 110 embert szállított Barcelona felé. 1l szovjet újra szállít fegyvert Valenciának Párizs, május 31. A párizsi lapok értesülése szerint Moszkva elhatározta, hogy ismét megkezdi a Spanyolor­szágnak szóló fegyverszállítást és egyben meg­erősíti spanyolországi befolyását. — Igazgatói kinevezések a Beszkárnál. A Beszkár igazgatósága legutóbbi ülésén Farkas Elek és Segesvár­/ Ferenc c. igazgatókat tényleges igazgatókká nevezte ki, Gondé Mihály osztályfőnöknek pedig az igazgatóhelyet­tesi címet adományozta. Egyidejűleg Segesváry Ferenc igazgatót június 31-iki hatállyal nyugdíjaznák. PESTI NAPLÓ Három hónapja ülnek és sztrájkolnak a bialystoki Becker-féle bársonygyár munkásai, akik nemzetközi megfigyelők szerint ezzel az üléssel világrekordot teremtettek. A munkaadók kijelen­tették, hogy szívesen tárgyalnak a sztrájkolókkal, ha kiürítik az üzemeket, a munkások viszont kijelentették, hogy ugyancsak szívesen tárgyalnak, de nem hajlandók abbahagyni az ülősztrájkot. Ebben maradtak és a mun­kások most­­ülték­ meg a sztrájk 3 hónapos jubileumát. Várjon három hónap alatt megismerték-e az ülősztráj­kolók a semmittevés varázsát, vagy megundorodtak-e a munkátlanságtól. Talán már aggódnak is, hogy egy nap az igazgatóság teljesíti követelésüket, megadja a maga­sabb bért és a csökkentett munkaidőt, mert rájöttek, a legjobb úgy élni, hogy a munkaidőt a semmiig mini­málják — igaz, hogy a bért ekkor vagyonra kellene maximálni. Vájjon rájöttek-e arra, hogy az emberi névre méltó ember nem tud munka nélkül élni, vagy rájöttek arra, hogy a legszebb foglalkozás a világon magánzónak lennü­­­k, akik kemény munkával töltötték életüket, alighanem pontosan tudják, hogy a magánzók nem »magánoznak« naphosszat, hanem kedvükre dolgoz­nak. Aminthogy egy kitűnő magyar író megállapította: a Munka az, ami helyett az ember szeretne mást csi­nálni... A magánzó tehát valóban magánoz, azt dolgozik, amire éppen kedve szottyan, és mindig »ö­nök«. önző ugyanis nem azt a munkát végzi, amelyért megszabott munkaidő alatt megszabott bért fizetnek, hanem azt, ami tetszik neki, amiben örömét leli. Mégsem szabad elítélnünk a naphosszat önző magánzót, mert minden munkából másnak is haszna remi és az örömmel végzett munka jobb minőségű, mint a kényszermunka. Valamikor az emberiség minden tagja csak önzeni és magánzani fog, s ezt fogják egyetlen szóval munkának nevezni, de addig még sokat kell gürcölnünk, sok irigység, jogosult irigység fog lefolyni a Dunán. ­ A kormányzó fela­va­tta a szegedi Hősök Kapuját Szeged, május 31. Horthy kormányzó vasárnap avatta fel a Hő­sök Kapuját, amelyet Klebelsberg Kuno és Pálfy polgármester elgondolása nyomán Pogány Móric tervezett. A falfestmé­nyeket Aba Novák Vil­mos, a honvédszobrokat Lő­te Éva készítette. A kormányzó vasárnap reg­gel Hóman kultuszmi­niszter, Vértesy Sándor és Keresztes-Fischer La­jos kíséretében érkezett Szegedre, ahol Imecs György főispán, Pálfy polgármester, Schwoy Kál­mán altábornagy és Mérey László dandár­parancsnok fogadta. Sze­gedre érkezett az ünnep­ségre József főherceg, gróf Széchenyi Bertalan, Tahy László, báró Pe­rényi Zsigmond, Herczeg Ferenc és gróf Klebels­berg Kunóné is. A kor­mányzó az ipari vásár megtekintése után a kor­mányzó nevét viselő 9. gyalogezred tiszti­karának villásreggelijén vett részt. Tizenegy órakor a Hő­sök Kapujánál Pálfy pol­gármester mondott be­szédet, majd Hóman kul­tuszminiszter beszélt. — Ez a kapu jelképe legyen a hősi példa nem­zetnevelő hatásának. A kapu legyen örök szim­­bóluma az élet kapujá­nak, — mondotta — amely új élet felé vezet, Horthy Miklós nyomában. Mikor a kormányzó en­gedélyt adott a leleple­zésre, a Tisza partján megszólaltak az ágyúk és kongani kezdett a Hősök harangja. Az első koszo­rút az emlékművön a kormányzó helyezte el. Ké­sőbb a kormányzó részt vett a Tanítók Háza fel­avatásán, majd a Tisza-szállóban rendezett dísz­ebéden, ahol Imecs főispán köszöntötte fel. Tíz egész ország megünnepelte a hősi halottak napját A főváros összes templomaiban vasárnap, a Hősök Napján, ünnepélyes intentiszteleteket tar­tottak és délelőtt 11 órától 12 óráig, negyedórás megszakításokkal, megszólaltak a harangok is. A budapesti Hősök emlékkövén tíz órakor Rapaich Richárd honvédfőparancsnokhelyettes a kormányzó képviseletében helyezett el koszorút, majd báró Radvánszky Albert a felsőház, Putnoky Móric a képviselőház, Mikecz Ödön államtitkár a kormány, Czibur Andor altábornagy a honvéd­ség, Karafiáth Jenő főpolgármester a főváros ko­szorúját helyezte el. A Magyar Nemzeti Diákszö­vetség ünnepség keretében koszorúzta meg az egyetemi hősök emlékkövét. A pesti izraelita hit­község a Zsidó hősök emléktemploma előtt tartott ünnepi istentiszteletet a 10.000 zsidó vallást a ma­gyar hősi halott emlékére. Újpesten a Hősök lige­tében volt ünnepség, Rákospalota díszközgyűlést tartott, Budafokon Hősök emlékünnepe keretében avatták fel az országzászlót s hősi emlékünnepet rendeztek Pestszenterzsébeten is. A HONSz vala­mennyi ünnepségen képviseltette magát­ A buda­pesti Hősök körére Árvásfalvi Nagy István elnök tette le a HONSz koszorúját. Debrecenben a frontharcosok a Hősök Serie gének avató ünnepségét tartották meg, amelyen Lázár Andor igazságügyminiszter mondott ser­legbeszédet. Zalaszentgróton vasárnap avatták fel az első Hősök kútját. Az ünnepségen Johan Béla államtitkár mondott beszédet. Tokajon és Mosonszentjánoson leleplezték a hősi emlékmű­vet, Pápán felavatták a hadifogságban elhúnyt hősök emlékművét. Istentiszteletet és gyászü­nnep­séget tartottak Vácott, Sopronban, Kiskőrösön, Komáromban, Esztergomban, Berettyóújfalun, Egerben, Veszprémben. Megünnepelték a Hősök napját a külföldi magyar kolóniák is. Horthy Miklós kormányzó és felesége megtekinti a szegedi Hősök Kapuját az ünnepélyes felavatás után. A kormányzó mellett jobb­oldalt Aba Novák Vilmos, a kapu freskóinak festője, baloldalt Hóman Bálint kultuszminiszter és Pogány Móric műépítész, az emlékmű tervezője áll. A kormányzóné mellett Löte Éva szobrász­művésznő, az emlékmű szobrainak alkotója áll

Next