Pesti Napló, 1937. július (88. évfolyam, 146–172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

Budapest, 1037 88. évfolyam 146. szám Csütörtök, július t ELŐFIZETÉSI ARAKi Egy hóra . . . 4.— pengd Negyedévre . 10.80 pengő lelévre. . . . 21.60 pengő Egyei szám ára Budapesten, vidéken »« a pályaudvarokon. 16 fillér Ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KI AD Ó HI VATALt VII. ker., Rákóczi At 54. Telefon: 1-455-59-töl 50-ig, 1-464-19-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, elofize* tési-, utazási- és könyvosztily* VII., Erzsébet körút 18-20. Szerkesztíaég BéosbMI L, Kohimarkt 7. Oszthatatlan bétle — oszthatatlan boldogulás! Ha nincs is teljesen igazuk azoknak, akik szerint a frank == Franciaország, bizonyos, hogy az a küzdelem, amelyet a francia kor­mány a pénzügyi helyzet megoldásáéit a ka­marában folytatott: a francia demokrácia je­lentős cjsatája volt. Nehéz belpolitikai és ál­talános európai légkörben került sor erre a küzdelemre. A párizsi tőzsdét bezárták, a pá­rizsi valutaforgalom szünetel és a kormány, amely széleskörű felhatalmazást kapott a francia kamarától és a szenátus pénzügyi bi­zottságától, most határózza meg a frank ér­tékének új alsó határát: valószínűleg egy an­gol font százhuszonnégy-százhuszonöt fran­kot fog érni. Noha a kormány a kamara te­kintélyes többségétől kapta a felhatalmazást nagyhorderejű rendelkezéseinek végrehajtá­sára s mindazokra a lépésekre, amelyek azál­tal, hogy Franciaország pénzügyi helyzetét akarják megszilárdítani, egyben megerősítik külpolitikai helyzetét is: a.tárgyalások lég­köre viharos volt, a kamara éttermében és még az ülésteremben is szenvedélyes jelene­tek játszódtak le és az ellentétek fizikai térre is áttolódtak, képviselők verekedtek össze. A francia kormány munkája, küzdelme még nem ért véget. A szenátusban megnehe­zítették a helyzetei az „előbbi kormány de­mokratikus. szociális intézkedései, amelyek ugyan a francia nép széles rétegeiben nagy megelégedést keltettek, de a konzervatív nagytőkés réteget erősen nyugtalanították és nyugtalanítják még most is. A francia szená­tusban pedig éppen ennek a rétegnek a kép­viselői vannak túlsúlyban. A helyzet igen kényes és a kibontakozást még nehezebbé teszi, hogy a francia demokrá­ciának ebben a kritikus korszakában az álta­lános' európai légkör is telve van feszültsé­gekkel. Elsősorban természetesen a spanyol ügyre gondolunk. Hiába teltek el hosszú hó­napok azzal az igyekezettel, hogy^ a spanyol polgárháborúnak ne legyenek európai követ­kezményei, ha magát a háborús tüzet lokali­zálni is lőhetett: a harc Európát mégis két tá­borra osztotta. Ez nyilván elkerülhetetlen volt, mert különben Európa felelős államfér­fiai megakadályozták volna. És ha elkerülhe­tetlen volt, bizonyára azért történt, hogy a frontok tisztázódjanak, hogy kiderüljön, ki hová tartozik... Európa fokozatosan két tá­borra oszlott, a demokratikus hatalmak álta­lában a benemavatkozás és azon túlmenően a spanyol kormány oldalán állnak, míg a fasiszta és a jobboldali kormányformájú ál­lamok a beavatkozás és Franco tábornok fel­kelésének pártjára keltek. A helyzet súlyos, de az ellentétek most legalább nyiltak és a megoldás munkáját is nyiltabban lehet — remélhetőleg — végezni. A francia, a spanyol és általában az egész európai krízis közvetlen okai eléggé (közis­mertek, de ha mélyebbre hatolunk, ha a lázas Európa betegségének kezdeti okait kutatjuk, akkor megláthatjuk, hogy a betegséget fel­idéző genyesedési folyamat góca nagymérték­ben Franciaországban található. Franciaor­szágból ered a háború utáni Európa mindenen uralkodó jelszava: a biztonság. A francia de­mokrácia, amelynek fennmaradása az európai emberiség elsőrangú érdeke, a háború után az oszthatatlan béke mellett tört lándzsát ée en­nek az oszthatatlan békének volt, az alapvető elve a biztonság. Biztonság minden áron és biztonság mindenek felett, biztonság akkor is, ha Franciaország nyugalmi érzetének sú­lyt* ára.van, akkor is, ha a francia biztonság, Börópai 'báíafem -xersengest idéz elő, lúzton­A naptári év végén Irta: Friedrich István Eleinte hosszú éveken át csak választó­jogi reformról'volt szó. Amióta a dicsőségesen uralkodó rendszer a már egyszer törvénybe­iktatott titkos választójogot elkonfiskálta, a dolgozó társadalom széles rétegei megszakítás nélkül, tizenöt éven át, mindig esak a lélek­tipnuson alapuló választási rendszer megre­formálását sürgették. A felsőház és az ál­lamfő jogkörének a kiterjesztéséről szó SÍ 1 volt. Ezekre csak akkor került a politikai diszkussziókban a sor, amikor a titkos vá­lasztójog korrektívumainak a szükségességét kezdték emlegetni a hajadó konzervatívok. Ama kautéláknak a. fontosságát, amelyeknek az előzetes életbeléptetése nélkül a titkos vá­lasztójog megvalósítása veszélyes sötétbeug­rás. így jutottunk el a junktimhoz, amelyet éppen a magas kormány hangoztatott, köve­telt legjobban. De esak addig, amíg a titkos választójog dörömbölt a kapukon. Amint azonban a kormányzói jogkör kiterjesztésének első hírnökei tűntek fel a dunaparti márvány­palota folyosóin, a junktím már nem volt oly fontos. És mint elsőrendű posztulátum, a par­lamenti pártok megegyezésének a szükséges­sége lépett az előtérbe. Ez a pártközi megegyezés létre is jött. Az első próbája vaslatot visszavonták, az is­meretlen és névteloh f' odifikátorok szénen le­tették a lantot és a kormányzói jogkör bizo­nyos mértékű kiterjesztése mellett az ország­gyűlés szuverén joga is biztosíttatott áz utód­választás terén. A törvényjavaslat, amely a parlamenti pártokkal történt megegyezés alapján kerül ma a képviselőház plénuma elé, rövidesen,min­den vita mellőzésével törvényerőre fog emel­kedni és minden úgy tovább fog folydogálni ebben a konszolidált honban, ahogy mostanáig is folydogált. A képviselő urak felveszik fizetéseiket, három és félhónapi szabadságra mennek és módjuk lesz a további alkotmány­jogi javaslaton gondolkozni. Azokon, amelyek számos ígéret alapján ősszel kerülnek a Ház elé. Ki fogják ugyanis terjeszteni a felsőház jogkörét is. Hogy mint fék, mint ellensúly, avagy mint korrektívum még biztosabban működjön. Junktímról ennél a javaslatnál, ennél a jogkiterjesztő reformnál sem lesz szó. A pártközi megegyezés se lesz már olyan fon­tos. Egy kis vita se lesz baj. De egész biztos, hogy a mai parlament ennél a reformnál is fennakadás nélkül fog funkcionálni. Azután majd a naptári év végén, tehát karácsony tájékán, sor kerül végre arra is, amiből ez az egész alkotmányjogi sorozat ki­pattant, a választójogi reformra. Ennél a terminusokra, a törvényhozási munkák tem­pójára vonatkozólag már sokkal kevesebbet hallottunk. Csak annyit voltak ezideig haj­ság akkor is, ha az oszthatatlan békére irá­nyuló igyekezet merev elzárkózással jár, pél­dául Németországgal szemben. A francia kül­politikának ez az alapvető tétele a nemzeti önzés egy formája volt és merev szigorával előidézte, hogy a megtarthatatlan egyezmé­nyeket és szerződéseket lazították, bontogat­ták, felrúgták, hogy olyan légkör keletkezett, amelyben a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket nem veszik eléggé komolyan. Az »oszthatatlan béke« alapfeltétele: az oszthatatlan boldogulás, az egész európai em­beriség oszthatatlan boldogulása, a francia biztonsági politika pedig ezt. nem tartotta szem. e|őit. Az eljgáii j§& francia tétele he­landók velünk közölni, hogy a naptári éfl vége felé elkészül majd a javaslat. Hat hónap múlva itt is lesz már a nap-» i ári év vége. Szóval, egy-kettőre. Hiszen a a idő mostanában olyan gyorsan pereg le, hogy! ez a hat hónap úgyszólván semmi sem ahhoa a tizenöt évhez képest, amelynek folyamán al becsületes ós titkos választójogot következe-* tesen kisemmizték, elárulták. És hogy ennek a terminusnak a közele-« dése már most is hatással van a honfiak leli kii leiére, azt .éppen a mostani javaslat egyez" kedési tárgyalásai folyamán tapasztaltam* Az ösízés követelések közül a legkönnyebben a junktím kimondását ejtették el. Sőt tömé-, gos" fejbólintások jelentkeztek minden oldal­ról, amikor a kormány hangulatcsinálói azt! magyarázták, hogy a most napirenden lévő jogkiterjesztő reformnak a világon semmii köze sincs a. titkos választójoghoz. Viszont alig voltunk néhányan, akik a mostani javas-* lat sima és vitanélküli átbocsátását attól! akartuk függővé tenni, hogy a miniszterelnök kötelező ígéretet tegyen a választójogi reforut benyújtására', illetőleg annak törvénybeiktá­tására. Ezt, nézetünk szerint, annál könnyeb­ben tehetné meg a kormányelnök, mert a kor-«, mányzói jogkör kiterjesztésére vonatkozó ja-< vaslatnál is igazolódott, hogy a mai parla­ment működése teljesen a kormány áltat sza-> bályozható. Én soha egy pillanatig se hittem, hogy st dicsőségesen uralkodó Nep-rendszer a becsü­letes és titkos választójogot komolyan meg akarja valósítani. Mindig kifejezést is adtam annak a meggyőződésemnek, hogy a becsüle­tes és titkos választójog olyan veszedelmet' jelent az egész N^p-társadaíomra, az új Nep­arisztokráciára, kiterebélyesedett politikai és közéleti kasztunkra nézve, hogy a vezérlői honfiak — akármennyire is turániak külön­ben — ezt a harakirit nem fogják elkövetni. De hogy e Nep-bolvgórendszer különböző csücskeibe ennyi egyéb bolygócsoport is ka­paszkodjék és nyomában már ilyen hatalmas csóva sodródjék, azt igazán nem tudtam. Ez számomra nagy meglepetés. Amilyen erősen követelik a végeken sí becsületes és titkos választógot, olyan halkan rezonál a dunaparti márványpalota erre a zajra. Egy behemót nagy hangfogó ereszke­dett le a magyar törvényhozásra, amely pia­nisszimóra halkítja le a választójogi reform hanghullámait. Túlságosan sok honfiú építette fel egzisztenciáját a Nep-rendszerre és függvé­nyeire. Mi ienne ezekkel az egzisztenciákkal, ha egy titkos választójog tisztító szele a? igazi, hamisítatlan nemzeti akaratot tenne meg úrfá azokon a területeken, amelyeken jelenleg a Nep társadalma gazdálkodik?, Nagyon nagy már az érdekellentét a titkos: választójogot sürgető népmilliók és a kaszttá lyes volt, csak hiányos. Hiányzott, belőle az evrópai szolidaritás gondolata, hiányzott be­lőle az a megismerés, hogy Franciaország* vagy bármely ország biztonsága, békéje és boldogulása nem lehetséges egész Európa biz­tonsága, békéje, boldogulása nélkül. Éppen ezért reméljük, hogv a francia demokrácia; sikeresen kerül ki új küzdelméből, pénzügyi­leg éppen úgy megerősödötten, mint külpoli­tikailag, s akkor szolidárisabb szellemben, asi oszthatatlan béke és az oszthatatlan boldogu­lás szellemében vehet részt abban a még na­gyobb és még jelentősebb küzdelemben, amelj^ egész Európa krízisének megoldásáért folyik, a küzetefembeo, a. hSfcés ösHboíctog' Európáért,

Next

/
Thumbnails
Contents