Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1937 december 1 terekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Del­bos örömmel állapította meg, hogy lord Halifax látogatása — amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredmé­nyeket várni — hozzájárult a nemzetközi félre­értések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavítására. Az angol és francia miniszterek Belbos kül­ügyminiszter küszöbönálló közép- és keleteprópai látogatásáról is beszéltek, örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a fcéke fenntar­tása tekintetében ezekben az országokban. Megbeszélés tárgya volt a spanyol viszály és a földközitengeri kérdcs is. Megegyeztek ablan, hogy minden nehézség ellenére a benemavatkozás politikája teljes beigazolást nyert és hozzájárult a viszály kiterjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak összes vonatkozásait. Arra a megállapításra ju­tottak, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet elszige­telten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel Elismerték a mélyebb tanulmányozás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután meg­vizsgáltak a távolkeleti kérdést is, amelynek sú­lyosságát teljes mértékben félismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együtt­működni más hasonló helyzetben lévő hatalmak­kal az erre a világrészre vonatkozó szerződések­ből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a köl­csönös bizalom szellemében áttekintették a nem­zetközi ügyek egyéb vonatkozásait, amelyek egy­formán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vo­natkozó elgondolásuktól, amelyet sohasím szűn­tek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormá­nyuknak azt az óhaját, hogy együtt akarnak mű­kő ini az összes országokkal az általános megbé­kítés közös feladata körül szabad és békés tárgya­lások útján. Chautemps nyilatkozata — Nem fűzök semmit hozzá ehhez a rendkívül tömören incgíogalmázoít okmányhoz, — mondotta Chautemps a hivatalos közlemény felolvasása után — hiszen az kiterjeszkedik mandazokra a kérdésekre, amelyeket tanácskozásaink során érin­tettünk. Ezenkívül pedig az udvarasság is meg­kíván a, hogy először Neville Chamberh in minisz­terelnök úr beszéljen, akihez az alsóházban ebben a tárgyban kérdéseket is foguak intézni. Ebben az alsóházi vitában feleietet kapnak önök is minden olyan kérdésre, amelyet hozzám akartak intézni, annál is inkább, mert ausrol kartársainkkal együtt a legteljesebb egyetértésben vagyunk, önnek pedig nagyon örülök. Chautemps miniszterelnök ezután nagy meg­elégedéssel nyilatkozott arról a vendégszeretetről, amelyben neki és Delbos külügyminiszternek része volt. — Rövid londoDi tartózkodásunk után a leg­jobb emlékekkel indulunk haza, — tette hozzá a miniszterelnök. Aranyérnél és béldugulásnál, valamint az ezek­kel járó derékfájás, mellszorulás, szívdobogás Ők szédülési rohamok esetén reggelenként egy-egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz csak­hamar kellemes megkönnyebbülést eredménye». Kérdezze meg orvosát. Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter délután fél 6 órakor (budapesti idő) elutaztak Londonból. Chamberlain miniszterelnök; Nem tanácsos a megbeszélések azonnali kiterjesztése London, november 30. Az alsóházban Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére kérdezte Chamberlain min'szter­elnököt, nyilatkozkatlk-c a Németországgal foly­tatott tárgyalásohról és a francin kormány kép­viseld vei folytatott megbeszélésekről. Chamberlain miniszterelnök: A kérdés első részét illetően korábbi válaszaimhoz ninos hozzá­tenni valóm. A kérdés másoilik részét illetően utalok a kiadott hivatalos közleményre. (Chamberlain miniszterelnök itt felolvasta a hivatalos közlemény szövegét.) Miután Chamberlain miniszterelnök felolvasta a francia és angol miniszterek tanácskozásairól u;év Afrika napsütésében! »ROMA« ÓCEÁN JÁRÓVAL 1937 december 27—1938 januér 11 16 nap a Földközi tengeren GENOVA-ALGIR-BISERTA (Tunis!­TRIPOl! ALEXANDRIA - (Cairo, Luxor, Királyok vöigyel-BEIRUT (Oamascus)­! MESSINA - (Taormina'-GEN OVA | Részvételi df| 505 pengőtől Jeler.tKezfc e: .elvilagositás Az Est Utazási és lenetjegyiroáájában, Erzsábet körút 18 ^ IBÜás, ív.. Vigads tér 2 kiadott hivatalos közleményt, Attlee képviselő ezt kérdezte: — Van-e szó arról, hogy ezeket a megbeszélé­seket más országokra is kiterjesszék általános megegyezés létesítése végett? — Attlee képviselő úr bizonyára be fogja látrni, hogy végső eélnnk az általános elintézés — válaszolta Chamberlain miniszterelnök. — Vilá­gos. hogy az általános elintézést nem lehet elérni pusztán két vagy három ország között folyó meg­beszélések útján. Ezárt arra kell törekedni, botry más országok is bekapcsolódjanak a megbeszélé­sekbe. Világosan hagsúlyoz.'iom kell, nem hiszem, hogy már annyira jutottunk v Ina, hogy tanács'S lenne a megbeszélések azcniali kit^rjes-tíse, noha talán erre későbbi stádiumban sor kerülhet. 576 kézigránátot találták a Bois de Boulogne-ban Párizs, november 30. Ma délelőtt a Bois de Boulogne-ban tizen­nyolc ládát találtak, ame yekben 576 megtöltött kézigránát volt A ládák ugyanolyanok, mint aminőket a legutóbbi házkutatások alkalmával lefoglaltak. A rendőrség az egész országban a szélsőjobb­oldali szervek újabb fegyver- és lőszerraktárai után kutat. Az Oeuvre jelentése szerint azok a fegyver­és lőszerkészletek, amelyek felett a CSAR rendel­kezett, Franciaország területére, JJordeauxon ós Mentonon át érkeztek. A rendőrségnek birtokába jutott a Titkos Forradalmi Birottság tagjainak eskümintája, amelynek szövege a követkesső: »Hiiséget éh titoktartást esküszöm a szerve­zetnek. A szabályok megszegői halállal bünteten­dők.« Ez lehet a magyarázata annak, hogy Jean Baptiate nevű embert annakidején meggyilkolták. Jean Baptiste, aki fegyverszállítással foglalkozott, a csvklpások bcsszt'ijának áldezaia lett, mert nyil­ván elárulta a szervezet titkait. Mindig rajzolt R.'pp -Róral emléke kísért Irta: Móricz Zsigmond Ahogy beléptem a kiállításba, nevetni kezdtem: öröm kapott mog\ a rági öröm, hogy Jóska újra kitett magáért. M4g az sem za­varta az örömömet, hogy régi ismerősök ne­vettek vissza rám, régearégi rajzai. Itt az a ; fiatal fejő; milyen, hetyke, kurucos, lángos bajszú. Kacéran és a saját jövőjét kutatva néz ki a rámából: ezt keresi a pillantása, hogy mi lesz halála után tíz évvel az emlékkiállításán. Jól van Jóskám, légy nyugodt, minden rendben van. Mikor ezt a fejedet rajzoltad, még ott se tartottál, hogy nagy államférfiak kiköpjenek a kiállításodon. Akkor még nem volt több híved, csak egy: sajátmagad. Sepki benned nem bízott, csak te. Én akkor a kul­tuszminisztériumban számvevőségi gyakor­nokjelölt voltam, fizetéstelen címmel, de napi­díj jelleggel: s aktában kezembe került egy kurtán firkantott kis magánleveled, amit a miniszternek írtál. Nagy megbotránkozás volt, aktában ilyen közvetlen levél: »... a kugli­sók«, — írtad — »az kérem olyan, hogy fel­akaszthatják akárhol...« A számtanácsos pulykavörös lett, ilyen folyamodványt... aki ilyet ír s még a kérvényező hangot se tudja, azt ki kellene seprűzni s a miniszter mégis valami pénzt utalványoztatott neki. Felhábo­rító. J)e p?rsze a miniszter Wlassica volt. Az örég Wlassics. Drága Jóskám, milyen jó neked, hogy te , már révbe értél. Csak a ceruzádat sajnálom. Azt a te fá­radhatatlan ceruzádat, J^mlákszel, mikor a Japán kávéházban először találkoztunk, ültél szemben, nagy derülten s a ceruzád ott moz­f ott a márványlapon, a kávéházi asztalon, levettem rajta: magadat rajzoltad le, — mondtam s megnyúlt orral feleltél: »keres­lek« ... Legközelebb a Hangliban találkoz­tunk, ott valami kockás papír volt előtted, ahogy leültem, a ceruzád azonnal mozogni kez­dett, kriksz-kraksz s eltépted, újra kezdve kriksz-kraksz: »Csak magadba vagy szerelmes Jóskám«. Harmadszor a Newyorkban hozott össze a kávéházi sors, egy szót se szóltál, újra nekiestél a rajznak. Ezt a kéket már ide is adtad, ráírva: »Móricz Zsigának, míg jobb nem lesz«. Angyali Jóskám, fáradhatatlan rajzoló, kinek ez volt az élete, a lélegzése, a szívdobbanása: rajzolni. Mechanizmus, ki folyton nézett, látott 8 adott. Micsoda kimeríthetetlen életöröm kap­csolt téged az élethez. Mert azért rajzoltál sza­kadatlan, mert ittas volt a lelked a valóság­tól s le akartad kötni a pillanatot a végtelen­nek. Hit és öröm, vallás és miszticizmus, s mindenekfölött boldogság, állandó boldogság volt a te ceruzád hegyében, mint a megtöltött áramadó tű, csak fényt és energiát és jóváté­telt sugall. Milyen kevés kellett neked ehhől az élet­ből. Egy széles kalap letakarta igénytelen igényességed évtizedekre. Egy piros, vagy sárga, vagy fekete svájci sapka kilobbantotta a szép fej formájában a megelégedett öröm bokrétáját. Az a ritkán söpört műterem a Gellért tövében varázskert volt, ahol csak an­yali szózat született, édességes vidámság, Tehetetlenül szívcsiklandozó csodaszínek. Még élnek a színeid Jóskáin, kedvesem, egy piros kislányodba ott az ablak előtt a harma­dik teremben, valósággal fiziológiai szerelem ébredt bennem, ahogy csak néztem s újra visszanéztem rá o te szemeddel, te szépség látó. szépség termelő jó öreg szíveddel. Tudod. Egy gazdag élet burjánzik itt; mekkora gazdagság, micsoda szédület volna, ha az egó­szet össze lehetne gyűjteni, abban a sorban, ahogy kiföstötted a szépséggel a papírt, a vásznat, fát és követ, ami éppen kezed ügyébe került. Istenem és nem ülsz itt a foteledben, ahol, mint egy arisztokrata aki vendégül látja az emberiséget, fölényes, hallgatag, mosolygó­szemű barátsággal szoktad fogadni a látogató­kat, .De Lazarin itt van s az öregkor hogy megszépítette. Már csak azért is vissza ke.lenö jönnöd, hogy l<azarint rajzold. Számtalanszor­s állandóan. Nagy veszteség, mert a feje most éppen tökéletes és a te krétád, ceruzád vagy olajjal kevert pasztelled alá ért. Isten áldjon Jóskám, ma három halottam van, elsiratom neked: az ides elment Bandink­hoz. Szegényt az érmindszenti naiv olá asz­szony így búcsúztatta el ahogy nyolcvan évé­vel, két hét előtt jött a Bandi sírjához, a hat­vanéves fiacskájának véprfő bölcsejáhez: »Áldott a főd, tekintetes iszony, mindenütt befogadja az embert«. Ez- mondta neki. Sze­gény ides tíz napig hordja magában a paraszt szót s csak pénteken mesélte el Lajoséknak, hogy: »most már jól vagyok, el merem mon­dani, képzeljétek..« Pénteken elmesélte e vasárnap a legaranyosabb a legköltőihb libbo­néssel lepett at ,földi létből, az itt hagyott halhatatlansági át a végtelenbe, ho{ kitárt, karokkal s ö«mmel siet elé költő fia... »Ürüljünk i" e s> JÓ itt, jobb muzsika, mint kint a zav«ros, fajó kakofonia.« Tibi<s meglépett. Képzeld, Pólya Tibor, igen. ^éretted, nagyszerű volt és" ragyogó­Egyszí végignéztem Szolnokon a műtermék ben, ^ogy egy tájképet csinált. Nem úgy dől­i k

Next

/
Thumbnails
Contents