Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1937 december 1 terekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Delbos örömmel állapította meg, hogy lord Halifax látogatása — amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredményeket várni — hozzájárult a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavítására. Az angol és francia miniszterek Belbos külügyminiszter küszöbönálló közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek, örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a féke fenntartása tekintetében ezekben az országokban. Megbeszélés tárgya volt a spanyol viszály és a földközitengeri kérdés is. Megegyeztek abban, hogy minden nehézség ellenére a be nem avatkozás politikája teljes beigazolást nyert és hozzájárult a viszály kiterjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak összes vonatkozásait. Arra a megállapításra jutottak, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet elszigetelten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel Elismerték a mélyebb tanulmányozás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután megvizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek súlyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együttműködni más hasonló helyzetben lévő hatalmakkal az erre a világrészre vonatkozó szerződésekből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a kölcsönös bizalom szellemében áttekintették a nemzetközi ügyek egyéb vonatkozásait, amelyek egyformán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vonatkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűntek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormányuknak azt az óhaját, hogy együtt akarnak működni az összes országokkal az általános megbékítés közös feladata körül szabad és békés tárgyalások útján. Chautemps nyilatkozata — Nem fűzök semmit hozzá ehhez a rendkívül tömören megfogalmazott okmányhoz, — mondotta Chautemps a hivatalos közlemény felolvasása után — hiszen az kiterjeszkedik mindazokra a kérdésekre, amelyeket tanácskozásaink során érintettünk. Ezenkívül pedig az udvarosság is megkívánt, hogy először Neville Chamberliin miniszterelnök úr beszéljen, akihez az alsóházban ebben a tárgyban kérdéseket is fognnk intézni. Ebben az alsóházi vitában feleletet kapnak önök is minden olyan kérdésre, amelyet hozzám akartak intézni, annál is inkább, mert abszol kartársainkkal együtt a legteljesebb egyetértésben vagyunk, ennek pedig nagyon örülök. Chautemps miniszterelnök ezután nagy megelégedéssel nyilatkozott arról a vendégszeretetről, amelyben neki és Delbos külügyminiszternek része volt. — Rövid londoni tartózkodásunk után a legjobb emlékekkel indulunk haza, — tette hozzá a miniszterelnök. Aranyérnél és béldugulásnál, valamint az ezekkel járó derékfájás, mellszorulás, szívdobogásos szédülési rohamok esetén reggelenként egy-egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz csakhamar kellemes megkönnyebbülést eredményez. Kérdezze meg orvosát. Chamberlain miniszterelnök: Nem tanácsos a megbeszélések azonnali kiterjesztése London, november 30. Az alsóházban Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére kérdezte Chamberlain miniszterelnököt, nyilatkozhatik-e a Németországgal folytatott tárgyalásokról és a francia kormány képviselővel folytatott megbeszélésekről. Chamberlain miniszterelnök: A kérdés első részét illetően korábbi válaszaimhoz nincs hozzátenni valóm. A kérdés másoiik részét illetően utalok a kiadott hivatalos közleményre. (Chamberlain miniszterelnök itt felolvasta a hivatalos közlemény szövegét.) Miután Chamberlain miniszterelnök felolvasta a francia és angol miniszterek tanácskozásairól kiadott hivatalos közleményt, Attlee képviselő ezt kérdezte: " Van-e szó arról, hogy ezeket a megbeszéléseket más országokra is kiterjesszék általános megegyezés létesítése végett? — Attlee képviselő úr bizonyára be fogja látni, hogy végső célunk az általános elintézés — válaszolta Chamberlain miniszterelnök. — Világos, hogy az általános elintézést nem lehet elérni pusztán két vagy három ország között folyó megbeszélések útján. Ezért arra kell törekedni, hogy más országok is bekapcsolódjanak a megbeszélésekbe. Világosan hagsúlyoznom kell, nem hiszem, hogy már annyira jutottunk vona, hogy tanácsos lenne a megbeszélések azonnali kiterjesztése, noha talán erre későbbi stádiumban sor kerülhet. n.év Afrika napsütésében! »ROMA« ÓCEÁNJÁRÓVAL 1937 december 27—1938 január 11 16 nap a Földközi tengeren GENOVA-ALGIR-BISERTA (Tunis! TRIPOl! ALEXANDRIA - (Cairo, Luxor, Királyok völgyei-BEIRUT (Damascus)! MESSINA - (Taormina-GENOVA | Részvételi df| 505 pengőtől Jelentkezte e: felvilágositás Az Est Utazási és lenetjegyirodájában, Erzsébet körút 18 . IBVás, ív., Vigads tér 2 576 kézigránátot találtak a Bois de Boulogne-ban Párizs, november 30. Ma délelőtt a Bois de Boulogne-ban tizennyolc ládát találtak, amelekben 576 megtöltött kézigránát volt A ládák ugyanolyanok, mint amineket a legutóbbi házkutatások alkalmával lefoglaltak. A rendőrség az egész országban a szélsőjobboldali szervek újabb fegyver- és lőszerraktárai után kutat. Az Oeuvre jelentése szerint azok a fegyver-és lőszerkészletek, amelyek felett a CSAR rendelkezett, Franciaország területére, Jordeauxon és Mentonon át érkeztek. A rendőrségnek birtokába jutott a Titkos Forradalmi Bizottság tagjainak eskümintája, amelynek szövege a követkeső: »Hűséget és titoktartást esküszöm a szervezetnek. A szabályok megszegői halállal büntetendők. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Jean Baptiste nevű embert annak idején meggyilkolták. Jean Baptiste, aki fegyverszállítással foglalkozott, a csuklyások dosszuijának áldozata lett, mert nyilván elárulta a szervezet titkait. ik Mindig rajzolt R.pp -Rózai emléke kísért Irta: Móricz Zsigmond Ahogy beléptem a kiállításba, nevetni kezdtem: öröm kapott meg a régi öröm, hogy Jóska újra kitett magáért. Még az sem zavarta az örömömet, hogy régi ismerősök nevettek vissza rám, régen régi rajzai. Itt az a fiatal feje, milyen, hetyke, kurucos, lángos bajszú. Kacéran és a saját jövőjét kutatva néz ki a rámából: ezt keresi a pillantása, hogy mi lesz halála után tíz évvel az emlékkiállításán. Jól van Jóskám, légy nyugodt, minden rendben van. Mikor ezt a fejedet rajzoltad, még ott se tartottál, hogy nagy államférfiak kiköpjenek a kiállításodon. Akkor még nem volt több híved, csak egy: saját magad. Senki benned nem bízott, csak te. Én akkor a kultuszminisztériumban számvevőségi gyakornokjelölt voltam, fizetéstelen címmel, de napidíj jelleggel, s aktában kezembe került egy kurtán firkantott kis magánleveled, amit a miniszternek írtál. Nagy megbotránkozás volt, aktában ilyen közvetlen levél: »... a kuglisok«, — írtad — »az kérem olyan, hogy felakaszthatják akárhol...« A számtanácsos pulykavörös lett, ilyen folyamodványt... aki ilyet ír s még a kérvényező hangot se tudja, azt ki kellene seprűzni s a miniszter mégis valami pénzt utalványoztatott neki. Felháborító. te persze a miniszter Wlassica volt. Az öreg Wlassics. Drága Jóskám, milyen jó neked, hogy te , már révbe értél. Csak a ceruzádat sajnálom. Azt a te fáradhatatlan ceruzádat, támlákszel, mikor a Japán kávéházban először találkoztunk, ültél szemben, nagy derülten s a ceruzád ott mozi ott a márványlapon, a kávéházi asztalon, levettem rajta, magadat rajzoltad le, — mondtam s megnyúlt orral feleltél: »kereslek« ... Legközelebb a Hangliban találkoztunk, ott valami kockás papír volt előtted, ahogy leültem, a ceruzád azonnal mozogni kezdett, kriksz-kraksz s eltépted, újra kezdve kriksz-kraksz: »Csak magadba vagy szerelmes Jóskám«. Harmadszor a Newyorkban hozott össze a kávéházi sors, egy szót se szóltál, újra nekiestél a rajznak. Ezt a kéket már ide is adtad, ráírva: »Móricz Zsigának, míg jobb nem lesz«. Angyali Jóskám, fáradhatatlan rajzoló, kinek ez volt az élete, a lélegzése, a szívdobbanása: rajzolni. Mechanizmus, ki folyton nézett, látott , adott. Micsoda kimeríthetetlen életöröm kapcsolt téged az élethez. Mert azért rajzoltál szakadatlan, mert ittas volt a lelked a valóságtól s le akartad kötni a pillanatot a végtelennek. Hit és öröm, vallás és miszticizmus, s mindenekfölött boldogság, állandó boldogság volt a te ceruzád hegyében, mint a megtöltött áramadó tű, csak fényt és energiát és jóvátételt sugall. Milyen kevés kellett neked ebből az életből. Egy széles kalap letakarta igénytelen igényességed évtizedekre. Egy piros, vagy sárga, vagy fekete svájci sapka kilobbantotta a szép fej formájában a megelégedett öröm bokrétáját. Az a ritkán söpört műterem a Gellért tövében varázskert volt, ahol csak a nyak szózat született, édességes vidámság. Tehetetlenül szívcsiklandozó csodaszínek. Még élnek a színeid Jóskáin, kedvesem, egy piros kislányodba ott az ablak előtt a harmadik teremben, valósággal fiziológiai szerelem ébredt bennem, ahogy csak néztem s újra visszanéztem rá a te szemeddel, te szépség látó, szépség termelő jó öreg szíveddel. Tudod. Egy gazdag élet burjánzik itt, mekkora gazdagság, micsoda szédület volna, ha az egészet össze lehetne gyűjteni, abban a sorban, ahogy kifestetted a szépséggel a papírt, a vásznat, fát és követ, ami éppen kezed ügyébe került. Istenem és nem ülsz itt a foteledben, ahol, mint egy arisztokrata aki vendégül látja az emberiséget, fölényes, hallgatag, mosolygószemű barátsággal szoktad fogadni a látogatókat, .De Lazarin itt van s az öregkor hogy megszépítette. Már csak azért is vissza kellene jönnöd, hogy lazarint rajzold. Számtalanszors állandóan. Nagy veszteség, mert a feje most éppen tökéletes és a te krétád, ceruzád vagy olajjal kevert pasztelled alá ért. Isten áldjon Jóskám, ma három halottam van, elsiratom neked: az idős elment Bandinkhoz. Szegényt az érmindszenti naiv oló aszszony így búcsúztatta el ahogy nyolcvan évével, két hét előtt jött a Bandi sírjához, a hatvanéves fiacskájának véprtő bölcsőjéhez: »Áldott a főd, tekintetes iszony, mindenütt befogadja az embert«. Ez mondta neki. Szegény idei tíz napig hordja magában a paraszt szót s csak pénteken mesélte el Lajoséknak, hogy: »most már jól vagyok, el merem mondani, képzeljétek..« Pénteken elmesélte e vasárnap a legaranyosabb a legköltőibb libbenéssel lépett át ,földi létből, az itt hagyott halhatatlansági út a végtelenbe, ho kitárt, karokkal szímmel siet elé költő fia... »Ürüljünk !"est Je itt, jobb muzsika, mint kint a zavaros, fájó kakofonia.« Tibi is meglépett. Képzeld, Pólya Tibor, igen. ^éretted, nagyszerű volt és" ragyogó-Egyszr végignéztem Szolnokon a műtermekben, hogy egy tájképet csinált. Nem úgy dől- Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter délután fél 6 órakor (budapesti idő) elutaztak Londonból.