Pesti Napló, 1937. december (88. évfolyam, 273–297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1937 december 1 terekkel a Németországban nemrégen folytatott megbeszéléseinek eredményét. Chautemps és Del­bos örömmel állapította meg, hogy lord Halifax látogatása — amelytől magán- és nemhivatalos jellegénél fogva nem lehetett közvetlen eredmé­nyeket várni — hozzájárult a nemzetközi félre­értések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavítására. Az angol és francia miniszterek Belbos kül­ügyminiszter küszöbönálló közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek, örömmel állapították meg a két kormány közös érdekét a f­éke fenntar­tása tekintetében ezekben az országokban. Megbeszélés tárgya volt a spanyol viszály és a földközitengeri kérdés is. Megegyeztek abban, hogy minden nehézség ellenére a be nem avatkozás politikája teljes beigazolást nyert és hozzájárult a viszály kiterjesztésének megakadályozásához. Megegyeztek abban, hogy a két kormány folytatja erőfeszítéseit, amelyeknek az a célja, hogy ezt a politikát teljesen hatályossá tegyék. A miniszterek ezután a gyarmati kérdés megvizsgálásához láttak hozzá, beleértve annak összes vonatkozásait. Arra a megállapításra ju­tottak, hogy ezzel a kérdéssel nem lehet elszige­telten foglalkozni és hogy a kérdés egyébként még számos más hatalmat is érdekel Elismerték a mélyebb tanulmányozás szükségességét. Az angol és francia miniszterek ezután meg­vizsgálták a távolkeleti kérdést is, amelynek sú­lyosságát teljes mértékben felismerték. Közös egyetértésben kijelentették, hogy készek együtt­működni más hasonló helyzetben lévő hatalmak­kal az erre a világrészre vonatkozó szerződések­ből származó jogok és érdekek védelme, illetőleg a kötelezettségek teljesítése tekintetében. A francia és angol miniszterek ezután a köl­csönös bizalom szellemében áttekintették a nem­zetközi ügyek egyéb vonatkozásait, amelyek egy­formán érdeklik mindkét országot. Anélkül, hogy eltértek volna a nemzetközi együttműködésre vo­natkozó elgondolásuktól, amelyet sohasem szűn­tek meg hangoztatni, újból hangsúlyozták kormá­nyuknak azt az óhaját, hogy együtt akarnak mű­kö­dni az összes országokkal az általános megbé­kítés közös feladata körül szabad és békés tárgya­lások útján. Chautemps nyilatkozata — Nem fűzök semmit hozzá ehhez a rendkívül tömören m­egfogalmazott okmányhoz, — mondotta Chautemps a hivatalos közlemény felolvasása után — hiszen az kiterjeszkedik mindazokra a kérdésekre, amelyeket tanácskozásaink során érin­tettünk. Ezenkívül pedig az udvarosság is meg­kíván­t, hogy először Neville Chamberli­in minisz­terelnök úr beszéljen, akihez az alsóházban ebben a tárgyban kérdéseket is fognnk intézni. Ebben az alsóházi vitában feleletet kapnak önök is minden olyan kérdésre, amelyet hozzám akartak intézni, annál is inkább, mert abszol kartársainkkal együtt a legteljesebb egyetértésben vagyunk, ennek pedig nagyon örülök. Chautemps miniszterelnök ezután nagy meg­elégedéssel nyilatkozott arról a vendégszeretetről, amelyben neki és Delbos külügyminiszternek része volt. — Rövid londoni tartózkodásunk után a leg­jobb emlékekkel indulunk haza, — tette hozzá a miniszterelnök. Aranyérnél és béldugulásnál, valamint az ezek­kel járó derékfájás, mellszorulás, szívdobogás­os szédülési rohamok esetén reggelenként egy-egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz csak­hamar kellemes megkönnyebbülést eredményez. Kérdezze meg orvosát. Chamberlain miniszterelnök: Nem tanácsos a megbeszélések azonnali kiterjesztése London, november 30. Az alsóházban Attlee őrnagy, a munkáspárti ellenzék vezére kérdezte Chamberlain miniszter­elnököt, nyilatkozhatik-e a Németországgal foly­tatott tárgyalásokról és a francia kormány kép­viselő­vel folytatott megbeszélésekről. Chamberlain miniszterelnök: A kérdés első részét illetően korábbi válaszaimhoz nincs hozzá­tenni valóm. A kérdés másoi­ik részét illetően utalok a kiadott hivatalos közleményre. (Chamberlain miniszterelnök itt felolvasta a hivatalos közlemény szövegét.) Miután Chamberlain miniszterelnök felolvasta a francia és angol miniszterek tanácskozásairól kiadott hivatalos közleményt, Attlee képviselő ezt kérdezte: " Van-e szó arról, hogy ezeket a megbeszélé­seket más országokra is kiterjesszék általános megegyezés létesítése végett? — Attlee képviselő úr bizonyára be fogja lát­ni, hogy végső célunk az általános elintézés — válaszolta Chamberlain miniszterelnök. — Vilá­gos, hogy az általános elintézést nem lehet elérni pusztán két vagy három ország között folyó meg­beszélések útján. Ezért arra kell törekedni, ho­gy más országok is bekapcsolódjanak a megbeszélé­sekbe. Világosan hagsúlyozn­­om kell, nem hiszem, hogy már annyira jutottunk v­ona, hogy tanácsos lenne a megbeszélések azonnali kiterjesztése, noha talán erre későbbi stádiumban sor kerülhet. n.év Afrika napsütésében! »ROMA« ÓCEÁN­JÁRÓVAL 1937 december 27—1938 január 11 16 nap a Földközi tengeren GENOVA-ALGIR-BISERTA (Tunis!­ TRIPOl! ALEXANDRIA - (Cairo, Luxor, Királyok völgyei-BEIRUT (Damascus)­! MESSINA - (Taormina­-GEN­OVA | Részvételi df| 505 pengőtől Jelen­tkezte e: felvilágositás Az Est Utazási és lenetjegyirodájában, Erzsébet körút 18 . IBVás, ív., Vigads tér 2 576 kézigránátot találtak a Bois de Boulogne-ban Párizs, november 30. Ma délelőtt a Bois de Boulogne-ban tizen­nyolc ládát találtak, ame­lekben 576 megtöltött kézigránát volt A ládák ugyanolyanok, mint amineket a legutóbbi házkutatások alkalmával lefoglaltak. A rendőrség az egész országban a szélsőjobb­oldali szervek újabb fegyver- és lőszerraktárai után kutat. Az Oeuvre jelentése szerint azok a fegyver-és lőszerkészletek, amelyek felett a CSAR rendel­kezett, Franciaország területére, J­ordeauxon és Mentonon át érkeztek. A rendőrségnek birtokába jutott a Titkos Forradalmi Bizottság tagjainak eskümintája, amelynek szövege a követke­ső: »Hű­séget és titoktartást esküszöm a szerve­zetnek. A szabályok megszegői halállal bünteten­dők.­ Ez lehet a magyarázata annak, hogy Jean Baptiste nevű embert annak idején meggyilkolták. Jean Baptiste, aki fegyverszállítással foglalkozott, a csuklyások dosszu­ijának áldozata lett, mert nyil­ván elárulta a szervezet titkait. i­k Mindig rajzolt R.­pp -Rózai emléke kísért Irta: Móricz Zsigmond Ahogy beléptem a kiállításba, nevetni kezdtem: öröm kapott meg­ a régi öröm, hogy Jóska újra kitett magáért. Még az sem za­varta az örömömet, hogy régi ismerősök ne­vettek vissza rám, régen régi rajzai. Itt az a­­ fiatal feje, milyen, hetyke, kurucos, lángos bajszú. Kacéran és a saját jövőjét kutatva néz ki a rámából: ezt keresi a pillantása, hogy mi lesz halála után tíz évvel az emlékkiállításán. Jól van Jóskám, légy nyugodt, minden rendben van. Mikor ezt a fejedet rajzoltad, még ott se tartottál, hogy nagy államférfiak kiköpjenek a kiállításodon. Akkor még nem volt több híved, csak egy: saját magad. Senki benned nem bízott, csak te. Én akkor a kul­tuszminisztériumban számvevőségi gyakor­nokjelölt voltam, fizetéstelen címmel, de napi­díj jelleggel, s aktában kezembe került egy kurtán firkantott kis magánleveled, amit a miniszternek írtál. Nagy megbotránkozás volt, aktában ilyen közvetlen levél: »... a kugli­sok«, — írtad — »az kérem olyan, hogy fel­akaszthatják akárhol...« A számtanácsos pulykavörös lett, ilyen folyamodványt... aki ilyet ír s még a kérvényező hangot se tudja, azt ki kellene seprűzni s a miniszter mégis valami pénzt utalványoztatott neki. Felhábo­rító. t­e persze a miniszter Wlassica volt. Az öreg Wlassics. Drága Jóskám, milyen jó neked, hogy te , már révbe értél. Csak a ceruzádat sajnálom. Azt a te fá­radhatatlan ceruzádat, támlákszel, mikor a Japán kávéházban először találkoztunk, ültél szemben, nagy derülten s a ceruzád ott moz­i ott a márványlapon, a kávéházi asztalon, levettem rajta, magadat rajzoltad le, — mondtam s megnyúlt orral feleltél: »keres­lek« ... Legközelebb a Hangliban találkoz­tunk, ott valami kockás papír volt előtted, ahogy leültem, a ceruzád azonnal mozogni kez­dett, kriksz-kraksz s eltépted, újra kezdve kriksz-kraksz: »Csak magadba vagy szerelmes Jóskám«. Harmadszor a Newyorkban hozott össze a kávéházi sors, egy szót se szóltál, újra nekiestél a rajznak. Ezt a kéket már ide is adtad, ráírva: »Móricz Zsigának, míg jobb nem lesz«. Angyali Jóskám, fáradhatatlan rajzoló, kinek ez volt az élete, a lélegzése, a szívdobbanása: rajzolni. Mechanizmus, ki folyton nézett, látott , adott. Micsoda kimeríthetetlen életöröm kap­csolt téged az élethez. Mert azért rajzoltál sza­kadatlan, mert ittas volt a lelked a valóság­tól s le akartad kötni a pillanatot a végtelen­nek. Hit és öröm, vallás és miszticizmus, s mindenekfölött boldogság, állandó boldogság volt a te ceruzád hegyében, mint a megtöltött áramadó tű, csak fényt és energiát és jóváté­telt sugall. Milyen kevés kellett neked ebből az élet­ből. Egy széles kalap letakarta igénytelen igényességed évtizedekre. Egy piros, vagy sárga, vagy fekete svájci sapka kilobbantotta a szép fej formájában a megelégedett öröm bokrétáját. Az a ritkán söpört műterem a Gellért tövében varázskert volt, ahol csak a n­yak­ szózat született, édességes vidámság. Tehetetlenül szívcsiklandozó csodaszínek. Még élnek a színeid Jóskáin, kedvesem, egy piros kislányodba ott az ablak előtt a harma­dik teremben, valósággal fiziológiai szerelem ébredt bennem, ahogy csak néztem s újra visszanéztem rá a te szemeddel, te szépség látó, szépség termelő jó öreg szíveddel. Tudod. Egy gazdag élet burjánzik itt, mekkora gazdagság, micsoda szédület volna, ha az egé­szet össze lehetne gyűjteni, abban a sorban, ahogy kifestetted a szépséggel a papírt, a vásznat, fát és követ, ami éppen kezed ügyébe került. Istenem és nem ülsz itt a foteledben, ahol, mint egy arisztokrata aki vendégül látja az emberiséget, fölényes, hallgatag, mosolygó­szemű barátsággal szoktad fogadni a látogató­kat, .De Lazarin itt van s az öregkor hogy megszépítette. Már csak azért is vissza kellene jönnöd, hogy l­azarint rajzold. Számtalanszor­s állandóan. Nagy veszteség, mert a feje most éppen tökéletes és a te krétád, ceruzád vagy olajjal kevert pasztelled alá ért. Isten áldjon Jóskám, ma három halottam van, elsiratom neked: az idős elment Bandink­hoz. Szegényt az érmindszenti naiv oló asz­szony így búcsúztatta el ahogy nyolcvan évé­vel, két hét előtt jött a Bandi sírjához, a hat­vanéves fiacskájának véprtő bölcsőjéhez: »Áldott a főd, tekintetes iszony, mindenütt befogadja az embert«. Ez­ mondta neki. Sze­gény idei tíz napig hordja magában a paraszt szót s csak pénteken mesélte el Lajoséknak, hogy: »most már jól vagyok, el merem mon­dani, képzeljétek..« Pénteken elmesélte e vasárnap a legaranyosabb a legköltőibb libbe­néssel lépett át ,földi létből, az itt hagyott halhatatlansági út a végtelenbe, ho­ kitárt, karokkal s­zímmel siet elé költő fia... »Ürüljünk !"est Je itt, jobb muzsika, mint kint a zavaros, fájó kakofonia.« Tibi is meglépett. Képzeld, Pólya Tibor, igen. ^éretted, nagyszerű volt és" ragyogó-Egyszr végignéztem Szolnokon a műtermek­ben, hogy egy tájképet csinált. Nem úgy dől- Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter délután fél 6 órakor (budapesti idő) elutaztak Londonból.

Next