Pesti Napló, 1938. március (89. évfolyam, 48–72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

Budapest, 1938 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..— pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő sZTVETI* 89. évfolyam 48. szám edd, március­­ Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap ..... .32 fillér FESTI NAPLÓ AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG ÚJ PROBLÉMÁI Kolozsvár, február Az események oly gyorsan követték egy­mást az utóbbi hónapokban Romániában, hogy az ország kisebbségei és elsősorban a magyarság még nem is tud számot vetni az­zal, mi vár reá az új korszakban és­ miként tudja a maga kisebbségi életét irányítani és biztosítani. Az új politikai rezsim tudvalevőleg ugyanazt a metódust követi, amit 1928-ban a jugoszláv diktatúra követett: betiltotta a po­litikai pártok működését. Jugoszlávia a hor­vátokkal szemben nem látott más megoldást, minthogy a politikai pártéletet beszüntette, Románia a szélsőnacionalista szervezetek anarchikus elhatalmasodása ellen léptette életbe a pártnélküli rezsimet. Akármiért történt is, a tény itt áll előt­tünk és Románia magyarságának meg kell találnia a módokat arra, hogy az új keretben, pártszervezet vagy pártelnevezés nélkül is miként tartsa fenn nemzeti, gazdasági és kul­túréletét és védje meg ezeknek az életmeg­nyilatkozásoknak értékeit. Azok, akik Romániában először kezdték meg a magyar kisebbségi aktivitást, mintha prófétai előrelátással dolgoztak volna, ami­kor 1922-ben párt helyett nemzeti szövetsé­get akartak Erdélyben létesíteni. Magyar Szövetség megalakulása indult meg akkor. Ezt a nevet már csak azért is megfelelőnek és tartalomteljesnek látták, mert hiszen a magyarságnak nem volt szüksége pártra a szónak napi politikai értelmében. A magyar­ság nem azért politizált, hogy uralomra jus­son, hanem azért, hogy a politikai rendszer­hez alkalmazkodva a parlamentben is meg­védje kisebbségi jogait és érdekeit. Szövetsé­get akart tehát alkotni, amely kisebbségnem­zeti képviselet is legyen, amelynek mindenki természetszerűen tagja, aki magát magyar­nak vallja. Az akkori kormányok azonban féltek ettől az elnevezéstől, mert csakugyan mindent átfogónak tartottak és úgy érezték, hogy sokkal nagyobb súlya volt, mint holmi politikai pártnak és ezért a Magyar Szövet­ség megalakulását nem engedélyezték, hanem azt tanácsolták, hogy a magyarság is pártot alapítson. Csak így fanyalodtak reá a romá­niai magyar kisebbségi mozgalmak első kez­deményezői, hogy a magyar pártot megte­remtsék. Ha akkor sikerül magyar párt helyett magyar szövetséget létesíteni, talán sokkal egyszerűbb helyzet előtt állana Erdély ma­gyarsága. Éppen ezért felmerült az erdélyi magyar sajtóban már a gondolat: nem le­hetne-e a­­magyar pártot magyar szövetségre átkeresztelni. Mennyivel előnyösebb szituá­cióban vannak a németek, akiknek megvan a német népközösségi szervezetük, aminek a német parlamenti párt csak exponense volt és a pártélet megszűntével a népközösség vál­tozatlanul folytathatja valószínűleg működé­sét. Hogy a magyarság erre az útra lép-e és ez sikerül-e neki, azt nem tudjuk. Remélik, hogy a kormány méltányolja azt a törekvést, hogy a magyar kisebbségnek tovább is le­gyen egyetemes szerve és képviselete, amely a magyar kisebbség általános kérdéseiben a komány előtt fellépjen és a kívánságokat el­mondhassa. Hiszen vannak kisebbségi kíván­ságok, amiket sem egyházak, sem érdektestü­letek nem képviselhetnek. Erre példa az, hogy a Goga-kormány alatt megalakult Bu­karestben a Zsidó Tanács, amelynek vezetői most is memorandumokkal fordultak a kor­mányhoz az állampolgársági revízió ügyében és vezetőik személyesen is eljártak a kormány tagjainál. Teljesen azonos esetek akadnak majd kétségkívül a magyarság számára is. Például egy közigazgatási reform vagy egy nyelvi intézkedés esetén ki érintkezzék a kor­mánnyal és ki tolmácsolja a magyarság kí­vánságait? Ezek olyan életbevágó problémák, amikre feleletet kell adni. Hogy a román kor­mány tudatában is van annak, hogy ezt a kérdést valamiképpen a népkisebbségekkel szabályozni kell, bizonyítja az, hogy az er­délyi magyar sajtóban ennek a megvitatását nem gátolja meg. Egyébként úgy tudjuk, hogy a kormányban az erdélyi kérdésekben Vajda Sándornak van döntő szava, ő pedig olyan alapos ismerője a kisebbségi élet köve­telményeinek, hogy nem fog elzárkózni attól, hogy a magyarság a maga pártpolitikamen­tes népközösségi szervezetét megalkossa. Addig is azonban azok a szervezetek fog­ják intenzívebben végezni a maguk munká­ját, amelyek eddig is minden politikától tá­vol, a maguk hatáskörét a kisebbségi életben betöltötték. Ezek között állanak elsősorban az egyházak, mint feltétlenül elismert szer­vek nemcsak vallási, hanem iskolai és kul­túrügyekben is. Az egyházak Erdélyben ma­gyar iskolákat tartanak fenn, még­pedig igen nagy áldozatokkal. Ezeknek az iskoláknak az érdekeit egyetemes kisebbségi szempontból természetesen a magyar párton keresztül vé­delmezték és­ az egyes törvényjavaslatok par­lamenti tárgyalásainál az államsegély, a nyelvkérdés, a kormány és az egyházak kö­zötti egyéb viszonylatok szabályozása terén a magyar képviselők és szenátorok szállottak síkra érettük. Bizonyos, hogy az egyházakra most fokozottabb tevékenység hárul és egyelőre teljesen maguknak kell talpon len­niök, hogy a kormánynál elvégezzék mindazt, amit eddig a parlamenti tagok végeztek el. A jelek arra vallanak, hogy erre a módot meg is ad­ják és ezt megkönnyíti az, hogy az egy­házak vezetői sorában az egykori parlamenti tagok is helyet foglalnak, akik tehát gyakor­latukkal, román nyelvtudásukkal és presztí­zsükkel parlamenti és pártszínezet nélkül is meg tudják tenni kötelességüket. Az egyházakkal párhuzamosan az erdélyi magyar kultúrtestületekre vár igen nagy misszió. Ezeket a testületeket friss szellem­mel kell megtölteni, hogy hivatásukat immár úgy teljesítsék, hogy vállaikra nehezedik a romániai magyar kultúrélet egész terhe. Fel­merült az eszme az EMKE intenzívebb mű­ködéséről, minthogy az EMKE elismert jogi személy. Ide be kell vonulnia az új nemzedék­nek, aminthogy az új garnitúrák számára sok utat kell szabaddá tenni. Új elánnal fog dol­gozni az Erdélyi Kárpát Egyesület, az Erdé­lyi Múzeum Egylet és hozzájuk hasonló szer­vezetek, amelyek eddig is igen szép munkás­ságot fejtettek ki nyíltan, a hatósászok szeme­láttára és soha narci politikát működésükbe nem kevertek. Irodalmi társulatainkra is új feladat vár. Erdélyben számos kiváló író él, mint Nyirő József, Koós Károly, Tamási Áron és mások, akiknek irodalmi működését a románság is sokra becsüli. Elég ennek bizo­nyítására az, hogy az újságírók vasúti je­gyeinek felülvizsgálásakor Vajda ezeknek az íróknak saját kezdeményezéséből adott sza­bad vasúti jegyet. Ezeknek az íróknak ki kell mozdulniok az elefántcsonttoronyból és a ma­gyar kisebbség kulturális és nemzeti életének vezetéséből nagyobb részt kell maguknak ka­nyarítaniuk. Természetesen fordul a magyarság gon­dolata a gazdasági szervezkedés felé is. Az Erdélyi Gazdasági Egyesületen, valamint a szövetkezetek központján kívül tulajdonkép­pen magyar kisebbségi gazdasági szervek nincsenek. Itt-ott próbálkozott a magyar­ság félénken, a lehetőség határain belül ki­sebbségi professzionális szervet teremteni (mint például a kisebbségi orvosok egyesü­lete), de ezek igen vérszegény alakulatok. Ki­sebbségi magyar iparosszervezet például soha nem jöhetett létre, mert széthúzó politikai érdekek ezt elgáncsolták éppen a magyarsá­gon belül, holott például a szászoknak min­den gazdasági ágra megvan a szász jellegű egyesületük. Egyelőre azonban igen örven­detes, hogy a szövetkezeti élet virágzásnak indult. Azt remélik, hogy a kormány a ki­sebbségek politikamentes gazdasági organi­zálását támogatni fogja, annál is inkább, mert hiszen az új parlament szakmai alapon, kor­porációs formában fog összeülni és a kisebb­ségek számára nem maradhat el a lehetősé­g, hogy illetékes szerveik útján jelöljék ki, kik legyenek az ő képviselőik a kamarában és a szenátusban. E percben természetesen még senki sem tudja, hogy a gyakorlatban miként fog jelent­kezni ez az új rendszerű parlament. Az új al­kotmány csak a kereteket adta meg, de magát a választói törvényt ezután fogja kibocsá­tani. Azt már is látjuk, hogy a szenátusban a kisebbségeknek kik lesznek a reprezentán­sai. A magyar egyházak közül a kolozsvári református püspök. Hivatalból más magyar szenátor nincs. A szászok szebeni püspöke is helyet kap a szenátusban, valamint tagja lesz a felsőháznak Hans Otto Roth volt kép­viselő azon a címen, hogy a régi rezsimben tíz ciklusban volt képviselő. A katolikusokat a b­ikaresti érsek képviseli, az unitárius püs­pök nem lehet szenátor, mert híveinek száma nem éri el a 200.000-et. A magyarságnak te­hát abban kell reménykednie, hogy a kama­rában és a szenátusban egyaránt tud magá­nak a korporációs választásoknál megbízot­takat küldeni. Miként történik azonban majd a választás és így miként biztosíthat majd magának a magyarság helyet a parlament­ben, ezt csak akkor mondhatjuk meg, ha majd a választói törvényt is ki fogják bocsátani. Ez a rövid felsorolás is mutatja, hogy a magyarság számára igen sok probléma me­rült fel és a magyarság, amint biztosabban tud az események és változások forgatagában tájékozódni, élni akar az új alkotmányban kifejezett jogaival is. Természetesen sok min­den függ attól, hogy mikor válik aktuálissá egyáltalában az új rezsim berendezkedése a közakarat bevonása útján. Minthogy az új rendszer már a második héten alkotmányt adott, azt hiszik, hogy hasonló tempóban fog bekövetkezni most már az alkotmány elveinek gyakorlati megvalósítása is. Útban van az új közigazgatási törvény, napok kérdése a sajtó­törvény megjelenése és így várható, hogy nem marad el sokáig a választói törvény meg­alkotása sem. SZERKESZTŐSÉGI és KIADÓHIVATAL, VJL ker., Rákóczi út 54. Telefon «145-559,­»146-419 Jegyplasztr. hin)«téri-, előfize­­tési-, utasári- és köny­vosztályi VII., Erzsébet körút 18-20 Szerkesztőség BRonbenn L, Kohlmarkt 7.

Next