Pesti Napló, 1938. április (89. évfolyam, 73–97. szám)

1938-04-01 / 73. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ 1938 április I pon keresztül az amerikai fegyvergyárosok tiszteletben tartották ezt a politikát, 1936 decemberében azonban engedélyt kértek bizonyos mennyiségű repülőgép és hadianyag exportjára. Á törvény értelmében sajnos az engedélyt meg kellett adni, de a kormány sajtónyilatkozatban bélyegezte meg az illető exportőrt. (A tserkesxtő megjegyzése. As elnök kije­lentette: »Az exportőr az amerikai üzleti életnek azt a 10 százalékát képviseli, amely nem alkal­mazkodik jó standardjainkhoz ) Az új kongresszus, amely 1937-ben ült össze, rögtön pótolta törvénytáninknak ezt a hiányát egy együttes döntés formájában, ameíyet 1937 január 8-án hagytam helyben éfi amely megtiltotta a fegyverek és muníciók kivitelét Spanyolországba. (Saját tudósítónktól.) A képviselőház folytatta a választójogi javaslat általános vitáját éa az elnök beje­Iontette. hogy Temple ítezső írásban indítványozta, nyolcórás üléseken folytassák a választójog tárgyalását. Ponteken már 'délelőtt 10 órától délután 6 óráig tanács­kozik a Ház. Meizler Károly volt az első szónok. Hangoztatta, hogy évtizedek óta frivol játék folyt, a választójog kőiül 6 a "mostani megoldás sem kielégítő. A kormánypárt arra törekedett, hogy a titkosság behozatala mellett is biztosan megtarthassa a hatalmat. A javaslat védi az egyes embert az alulról és felülről jelentkező terror ellem, de nem védi meg az egész nemzetet a pénz dema­góghíjától. Határozati javaslatot nyújtott be. hogy a pártokat kötelezzék nyilvános pénzügyi elszámolásra. Gróf Széchenyi György azzal kezdte beszédét, hogy az ' in bizonytalan állapotok uralkodnak. Min­sztában kell lennie azzal, hogy minden for­csak veszíthetünk hazánkból és fiiggetlen­Az lij uralom mostanában eajtöreformot i volna-e helyesebb, ha a mesrlevő tör* >ye" bb mfii-t/'!,•)><».. alkalmaznak sajtit ilj{ <ilit(ísfii dolgában? Ne a joliböldalisá' hnek, ami nem definiálöató fogai* if A fegyvergyártás hazai ellenőrzése most már simán és kielégítően történik, de a nem­zetközi ellenőrzés még mindig nem született meg, noha időről időre kijelentettük, hogyha a többi hatalmak bármikor mutatnak hajlan­dóságot az újabb tárgyalásokra, mi min­dent el fogunk követni azoknak sikere érde­kében. Megingathatatlan meggyőződésem, hogy a fegyvergyártás ellenőrzésének kérdését egyetlen ország sem oldhatja meg egyedül. Ehhez. a világ vezető nemzeteinek együttes akciójára van szükség és az Egyesült Álla­mok megmutatta együttműködési hajlandó­ságát, és azt, hogy elöljár a megfelelő ellen­őrzési politika követésében. Copyright, 1938. by Franklin D. Roosevelt. nem az erkölcsi rendet. Nagy probléma o szándékos kútmérgezés, a demagógia elleni védekezés. Felemeli szavát a faji elv hangoztatása ellen. Vannak félörültek, akik az egész magyar belpolitikát és külpolitikát egy mondatra akarják egyszerűsíteni: »ha faji elv alapján áll valaki, abban az esetben feltétlenül a mi barátunk« Bethlen helyesen mondotta, hogy jobboldali politika folyik kommunista eszközökkel. A jobboldaliság alatt minden szélsőséges fogalmat el tudnak rejteni és ezzel a legnagyobb zavarokat okozhatják az országban. Az antiszemita agitáció semmiképpen sem egyeztethető össze a renddel. A kérdésnek van egy vagyoni és egy hatalmi része. A vagyoni rész megoldásával a hatalmi rész is megoldódik. Mindenkit, legyen zsidó vagy nem­ztíidó, igazságosan és arányosan kell megterhelni. Az antiszemita propagandának nincs értelme, mert a mobil tőke mindig talál utat és módot, hogy valami­képpen eltűnjön. Sajnos, az antiszemita propaganda azt is bizonyítja, hogy a zsidóknak részben igazuk van, amikor azt gondolják, hogy vélük szemben nem akar­nak igazságot szolgáltatni. > bevándorlás a zsidókér­''•• " ; •«•* Magyarország ánatos elemek be­ll Való visszaélés, a IGlámi KESERŰVÍZ Ha Igmándit használ, I Természetnek alkotása, Tudja, hogy mit vesz be, | Páratlan a gyógyhatása. vagyon eltitkolásának kérdése financiális probléma, tehát, ismét nem zsidókérdés. Az egész problémából csak a faji kérdés marad meg. A keresztény isten- «s emberszeretet megköveteli, hogy szeresd a zsidót. Ezt nyiltan megmondja s aki ezt taga-dja, az nem keresz­tény. A háború előtt volt zsidó nacionalista tobzódás, erről azonban ma már jogosan nem lehet beszélni. Ma itt a zsidó fronton mindeuki kész bekapcsolódni áldo­zatokkal és munkával a magyar nemzet egyetemébe. — Nagy kérdés, — mondotta beszéde befejezésé­ben, — szániíthalunk-e arra, hogy ez a kormány a szélsőségek ellen komolyan felveszi a harcot s ezzel helyreállítja a most megbolygatott nemzeti egységetí Számíthatunk-e arra, hogy a kormány bizonj/os ké laki álláspontjától eláll, amelyet idáig képviselt.' A kor­mánynak ez a magatartása a nemzet végzetét is jelent­heti. Így fejezte be beszédét: — isten óvja Magyarországot.' Isten vezesse u kor­mányt! Vázsonyi János volt a következő felszólaló. — A mostanában megnyilvánuló tömeghisztéria három okra vezethető vissza —- fejtegette. — Az első az állandóan ismétlődő usxi'ds és gyiilö ködés. A máso­dik a nem látható kellő eréig és határozottság. A har­madik a fülből fülbe súgott állandó rémhírterjesztés. Pedig a pánikhangulat tökéletesen indokolatlan. Foglalkozott a választójogi javaslat részleteivel, bírálta a jogkört megszorító rendelkezéseket, majd be­szélt a zsidókérdésről. Magyarországon valóban arány­talan a vagyon eloszlása, de ez az aránytalanság nem zsidókérdés. A zsidó fiatalság ma szintén ncheaen tud elhelyezkedni és erre még zsidó cégeknél sincs módja. A szegény zsidót épúgy szakadék választja el a milliár­dos zsidótól, akikből ma már nagyon kevés van, mint a szegény keresztényt a gazdagtól. — Önöknél az a baj, — mondotta a. kormánypárt szélsőjobboldali képviselői felé — hogy a zsidókérdés­ben csak a fényes autókat látják meg, n m látják meg a szegény zsidót, akit azok a fényes autók éppen úgy elgázolnak, mint a latifundium a szegény munkást. Hangoztatta, hogy nem az egyéni, hanem a szerve­zett demagógia a veszélyes, az ellen kell tehát védekezni. Sajnálja, hogy a lajstroinos választással és a nagykerii­lotekkel a -plutokrácia és a szervezett demagógia szá­maira biztosít a választójogi javaslat óriási befolyást. Kertész Miklós azt kívánta, hogy az egymilliárdos kölcsön felhasználásánál a mezőgazdáéi és ipari problémákat is vazx^ figyelembe. Matolcsy Mátyás félreértett szavalt helyreigazította, azután pintek délelőtt 1() órára tűzték ki a vita folyta tását. Ulai'n beszéde péntekre maradt. udvariasság:... Érti tálán, mit akarok mondani, nagyon nehéz ezt megmagyarázni, de ebben volt valami; igaz, hogy ez mind csak utólagos magya­rázat. Akkor kellett Volna. Legyintett, mint aki elmulasztott valamit, vagy mint aki nem teilet semmiről. — Azt bi«5i? — kérdezte az ügyvéd" és föl­húzta a szemöldökét. — Én nem hiszem." Vannak ilyenek. Akiknek látszólag a legrendesebb az éle­tük. Mi volt az ő élete? Reggel be a hivatalba, délben vissza, délután ugyanez, este korán le­feküdt; de mi lehetett belül? — mondta indulato­san, követelve szinte — igen, belül mi van? Éz az, amit nem lehet tudni soha. — De hogy így... — A titkárnő letette a ce­ruzát. — Azt mondta három ólával ezelőtt, liogy ta'án még visszajön. N» Jm látszott íjujta semmi­Hát hogy lehet így eldobni az életei, hogy lehet egyáltalán... Nem, ezt én nem tudom megér­teni ! A hangja éles volt és támadó, gyűlölet lobbant benne, s ez a gyűlölet egyszerre betöltötte a szo­bát, mindnyájan érezték, hogv haragszanak rá és joggal haragszanak, mint akiket kijátszottak, megcsaltak, kegyetlenül megtréfáltak; gyűlölték a halottat, aki kint feküdt a hegyen, s akit már nem lehet felelősségre vonni azért, amit tett. Most kopogtak; egy férfi jött be, levelet ho­zott ás az elnököt kereste. Leültették; az elnök meg nem jött meg, várni kell. A férfi kigombolta a kabátját, cigarettatárcát vett elő, rágyújtott. A füst kéken szállt föl, a dohány fanyar illata pil­lanatok alatt átjárta a levegőt; olyan volt ez az illat, mint a finom meggyfapipáé. Ök négyen fölkapták a fejüket, idegesen é* összenéztek. Dar­ling. Ez az ő kedves. cigarettája volt, ennek a füstje balzsamozta be szobája minden tárgyát, ez lengett utána, ha végigment a folyosón, még a '»iából is ez áradt, összenéztek, raitakapottan, a pillanatban szégyenkezve és megeny­l-<k, az ő arcát, a füst kékes felhői mö­mosolyával, ironikus ajkaival, , szomorú kérleléssel. megszé­mesíilve, mint egy távoli álmot, loesátottak neki, mint egy barát­nak, iui.. okonnak, mint egy javíthatatlan, kedves, őre* lémnek. Es megszerették, ebben a pillanatban szerették meg, mintha a testvérük vo na, Amerikából, vagy még messzebbről, ogy kulonog szigetről, egy felhőkön túli tájról. i)o erroj nenj szólt egyikük sem, lehajtották újra a tejüket, a két leány szeme megtelt könv­ny«l, a eogvezetö az iratok közt lapozgatott re­1 " Si töriil­idulartah 4 v'"" "V Darling Irta: Rónay György [ voltak az- első megdöbbenésen. A e . a gépírókisassaony, az ablaknál állt, 1 tavaszi telhőkre, melyek vadul íróiján ­t, mésszé a csillogó háztetők fölött. A kárnő, aki utoljára beszélt vele, az iró­ilt, nedves szemmel, kópos&jj. és, értei­oetlen aurákat rajzolt, egy papírszeletre a éerü­ával. amely akkor volt a kezében, . mikor meg­capták a hirfc­— De hát ml lehetett? — kérdezte a gépírólány, do nem fordult hátra. A titkárnő vállat vont. — Mi lehetett? Mit tudómon. Mit lehet ilyen­kor tudni'? Semmit. Hogy 'egy ember esak így... Hirtelen tört ki belőle <*z ^lrojtott idegesseg. Fölugrott, odament a mákik-fany mellé, hevesen, kapkodva beszélt s közben'öklével ráütött néha az ablak deszkájára. — Mi lehet? Éu'csak azt tudom, hogy ez ígv rettenetes, az ember együtt él ilyrag^ke' " ref f" gel beiöu, mosolyog, rendelkezni, *zmn t rre vége! Hát kik ezek? Kik ogyaltaUm az Nem gondoltál még er"'- KI lehet ezt v viselni? az életet, mjádent?... A gépíróleán* tanácstalanul nézeH _ olszégyelte mag«- Lehajtotta a fejét,' fo,„ — Ne)*, ea igazán... Olyan ideges vagyok. Ne haragudj. Visszament a helyere és firkált tovább. Később esengett a telefon. Fbivette a kagylót­— Nem — mondta. — Semmit. Mondom kö­zein. egyelőre semmit. Talán este. Kérem. Jónapot. Visszatette a hallgatót Sóhajtott. — Az újságok, már kezdődik. Még ki se hütt. Szegény... — A családja? — kérdezte hirtelen a gépíró­leány, s most eljött az ablaktól, a titkárnő aszta­lához. — Nem volt. Senkije nem volt. Legalábbis nem tudunk senkiről. Hallgattak. A titkárra gon­doltak mind a ketten, nem arra, akit ismertek, hanem erre az ismeretlenre, aki most kint fekszik a hegyen, a tavaszi ég, a rohanó felhők alatt, mereven összezárt ajkkal, ereiben a méreggel és nem árul el többé semmit. Később megjött a cégvezető, aki a vállalattól volt kint, agnoszkálui a halottat. Sápadt volt, ide­ges, a lányok nem merték kérdezni. A cégvezető levetette a kabátját, lenit az íróasztalához, mely szemben volt a titkárnőével, egy iratcsomót vett elő, sürgősen elintézendő anyaggal. De hiába for­gatta a lapokat, szeme előtt összefutottak a betűk, esi volt. erre a u* egyszei a,>rólék és a fölírást a kis a, va lami furesa, Voelv, homlokába 'did< és mögötte an, — igen, ott i egy árokléle, 4nji, amit nem Így vonáson, aztán előjön, írókisasszony áltÜi o viseM' ° megdöbbentek; eddig • titkárnak szemüvege •lt csak most tette föl, !> búcsúzóul, hogy még­íigszemlélje a. tárgyakat •'oldalán? Nem tudták, s ahogy mind euilékezeu?M?f akarták idézui az ar­cát, kétségbeesetten érezted hogy képtelenek tisz­tán és határozottan maguk c'w képzölui: ez az arc már kihullott az emlékezetükből s csak egy folt élt belőle, egy arc, ami nem volt az övé, ami min­denkié lehetett. Emberarc volt, de nem az ő arca, — Mert nem szerettük eléggé — mondta hal­"épírókisasszony. 'Ápett be az ügyvéd, jól hallotta _ az 1 megállt a szoba közepén, úgy '•iknaik s közben fölnyúlt a megjegyezték, -nintegy magától is, mert 0 . - Szerettük? — ismételte ki^- és szomo­rúan. — Igaza » ^tett-e? A szeretet nagyon „ más. .Becsültük, — ínonu mintha egy néma kérdésre . és e? több, ez néha még a szeret*^ moly, nyugodt, biztos érzés. Etf­jfä: SzeretiH .' Szeretni sok embert lehet. DeNn. Elhallgatott, s most, mind arra gondWtah., becsiilésre, a biztos ragaszkodásra, a jóérzésre, ha tudták, liogy itt van a szomszéd szobában. S a halálhír óto 'most voltak először igazán szomo­rúak. valami hifegadt, hideg, kegyetlen szomorú­sággal. Nem "néztnk egymásra, kinéztek mind az ablakon, a kifogyhatatlan felhőkre, amiket ő paár nem lát, S érezték, ^hogy az arca eltűnhet, de ez megmarad még söWiig, ez a szomorúság. — Különben. —• kérdezte az ügyvéd — mi új­ság? Maradt utána valami, le- '' üzenet? — Semmi — mondta a efy" — Nem radt semmi. Családia se vol' Barátja alig. Tudja, ügyvéd úr. ez g, hiszt. iáíta, ahogy itt élt velünk .'«rnyedeég. A T. HÁZ Gróf Széchenyi György érdekes fejtegetései a szélsőségekről és a zsidókérdésről — Meizler, Vázsonyi és Kertész a választó­jogi vitában — Ma kezdődne'* a nyolcórás ülések

Next

/
Thumbnails
Contents