Pesti Napló, 1938. április (89. évfolyam, 73–97. szám)

1938-04-01 / 73. szám

2 Péntek PESTI NAPLÓ 1938 április 1 pon keresztül az amerikai fegyvergyárosok tiszteletben tartották ezt a politikát, 1936 decemberében azonban engedélyt kértek bizonyos mennyiségű repülőgép és hadianyag exportjára. A törvény értelmében sajnos az engedélyt meg kellett adni, de a kormány sajtónyilatkozatban bélyegezte meg az illető exportőrt. (A szerkesztő megjegyzése: Az elnök kijelentette: »Az exportőr az amerikai üzleti életnek azt a 10 százalékát képviseli, amely nem alkalmazkodik jó standardjainkhoz ) Az új kongresszus, amely 1937-ben ült össze, rögtön pótolta törvénytanunknak ezt a hiányát egy együttes döntés formájában, amelyet 1937 január 8-án hagytam helyben és, amely megtiltotta a fegyverek és muníciók kivitelét Spanyolországba. is A fegyvergyártás hazai ellenőrzése most már simán és kielégítően történik, de a nemzetközi ellenőrzés még mindig nem született meg, noha időről időre kijelentettük, hogyha a többi hatalmak bármikor mutatnak hajlandóságot az újabb tárgyalásokra, mi mindent el fogunk követni azoknak sikere érdekében. Megingathatatlan meggyőződésem, hogy a fegyvergyártás ellenőrzésének kérdését egyetlen ország sem oldhatja meg egyedül. Ehhez a világ vezető nemzeteinek együttes akciójára van szükség és az Egyesült Államok megmutatta együttműködési hajlandóságát, és azt, hogy elöljár a megfelelő ellenőrzési politika követésében. Copyright, 1938. by Franklin D. Roosevelt. A T. HÁZ Gróf Széchenyi György érdekes fejtegetései a szélsőségekről és a zsidókérdésről — Meizler, Vázsonyi és Kertész a választójogi vitában — Ma kezdődnek* a nyolcórás ülések (Saját tudósítónktól.) A képviselőház folytatta a választójogi javaslat általános vitáját és az elnök bejelentette, hogy Templer Dezső írásban indítványozta, nyolcórás üléseken folytassák a választójog tárgyalását. Pénteken márdélelőtt 10 órától délután 6 óráig tanácskozik a Ház. Meizler Károly volt az első szónok. Hangoztatta, hogy évtizedek óta frivol játék folyt, a választójog körül amostani megoldás sem kielégítő. A kormánypárt arra törekedett, hogy a titkosság behozatala mellett is biztosan megtarthassa a hatalmat. A javaslat védi az egyes embert az alulról és felülről jelentkező terror ellen, de nem védi meg az egész nemzetet a pénz demagóg díjától. Határozati javaslatot nyújtott be, hogy a pártokat kötelezzék nyilvános pénzügyi elszámolásra. Gróf Széchenyi György azzal kezdte beszédét, hogy azoin bizonytalan állapotok uralkodnak. Miasztában kell lennie azzal, hogy mindenkorcsak veszíthetünk hazánkból és független-Az iij uralom mostanában sajtöreformot volna-e helyesebb, ha a meszlevő tör* ›ye" bb mfiit/'!,•)››».. alkalmaznak sajtit ilj{ ~ilit(isfii dolgában? Ne a jobboldalisá' hnek, ami nem definiálható jogai* nem az erkölcsi rendet. Nagy probléma a szándékos kútmérgezés, a demagógia elleni védekezés. Felemeli szavát a faji elv hangoztatása ellen. Vannak félőrültek, akik az egész magyar belpolitikát és külpolitikát egy mondatra akarják egyszerűsíteni: »ha faji elv alapján áll valaki, abban az esetben feltétlenül a mi barátunk. Bethlen helyesen mondotta, hogy jobboldali politika folyik kommunista eszközökkel. A jobboldaliság alatt minden szélsőséges fogalmat el tudnak rejteni és ezzel a legnagyobb zavarokat okozhatják az országban. Az antiszemita agitáció semmiképpen sem egyeztethető össze a renddel. A kérdésnek van egy vagyoni és egy hatalmi része. A vagyoni rész megoldásával a hatalmi rész is megoldódik. Mindenkit, legyen zsidó vagy nemzsidó, igazságosan és arányosan kell megterhelni. Az antiszemita propagandának nincs értelme, mert a mobil tőke mindig talál utat és módot, hogy valamiképpen eltűnjön. Sajnos, az antiszemita propaganda azt is bizonyítja, hogy a zsidóknak részben igazuk van, amikor azt gondolják, hogy velük szemben nem akarnak igazságot szolgáltatni. A bevándorlás a zsidókér''•• ' ; •«•* Magyarország ónatos elemek kell Való visszaélés, a Darling írta: Rónay György [ voltak az első megdöbbenésen. A e . a gépírókisasszony, az ablaknál állt, tavaszi felhőkre, melyek vadul író iránt, messze a csillogó háztetők fölött. A kárnő, aki utoljára beszélt vele, az iróitt, nedves szemmel, kúpos ijj és, értelmetlen aurákat rajzolt, egy papírszeletre a cérnával, amely akkor volt a kezében, a mikor megkapták a hírt.— De hát mi lehetett? — kérdezte a gépírólány, de nem fordult hátra. A titkárnő vállat vont. — Mi lehetett? Mit tudomon. Mit lehet ilyenkor tudni? Semmit. Hogyegy ember csak így... Hirtelen tört ki belőle a*z ^hojtott idegesség. Fölugrott, odament a másik fany mellé, hevesen, kapkodva beszélt s közben'öklével ráütött néha az ablak deszkájára. — Mi lehet? Én csak azt tudom, hogy ez így rettenetes, az ember együtt él ilyrag^ke' " reff" gel bejön, mosolyog, rendelkezni, *zmnrre vége! Hát kik ezek? Kik agyaltam az Nem gondoltál még el"'- Ki lehet ezt viselni? az életet, miádent?... A gépíróban* tanácstalanul nézem _ elszégyelte mag«- Lehajtotta a fejét,' fo,„ — Ne*, ea igazán... Olyan ideges vagyok. Ne haragudj. Visszament a helyere és firkált tovább. Később csengett a telefon. Felvette a kagylót— Nem — mondta. — Semmit. Mondom közemn, egyelőre semmit. Talán este. Kérem. Jónapot. Visszatette a hallgatót Sóhajtott. — Az újságok, már kezdődik. Még ki se hütt. Szegény... — A családja? — kérdezte hirtelen a gépíróleány, s most eljött az ablaktól, a titkárnő asztalához. — Nem volt. Senkije nem volt. Legalábbis nem tudunk senkiről. Hallgattak. A titkárra gondoltak mind a ketten, nem arra, akit ismertek, hanem erre az ismeretlenre, aki most kint fekszik a hegyen, a tavaszi ég, a rohanó felhők alatt, mereven összezárt ajkkal, ereiben a méreggel és nem árul el többé semmit. Később megjött a cégvezető, aki a vállalattól volt kint, agnoszkálni a halottat. Sápadt volt, ideges, a lányok nem merték kérdezni. A cégvezető levetette a kabátját, leint az íróasztalához, mely szemben volt a titkárnőével, egy iratcsomót vett elő, sürgősen elintézendő anyaggal. De hiába forgatta a lapokat, szeme előtt összefutottak a betűk, a, valami furcsa, Voelv, homlokába 'did, és mögötte an, — igen, ott egy árokféle, anyi, amit nem egy vonáson, aztán előjön, írókisasszony esi volt, erre a u* egyszer a,srólék és a fölírást a kis által o visel' , megdöbbentek; eddig • titkárnak szemüvege •ht csak most tette föl, !e búcsúzóul, hogy mégíigszemlélje a. tárgyakat •'oldalán? Nem tudták, s ahogy mind emilékezen?M?t akarták idézni az arcát, kétségbeesetten érezte, hogy képtelenek tisztán és határozottan magukban képzelni: ez az arc már kihullott az emlékezetükből s csak egy folt élt belőle, egy arc, ami nem volt az övé, ami mindenkié lehetett. Emberarc volt, de nem az ő arca. — Mert nem szerettük eléggé — mondta halzépírókisasszony. "Ápett be az ügyvéd, jól hallotta _ az 1 megállt a szoba közepén, úgy '•iknaik s közben fölnyúlt a megjegyezték, -nintegy magától is, mert 0 . - Szerettük? — ismételte ki^ és szomorúan. — Igaza » ^tett-e? A szeretet nagyon „ más. .Becsültük, —ínom mintha egy néma kérdésre , és ez több, ez néha még a szeret*emoly, nyugodt, biztos érzés. Etf-jfa. SzeretiH . Szeretni sok embert lehet. De én. Elhallgatott, s most, mind arra gondotak., becsülésre, a biztos ragaszkodásra, a jóérzésre, ha tudták, hogy itt van a szomszéd szobában. S a halálhír ótamost voltak először igazán szomorúak, valami kifogadt, hideg, kegyetlen szomorúsággal. Nemnéztük egymásra, kinéztek mind az ablakon, a kifogyhatatlan felhőkre, amiket ő pár nem lát. S érezték,hogy az arca eltűnhet, de ez megmarad még soktig, ez a szomorúság. — Különben. —• kérdezte az ügyvéd — mi újság? Maradt utána valami, le- '' üzenet? — Semmi — mondta a efy" — Nem radt semmi. Családja se vol' Barátja alig. Tudja, ügyvéd úr, ezt, hiszt, látta, ahogy itt élt velünk .'Ernyedség, udvariasság.... Érti talán, mit akarok mondani, nagyon nehéz ezt megmagyarázni, de ebben volt valami; igaz, hogy ez mind csak utólagos magyarázat. Akkor kellett volna. Legyintett, mint aki elmulasztott valamit, vagy mint aki nem tettet semmiről. — Azt hiszi? — kérdezte az ügyvéd" és fölhúzta a szemöldökét. — Én nem hiszem." Vannak ilyenek. Akiknek látszólag a legrendesebb az életük. Mi volt az ő élete? Reggel be a hivatalba, délben vissza, délután ugyanez, este korán lefeküdt, de mi lehetett belül? — mondta indulatosan, követelve szinte — igen, belül mi van? Ez az, amit nem lehet tudni soha. — De hogy így... — A titkárnő letette a ceruzát. — Azt mondta három órával ezelőtt, hogy talán még visszajön. Nem látszott írajta semmi-Hát hogy lehet így eldobni az életet, hogy lehet egyáltalán... Nem, ezt én nem tudom megérteni ! A hangja éles volt és támadó, gyűlölet lobbant benne, s ez a gyűlölet egyszerre betöltötte a szobát, mindnyájan érezték, hogy haragszanak rá és joggal haragszanak, mint akiket kijátszottak, megcsaltak, kegyetlenül megtréfáltak, gyűlölték a halottat, aki kint feküdt a hegyen, s akit már nem lehet felelősségre vonni azért, amit tett. Most kopogtak, egy férfi jött be, levelet hozott és az elnököt kereste. Leültették, az elnök meg nem jött meg, várni kell. A férfi kigombolta a kabátját, cigarettatárcát vett elő, rágyújtott. A füst kéken szállt föl, a dohány fanyar illata pillanatok alatt átjárta a levegőt, olyan volt ez az illat, mint a finom meggyfapipáé. Ők négyen fölkapták a fejüket, idegesen és összenéztek. Darling. Ez az ő kedves cigarettája volt, ennek a füstje balzsamozta be szobája minden tárgyát, ez lengett utána, ha végigment a folyosón, még a 'iából is ez áradt, összenéztek, rajtakapottan, a pillanatban szégyenkezve és megenyltik, az ő arcát, a füst kékes felhős memosolyával, ironikus ajkaival, , szomorú kérleléssel, megszemesíttve, mint egy távoli álmot, besátottak neki, mint egy barátnak, illi.Rokonnak, mint egy javíthatatlan, kedves, éremlemnek. És megszerették, ebben a pillanatban szerették meg, mintha a testvérük vola, Amerikából, vagy még messzebbről, egy kulonog szigetről, egy felhőkön túli tájról. i)o erről nem szólt egyikük sem, lehajtották újra a fejüket, a két leány szeme megtelt könynyel, a cégvezető az iratok közt lapozgatott re-1 " Si töriilidulartah 4 v'"" "V Izlámi KESERŰVÍZ Ha Igmándit használ, a Természetnek alkotása, Tudja, hogy mit vesz be, Páratlan a gyógyhatása. vagyon eltitkolásának kérdése financiális probléma, tehát, ismét nem zsidókérdés. Az egész problémából csak a faji kérdés marad meg. A keresztény isten- és emberszeretet megköveteli, hogy szeresd a zsidót. Ezt nyiltan megmondja s aki ezt tagadja, az nem keresztény. A háború előtt volt zsidó nacionalista tobzódás, erről azonban ma már jogosan nem lehet beszélni. Ma itt a zsidó fronton mindenki kész bekapcsolódni áldozatokkal és munkával a magyar nemzet egyetemébe. — Nagy kérdés, — mondotta beszéde befejezésében, — számíthatunk-e arra, hogy ez a kormány a szélsőségek ellen komolyan felveszi a harcot s ezzel helyreállítja a most megbolygatott nemzeti egységet. Számíthatunk-e arra, hogy a kormány bizonyos kélaki álláspontjától eláll, amelyet idáig képviselt. A kormánynak ez a magatartása a nemzet végzetét is jelentheti. Így fejezte be beszédét: — Isten óvja Magyarországot.' Isten vezesse a kormányt! Vázsonyi János volt a következő felszólaló. — A mostanában megnyilvánuló tömeghisztéria három okra vezethető vissza — fejtegette. — Az első az állandóan ismétlődő usxids és gyűlöködés. A második a nem látható kellő erély és határozottság. A harmadik a fülből fülbe súgott állandó rémhírterjesztés. Pedig a pánikhangulat tökéletesen indokolatlan. Foglalkozott a választójogi javaslat részleteivel, bírálta a jogkört megszorító rendelkezéseket, majd beszélt a zsidókérdésről. Magyarországon valóban aránytalan a vagyon eloszlása, de ez az aránytalanság nem zsidókérdés. A zsidó fiatalság ma szintén nehezen tud elhelyezkedni és erre még zsidó cégeknél sincs módja. A szegény zsidót épúgy szakadék választja el a milliárdos zsidótól, akikből ma már nagyon kevés van, mint a szegény keresztényt a gazdagtól. — Önöknél az a baj, — mondotta a kormánypárt szélsőjobboldali képviselői felé — hogy a zsidókérdésben csak a fényes autókat látják meg, ne látják meg a szegény zsidót, akit azok a fényes autók éppen úgy elgázolnak, mint a latifundium a szegény munkást. Hangoztatta, hogy nem az egyéni, hanem a szervezett demagógia a veszélyes, az ellen kell tehát védekezni. Sajnálja, hogy a lajstromos választással és a nagykerületekkel aplutokrácia és a szervezett demagógia számaira biztosít a választójogi javaslat óriási befolyást. Kertész Miklós azt kívánta, hogy az egymilliárdos kölcsön felhasználásánál a mezőgazdái és ipari problémákat is vegye figyelembe. Matolcsy Mátyás félreértett szavait helyreigazította, azután péntek délelőtt 1() órára tűzték ki a vita folytatását. Alain beszéde péntekre maradt.