Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)
1938-05-01 / 98. szám
Budapest, 1988 89. évfolyam 98. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap . .32 fillér PESTI NAP10 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..0 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Je Vasárnap, május 1 SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓHIVATAL* VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: •145-559 »146-41« Jegypénztár, hirdetési-, előfiztési-, utazási- és könyvosztály, VII., Erzsébet körút 18-2® Hazug legendák idején írta: Vitéz dr. Makray Ltijos prépost, országgyűlési képviselő Felvetődik minden komoly, lelkiismeretes és nagy felelősségének teljes tudatában lévő politikus előtt az az elkerülhetetlen kérdés, hogy mi szükséges ezekben a rendkívül és súlyos nehéz időkben és mi az, amitől mindenképpen óvakodnunk kell. A politika képe a legutóbbi világtörténelmi események következtében lényegesen és mélyrehatóan megváltozott. Az Anschluss révén az ország határára nehezedik expanzitásával és feszítő erejével a germán óriás. Ezzel a ténnyel számolnunk kell és belpolitikánkat ehhez kell igazítani. Lehetetlenségekre nem vállalkozhatunk. Politikát légüres térben folytatni nem lehet. Éppen ennek következtében a legitimizmus kérdése is új formulázásra szorul. A legbensőbb és megmozdíthatatlan meggyőződéssel ragaszkodunk a magyar alkotmány, a magyar nemzeti élet és a magyar szentkorona teljességéhez, a jogfolytonosság útján. Azonban ennek a kérdésnek politikai agitációba való vitele nem célszerű, mert alkalmas volna arra, hogy a nemzeti társadalom most olyannyira szükséges egységét megbontsa. A magyar trónnak és a szentkoronának hivatott őre Magyarország kormányzója, az ő bülcsesége fogja megállapítani azt az időt, amikor ez a kérdés szabadon és függetlenül egyesegyedül a magyar érdek szempontjai szerint megoldható. Addig ennek a kérdésnek akár az egyik, akár a másik oldalról való feszegetése káros és időszerűtlen. Szükség van a mai sorsfordulatot érlelő időkben egységre most, amikor bármilyen sötét is a pillanatnyi helyzet, mégis látjuk a reménység aranycsíkját a sötét magyar égalján felragyogni. Mintha pusztulóban volna a húszesztendős szörnyű igazságtalanság és útban volna a magyar igazság. Lehet, hogy rövid időn belül elénk áll a történelem és nagy feladatok megoldására szólít fel minket. Nem lehet, hogy széttört magyarságot találjon itt. A nemzet minden tagjának párt és felekezeteken felül egyetlen egy védelmi tömbbe kell tömörülnie. Nagy nemzeti összefogásra van szükség. Éppen az előbb említett történelmi okok miatt, de azokkal a törekvésekkel szemben is, melyeket részben jóindulatú, de naiv és politikai távlattal nem rendelkező álmodozók, részben tudatosan felforgatásra törekvő és a zavarosban halászni kívánó kalandorok indítanak el. Bástyává kell szilárdulnunk, amelyen az izgatás szenynyes hullámai megtörnek. Pártszempontok és érdekek háttérbe állításával sok kedves és szívünkhöz nőtt gondolatnak, legalább is egy időre áldozatos felfüggesztésével minden komoly és aggódó magyarnak egyetlen nemzeti összefogást kell elősegítenie. Sohasem engedhetjük, de ma legkevésbé engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egymást marcangoljuk, egymással szemben hadakozzunk és széttörjük türelmetlen fanatizmussal a magyar társadalom egységét. Szükség van belső szilárdságra, s ennek mértéke nem egy pár erős és jól megalapozott egzisztencia, hanem a lehető legszélesebb rétegre biztosított megelégedettség és emberséges élet. A láncnak az ereje a leggyengébb szemnek az ereje. Szociális igazságra és szociális igazságszolgáltatásra vann szükség. Nem lehet gyújtogatni, ahol nincs gyúlékony anyag. Nem talál talajra az izgatás, ahol nem ég a lelkekben az elkeseredés, kétségbeesés és elégedetlenség. Ezt kell tehát mélyreható, messze néző, őszinte, erőteljes, szociális politikával levezetni. Emellett pedig erős és kemény kézzel fenntartani a rendet és letörni minden lelkiismeretlen zavarkeltésre és felforgatásra irányuló törekvést. A múlt század a szabadság jegyében állt. A ma embere az egyenlőségért száll csatasorba. Teljes egyenlőség ábránd, de a szédítő distanciák megszüntetése és a végletek összehajlítása szent és elhalaszthatatlan kötelesség. Egy józan szociális politika menetében meg kell valósítani a szerves, komoly, az ország gazdasági struktúráját erőszakkal meg nem bontó, a nemzeti jövedelmet katasztrofálisan nem veszélyeztető agrárreformot. Nem dinamikus, hanem organikus megoldásról van szó és ennek útján a lehetőség szerint mentől több embernek magyar földbe való teljesebb begyökereztetését kell lehetővé tenni. Meg kell alakítani az értelmes, világos és igazságos adórendszert. Gondoskodni kell okos és emberséges hitelpolitikáról, árpolitikáról, új piacok szerzéséről, hogy az egyoldalú lekötöttség ne veszélyeztethesse gazdasági és politikai függetlenségünket. Az ifjúság problémájának és az igazságos munkabér kérdésének megoldása, a tisztviselőtársadalom megsegítése mind integráns részei egy áldásos s a nemzet stabilitását biztosító szociális politikának. Szükség van a keresztény gondolat domináló szerepére. Nem politikai formárá vagy cégérré aszott kereszténységre, hanem a keresztény lélekre és keresztény szellemre, amely az igazság és szeretet lelke mindenkivel szemben. Nem a legszét- futóbb felfogásokhoz is deformált kereszténység kell, hanem Krisztusnak a krisztusi etikában megnyilvánuló örök kereszténysége, amelyhez kell a felfogásoknak és meggyőződéseknek igazodniok. A magyaréletforma az alkotmány. Ez a magyar szilárdság, biztonság és fenntartó erő, a magyar önállóságnak, függetlenségnek és szabadságnak intézményes védelme. Ezt a magyar géniuszt, a magyar élet s a magyar lélek igényeinek és szükségeinek megfelelően teremtette meg. Szerves és fejlődőképes konstrukció. Sem a szociális, sem a politikai átalakulás nem teszi szükségessé ezen alkotmánytól való elszakadást, sőt csak az alkotmányban élő erők segítségével lehet a magyar életnek a változott idők parancsának megfelelő új formát adni, aminthogy csak addig tudjuk megőrizni szuverenitásunkat, különálló nemzeti életünket, amíg a magyar alkotmányhoz szinte görcsösen és szenvedélyesen ragaszkodunk. Szükség van egy széles és átfogó külpolr- Néhány szociális kérdésről a nagy beruházási törvényjavaslattal kapcsolatban írta: Dr. Lázár Sándor ny. igazságügy miniszter A honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről cím alatt nyújtotta be a pénzügyminiszter úr az egymilliárdos munkaprogramot felölelő javaslatát. A héten elhangzott vita folyamán a képviselőház is azzal a nagy elgondolásoknál nem ritka egyértelműséggel méltányolta a javaslat jelentőségét, mint ahogy ez a bizottságban is történt s a program megvalósítása röviden kezdetét is veheti. Közéletünk hivatott és hívatlan rétegeiben most más kérdések okoznak izgalmat, de engedtessék meg nekem, ki a politikai élet harci zajából és napi küzdelmétől elvonulni igyekszem, hogy foglalkozzam egy olyan problémával a beruházási törvényjavaslat kapcsán, amely nem korbácsolja ugyan fel ma az indulatok tüzét, de amelynek figyelemmel kísérése a nemzet jövője szempontjából nagy fontossággal bír. Már a bizottsági tárgyalások során említés létetett az árkérdésekről, mert vannak, akik attól tartanak, hogy ezek a nagy megterhelések, — és az azokból fedezendő — sokszor sürgős — szükségletek, áremelkedést fognak létrehozni főleg olyan iparcikkekben, amelyekben bizonyos vállalatok, vagy a vállalatok bizonyos csoportjai, ha jogilag nem is, de a valóságban a versenyt meg tudják akadályozni. A pénzügyminiszter úr joggal hivatkozott arra, hogy ebben a kérdésben a kormány már állást foglalt a 2220/1938. M. E. számú rendelettel s a kinevezett és széleskörű felhatalmazással ellátott álkormánybiztos feladata lesz megakadályozni az indokolatlan áremelkedéseket. Felvetődött a legfontosabb ártényezőnek, a munkabérnek a kérdése is, mert a munkásság tart attól, hogy az érdekeltek az áremelkedés elkerülése céljából a nyersanyagok árának és a közterheknek öregbedése esetén, a munkabérek leszállításával igyekeznek majd kisebb önköltséget elérni, s így a drágítás szükségszerűségét elkerülni. Kétségtelen, hogy a mérsékelt árak megtartásának követelése az amúgy is nagyon megterhelt fogyasztó részéről teljesen indokolt, viszont főleg ott, ahol külföldről beszerzett nyersanyagról van szó, melyek árkontrolja nem áll hatalmunkban — és mai viszonyaink között, mikor a termelésre nehezedő közterhek csökkentésére nem lehet számítani — a mérsékelt ár és méltányos munkabér kérdésének úgy a fogyasztó, mint a munkás érdekeinek megfelelő megoldása egyike a legnehezebb feladatoknak. A kérdés mikénti kezelése nemcsak technikai és jogi probléma, hanem mindkét oldalon, tudniillik úgy a fogyasztó, mint a munkás oldalán elsőrendű fontosságú gazdasági kérdés, sőt létkérdés; az egész társadalom, a nemzet szempontjából tehát nagyjelentőségű szociális feladat, hogy teljes körültekintéssel, egyoldalúságot, vagy az egyoldalúság látsza-OBBBBSBBBSSBaBSSSSSSa Vasárnapi szám—Ara 32 JUiér MMMMMMMMMM^——B—•••• w————————