Pesti Napló, 1938. május (89. évfolyam, 98–120. szám)

1938-05-01 / 98. szám

Budapest, 1988 89. évfolyam 98. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap . .32 fillér PESTI NAP10 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..0 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Je Vasárnap, május 1 SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓHIVATAL* VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: •145-559 »146-41« Jegypénztár, hirdetési-, előfiz­­­tési-, utazási- és könyvosztály, VII., Erzsébet körút 18-2® Hazug legendák idején írta: Vitéz dr. Makray Ltijos prépost, országgyűlési képviselő Felvetődik minden­ komoly, lelkiismeretes és nagy felelősségének teljes tudatában lévő politikus előtt az az elkerülhetetlen kérdés, hogy mi szükséges ezekben a rendkívül és sú­lyos nehéz időkben és mi az, amitől minden­képpen óvakodnunk kell. A politika képe a legutóbbi világtörténelmi események követ­keztében lényegesen és mélyrehatóan megvál­tozott. Az Anschluss révén az ország hatá­rára nehezedik expanzitásával és feszítő ere­jével a germán óriás. Ezzel a ténnyel számol­nunk kell és belpolitikánkat ehhez kell igazí­tani. Lehetetlenségekre nem vállalkozhatunk. Politikát légüres térben folytatni nem lehet. Éppen ennek következtében a legitimizmus kérdése is új formulázásra szorul. A legben­sőbb és megmozdíthatatlan meggyőződéssel ragaszkodunk a magyar alkotmány, a magyar nemzeti élet és a magyar szentkorona teljes­ségéhez, a jogfolytonosság útján. Azonban ennek a kérdésnek politikai agitációba való vitele nem célszerű, mert alkalmas volna arra, hogy a nemzeti társadalom most oly­annyira szükséges egységét megbontsa. A magyar trónnak és a szentkoronának hivatott őre Magyarország kormányzója, az ő bülcse­sége fogja megállapítani azt az időt, amikor ez a kérdés szabadon és függetlenül egyes­egyedül a magyar érdek szempontjai szerint megoldható. Addig ennek a kérdésnek akár az egyik, akár a másik oldalról való feszegetése káros és időszerűtlen. Szükség van a mai sors­fordulatot érlelő időkben egységre most, ami­kor bármilyen sötét is a pillanatnyi helyzet, mégis látjuk a­ reménység aranycsíkját a sötét magyar égalján felragyogni. Mintha pusz­tulóban volna a húszesztendős szörnyű igaz­ságtalanság és útban volna a magyar igazság. Lehet, hogy rövid időn belül elénk áll a tör­ténelem és nagy feladatok megoldására szólít fel minket. Nem lehet, hogy széttört magyar­ságot találjon itt. A nemzet minden tagjának párt és felekezeteken felül egyetlen egy vé­delmi tömbbe kell tömörülnie. Nagy nemzeti összefogásra van szükség. Éppen az előbb említett történelmi okok miatt, de azokkal a törekvésekkel szemben is, melyeket részben jóindulatú, de naiv és politikai távlattal nem rendelkező álmodozók, részben tudatosan fel­forgatásra törekvő és a zavarosban halászni kívánó kalandorok indítanak el. Bástyává kell szilárdulnunk, amelyen az izgatás szeny­nyes hullámai megtörnek. Pártszempontok és érdekek háttérbe állí­tásával sok kedves és szívünkhöz nőtt gondo­latnak, legalább is egy időre áldozatos felfüg­gesztésével minden komoly és aggódó magyar­nak egyetlen nemzeti összefogást kell elősegí­tenie. Sohasem engedhetjük, de ma legkevésbé engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egymást marcangoljuk, egymással szem­ben hadakozzunk és széttörjük türelmetlen fanatizmussal a magyar társadalom egységét. Szükség van belső szilárdságra, s ennek mér­téke nem egy pár erős és jól megalapozott egzisztencia, hanem a lehető legszélesebb rétegre biztosított megelégedettség és ember­séges élet. A láncnak az ereje a leggyengébb szemnek az ereje. Szociális igazságra és szociális igaz­ságszolgáltatásra vann szükség. Nem lehet gyújtogatni, ahol nincs gyúlékony anyag. Nem talál talajra az izgatás, ahol nem ég a lelkekben az elkeseredés, kétségbeesés és­ ­ elégedetlenség. Ezt kell tehát mélyreható, messze néző, őszinte, erőteljes, szociális politi­kával levezetni. Emellett pedig erős és kemény kézzel fenntartani a rendet és letörni minden lelkiismeretlen zavarkeltésre és felforgatásra irányuló törekvést. A múlt század a szabad­ság jegyében állt. A ma embere az egyenlő­ségért száll csatasorba. Teljes egyenlőség ábránd, de a szédítő distanciák megszüntetése és a végletek összehajlítása szent és elhalaszt­hatatlan kötelesség. Egy józan szociális politika menetében meg kell valósítani a szerves, komoly, az ország gazdasági struktúráját erőszakkal meg nem bontó, a nemzeti jövedelmet katasztrofá­lisan nem veszélyeztető agrárreformot. Nem dinamikus, hanem organikus megoldásról van szó és ennek útján a lehetőség szerint mentől több embernek magyar földbe való teljesebb begyökereztetését kell lehetővé tenni. Meg kell alakítani az értelmes, világos és igazságos adórendszert. Gondoskodni kell okos és ember­séges hitelpolitikáról, árpolitikáról, új piacok szerzéséről, hogy az egyoldalú lekötöttség ne veszélyeztethesse gazdasági és politikai füg­getlenségünket. Az ifjúság problémájának és az igazságos munkabér kérdésének megoldása, a tisztviselő­társadalom megsegítése mind integráns részei egy áldásos s a nemzet stabilitását biztosító szociális politikának. Szükség van a keresz­tény gondolat domináló szerepére. Nem poli­tikai formárá vagy cégérré aszott keresztény­ségre, hanem a keresztény lélekre és keresz­tény szellemre, amely az igazság és szeretet lelke mindenkivel szemben. Nem a legszét-­ futóbb felfogásokhoz is deformált keresztény­ség kell, hanem Krisztusnak a krisztusi etiká­ban megnyilvánuló örök kereszténysége, amelyhez kell a felfogásoknak és meggyőző­déseknek igazodniok. A magyar­­életforma az alkotmány. Ez a magyar szilárdság, biztonság és fenntartó erő, a magyar önállóságnak, füg­getlenségnek és szabadságnak intézményes védelme. Ezt a magyar géniuszt, a magyar élet s a magyar lélek igényeinek és szükségei­nek megfelelően teremtette meg. Szerves és fejlődőképes konstrukció. Sem a szociális, sem a politikai átalakulás nem teszi szükségessé ezen alkotmánytól való elszakadást, sőt csak az alkotmányban élő erők segítségével lehet a magyar életnek a változott idők parancsának megfelelő új formát adni, aminthogy csak addig tudjuk megőrizni szuverenitásunkat, különálló nemzeti életünket, amíg a magyar alkotmányhoz szinte görcsösen és szenvedélye­sen ragaszkodunk. Szükség van egy széles és átfogó kü­lpolr- Néhány szociális kérdésről a nagy beruházási törvény­javaslattal kapcsolatban írta: Dr. Lázár Sándor ny. igazságügy miniszter A honvédelem és a közgazdaság fejleszté­séről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről cím alatt nyújtotta be a pénzügyminiszter úr az egymilliárdos munkaprogramot felölelő javaslatát. A héten elhangzott vita folyamán a kép­viselőház is azzal a nagy elgondolásoknál nem ritka egyértelműséggel méltányolta a javaslat jelentőségét, mint ahogy ez a bizottságban is történt s a program megvalósítása röviden­ kezdetét is veheti. Közéletünk hivatott és hívatlan rétegei­ben most más kérdések okoznak izgalmat, de engedtessék meg nekem, ki a politikai élet harci zajából és napi küzdelmétől elvonulni igyekszem, hogy foglalkozzam egy olyan problémával a beruházási törvényjavaslat kapcsán, amely nem korbácsolja ugyan fel ma az indulatok tüzét, de amelynek figyelemmel kísérése a nemzet jövője szempontjából nagy fontossággal bír. Már a bizottsági tárgyalások során említés létetett az árkérdésekről, mert vannak, akik attól tartanak, hogy ezek a nagy megterhelé­sek, — és az azokból fedezendő — sokszor sürgős — szükségletek, áremelkedést fognak létrehozni főleg olyan iparcikkekben, amelyek­ben bizonyos vállalatok, vagy a vállalatok bi­zonyos csoportjai, ha jogilag nem is, de a valóságban a versenyt meg tudják akadá­lyozni. A pénzügyminiszter úr joggal hivatkozott arra, hogy ebben a kérdésben a kormány már állást foglalt a 2220/1938. M. E. számú rende­lettel s a kinevezett és széleskörű felhatalma­zással ellátott álkormánybiztos feladata lesz­ megakadályozni az indokolatlan áremelkedés­­eket. Felvetődött a legfontosabb ártényezőnek, a munkabérnek a kérdése is, mert a munkás­ság tart attól, hogy az érdekeltek az áremel­kedés elkerülése céljából a nyersanyagok árá­nak és a közterheknek öregbedése esetén, a munkabérek leszállításával igyekeznek majd kisebb önköltséget elérni, s így a drágítás szükségszerűségét elkerülni. Kétségtelen, hogy a mérsékelt árak meg­tartásának követelése az amúgy is nagyon megterhelt fogyasztó részéről teljesen indo­kolt, viszont főleg ott, ahol külföldről beszer­zett nyersanyagról van szó, melyek árkon­trolja nem áll hatalmunkban — és mai viszo­nyaink között, mikor a termelésre nehezedő közterhek csökkentésére nem lehet számí­tani — a mérsékelt ár és méltányos munkabér kérdésének úgy a fogyasztó, mint a munkás érdekeinek megfelelő megoldása egyike a leg­nehezebb feladatoknak. A kérdés mikénti kezelése nemcsak tech­nikai és jogi probléma, hanem mindkét olda­lon, tudniillik úgy a fogyasztó, mint a munkás oldalán elsőrendű fontosságú gazdasági kér­dés, sőt létkérdés; az egész társadalom, a nem­zet szempontjából tehát nagyjelentőségű szo­ciális feladat, hogy teljes körültekintéssel, egyoldalúságot, vagy az egyoldalúság látsza-OBBBBSBBBSSBaBSSSSSSa Vasárnapi szám—Ara 32 JUiér MMMMMMMMMM^——B—•••• w————————

Next