Pesti Napló, 1938. június (89. évfolyam, 121–122. szám)
1938-06-28 / 121. szám
Budapest, 1938 lufrér TTW 89. évfolyam 121. szám Kedd, június s BÉT ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..5 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon:145-559,146-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és kinévosztály: VII., Erzsébet körút 18-20 i HARMINC NAP UTÁN 1938 május 28-án este tizenkilenc órakor a Pesti Napló szerkesztősége és kiadóhivatala a következő polgármesteri leiratot kapta: Budapest Székesfőváros Polgármestere. 396.703/1938. IV. u. o. Tárgy: A m. kir. belügyminiszter 170.7591938—Vlt/a. számú rendelete a »Pesti Napló« című időszaki lap betiltása ügyében. Határozat: A m. kir belügyminiszter úrnak ezt a rendeletét tudomásulvétel és miheztartás végett a »Pesti Napló Rt.« igazgatóságával, mint a »Pesti Napló« című időszaki lap kiadójával hivatalos másolatban közlöm. Budapest, 1938. évi május hó 28-án. A polgármester megbízásából: dr. Szepesváry s. k. tanácsnok. Bélyegző. A kiadvány hiteléül: " Paulovszky irodavezető h. 396.703/1938.—IV. sz. MÁSOLAT. M. kir. Belügyminiszter. Szám: 170.759/1938. VII. a. Tárgy: a Pesti Napló« című időszaki lap betiltása.. A Budapesten Mester Sándor felelős szerkesztésében és a Pesti Napló Rt. kiadásában (felelős kiadó dr. Szegő Elemér) megjelenő és az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomdájában előállított »Pesti Napló« című napilap további megjelenését és terjesztését az 1912 : LXVII. te. 11. Várak 4. bekezdése értelmében az 5484/1914. M. E. számú rendelet alapján az országnak az 1922:XVII. te. 6. §-ával védett érdekeit veszélyeztető, a lap folyó évi május hó 28-án megjelent 120. számában »Lázítás az anarchia ellen« cím alatt közzétett közleménye miatt egyhónapi időtartamra, azaz folyó évi május hó 29-étől június 27-éig bezárólag megtiltom. A nevezett lapnak a jelen tilalom ellenére netán megjelenő példányait azonnal el kell kobozni és belőlük egy-egy példányt a budapesti kir. ügyészséghez kell beszolgáltatni. Aki a lapot e tilalom dacára kiadja vagy terjeszti, azt az 1912. évi LXIII. t.e. 11. §-ának utolsó bekezdése szerint kell büntetni. Megokolás: a renfklkpző részben említett közlemény alkalmas arra, hogy az ország belső rendjét és nyugalmát veszélyeztesse. Ezért a hivatkozott törvényhelyek alapján a szóba - '"-író lappal szemben a fenti megtorló intézkedést kellett megítennem. Felhívom Polgármester Urat, hogy ezt a rendeletemet a lap kiadójával haladéktalanul közölje, a lap megjelenése, valamint a terjesztésére vonatkozó ezen tilalom betartásának szigorú ellenőrzése iránt npdi' a saját hatáskörében intézkedjék. Budar"gt. 19'R. évi mé'ns hó 28-án. ír scher s. k. A s'ékes"tróro« Pulszármesterének, Budapest A másolat hiteléül: Paulovszky irodavezető h. Megdöbbenve forgattuk a polgármesteri leiratot, rendkívüli fájdalommal tanulmányoztuk a váratlan belügyminiszteri rendeletet s riadtan kérdeztük: mit követtünk el, mi a tettünk, aminek következtében harminc napra el kell némulnunk? Kiadtunk egy cikket, amelyet a feltétlen rend és az építőmunka érdekében írtunk, amelynek gondolatmenete az elgondolástól a fogalmazásig és megjelenésig elhomályosodhatott, nyelve és szerkezete meglazulhatott, összekuszálódhatott, amelynek értelmét egy szerencsétlen sajtóhiba egy helyen végzetesen elferdíthette, de fájdalmas homályok és sajnálatos értelmetlenségek közepette is — kérdeztük magunkban lesújtva — fel lehet-e tételezni éppen a Pesti Naplóról, hogy veszélyeztetni akarta az ország rendjét, háborgatni a nyugalmát, kockáztatni bel- vagy külpolitikai érdekeit? A Pesti Napló hazánk legrégibb napilapja. Nyolcvannyolcesztendős most. Nyolcvannyolc esztendő irtózatosan nagy idő. Nyolcvannyolcesztendős ember előtt tisztelettel le szoktuk venni a kalapunkat. Sieyès abbétól, a chartresi püspök híressé vált vikáriusától azt kérdezték a francia rémuralom után, hogy hol volt, mit csinált! Azt felelte a kiváló államférfiú: — Éltem... — Nyolcvannyolc esztendeig élni önmagában is rendkívüli teljesítmény. A Pesti Napló majdnem kilenc évtizede együtt él a magyar történelemmel. Mi úgy érezzük, hogy egy majdnem kilenc évtizede fennálló napilap valósággal kulturális és erkölcsi intézmény, amelynek léte végtelen komolyságot, hívő lelkiismeretességet, tökéletességre törekvő tudást parancsol azokra, akiket magába zár, de az értékeknek kijáró megbecsülésre tarthat számot bírálóinál és ellenfeleinél is egy olyan válságos korban, amelynek fokozott mértékben van szüksége régi értékek megmentésére és újak teremtésére. Azok, akik ma a Pesti Naplót írják, sohasem gondolták azt, hogy ellentétbe kerültek e lap igazi nagy értékeivel, alapítóival és szellemi fentartóival. Nekünk élő valóság e hasábokon Kemény Zsigmond, Deák Ferenc, Jókai Mór szellemes ellenfeleink és ellenségeink mondhatnak és írhatnak rólunk ezzel kapcsolatban, amit akarnak, magyarázhatják a liberalizmus halálát, a demokrácia életképtelenségét, hangoztathatják változó idők változó szükségleteit, új korok új problémáinak új megoldását, egy ponton nem rendíthetnek meg bennünket, amíg toll van a kezünkben, amíg élünk, elavulhat Kemény Zsigmond liberalizmusa, idejét múlhatja Deák Ferenc demokráciája, más értelmet adhatnak ma Jókaiék szabadság-testvériség-egyenlőségeszméinek, nem múlik el és nem avulhat el sohasem az a hit, az a meggyőződés, az a tisztesség, az az állandó készenlét, amellyel a mi szellemi őseink, a mi eszményképeink a magyar hazát, a magyar sorsot, a magyar betűt minden körülmények közt szolgálták. Az ő szándékuk, az ő akaratuk, az ő életük a mi hagyományunk, a mi örökségünk, amelyet elvenni tőlünk nem lehet, amelyet lelkünkből kiirtani sohasem engedünk. Az ország rendje? Nekünk az szentség. A rend a Pesti Napló életeleme, a rend lapunk elemi érdeke, amely ellen sem titkos szándékkal, sem egy-két soha véteni nem akarmi felfordulásra áhitozt halálra vágyódnánk, té-Mi csak rendben, feélni, mi csak rendben elhibázott cikkeltünk, hiszen ha nánk, öngyilkos bolyultak volnánk, gyelemben tudunk és nyugalomban végezhetjük a munkánkat, mi csak értékek és tekintélyek tiszta légkörében tölthetjük be hivatásunkat és küzdhetünk céljainkért: a békés fejlődésért, a folyton mélyülő kultúráért, a minél általánosabb jólétért, a rend és szabadság összhangjáért, hazánk felvirágzásáért, Szent István birodalmáért. Nekünk ez a célunk és mi csak ezekkel a célokkal, tehát saját magunkkal engedjük azonosítani magunkat. Tiltakozunk és tiltakoznunk kell, amíg csak tudunk, az ellen, hogy olyan szándékokat , célokat tulajdonítsanak nekünk, amelyek nincsenek meg bennünk, hogy olykor olyan szellemi ősöket válogassanak ki nekünk, akiket mi sohasem követtünk s végül már olyan hibákat és bűnöket olvassanak ránk, amelyeket e hasábok mai írói sohasem követtek el és soha nem volt és soha nem lesz szándékukban elkövetni. Felhasználtuk, íme, harmincnapos némaságunk szomorú alkalmát arra, hogy néhány szót, ejtsünk általánosságban magunkról. Ami magát az ügyet illeti: azzal a nyíltsággal, mellyel ma szólni kell, megmondjuk, hogy betiltásunkat példátlanul súlyosnak éreztük. Elszenvedtük. Bevalljuk, rettenetesen fájt. Nem a sebeinket akarjuk most mutogatni. Élünk és a mai nappal tovább dolgozunk. Ami történt, elmúlt ... és most csak megköszönjük még egyes laptársainknak a megénkállásukat, olvasóinknak a szeretetüket, ragaszkodásukat, a hűségüket, amellyel kitartottak mellettünk, amellyel munkára és életre biztattak s amelyért mi viszonzásul csak egyet ígérhetünk: hűséget. Hűséget Istenhez. Hűséget magyar hazánkhoz. Hűséget az olvasóinkhoz, közös eszményeinkhez. Hűséget a magyar betűhöz... a magyar betűhöz, amely életünk, halálunk és feltámadásunk. A Pesti Napló szerkesztősége