Pesti Napló, 1938. június (89. évfolyam, 121–122. szám)

1938-06-28 / 121. szám

Budapest, 1938 lufrér TTW 89. évfolyam 121. szám Kedd, június s BÉT ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..5 pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon:­­145-559,­146-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfize­tési-, utazási- és ki­névosztály: VII., Erzsébet körút 18-20 ­­i HARMINC NAP UTÁN 1938 május 28-án este tizenkilenc órakor a Pesti Napló szerkesztősége és kiadóhivatala a következő polgármesteri leiratot kapta: Budapest Székesfőváros Polgármestere. 396.703/1938. IV. u. o. Tárgy: A m. kir. belügyminiszter 170.7591938—Vlt/a. számú rendelete a »Pesti Napló« című időszaki lap be­tiltása ügyében. Határozat: A m. kir belügyminiszter úrnak ezt a rendeletét tudomásulvétel és miheztartás végett a »Pesti Napló Rt.« igazgatóságával, mint a »Pesti Napló« című idő­szaki lap kiadójával hivatalos másolatban közlöm. Budapest, 1938. évi május hó 28-án. A polgármester megbízásából: dr. Szepesváry s. k. tanácsnok. Bélyegző. A kiadvány hiteléül: " Paulovszky irodavezető h. 396.703/1938.—IV. sz. MÁSOLAT. M. kir. Belügyminiszter. Szám: 170.759/1938. VII. a. Tárgy: a Pesti Napló« című idő­szaki lap betiltása.. A Budapesten Mester Sándor felelős szerkesztésében és a Pesti Napló Rt. kiadásában (felelős kiadó dr. Szegő Elemér) megjelenő és az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomdájában elő­állított »Pesti Napló« című napilap további megjelené­sét és terjesztését az 1912 : LXVII. te. 11. Vár­ak 4. be­kezdése értelmében az 5484/1914. M. E. számú rendelet alapján az országnak az 1922:XVII. te. 6. §-ával védett érdekeit veszélyeztető, a lap folyó évi május hó 28-án megjelent 120. számá­ban »Lázítás az anarchia ellen« cím alatt közzétett közleménye miatt egyhónapi időtartamra, azaz folyó évi május hó 29-étől június 27-éig bezárólag megtiltom. A nevezett lapnak a jelen tilalom ellenére netán meg­jelenő példányait azonnal el kell kobozni és belőlük egy-egy példányt a budapesti kir. ügyészséghez kell beszolgáltatni. Aki a lapot e tilalom dacára kiadja vagy terjeszti, azt az 1912. évi LXIII. t.e. 11. §-ának utolsó bekezdése szerint kell büntetni. Megokolás: a renfk­lk­pző részben említett közlemény alkalmas arra, hogy az ország belső rendjét és nyugalmát veszélyez­tesse. Ezért a hivatkozott törvényhelyek alapján a szóba - '"-író lappal szemben a fenti megtorló intézke­dést kellett megítennem. Felhívom Polgármester Urat, hogy ezt a rendeletemet a lap kiadójával haladéktala­nul közölje, a lap megjelenése, valamint a terjeszté­sére vonatkozó ezen tilalom betartásának szigorú ellen­őrzése iránt npdi'­ a saját hatáskörében intézkedjék. Budar­"gt. 19'R. évi mé'ns hó 28-án. ír scher s. k. A s'­ékes"tróro« Pulszármesterének, Budapest A másolat hiteléül: Paulovszky irodavezető h. Megdöbbenve forgattuk a polgármesteri leiratot, rendkívüli fájdalommal tanulmá­nyoztuk a váratlan belügyminiszteri rende­letet s riadtan kérdeztük: mit követtünk el, mi a tettünk, aminek következtében harminc napra el kell némulnunk? Kiadtunk egy cik­ket, amelyet a feltétlen rend és az építő­munka érdekében írtunk, amelynek gondolat­menete az elgondolástól a fogalmazásig és megjelenésig elhomályosodhatott, nyelve és szerkezete meglazulhatott, összekuszálódha­tott, amelynek értelmét egy szerencsétlen sajtóhiba egy helyen végzetesen elferdíthette, de fájdalmas homályok és sajnálatos értel­metlenségek közepette is — kérdeztük ma­gunkban lesújtva — fel lehet-e tételezni ép­pen a Pesti Naplóról, hogy veszélyeztetni akarta az ország rendjét, háborgatni a nyu­galmát, kockáztatni bel- vagy külpolitikai érdekeit? A Pesti Napló hazánk legrégibb napi­lapja. Nyolcvannyolcesztendős most. Nyolc­vannyolc esztendő irtózatosan nagy idő. Nyolcvannyolcesztendős ember előtt tisztelet­tel le szoktuk venni a kalapunkat. Sieyès abbétól, a chartresi püspök híressé vált viká­riusától azt kérdezték a francia rémuralom után, hogy hol volt, mit csinált! Azt felelte a kiváló államférfiú: — Éltem... — Nyolcvan­nyolc esztendeig élni önmagában is rendkívüli teljesítmény. A Pesti Napló majdnem kilenc évtizede együtt él a magyar történelemm­el. Mi úgy érezzük, hogy egy majdnem kilenc évtizede fennálló napilap valósággal kultu­rális és erkölcsi intézmény, amelynek léte végtelen komolyságot, hívő lelkiismeretes­séget, tökéletességre törekvő tudást parancsol azokra, akiket magába zár, de az értékeknek kijáró megbecsülésre tarthat számot bírálóinál és ellenfeleinél is egy olyan válságos korban, amelynek fokozott mértékben van szüksége régi értékek megmentésére és újak teremté­sére. Azok, akik ma a Pesti Naplót írják, sohasem gondolták azt, hogy ellentétbe ke­rültek e lap igazi nagy értékeivel, alapítóival és szellemi fentartóival. Nekünk élő való­ság e hasábokon Kemény Zsigmond, Deák Ferenc, Jókai Mór szelleme­s ellenfeleink és ellenségeink mondhatnak és írhatnak rólunk ezzel kapcsolatban, amit akarnak, magyaráz­hatják a liberalizmus halálát, a demokrácia életképtelenségét, hangoztathatják változó idők változó szükségleteit, új korok új problé­máinak új megoldását, egy ponton nem ren­díthetnek meg bennünket, amíg toll van a ke­zünkben, amíg élünk, elavulhat Kemény Zsig­mond liberalizmusa, idejét múlhatja Deák Ferenc demokráciája, más értelmet adhatnak ma Jókaiék szabadság-testvériség-egyenlőség­eszméinek, nem múlik el és nem avulhat el sohasem az a hit, az a meggyőződés, az a tisz­tesség, az az állandó készenlét, amellyel a mi szellemi őseink, a mi eszményképeink a ma­gyar hazát, a magyar sorsot, a magyar betűt minden körülmények közt szolgálták. Az ő szándékuk, az ő akaratuk, az ő életük a mi hagyományunk, a mi örökségünk, amelyet elvenni tőlünk nem lehet, amelyet lelkünkből kiirtani sohasem engedünk. Az ország rendje? Nekünk az szentség. A rend a Pesti Napló életeleme, a rend lapunk elemi érdeke, amely ellen sem titkos szándékkal, sem egy-két soha véteni nem akar­mi felfordulásra áhitozt halálra vágyódnánk, té-Mi­­ csak rendben, fe­élni, mi csak rendben elhibázott cikkel­tünk, hiszen ha nánk, öngyilkos bolyultak volnánk, gyelemben tudunk és nyugalomban végezhetjük a munkán­kat, mi csak értékek és tekintélyek tiszta légkörében tölthetjük be hivatásunkat és küzdhetünk céljainkért: a békés fejlődésért, a folyton mélyülő kultúráért, a minél általá­nosabb jólétért, a rend és szabadság összhang­jáért, hazánk felvirágzásáért, Szent István birodalmáért. Nekünk ez a célunk és mi csa­k ezekkel a célokkal, tehát saját magunkkal en­gedjük azonosítani magunkat. Tiltakozunk és tiltakoznunk kell, amíg csak tudunk, az ellen, hogy olyan szándékokat , célokat tulajdonít­sanak nekünk, amelyek nincsenek meg ben­nünk, hogy olykor olyan szellemi ősöket válo­gassanak ki nekünk, akiket mi sohasem kö­vettünk s végül már olyan hibákat és bűnöket olvassanak ránk, amelyeket e hasábok mai írói sohasem követtek el és soha nem volt és soha nem lesz szándékukban elkövetni. Felhasználtuk, íme, harmincnapos néma­ságunk szomorú alkalmát arra, hogy néhány szót, ejtsünk általánosságban magunkról. Ami magát az ügyet illeti: azzal a nyíltsággal, mellyel ma szólni kell, megmondjuk, hogy be­tiltásunkat példátlanul súlyosnak éreztük. El­szenvedtük. Bevalljuk, rettenetesen fájt. Nem a sebeinket akarjuk most mutogatni. Élünk és a mai nappal tovább dolgozunk. Ami történt, elmúlt ... és most csak megköszönjük még egyes laptársainknak a megénkállásukat, ol­vasóinknak a szeretetüket, ragaszkodásukat, a hűségüket, amellyel kitartottak mellettünk, amellyel munkára és életre biztattak s amelyért mi viszonzásul csak egyet ígérhe­tünk: hűséget. Hűséget Istenhez. Hűséget magyar hazánkhoz. Hűséget az olvasóinkhoz, közös eszmé­nyeinkhez. Hűséget a magyar betűhöz... a magyar betűhöz, amely életünk, halálunk és feltáma­dásunk. A Pesti Napló szerkesztősége

Next