Pesti Napló, 1938. július (89. évfolyam, 123–149. szám)

1938-07-01 / 123. szám

Bu = í Y> >8 Teiles heti vádi 89. évfolyam 123. szám Péntek, július 1 ELŐFIZETÉSI Á ^AK: Eg* hóra . >4.— pengő Negyedévre. 10.80 pengő % íAévre .... 21.60 pengő - Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap 32 fillér FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL» VII. ker., Rákóczi út 54. Telefon: »145-559 »148-41» Jegypénztár, hirdetési-, elöfiie­tési-, utalási- és könyvosztály: VII., Erzsébet körút 18-20 Négy család egy hadsereg: ellen (B. I.) Bírja-e pénzzel Japán a kínai háborút? — kérdezik már majdnem egy év óta világszerte. Amikor a mult nyáron megindult a japán gőz­henger a kínai önállóság utolsó fellegvárai ellen és napról napra a mikádó hadseregének győzel­méről érkeztek hírek, úgy látszott, mintha a Mennyei Birodalom százmilliós tömegei sem tud­nának. ellentállni a kitűnően felszerelt pompás japán hadseregnek. Már-már egy második abesz­szin háború körvonalai kezdtek kibontakozni a hatalmas erej-'í .ipán támadásból és nem lett volna meglepetes az sein, ha Nippon hetek alatt elintézi a rcws/ul vezetett és gyengén felszerelt kínai ármádiát. Nem így történt! Kína ellentál!;. hadseregét külföldi — elsősorban orosz — segít­séggel hatalmas tempóban fejleszti és minden jel azt mutatja, hogy a végtelen távolságok, az ideg­ölő gerillaharcok és a mostani borzalmas árvíz által amúgyis erősen megviselt japán hadsereg számára kemény feladat lesz a kínai háború győ­zelmes befejezése. A mult héten világszerte beké­ről beszéltek é« a Tokióból érkezett 3elentosek tudni vélték, hogy a háborúellenes párt befolyása ismét megnőtt. A japán hadügyminiszter beszéde azonban véget vetett aíb-'ke reményének, amennyiben be­jelentett lio 'Pon noni hajlandó W.<R-yalu­sokba boesáikőzni ^Csang-Kai-SeU-el és tízeves háborút készít elő. Ez a bejelentés annál nagyobb meglepetés volt, mert a távolkeleti szakértők sze­rint Japán (/a • </i ereje nehezen bírja el egy hosszú hadjárat költségeit. A Felkelő Nap biro­dalmának népe már eddig is rendkívül súlyos áldozatokat hozott a kínai hadjáratért és a had­seregért. Igen tekintélyes csoportok végzetesen károsnak tartják az évek óta folyó háborúsko­dást és a katonai kiadások mértéktelen megduz­zasztását. 1930-1' m még csak 450 millió yent (kereken 729 millió rengőt), a költségvetésnek 36 százalékát fordították a hadsereg és a flotta cél­jaira. 1933/34-ben ez az összeg már 877 millióra, a folyó évben pedig már 1410 millióra rúgott. Az államadósságok —/.ege ugyanezen idő alatt hat­milliárd yenről 10.5 milliárdra duzzadt és miután legújabb jelentések szerint a kínai háború költ­ségei eddig kereken négymilliárd yenre (mintégy hat és félmilliárd pengőre) tehetők ós ezeket a költségeket is majd államkölcsönökből fedezik, a teljes belföldi államadósság nyolc év alatt 150 százalékkal emelkedett. A háború költségeit pe­dig elsősorban a nagytőkének kell — igen gyak­ran vélt, vagy valódi érdekei ellenére — elő­teremteni. Minden belpolitikai és külpolitikai kérdésben a hadsereg és a flotta, valamint a számlákat fizető nagytőke áll szemben egy­mással. 2. Súlyos tévedés volná a hadsereg és a flotta háborús követeléseit a régi szamurai harcosok romantikus szellemi örökségének megnyilvánu­lása gyanánt magyarázni é? értelmezni. Kétség­telen, hogy ez az örökség nem veszett el nyomta­lanul és a japán katonák, tengerészek, repülők önfeláldozó, haláltmegvető bátorságában feltalál­ható. A hódítási vágynak indokai azonban sokkal maibbak és sokkal emberibbek. A hadsereg Kína elfoglalásával biztosMani akarja 1. a japán hadi­ipar vas- és szénét látását, 2. le akarja törni Orosz­ország ázsiai befolyását, 3. olyan területet kíván, ahol vezetői és tisztjei megfelelő pozíciókat nyer­hetnek. A flotta pedig elő akarja készíteni a tere­pet Anglia és az Egyesült Államok távolkeleti és csendes-óceáni, hatalmának aláásására. Ezúttal tehát az egymással is versengő hadsereg és flotta, amelyek egyébként esak akkor fogtak és fognak össze, ha a költségvetésből számukra kihasítandó minél nagyobb összegek megszavaztatásáról van szó, egyetértenek a háború céljai és lefolytatása tekintetében. Belülről azonban esak a flotta egysége«; a hadsereg politikai felfogását illetően, nem az. A haditengerészet tisztjei az arisztokrácia, a pluto­krácia és a felső hivatalnokosztály jómódú tagjai közül kerülnek ki. A hadsereg fiatalabb tisztjei közül azonban bőven vaunak a legszegényebb nép­osztályok gyermekei is. Ezek egyrészt szerény fizetésükből nem élhetik azt az életet, amelyet szeretnének, másrészt családi körükben a legsöté­tebb anyagi gondokkal kell megismerkedniük. Sokan közülük külföldön, főleg Németországban jártak és itt új eszmékkel, tanokkal ismerkedtek meg. Elkezdtek gazdaságtudománnyal foglalkozni, szociálpolitikai tanulmányokra rándultak ki a katonai valóságok teréről és ennek első következ­ménye a japán társadalmi berendezkedés visz­^ szásságainak felismerése lett. Ezeknek a fiatalok­nak tömörülése, a »Jogkövetelők« társasága a szegény, de még ősi tradíciók között élő paraszt­ban és nem a városba került, gyakran kommu­nista eszmékkel átitatott proletárban látja a ja­pán militarizmus jövőjének legmegbízhatóbb leté­teményesét. Ennek, a nag.' 4 nyomorba r < io réteg­nek életszínvonalát akarjí. emelni a váiosi lakos­ság, a tőkések, kisiparosok, kiskereskedők és munkások rovására. A »jogkövetelők? állnak szemben legélesebben a nagytőkével, amennyiben a hadiszállításoknál és a hadsereg által szerzett új területek kihaszná­lásánál el akarnak tiltani minden nyereséget, profitot. Azt kívánja, hogy a tőke nyereségét az állam azonnal vegye el és használja fel ismét ka­tonai célokra. Azonban sem a kormány, sem a hadsereg tapasztaltabb, idősebb vezetői nem haj­landók a »Jogkövetelők« kívánságait ebben a for­mában teljesíteni. A tábornoki kar és az admi­ralitás vezetői jól tudják, hogy céljaikat a töke támogatása nélkül elérni nem tudják és ha a tá­volabbi jövőben szívesen is vennék át az ipar, a kereskedelem és a pénzvilág irányítását, egyelőre őrizkednek attól, hogy a gazdasági életben még túlságosan járatlan fiatal tisztek kezébe adják a végzetesen fontos pozíciók vezetését. Ezek a fiata­lok azonban jó eszköznek bizonyultak minden esetben, amikor a töke nem akarta teljesíteni a hadsereg és a flotta kívánságait. Ilyenkor csodá­latosképpen mindig valamilyen »veszélyesnek látszó« zendülés tört ki egy fontos helyőrségben. Mihelyt azonban a tőke megegyezik vagy kiegye­zik, a zendülés és a forradalom is végetér. Utol­jára 1926 február 25-én volt ilyen nagyobbszabású tiszti zendülés, amelyet aztán kétszer huszonnégy órán belül levertek! Tizenhét fiatal tisztet halálra ítéltek, viszont a háborús előkészületek tempója az addiginál is fokozottabb mértékben indult meg. 3. A hadsereggel és a flottával szembenálló cso­port alig egy tucat familiából, öss?esen alijr pár­száz emberből áll. Japán gazdasági életének leg­fontosabb vállalatai ennek a maroknyi érdek­közösségnek kezében vannak. A négy legjelentő­sebbnek: a Mitsui-, a Micsubisi, a Sumitomo- és a Vw.si/rfa-családok tulajdonában van a japán bankbetétek 40 százaléka, a tengeri és tűzbiztosí­tási tartalékok háromnegyedrésze, a gyapotterme­lés és feldolgozás 80 százaléka, a kereskedelmi hajózásnak, a hadfelszerelési, textil-, vegyészeti, papír-, üvegiparnak, stb., stb. legnagyobb része. A huszonegy milliárd yenre rúgó teljes befizetett japán részvénytőke 60 százaléka a négy család tulajdona. Igen tekintélyes családi konszernek még a Sibusava, Okúra, Furukoa, Sibuja, Kava­szaJci és Aszano vállalatok, amelyeknek a nehéz­ipar és a bányászat bizonyos ágaiban döntő be­folyásuk van. A családi konszernek tulajdonosai között vannak arisztokraták — mint az ezeréves Aftfswi-familia — és a Yasudákhoz hasonló, alig pár évtizeddel ezelőtt feltűnt, proletársoreból fel­emelkedett nagytőkések. De akár az egyik, akár a másik rétegből is kerültek fel, érdekeiket az állammal és a hadse­reggel szemben egyforma eréllyel védik. Kivéte­lek azonban közöttük is akadnak. Ezek éppen a hadseregre és a tengerészeire támaszkodva pró­bálják megvívni harcaikat a hatalmas családi konszernek ellen. Nem mindig sikertelenül. A hadsereg mecénása az 57 éves Aikoa mérnök, aki a kínai háború kezdetén is már félmilliárd yen tőkéjű részvénytársaságok ura és mintegy ki­lenevenötezer alkalmazott gazdája volt, azóta azonban hála a hadsereggel szemben mutatott ál­dozatkészségének, vagyonát nagymértékben meg­növelte és Mandzsúriában olyan koncessziókat szerezhetett, amelyeket a törvény csak az állami Délmandzsu Vasútoknak biztosított. Egy másik, hasonló eszközökkel dolgozó iparmágnás Koicsiro Isihara, a japán tengerhajózás egyik vezére, a flottát favorizálja és a Filippinek, meg Holland India felé irányuló akciót fűti a Meirinkai nevű hazafias szervezet közvetítésével. Isiharanak a Csendes óceánon vannak nagy érdekei és ezeket a flotta segítségével derekasan ki is használja. 4. Ezek a disszidensek a tábornoki kar és a fia­talabb tisztek egy részével a »n>'w hazafias ioar <íilami felügyelet alá való helyezésének problé­máját állandóan napirenden tartják. A totális háború elvének ós a német »Wehrwirtschaft« elméletének sehol a világon nem akadt annyi és olyan jelenlős híve, mint Japánban. Szociális követelmények és nemzeti érdekek hangoztatásá­val sikerült is annyira megdolgozni a közvéle­ménynek befolyásos rétegeit, elsősorban a sze­rény fizetésű, de nagyhatalmú és a tőkével szem­ben idegenkedéssel viseltető köztisztviselőosz­tályt, hogy a kormány mult év szeptemberében egy az ipar ellenőrzésére vonatkozó törvényt fogadtathatott el a parlamenttel. Ennek értelmé­ben a kormány kisajátíthat gyárakat, üzemeket, ha a tulajdonosok nem hajlandók megszabott árakon szállítani. Egy másik »'az export és import időleges sza­bályozásáról« szóló törvény segítségével pedig szabályozhatja a behozatalt és kivitelt, elrendel­heti bizonyos cikkek kötelező importját más ed­dig behozottakkal szemben. Ennek révén a kül­kereskedelmi mérlegnek 800 millió yenre dagadt hiányát próbálják kiegyensúlyozni. Kérdés azon­ban, hogy ez sikerül-e? Japán nyersanyagbehoza­talra szorul és ha az Aikoa-hm hasonló újkeletű, a hadsereget kiszolgáló vállalkozások még oly hatalmas tempóban is próbálják meg az elfoglalt területek gazdasági kiaknázását, Nippon szükség­leteinek egyelőre még kis részét sem tudják fe­dezni. A nyersanyagbehozatal céljából tehát devi­zákat kell termelni, mert ezek nélkül nem szállí­tanak sem vasat, sem szenet, sem vegyészeti cik­keket a japán iparnak és elsősorban a hadiipar­nak. Devizát termelni pedig csak a japán export fokozásával, tehát a nagy ipari kouceruek folya­matos munkásságának biztosításával lehet. Hiába vannak tehát törvények, hiába a »jogkövetelők« szociális dörgedelmei: a japán exportiparnak a lehető legalacsonyabb költséggel, de termelni kell, hogy- versenyképes legyen a világpiacon, hogy a hadianyaggyártáshoz szükséges nyers­anyagokat meg tudja szerezni! Végeredményben a hadsereg, a -flotta, az iparmágnások és a kisebb tőkések vetélkedéséből a lakosság kilencvenöt százalékát kitevő földhöz­ragadt parasztság és nmnk k.'HM ki vesz­tesen. Japán a húszas évek «lej n isi esak ,'tg.v tudott versenyezni a fejlett európai és amerikai iparral, nogy egyre lejjebb nyomta termelést költségeit, csökkentette a munkásság és a pa-

Next

/
Thumbnails
Contents