Pesti Napló, 1938. december (89. évfolyam, 251–275. szám)
1938-12-01 / 251. szám
Budapes9. évfolyam 251. szám Csütörtök, decemberi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..— pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám 6» Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap..... .32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓHIVATAL» VIL kerM Rákóczi út 54. Telefon *145-559 »146-41® Jegypénztár, hirdetési-, előfix*, téti., ut&xAsi- é* könyvosztályt VIL Erzsébet körút 18-20 1 Núsz évvel ezelőtt Gyulafehérvárott Erdélyi levél 1918 december 1-én az erdélyi románság vezetői nagyszabású nemzetgyűlést hívtak össze Gyulafehérvárott, amelyen Erdély román nemzete kimondta, hogy elszakad Magyarországtól az önrendelkezési jog alapján és Romániához csatlakozik. A világ akkor a Avilsoni eszmék hatása alatt állott. Az erdélyi románság tudta, hogy a világ számára dokumentálnia kell azoknak a népeknek jogegyenlőségét és demokratikus életlehetőségeit, amelyek majd a békekonferencia határozata alapján Romániában fognak élni. A gyulafehérvári határozatnak tehát az a része, amely a bekebelezendő más népek egyenlő létfeltételeit hangoztatta, nemzetközi szempontból éppen olyan döntő fontosságú volt, mint annak az ünnepélyes proklamálása, hogy Erdély románsága ezentúl a román királyság keretében akar élni, hogy ez így volt, azt egymaga az a tény is bizonyítja, hogy Bratianu Tonel román miniszterelnök a gyulafehérvári határozatokat velinpapírra kinyomatva szétosztotta a békekonferencia tagjai között. Természetesen nem egyedül a gyulafehérvári határozat volt az egyetlen megnyilatkozás, amely húsz évvel ezelőtt elhangzott vagy leíródott akörül, hogy Románia milyen jogokban és milyen elbánásban fogja a kisebbségi sorsra jutott népeket részesíteni. Rengeteg fogadalom és ünnepélyes ígéret hangzott el, csakhogy a világ közvélményét és magukat az érdekelt népeket megnyugtassák, hogy nem lesz okuk semmi panaszra Romániában. Most a gyulafehérvári román nemzetgyűlés huszadik évfordulóján megelégszünk azzal, hogy kiássuk a közelmúlt lapjaiból ezeket a fogadalmakatés mementóképpen odatárjuk mindenki elé, aki ezeknek a kisebbségi népeknek húszéves múltját és mai jelenjét figyelemmel kísérte és aki a valóságot az ígéretekkel össze akarja vetni. Álljon itt először magának a gyulafehérvári nemzetgyűlésnek a proklamációja 1918 december 1-én: »Teljes nemzeti szabadság az összes itt lakó népeknek. Minden nép maga fogja, intézni a közigazgatást, az oktatást és bíráskodást, a saját nyelvén, saját kebeléből választott fiai útján és minden nép jogot nyer a törvényhozásban és a kormányban való képviseletre tagjai számának arányában. Tökéletes tiszta demokratikus uralom a közélet minden ágában. Egyenlő, közvetlen, titkos, aránylagos szavazati jog a parlamentbenés a községi választásoknál. Az ipari munkásnak ugyanazok az előnyök és jogok biztosíttatnak, mint a leghaladottabb nyugati államokban. Teljes sajtó, gyülekezési és egyesülési szabadság és minden emberi gondolat szabad terjesztése.« A gyulafehérvári nemzetgyűlést azerdélyi románság vezetőinek tanácskozása előzte meg, amelyen két napon át vitatkoztak az ünnepélyes határozat szövegének megfogalmazásán. Ennek a tanácskozásnak a részletei azóta napvilágra kerültek. Vlad Aurél az értekezleten a következőket jelentette ki: »Miután megszereztük Erdély felett az uralmat, adjuk meg a jogokat mindazoknak, akikkel együtt lakunk, a szabadságot, hogy kívánságaikat kifejezésre juttassuk«. Pop Wscso István szerint »ha nem mondjuk M Erdély autonómiájának fenntartását, akkor nem alkalmazkodtunk a wilsoni elvekhez«. ^ Természetesen magán a gyulafehérvári nemzetgyűlésen számos s^nokipit himnioti «. Ezek sorából vegyük ki a következő idézeteket: Goldis László, aki egyébként a gyulafehérvári proklamáció szerkesztője volt, ezeket mondta nagyszabású beszédében: — Az összes románok egyesülése csak akkor lesz állandó és csak akkor fogja ezt tovább is a világ történelme garantálni, ha meg fog felelni mindazoknaka követelményeknek, amiket az élet új koncepciója, az idők szelleme előír. A civilizációnak ez az új koncepciója kötelességünkké teszi, hogy ne büntessük az utódokat az apák vétkeiért és így biztosítani kell minden népet és minden együttlakó embert ugyanazon jogokról és kötelességekről. Maga Maniu Gyula szintén széles tartalmú beszéddel üdvözölte az erdélyi románság nagy napját és így nyilatkozott: — Hogy ellenségeink intrikái elnémuljanak, a határozati javaslatban körvonalaztuk azokat az elveket, amelyek bennünket vezérelnek. Mi a nemzeti egység megvalósításában az emberi szabadság diadalát látjuk és ezen a területen az összes népek és egyének szabadságát akarjuk trónra ültetni. Nem akarunk elnyomottakból elnyomók lenni. Nem vesszük el az együttlakó népek egyéniségét, minden ember szabadon választhatja meg nyelvét és hitét, amellyel úgy a magánéletben, valamint az állammal való viszonylatában élni akar. Nem akarjuk elvenni senkinek az erejét, amint elszívták a mienket. Hiszünk a mi életrevalóságunk és becsületünk erejében és nem akarunk másokat kifosztani. De a gyulafehérvári nemzetgyűlést megelőzőleg is alkalmuk volt az erdélyi románoknak, hogy nyilatkozzanak, miként, képzelik ők el a román állam keretében, a kisebbségek életét. A Károlyi-kormány nevében Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter Aradon napokon át tárgyalt a román nemzeti tanács vezetőivel a román kérdés rendezéséről. Ennek során a román nemzeti tanács írásban válaszolt 1918 november 15-én Jászi előterjesztéseire és többek között ezeket felelte a nemzetiségi miniszter javaslataira: — A román nemzet kötelezi magát. Hogy e területen lakó többi néppel szemben respektálni fogja a wilsoni elveket és kész minden népnek a szabad nemzeti fejlődést biztosítani. Maniu Gyula november 17-én Aradon ezt szögezte le Jászi Oszkár előtt: — Magától értetődik, hogy teljes nemzeti, politikai és kulturális szabadságot biztosítunk az összes ittlakó népeknek. A meddő aradi tanácskozás után a román nemzeti tanács megbízásából Goldis László felhívást bocsátott ki a román néphez november 20-án az aradi Románul című lap hasábjain és ebben többek között ezek olvashatók: — Az erdélyi és magyarországi román nép nem óhajt uralkodni más népek felett. Kész tehát mint a demokrácia megtestesülése, teljes nemzeti szabadságot nyújtani mindenkinek és megadni minden egyes egyénnek, aki román területen lakik, az életfeltétel teljes egyenlőségét, mint az emberi lét egyetlen eszközét. De az ünnepélyes kijelentések nem szűntek meg a gyulafehérvári nemzetgyalog után sem és nemcsak az erdélyi román urak, hanem az ó-királyságbeli politikusok ajkáról is elhangzottak. " r . A., gyulafehérvári Határozatokat hanoló küldöttség nyújtotta át 1918 december 12-én Ferdinánd román királynak. A hódoló beszédben dr. Goldis László így szólt: — Ez az egyesülés egyrészt meg kell, hogy valósítsa, az életfeltételek egyenlőségét mindenki számára, aki a nemzetet alkotja, másrészt a népek szabadságának elvén és az egyenlő jogokon kell felépülnie. Az erdélyi szászok tudvalevőleg Medgyesen szintén nemzetgyűlést tartottak, amelyen kimondták, hogy saját akaratukból szintén csatlakoznak Nagyromániához. Ezt a határozatot küldöttség nyújtotta át a román kormánynak 1919 január 18-án. Ez alkalommal Pherekide helyettes miniszterelnök ezeket mondta nekik: — Az a szeretet, amelyben önöket most részesítettük, kezesség arra, hogy amit önöknek ígértünk, be is fogjuk tartani. Gradisteanu miniszter pedig így duplázott reá: — Pherekide úr nemcsak a kormány, hanem az összes románok nevében beszélt pártkülönbség nélkül. Biztosíthatom önöket, hogy nem akarjuk senkinek a nyelvét vagy hitét elvenni. De sűrűn elmondta véleményét, ígéreteit és fogadalmait ezekben az időkben maga Bratianu Ion miniszterelnök is. Az erdélyi románok Erdélyt, eleinte a szebeni Nagytanács útján kormányozták, amelynek 1919. évi 8-i ülésén megjelent Bratianu is és egyik beszédében ezeket mondta: — Egy nép, mint a mienk, amely bátorságának jelét adta a vereség és győzelem idején egyaránt, a legnagylelkűbb felfogást fogja mindig tanusítani. Az új román állam szervezetében testvéri és baráti életet fog találni mindenki, aki Nagyrománia békés virágzásához hozzájárul. Senkitől sem fogjuk kérdezni, hogy honnan jött, hanem hogy hova megy. Egymásután tett ünnepélyes kijelentéseket Bratianu miniszterelnök a béketárgyalások során. Álljanak itt ezek közül a következő idézetek: — Románia álláspontja az, hogy minden kisebbségnek, amely új határai között lakik, nyelvre, fajra, vallásra és nemzetre való tekintet nélkül, a többi román állampolgárokkal egyenlő jogokat ad. (Előterjesztés a békekonferenciához 1919 júniusában.) — A román állam az ő vallási és etnikai kisebbségeinek a legszélesebb politikai és vallási jogokat adja meg. Ettől az elvtől áthatva szavaztunk amellett, hogy a kisebbségi jogok garanciáit magába a népszövetségi alapokmányba foglaljuk. (Előterjesztés a békekonferenciához 1919 május 27-én.) — A közigazgatási decentralizáció biztosítani fogja az összes kisebbségeknek a legszélesebb jogokat és legteljesebb szabadságot. (Előterjesztés 1919 május 27-én.) — Az újonnan alakított államok ereje attól függ, hogy az összes népelemek az ország kormányzásában minél behatóbban részt vegyenek. Ebből következik annak a szüksége, hogy minden különbségtevést meg kell szüntetni, amely csalódást kelthetne a benne lakó etnikai és vallási kisebbségek körében. E tekintetben a nagyhatalmak véleményét teljesen osztom. (Bratianu beszéde a békekonferencia nyilvános ülésén 1919 július 5-én.) Végül szakítsunk ki egy mondatot, abból az előadásból, amit Manius Gyula tartott 1924 május 11-én a bukaresti társadalomtudományi társaságban: — Le kell szögeznem, hogy a gyulafehérvári nemzetgyűlés a határozatában foglalt jogokat nemcsak a Kárpátokon inneni területre, hanem az egész Romániára megadta, kérvén, hogy Románia új alkotmányát e határozatokban foglalt elvek szerint alkossák meg. A gyulafehérvári nemzetgyűlés huszadik évfordulójára felsorakoztattuk ezeket az idézeteket, hogy azokat mindenki megismerje aróluk - elmélkedjék.