Pesti Napló, 1938. december (89. évfolyam, 251–275. szám)

1938-12-01 / 251. szám

Budape 89. évfolyam 251. szám Csütörtök, december i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. 4.— pengd Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám 6» Bndapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap..... .32 fillér PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓHIVATAL» VIL ker M Rákóczi át 54. Telefon i *145-559 »146-41® Jegypénztár, hirdetési-, előflx*. téti., ut&xAsi- é* könyvosztályt VIL Erzsébet körút 18-20 IIűsz évvel ezelőtt Cyulafehérvárott Erdélyi levél 1918 december 1-én az erdélyi románság vezetői nagyszabású nemzetgyűlést hívtak össze Gyulafehérvárott, amelyen Erdély ro­mán nemzete kimondta, hogy elszakad Ma­gyarországtól az önrendelkezési jog alapján és Romániához csatlakozik. A világ akkor a Avilsoni eszmék hatása alatt állott. Az erdélyi románság tudta, hogy a világ számára doku­mentálnia kell azoknak a népeknek jogegyen­lőségét és demokratikus életlehetőségeit, ame­lyek majd a békekonferencia határozata alap­ján Romániában fognak élni. A gyulafehér­vári határozatnak tehát az a része, amely a bekebelezendő más népek egyenlő létfeltételeit hangoztatta, nemzetközi szempontból éppen olyan döntő fontosságú volt, mint annak az ünnepélyes proklamálása, hogy Erdély román­sága ezentúl a román királyság keretében akar élni, hogy ez így volt, azt egymaga az a tény is bizonyítja, hogy Bratianu Tonel román mi­niszterelnök a gyulafehérvári határozatokat velinpapírra kinyomatva szétosztotta a béke­konferencia tagjai között. Természetesen nem egyedül a gvulafener­•vári határozat volt az egyetlen megnyilatko­zás, amely húsz évvel ezelőtt elhangzott vagy leíródott akörül, hogy Románia milyen jogok­ban és milyen elbánásban fogja a kisebbségi sorsra jutott népeket részesíteni. Rengeteg fo­gadalom és ünnepélyes ígéret hangzott el, csakhogy a világ közvéelmenyét és magukat az érdekelt népeket megnyugtassák, hogy nem lesz okuk semmi panaszra Romániában. Most a gyulafehérvári román nemzetgyű­lés huszadik évfordulóján megelégszünk azzal, hogy kiássuk a közelmúlt lapjaiból ezeket a fogadalmakat 'és memontóképpen odatárjuk mindenki elé, aki ezeknek a kisebbségi népek­nek húszéves múltját és mai jelenjét figyelem­mel kísérte és aki a valóságot az ígéretekkel össze akarja vetni. Álljon itt először magának a gyulafehér­vári nemzetgyűlésnek a proklamációja 1918 december 1-én: »Teljes nemzeti szabadság az összes itt lakó népeknek. Minden nép maga fogja, in­tézni a közigazgatást, az oktatást és bírásko­dást, a saját nyelvén, saját kebeléből válasz­'tott fiai útján és minden nép jogot nyer a tör­vényhozásban és a kormányban való képvise­letre tagjai számának arányában. Tökéletes tiszta demokratikus uralom a közélet minden ágában. Egyenlő, közvetlen, titkos, aránylagos szavazati jog a parlamentben ^és a községi választásoknál. Az ipari munkásnak ugyan­azok az előnyök és jogok biztosíttatnak, mint a leghaladottabb nyugati államokban. Teljes sajtó, gyülekezési és egyesülési szabadság és minden emberi gondolat szabad terjesztése.« A gyulafehérvári i nemzetgyűlést az _er­délyi románság vezetőinek tanácskozása előzte meg, amelyen két napon át vitatkoztak az ün­nepélyes határozat szövegének megfogalma­zásán. Ennek a tanácskozásnak a részletei azóta napvilágra kerültek. Vlad Aurél az ér­tekezleten a következőket jelentette ki: »Mi­után megszereztük Erdély felett az uralmat, adjuk meg a jogokat mindazoknak, akikkel együtt lakunk, a szabadságot, hogy kíván­ságaikat kifejezésre juttassuk«. Pop Qswso Tstván szerint »ha nem mondjuk M Erdély autonómiájának fenntartását, akkof nein al­kalmazkodtunk a wilsoni elvekhez«. ^ Természetesen magán a gyulafehérvári nemzetgyűlésen számos s^nokipit himÄiOti «L Ezek sorából vegyük ki a következő idéze­teket: Goldis László, aki egyébként a gyulafe­hérvári proklamáció szerkesztője volt, ezeket mondta nagyszabású beszédében: — Az összes románok egyesülése csak ak­kor lesz állandó és csak akkor fogja ezt to­vább is a világ történelme garantálni, ha meg fog felelni mindazoknak #a. követelményeknek, amiket az élet új koncepciója, az idők szel­leme előír. A civilizációnak ez az új koncep­ciója kötelességünkké teszi, hogy ne büntes­sük az utódokat az apák vétkeiért és így biz­tosítani kell minden népet és minden együtt­lakó embert ugyanazon jogokról és köteles­ségekről. Maga Maniu Gyula szintén szélestartalmű beszéddel üdvözölte az erdélyi románság nagy napját és így nyilatkozott: — Hogy ellenségeink intrikái elnémulja­nak, a határozati javaslatban körvonaloztuk azokat az elveket, amelyek bennünket vezérel­nek. Mi a nemzeti egység megvalósításában az emberi szabadság diadalát látjuk és ezen a területen az összes népek és egyének szabad­ságát akarjuk trónra ültetni. Nem akarunk elnyomottakból elnyomók lenni. Nem vesszük el az együttlakó népek egyéniségét, minden ember szabadon választhatja meg nyelvét és hitét, amellyel úgy a magánéletben, valamint az állammái való viszonylatában élni akar. Nem akarjuk elvenni senkinek az erejét, amint elszívták a mienkét. Hiszünk a mi életrevaló­ságunk és becsületünk erejében és nem aka­runk másokat kifosztani. De a gyulafehérvári nemzetgyűlést meg­előzőleg is alkalmuk volt az erdélyi románok­nak, hogy nyilatkozzanak, miként, képzelik ők el a román állam keretéber. a kisebbségek éle­tét. A Károlyi-kormány nevében Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter Aradon napokon át tár­gyalt a román nemzeti tanács vezetőivel a ro­mán kérdés rendezéséről. Ennek során a ro­mán nemzeti tanács írásban válaszolt 1918 november 15-én Jászi előterjesztéseire és töb­bek között ezeket felelte a nemzetiségi minisz­ter javaslataira: — A román nemzet kötelezi magát, Hogy e területen lakó többi néppel szemben respek­tálni fogja a wilsoni elveket és kész minden népnek a szabad nemzeti fejlődést biztosítani. Maniu Gyula november 17-én Aradon ezt szögezte le Jászi Oszkár előtt: — Magától értetődik, hogy teljes nemzeti, politikai és kulturális szabadságot biztosí­tunk az összes ittlakó népeknek. A meddő aradi tanácskozás után a román nemzeti tanács megbízásából Goldis László felhívást bocsátott ki a román néphez novem­ber 20-án az aradi Románul című lap hasáb­jain és ebben többek között ezek olvashatók: — Az erdélyi és magyarországi román nép nem óhajt uralkodni más népek felett. Kész téhát mint a demokrácia megtestesülése, tel­jes nemzeti szabadságot nyújtani mindenki­nek és megadni minden egyes egyénnek, aki román területen lakik, az életfeltétel teljes egyenlőségét, mint az emberi lét egyetlen esz­közét. De az ünnepélyes kijelentések nem szűn­tek meg a gyulafehérvári nemzetgvú'lpq után sem és nemcsak az erdélvi román urqk, hgqem az ó-királvságbeli politikusok ajkáról is el­hangzottak. ' r r A., gyulafehérvári Határozatokat haaolo küldöttség nyújtotta át 1918 december 12-én Ferdinánd román királynak. A hódoló beszéd­ben dr. Goldis László így szólt: — Ez az egyesülés egyrészt meg kell, hogy valósítsa, az életfeltételek egyenlőségét min­denki számára, aki a nemzetet alkotja, más­részt a népek szabadságának elvén és az egyenlő jogokon kell felépülnie. Az erdélyi szászok tudvalevőleg Medgye­sen szintén nemzetgyűlést tartottak, amelyen kimondták, hogy saját akaratukból szintén csatlakoznak Nagyromániához. Ezt a határo­zatot küldöttség nyújtotta át a román kor­mánynak 1919 január 18-án. Ez alkalommal Pherekide helyettes miniszterelnök ezeket mondta nekik: — Az a szeretet, amelyben önöket most részesítettük, kezesség arra, hogy amit önök­nek ígértünk, be is fogjuk tartani. Gradisteanu miniszter pedig így duplá­zott reá: — Pherekide úr nemcsak a kormány, ha­nem az összes románok nevében beszélt párt« kiilönbség nélkül. Biztosíthatom önöket, hogy nem akarjuk senkinek a nyelvét vagy hitét elvenni. De sűrűn elmondta véleményét, ígéreteit és fogadalmait ezekben az időkben maga Bra tianu Ion miniszterelnök is. Az erdélyi romá­nok Erdélyt, eleinte a szebeni Nagytanács útján kormányozták, amelynek 1919. évi 8-i ülésén megjelent Bratianu is és egyik beszé­dében ezeket mondta: — Egy nép, mint a mienk, amely bátor­ságának jelét adta a vereség és győzelem ide­jén egyaránt, a legnagylelkűbb felfogást fogja mindig tahusítam. Az új román állam szerve­zetében testvéri és baráti életet fog találni mindenki, aki Nagyrománia békés virágzásá­hoz hozzájárul. Senkitől sem fogjuk kérdezni, hogy honnan jött, hanem hogy hova megy. Egymásután tett ünnepélyes kijelentése­ket Bratianu miniszterelnök a béketárgyalások során. Álljanak itt ezek közül a következő idézetek: — Románia álláspontja az, hogy minden kisebbségnek, amely új határai között lakik, nyelvre, fajra, vallásra és nemzetre való te­kintet nélkül, a többi román állampolgárok­kal egyenlő jogokat ad. (Előterjesztés a béke­konferenciához 1919 júniusában.) — A román állam az ő vallási es etnikai kisebbségeinek a legszélesebb politikai és val­lási jogokat adja meg. Ettől az elvtől áthatva szavaztunk amellett, hogy a kisebbségi jogok garanciáit magába a népszövetségi alapok­mányba foglaljuk. (Előterjesztés a békekon­ferenciához 1919 május 27-én.) — A közigazgatási decentralizáció biztosí­tani fogja az összes kisebbségeknek a legszé­lesebb jogokat és legteljesebb szabadságot. (Előterjesztés 1919 május 27-én.) — Az újonnan alakított államok ereje at­tól függ, hogy az összes népelemek az ország kormányzásában minél behatóbban résztve­gyenek. Ebből következik annak a szüksége, hogy minden különbségtevést meg kell szün­tetni, amely csalódást kelthetne a benne lakó etnikai és vallási kisebbségek körében. E te­kintetben a nagyhatalmak véleménvét teljesen osztom. (Bratianu beszéde a békekonferencia nyilvános ülésén 1919 július 5-én.) Végül szakítsunk ki egy mondatot, abból az előadásból, amit Manius Gyula tartott 1924 május 11-én a bukaresti társadalomtudományi társaságban: — Le kell szögeznem, hogy a gyulafehér­vári nemzetgyűlés a határozatában foglalt jogokat nemcsak a Kárpátokon inneni terü­letre, hanem az egész Romániára megadta, kérvén, hogy Románia új alkotmányát e ha­tározatokban foglalt elvek szerint alkossák meg. A gyula fehérvari nemzetgyűlés huszadik évfordulójára felsorakoztattuk ezeket az idé­zeteket, hogy azokat mindenki megismerje ó­róluk - elmélkedj ék. 1

Next

/
Thumbnails
Contents