Pesti Napló, 1939. január (90. évfolyam, 1–25. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1939 Január 1­2 SZCBB MQGVflR JÖVŐT BOLDOG ÚJÉVET Ju­vctn a Standard Radio Újévre zsúfolt raktárából „KONCERT" szállít rádiót legelőnyösebben. Sok alkalmi vétel. Elő­nyös részlet. Csere. IV., Váci­ utca 23. T. 181-255,183-30S UMWMlll MIIIIIi ni —a—T ALKALMI VÉTELEK. CSERE. (RÉSZLETRE IS) «rfTM'T^ IV., Ferenciek tere 2. ^gtS­»"* „A 1." árjegyzék ingyen sunkat kevésbé találtuk volna meg, hanem azért sem, mert éreztük, hogy ezek a tervek egyenesen Németország ellen irányulnak. Igen! Barátságot és bizalmat előlegeztünk Németországnak, gyengeségének és elhagya­tottságának éveiben és rendületlenül bíztunk abban, hogy Németország ezt a magatartásun­kat döntő percben, talpraállása idején méltá­nyolja, Magyarország történelmi és geográfiai határain belül nemcsak, hogy nem tesz a vitá­lis magyar érdekek rovására semmit és nem­csak hogy nem favorizál más népeket a mi rovásunkra, hanem aktív segédkezet nyújt ahhoz. Aminthogy ez egyedüli jól felfogott saját érdeke is, hogy a Duna—Tisza közén és a Kárpátok medencéjében a magyar nemzet újból betölthesse vezető szerepét, amely nélkül" e területen sohasem lehet se béke, se nyuga­lom, se prosperitás, se olyan önmagában is helytálló egyensúlyi állapot, amely az európai békét is biztosíthatja. Hiszen enélkü­l az euró­pai nagyhatalmak kölcsönös erőviszonyaiban beálló minden változás ezen a területen kell, hogy a földet megmozgassa és itt kell, hogy véres háborúkban esetleg kirobbanjon. Az új esztendő küszöbén minden gondol­kodó magyar ember lelkét mélységes aggodal­mak fogják el a jövő kialakulása tekintetében. A háború óta németbarátok voltunk és azok szeretnénk maradni a jövőben is. Az utolsó hónapok eseményei azonban súlyos és mélyre­ható félreértések árnyékát vetették közénk. Nézetem szerint az elkövetett hibák nem jóvátehetetlenek. Hisszük, hogy egy nyílt, férfias és őszinte kibeszélés ezeket eloszlat­hatja, mert remélem, hogy német részről sem állunk egy sic volo et sic iubeo-val szemben. Tisztáznunk kell mindenáron a helyzetet, mert a hallgatás, a lapítás csak mérgezi a lel­keket és nem old meg semmit. Ilyen maga­tartás nem is méltó a magyar nemzethez, amely nyílt homlokkal szállt mindig szembe a nehézségekkel és sohasem bujkált, nem ker­telt, ha valami nyomta a lelkét, hanem helyt­állt férfiasan a maga véleménye mellett, még ha azt baráttal szemben is kellett kimondania. De nem lehet Németország érdeke s­em, hogy a magyar nemzetet, életérdekeinek és lelki tulajdonságainak félreismerésével és akarata ellenére mesterségesen újból vissza­szorítsa abba a négyszázéves harci pozícióba, amelyben a Habsburgok oktalansága, félre­értések és helytelen pszichológia tartották eleinte a német, később az osztrák-német bi­rodalommal szemben, holott mindkettőjük­nek érdeke homlokegyenest az ellenkezője lett volna. E sorok megírása kizárólag ennek min­denáron való megakadályozását kívánta szol­gálni. A magyar nemzetnek pedig az új évre jobbat nem kívánhatok, mint azt, hogy az ég­bolton tornyosuló­­ sötét felhők bárha elosz­lathatók volnának és a hagyományos jóvi­szony köztünk és Németország közt nemcsak a kabinetek írásaiban és kijelentéseiben, ha­nem a lelkek mélyén is hiánytalanul újból helyreállana. hogy Magyarország védelmi vonala a Kárpá­tok gerincén fut végig. Amíg ezt szlovák és rutén testvéreinknek segítségével újból el nem érhetjük, Magyarország léte nincs biztosítva és katonailag védhetetlen helyzetben vagyunk. Ezért kell és fogja Magyarország e két test­vérnéppel a megértést keresni, de ez nekik épúgy érdekük, mert egy ellenséges magyar nemzettel szemben adott esetben védtelenek lennének. A Kárpátoktól övezett medencében valóban csak együtt élhetünk, vagy együtt kell elpusztulnunk. Magyarország ő­szinte barátságával, amelynek az utolsó huszonöt évben Német­országgal szemben számtalan tanújelét adta, nem is szolgált rá arra, hogy ezek az életérde­kek figyelmen kívül hagyassanak. A versail­lesi és trianoni legnagyobb megaláztatások idején Magyarország kitartott Németország mellett. Vállaltuk és viseltük, közvetlenül a háború után is, a német barátság ódiumát, jól­lehet ez abban az időben reánk nézve gyakran csak súlyos hátrányokat és megaláztatást hozott. A magyar külpolitika húszéves útján gyak­ran súlyos áldozatokat hozott, amikor tartóz­kodott minden olyan lépéstől, minden olyan magatartástól, vagy olyan külpolitikai irány­tól, amely jóllehet előnyöket hozhatott volna, de Németország érdekeit, vagy be nem vallott jövő­ aspirációit érinthette volna. A pil­lanatnyilag kínálkozó előnyök kihasz­nálása helyett nyugodtan vártunk te­hát, bízva abban, hogy Németország megerősödése és talpraállása idején önzetlen magatartásunknak is megjön jól kiérde­melt jutalma. A magyar külpolitika ez alatt a húsz év alatt távol tartotta magát minden törekvéstől, amely a Dunamedencében olyan kialakuláshoz vezethetett volna, amely alkal­mas lett volna akár az osztrák, akár a szudeta­k­tímet Anschlussnak az útját egyszer minden­korra elvágni. Nem mentünk bele semmiféle restaurációs kísérletbe, sem egyedül, sem Ausztriával együtt és nem voltunk kaphatók valamelyes hármas összefogásra sem Ausztriá­val és Csehországgal közösen, pedig ily irányú csábításban nem­­volt hiány és nem lehet kétség, hogy­­ezen az áron gyakran igen aktív szaldót érhettünk volna el. Nem men­tünk bele semmiféle dunakonföderációs tervbe sem, nemcsak azért nem­­ megső ennél számítá­ Egyre jobban elmérgesedik amerikai-német viszony az Berlin, december 31. (A Pesti Napló tudósítójának telefon jelentése.) (United Press.) A német közvélemény csak a hivatalos távirati ügynökség tegnapi jelentésé­ből értesült Ickes amerikai belügyminiszter múltkori­ beszédéről, a német kormány Washing­tonhoz intézett tiltakozó jegyzékéről és Welles államtitkár visszautasító magatartásáról. Általá­nos a vélemény, hogy ezzel a hivatalos közle­ménnyel még nem zárult le ez az ügy, mert a további elhatározásokat Hitler vezér és kancel­lár saját magának tartotta fenn. Annyi bizonyos, hogy a német-amerikai viszony az eddiginél is jobban elhidegült és berlini politikai körökben azt beszélik, hogy a washingtoni német nagykö­vetség ügyvivőjét, Thomsent is visszarendelik Berlinbe. Minthogy Dieckhoff nagykövet már hetek óta a német fővárosban van, a Harmadik Birodalom diplomáciai képviselete már csak formalitás lesz, bár a diplomáciai viszony teljes megszakítására mértékadó német helyen nem gondolnak. Annyi bizonyos, hogy Dieckhoff nagykövet január első napjaiban Obersalzbergbe utazik, hogy szemé­lyesen tárgyalja meg Hitler kancellárral az esetleges további lépéseket. A tuniszi kérdés a berlin—római tengely legfőbb teh­erpróbája — írja a Relazioni Internazionali Róma, december 81. A Relazioni Internazionali szerint a tuniszi kérdés lesz a berlin—római tengely legfőbb teher­próbája. Ennek a kérdésnek megoldása Olaszor­szág számára életbevágó. — Az európai kontinens München után — írja a lap —­ az újjárendezés korszakába került. Ez az újjárendezés azonban nagyon elhúzódik. Az afrikai újjárendezés viszont mindenkor csak az európainak természetes folyománya. Így tehát Olaszország számára Tunisz az életet jelenti, Franciaország számára ellenben inkább csak ha­talmi és presztízskérdés. A Földközi tengeren pedig nem­ lehet hatalmi politikát folytatni. A helyzet felforgatására irányuló politika nehezen volna érthető. Ezért szükséges éppen a béke érde­kében is, hogy a külföld számot vessen a lehető­ségekkel és hogy tisztán lásson ebben a kérdés­ben. Hatalmas tömeg búcsúztatta Marseilleban a Dzsi­butiba induló szenegáli katonákat Marseille, december 31. Szombat délelőtt hatalmas tömeg búcsúztatta a Dzsibutiba induló szenegáli katonákat. A szene­gáli katonák fölött Orly tábornok számos kato­nai előkelőség kíséretében díszszemlét tartott. A­ Sphinx és Chantilly személyhajók, amelyek fedél­zetükön a szenegáli lövész-zászóaljat viszik, ma délben felszedték horgonyukat. V ) London, december 31. A Daily Mail római levelezője úgy értesül, hogy Mussolini az­ angol miniszterek római láto­gatása során a spanyol kérdés elintézését szorgal­mazza a következő alapon: 1. Hadviselőjogok flfogadása Francának. 2. Biztosíték arra niszve, hogy sem Francia­ország, sem más hatalont nem segíti Barcelonát. 3- Fegyverszünet ama biztosíték alapján, hogy sem bolsevista, sem szélsőséges szocialista kor­mányt nem ismernek el a Földközi tenger spanyol partvidékén. 4. Olaszország hazaszállít'" Még Spanyol­országban maradt 15.000 lejgi Franciaországgal szemben a követ­kező követeléseket fogja Chamberlainnel kö­zölni: 1. A tuniszi olaszok polgári jogállásának­ szabályozása. 2. Szabad körzet Dzsibutiban. 3. Rendelkezés az Addisz-Abeba—Dzsibuti vas-­ útvonal etiópiai szakaszával. 4. Részvétel a Szuezi-csatorna igazgatásában. Mussolini nem fogja Chamberlaint közvetít­­ésre kérni és rábízza, hogy a neki legjobbnak látszó barátságos tanácsokat adja Párizsban. A Daily Express szerint Chamberlain a pá­t­jával főképp a menekültek problémá­járól fur tanácskozni, minthogy a Szentatya különösen ér­ dfisr­ődik A k­ámeliszási menet hitek sorsa iránt Mussolini feltételei a spanyol kérdésben Miről tárgyal Chamberlain és a Duce?

Next