Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

ff 4 Budapest, 1 989 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .. 4.— pengd Negyedévre. 10.80 pengd Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Bndi pesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap 32 tillér ^90. évfélya zerda, február 1 FESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI £s KIADÓHIVATAL! VIL ker., Rákóczi út 54. Teleion: »145-559,n46-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfize­tési-, ntazisi- és könyvositályi VII.. Erzsébet körút .18-20 Erő ém béke Amióta tudjuk, hogy a gazdasági élet tör­vényei, a világkereskedelem ezer látható és láthatatlan áramlata s mindenekfölött a kul­turális és technikai kapcsolatok sűrű hálózata egész Európát egyetlen nagy egységbe fog­lalják össze, azóta az egyes országok vezető államférfiainak megnyilatkozásai nemcsak hazájuk álláspontját tükrözi vissza, hanem az európai álláspontot is, — más szavakkal: ha Párizs, London, Róma és Berlin beszélnek, akkor nemcsak önmaguk, hanem egész Európa céljairól szólnak. Ennek az alapvető felismerésnek előrebocsátása mellett bontako­zik csak ki teljes jelentőségében Chamberlain angol miniszterelnök keddi beszéde, amely — az európai politika mai orchesztrális hang­szerelésében — kiegészítő, de éppen ezért harmonizáló ellenpontja volt Hitler kancellár hétfői beszámolójának. Hogy továbbra is a zenei párhuzamok síkján maradjunk: mint a két beszéd »orgonapontja«, alaphangja a béke volt, a béke akarása, a béke vágya, -illetőleg az igazi béke megteremtése és megszilárdí­tása. A három-négy évvel ezelőtti s forma sze­rint hasonló »békebeszédektől« azonban lé­nyegesen különbözik a tegnapi és tegnap­előtti londoni, illetőleg berlini békeszózat. Chamberlain és Hitler szavai mögött a fegy­veres készenlét, a védelmi akarat és a gazda­sági hatalom, erő-koefficiensei állottak. Ez az erő azonban ma nem akar támadni s a hjhatő­pég szerint még a vé.lekezést is elkerülné, mert hiszen minden védekezés támadást feltételez. Éppen ezért azonban a német és angol erők az adott körülmények között nem is az ösz­szecsapás lehetőségét, hanem a békés meg­egyezés valószínűségét tárják a fellélegző Európa felé. Mert Európa három nap óta nyugodtab­ban lélegzik. Nemcsak az új erőre kapó világ­tőzsdék bizonyítják ezt az oly forrón vágyott es mégis váratlan megnyugvást, hanem Európa közvéleményének igazi 1 tükre, a sza­bad és független világsajtó, amely szinte egyöntetűen állapítja meg, hogy az oly sokat emlegetett »februári világválság« talán még­sem fog igazat adni a javíthatatlan pesszi­mistáknak és rémhírterjesztőknek. Kétségte­len, hogy Hitler és Chamberlain, Németor­szág és Anglia között a világnézet, az emberi jogok értékelése és a belpolitikai berendezke­dések terén mérhetetlenül nagyok az ellenté­tek. Azonban... ezek az ellentétek ma szeren­csére sokkal inkább sztatikusak, mintsem hogy bárminő konflagráció forrásai lehetnének. Ahol pedig az ellentétek természetüknél fogva dinamikusak, tehát veszedelmesek, mint a háború vagy béke akarásának vonalán, ott nincs ellentét Chamberlain és Hitler között. Az arany végtelenül érzékeny értékmé­rője a világ tőzsdéin és piacain 24 óra alatt leszámítolta a két békebeszéd értékét. Az an­gol miniszterelnök azt mondotta kedden az alsóházban: »Mussolini nyomatékosan han­goztatta előttem, hogy a szó legszigorúbb ér­telmében békepolitikát kíván folytatni«. És mikor Hitler hétfőn este Németország gazda­sági feladatairól beszélt, újra meg újra han­goztatta a béke stabilitásának szükségét. Az angol miniszterelnök végül a brit birodalom gondjairól szólva, nyomatékosan jelentette ki: »Mindnyájunknak éppen elég gazdasági gondunk van, «mely a tanácskozás, a meg­egyezés, tehát a béke felé szorít«. Ilyen körül­mények között egyre növekvő megnyugvással állíthatjuk fel mij magyarok 1939 horoszkóp­ját, amelyben'— ezt egyre határozottabban érezzük — nem Mars lesz az uralkodó csillag­zat. És a megbékülő világban Magyarország békeakarata nem fog kimaradni az európai békevágy nagy harmóniájából. Chamberlain angol miniszterelnök bizakodó beszédet mondott a világpolitikai helyzetről A római megbeszélések során az angol és olasz államférfiak nem értettek egyet mindenben, de tisztábban látták egy­más szempontjait, mint azelőtt — A francia-angol barátság továbbra is alapja az angol külpolitikának — A zsidókérdés és a spanyol polgárháború — Hitler beszédének kedvező hatása — Mussolini fontos kijelentései Csehországról Csak a spanyol polgárháború befejezése után kerülhet sor francia-olasz megbeszélésekre London, január 31. Kedden a parlament újból összeült a kará­csonyi szünet befejeztével. Arra a hírre, hosrv a Ház nagyfontosságú külügyi vitát folytat, a kép­viselők zsúfolásig megtöltötték a termet. Cham­berlain miniszterelnököt megjelenésekor a kor­mánytámogató pártok melegen ünnepelték. Sir John Simon kincstári kancellár White képviselő kérdésére röviden ismertette a cseh-szlovák köl­csönegyezményt és hangoztatta, hogy a tárgyalá­sok során szór volt a menekültek devizaszükségle­tjének fedezéséről is. Egyelőre nincs szó angol-német tárgyalásokról Ifjabb Henderson Artúrnak Hitler kancellár hétfői beszédére vonatkozó kérdésére felelve, Chamberlain miniszterelnök a következőket mondta: Üdvözlöm Hitler kancellár te f/napi beszé­dének ama kitételeit, amelyekben hangsúlyozta, hogy az angol és német nép közötti kölcsönös bi­zalmat és együttműködést kívánja. Örömmel ra­gadom meg ezt az alkalmat, hogy újból kifejez­zem azokat az érzelmeket, amelyekben az angol kormány és nép teljes mértékben osztozik. Jelen­leg az angol és német kormány között nincsen szó tárgyalásokról. Örömmel állapíthatom meg, hogy nemrég az angol és német ipar képviselői között megbeszélések folytak kereskedelmi ügyekről. Sir John Nall képviselő megkérdezi, folytat­nak-e tárgyalásokat a közeljövőben az angol és német kormány között. Chamberlain: Nem. T.. Smith felvilágosítást kér a miniszterelnök­től u csehszlovákiai helyzetről. Chamberlain miniszterelnök: A kincstári kan­eellúr taír nyilatkozott a Cseh-Szlovákiával foly­tatott kölcsüntúigyalásoiv befejezéséről. Ezenkívül az egyetlen újabb figyelemreméltó fejlemény az a békés elintézés volt, amely a cseh-szlovák és magyar kormány között bizonyos január 6-i és 10-i határincidensek ügyében létrejött. Mander ellenzéki ^zabadelvű: Meg van-e elé­gedve a -miniszter ein ok azzal a boldog új élettel, amelyet most a cseh-szlovák nép élheti Chamberlain nem felel. Chamberlain a római út eredményéről Az interpelációk befejeztével Chamberlain miniszterelnök tájékoztatta a házat római látoga­tása felől. Őszinte örömmel üdvözöltem — mondta — a Mussolini meghívása által nyújtott alkalmat, hogy megújítsam a vele való személyes érintke­zést, amely Münchenben létrejött. Ütközben Pá­rizsban találkoztunk a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel és a két országot közösen érdeklő ügyekről folytatott beszélgetésünk meg­erősítette a két kormány közt már régebben léte­sült általános felfogásbeli azonosságot. — Mussolini elsősorban és .mindenekelőtt, vilá­gosan kijelentette, hogy Olaszország politikája a békepolitika ée hogy örömmel használná befo­lyását bármikor a béke érdekében, ha annak szük­sége felmerülne. Olaszország békét kíván minden szempontból és nem utolsó helyen , Európa általá­nos szilárdsága szempontjából. — Legyen szabad emlékeztetnem a Házat, hogy Mussolini a mult szeptemberben bizonyságát nyújtotta annak, hogy hajlandó és tud is a béke érdekében közbelépni. Különösen örvendetes volt ennélfogva az az Ígérete, hogy szükség esetén ismét számítani lehet szolgálataira. — Vendéglátó házigazdáink hangoztatták, hogy a berlin-rótnai tengely az olasz külpolitika lényeges része, de hogy ez nem jelenti azt, mintha lehetetlen volna Olaszország számára, hogy a leg­barátságosabb viszonyt tartsa fenn Angliával es más hatalmakkal, ha a körülmények erre kedve­zők és azt sem jelenti, mintha nem volna lehetsé­ges a jóviszony Németország és Franciaország között. Az olasz nép örtil az ango'-olasz barátsAg megúfításának Chamberlain ezután hosszasan fejtegette, hogy milyen őszinte hálával töltötte el őt és lord Halifaxet az a felülmúlhatatlan előzékenység, amellyel az olasz hatóságok a látogatás során fogadták és kényelméről a legmesszebbmenő mó­don gondoskodtak Mind a Genovában és Torino­ban. mind a Rómában rendezett hivatalos üdvöz­lések megkapó őszintesége és melegsége éppen olyan örvendetes volt, mint az a spontán lelkese-. dés, amellyel a római lakosság fogadta az angol minisztereket és amely világosan megmutatta, mennyire örül Róma népe az angol-olasz barát­ság megújításának és mennyire helyesli az angol miniszterek által a béke fenntartása érdekében folytatott erőfeszítéseket. — Legyen szabad itt megismételnem — foly­tatta Chamberlain — Mussolini úrnak táviratilag már egyszer kifejezett legmelegebb személyes köszönetemet és mélységes hálámat azért a fogad­tatásért, amelyben nemcsak Rómában, hanem egész utunk során részesültünk. Az eredmény: mindegyik fél világosabban látta a másik álláspontját — A külügyminiszter és én — így folytatta Chamberlain — két hosszú megbeszélést folytat­tunk Mussolinival és Ciano gróffal január íl-én és 12-én a Palazzo Veneziában. Ezek a megbeszé­lések a teljes őszinteség légkörében folytak le. Senki sem várta, hogy bármelyik oldal el fogja fogadni a másik oldal összes érveit és nézeteit, de jóllehet, nem jelenthetjük, hogy minden pont­ban egyetértettünk, mégis elértük célunkat, mert a beszélgetések befejezése után mindegyik ohlal világosabban belelátott a másiknak álláspontjába, mint azelőtt. — Programszerű tárgyalásokat nem folytat­tunk; megbeszéléseink tájékozódó ée nem forma­szerű jellegűek voltak. Olaszország békepolitikája — Habozás nélkül közölhetem a Házzal, hogy .a beszélgetésekből a következő benyomásokat sze­reztük: Mussolini elsősorban és mindenekelőtt vi­lágosan kijelentette, hogy Olaszország politikája, békepolitika és hogy a béke erdekében bármikor örömmel használná fel befolyáséit, ha annak szük­sége felmerUl. ..Hangoztatták továbbá vendéglátó házigazdáink, hogy a berlin—római tengely az olasz külpolitika lényeges pontja. Részünkről Jiasonlóan világosan kijelentettük, hogy az Anglia

Next

/
Thumbnails
Contents