Pesti Napló, 1939. március (90. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

Budapest, 1939 R A 90. évfolyam 49. szám Szerda, március 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. 4.— pengd Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 iillér Vasárnap .............32 iillér P ESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL! Vn. kér., Rákóczi út 54. Telefon :*145-559,n46-419 Jegypénztár, hirdetési-, eloBze* tési-, utazási- és könyvesstilyt Vn.. Erzsébet körút 18-20 Miért kerülgetik az igazságot? Eckhardt Tibor súlyos bírálata a zsidótörvény- javaslat általános vitájában Irta: Dr. Lipták László Azt mondottuk nemrég ezen a helyen, hogy a mostani embertelen, oktalan és keresz- tényietlen zsidójavaslatból nem lehet törvény, mindaddig, amíg csak el nem kobozzák min­den tisztességes hazafi bírálati jogát. Igazunk volt. Gróf Teleki Pálnak a saját magyar lábán járó kormányzata jelentős módosításokat ké­szül elődjének torzszülött javaslatán végre­hajtani. A »kereszténypárt« is, amely akkor még oly különös módon hagyta cserben a való­ságosan keresztény álláspontot, most már ke­resztény szellemű módosításokat komolyab­ban képvisel. Sajnos, még így is csak az igaz­ság kerülgetésének látszik, amit e pillanatban — még mindig talán »taktikai megfontolások« bűvkörében — a lehetetlen javaslaton javí­tanak. A magyarországi zsidókérdésben ugyanis nézetem szerint a következő alapvető igazsá­gokban kell a helyes megoldást megtalálni. Elsősorban le kell számolni az ostoba »faji« állásponttal. A sors könyörtelen iróniája, hogy ennek a faji szempontnak a képviselői most 'éppen a »beolvadt« Imrédy körül csoporto­sulnak. Arról, hogy a fajiság eszméje ellentétben 'áll a kereszténységgel, még szót vesztegetni is fölösleges. Hiszen a kereszténység a lélek uralmát j(Meriti a gyönge emberi testiség fö­lött. Mindenki, aki a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, a tanításait a szívében hordozza, csak megdöbbenve gondolhat rá, hogy még a Megváltó is számkivetett volna az új faji tör­vények szerint annak a kereszténységnek a köréből, amelyet Ö maga alkotott. Az igazi kereszténység parancsolataihoz való örök hűség mellett a mi ellentmondó ál­láspontunkat az Imrédy-féle zsidó javaslattal szemben magyar hazánknak és népünknek a gyakorlati érdekei is irányítják. Nem tudjuk elhinni, hogy Európa történetének a jelen ve­szedelmekkel terhes órája alkalmas volna arra, hogy mi éppen most kezdjünk fantasz­tikus kísérleteket nemzetgazdasági erőink megbénítására, amúgy is elesett népünk szo­ciális helyzetének további gyengítésére. Hi­szen önmaga Teleki miniszterelnök úr nyíltan bevallotta, hogy a zsidótörvénynek oly követ­kezményeivel kell számolnunk, amelyek miatt majd »jajgatni« fogunk. Tisztelettel megkér­dezem, miért megyünk mi most nyilt szemmel az előrelátott bajok kellős közepébe, amikor kétség sem lehet abban, hogy oly történelmi idők vannak eljövendőben, amikor nemze­tünknek minden elképzelhető energiájára szüksége lesz. Gróf Teleki Pál kormányzata bölcs erély- ről tett tanúságot, amikor a »hungarista- kommunista« pártot habozás nélkül megsem­misítette. S ennek a kormányintézkedésnek nagyjelentőségű tanulsága volt. Kiderült, hogy mennyire valótlan és hamis a kormány- hatalmi előd kegyeiben sütkérező »publicis­táknak« az a fenyegetőzése, hogy itt egy »el­lenállhatatlan mozgalom elemi erejével« kell minden elkövetkező kormányzatnak számolni, íme, néhány tucat rendőr és egv-két minisz­tériumi rendelet elegendő volt, hogy ezt a ret­tenetes »népi« erőt megfékezze. Ötyen-hatvan kétes értékű kalandor bevonult a kistarosai javító intézetbe s még — bocsánat a kifeje­zésért, de nem tudok jobbat — a kutya sem ugat utánuk. Még arra sem volt szükség, hogy a. fővárosi uccákon feltűzött szuronvú és Man- licher-puskás rendőrpárok sétálgassanak, amint ezt néhány, hónapja — jól emlékszünk (Sajói tudósítónktól.) A Ház kedden folytatta a zsidó- javaslat tárgyalását. Az ülést Szinyei Merse Jenő elnök 10 órakor nyitotta meg és bejelentette, hogy Rátz Kál­mán képviselő mentelmi jogának megsértése ügyében le­— Mindenekelőtt be kell jelentenem, — mondotta — hogy a zsidójavaslattal kapcsolatos állásfoglalást pártom nem tette pártkérdéssé. Amit elmondok, az egyéni meg­győződésem, bár nem hiszem, hogy «pártom bármelyik tagja ne azonosítaná magát felfogásommal. „.mm valóban élethaláikérdés** — Hosszú szónoki pályafutásom alatt alig voltam olyan súlyos helyzetben, mint ebben a pillanatban. Akikre ez a javaslat vonatkozik, azokra valóban élet­haláikérdés. Nem fajjal, nem népcsoporttal állok szem­ben, ezek absztrakciók. Én az emberrel állok szemben, a ki végig elszenvedi ezt a javaslatot. Le kell tehát hántani magunkról minden zavaró érzést, különösen az ellen­szenv vagy a gyűlölet érzését. . . — Minden ténykedésnek mozgató és lendítő ereje epyesegyedül és kizárólag a szeretet lehet. Gyűlöletből éppen elég volt. Mai életünk kuszáltsága voltaképpen a vezető erővé i'eltolakodott gyűlölet keserves és sze­rencsétlen konzekvenciája. Nem az fogja megmenteni ezt a világot, aki a gyűlölet vágtató paripáján jön, hanem az, alá újra megtanítja ezt a világot a szere­tetve. Nem hagyhatjuk magunkat befolyásolni sem a jobb-, sem a hatodait tábor gáncsaitól, sem a népszerű­ség varázsától. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy a zsidókérdés azért tér minduntalan visszu, mert a ko­rú — Imrédy Béla úr »csodás« vezetése alatt elképedve kellett szemlélnünk. Én úgy érzem, hogy nagy hiba volna, ha ennek a nagy tanulságnak a közérdekű kon­zekvenciáit a kormány nem vonná le. Hiszen immár világos, — amit mi régen hangoztat­tunk — hogy csupán egy ál forradalom hamis és erőtlen fenyegetőzései térítették le Teleki Pál elődjét a nemzet érdekében követendő út­ról. A mostani erőpróba — vagy még inkább: erőtlenségi próba — megmutatta, hogy telje­sen fölösleges ezekután még egy hüvelyknyit is törődni a »mozgalom« leszerelésének »tak­tikai« szempontjaival. Eljött a: idő, hogy a kormányzat és a törvényhozás félredobhassa ezeket a hamis és az országra káros ügyeske­déseket és nyílt sisakkal s teljes arcéllel mellé- álljon a haza valódi boldogulását szolgáló pro­gramnak. S amikor igaz tisztelettel hajtom meg az elismerés zászlaját az új miniszterelnök felé, aki elődjének bizonytalansága helyébe végre a magyar államférfi félelmeden bátorságát állí­totta, legyen szabad mégis vitába szállnom azokkal a kormányelnöki bemutatkozó sza­vakkal, amelyek a zsidóság asszimilációja el­lenében a magyarság nemzeti jellegének az »elváltozása« szempontjából hangoztattak ag­godalmakat. Elismerem, hogy ha volna ilyen veszély, akkor azzal valóban szembe kellene szállni. Ha tényleg mutatkoznék itt egy ide­gen fajú óriási tömegnek a térfoglalása, amely megsemmisíteni készülne a magyar nép egész jellegét, akkor én nem csodálkoznék, hogy a miniszterelnök úr a saját személyében is kép­viselt ősi nemzetségek teljes öntudatával szembeszáll a na az ilyen veszedelemmel. De ilyen veszély nincsen. Az 5—6 százaléknyi zsi­dóság még akkor sem változtathatná meg % 95%-os többség népi karakterét, ha valóban teljesen »idegen« faj volna. Pedig azt látjuk, hogy a magyar zsidóság túlnyomó többsége évszázadok óta él ezen a földön, s ők sokkal inkább idomultak a magyarsághoz, mint a ma« vetet intézett hozzá. A zsidójavasiat vitájának első felszólalója Makray Lajos volt. resztény társadalomban valami megfejthetetlen go­noszság, irigység dolgozik. Fábián Béla: Ezt senki sem képzeli... A történelmi zsidóság tragédiája Makray Lajos: Vagy pedig azért, mert a keresztény társadalom a gazdasági pályákon a pogrom eszközeivel akarja magát kárpótolni. A zsidókérdés felvetésének speciálisan magyar oka is van: a liberális recepciós politikája nyakló nélkül asszimilálta vagy akarta asszi­milálni a gettós zsidóságot és a galíciai inváziót. A törté­nelmi zsidóságnak éppen az a tragédiája, hogy szemet húnyt ezek felett a dolgok felett. — Nem akarok most filippikákat mondani a zsidó­ság ellen. Mi akkor fordultunk szembe a zsidósággal, amikor a zsidóság hatalmon volt, most amikor össze van törve, igazán könnyű volna a harc és a győzelem ellenük, de ez nem volna magyar és lovaglás eljárás. A magam részéről ennek á javaslatnak a konstrukcióját nem tartom helyesnek. A következetlenség és abszurdumok hínárja — Ha a honpolgárságot vette volna kiindulási ala­pul, akkor nem komplikálta volna a kérdést sem a ke­gyarság idomult volna őhozzájuk. Aki elol­vassa Görgey Artúr írásait zsidó katonáiról, kiknek »egyike sem volt hátrébbvaló«, s Haynau táborszernagy dühödt bosszúállást sürgető tajtékzását a zsidóság ellen, amely »teljes erejével a rebbelis magyarok mellett harcolt«, az éppen úgy aligha fog többé egy »asszimilálhatatlan« fajról beszélni, mint aki elmegy a zsidók mesterséges új országába, s ott csodálkozva tapasztalja, hogy még a Pa- lesztina földje felé föl szított vallási fanatiz­mus sem tudta megszüntetni a magyar zsidók és a »preussisch« zsidó óriási nemzeti különb­ségét. Ezért nem tud minket most kielégíteni az igazságnak az a kerülgetése, amelyet a zsidó- javaslat méltányos módosításainál még min­dig tapasztalunk. Hiszen nyilvánvaló, hogy megszűnt a szüksége a mondvacsinált forra­dalmakkal való silány és férfiatlan alkudo­zásnak, s eljött az ideje a haza érdekében val­lott igazságok beismerésének. Ki kell mondani nyíltan, hogy a zsidóság asszimilációja szol­gálja a magyar nemzet megerősödését, — lé- Íekszámban s nemzetgazdasági erőben egyfor­mán — ki kell mondani nyíltan, hogy a nem­zetre ártalmas álláspont az, amely megta­gadja a magyar nevet azoktól, akik magyarok akarnak lenni, s akik idegen nevüket egy száz­ötven év előtti germanizáló hatalom erősza­kának »köszönhetik«, ki kell mondani nyíltan, hogy destrukció az az eljárás, amely a ma­gyar név mögé évtizedek után is elítélendő léhasággal odaszúrja a »valódi« nevet, hogy ezzel kiszolgáljon az országnak ártalmas han­gulatokat, vagy szadista és férfihoz nem méltó módon megalázzon .'védteleneket., Magyar ér­dek, hogy a magyarság erősödjék és ne gyön­güljön. Viszont a kereszténységnek nincsenek »gyakorlati« érdekei s azokkal szemben, akik vitázni hajlandók azon, hogy milyen családi változatokban »ismerhető el« a kereszténység, mi mindig Jézus szavaira fogunk hivatkozni: Tegyetek tanítványokká minden, népeket!. Makray Lajos felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents