Pesti Napló, 1939. április (90. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

Budapest, 1939 90« évfolyam 75. szám r a 7 Z 4 *—- / y%o>üc)Q Szombat, április 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ff SZERKESZTŐSÉG Egy hóra .. 4.— pengő ■ Negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér ■ ni7C!lTlT W A 1W i\ ­jpj ill Pg| SWl |j| g|| p| Telefon: *145-552,*146-419 SI üa J á M m ifi j§ fü BÜ JW Jegypénztár,hirdetéil-,élőül*. Ha m KlV flHHB BSstiü «äto W dHb eS9h 4M '«V tési-. utazási- és könyvosztálvx Vasárnap ............32 fillér VII., Erzsébet körút 18-20 1 Megegyezett a bizottság a magyar-szlovák határ megvonásában Egy huszárbravúr lelki hatása Mngtia és Franciaország minden segiiséget megad Lengyelországnak, fia függetlensége megvédésére fegyvert fog Chamberlain rendkívüli Jelentőségű nyilatkozata azaisőházbana most folyó diplomáciai tárgyalások tartamára Lengyelországnak nyújtandó segítségről Sorsdöntő napok előtt áll Európa Irta: Dr. LIPTÁK LÁSZLÓ Ügy érzem, kár és hiba volna hallgatni róla, hogy mi, magyar emberek, néhány nap óta magasabbra emelt fejjel és biztosabb szív­vel tekintünk a nagyvilágba. Nemzetünk cso­dálatos katonai erényei, fajtánk páratlan te­hetségei, veszély idején megsokszorozódott bátorságunk, semmiféle mammuti hatalomtól vissza nem rettenő hősiségünk, íme újból tel­jes fényükben ragyognak. A felső Tiszavölgy, ahol már annyiszor lengtek a szabadság hadi zászlai s a fehérfejű kárpáti hegycsúcsok, me­lyek ezer év óta állanak őrséget egy rokonta­lan nemzet álmai fölött, most ismét tanúi vol­tak a változhatatlan magyar vitézségnek. A mi népünk ma megint úgy áll Európa színe előtt, mint egykor, amikor Bulcsú vezér csapata nyolcezer kilométert ült egyhuzam­ban nyeregben s körülnyargalta Párizs váro­sát és harcolva megjárta a Piréneusok hágóitT' — vagy amikor Nyugat fejvesztett tanácsta­lansága közben az ozmán pogány áradás ellen egyedül a szigeti, egri és kőszegi magyar ka­pitányok »magatartása« jelentett »pozitívu­mot« Újra bebizonyosodott, amiben hinni mi sohasem szűntünk, hogy tömegnél, anyagi gazdagságnál és technikai fölszereltségnél ezerszer több a férfiszívek félelmetlensége, s a semmi küzdelmekben el nem hanyagolható ügyesség, ötletesség, lélekjelenlét — huszár­bravúr. Eégi latinok közmondásba is fogalmazták ezt a kiszámíthatatlan nagy-nagy erőt. »Em­lékezz mindig a merészségre« — ezt a figyel­meztetést ajánlották ők az öntelteknek és a hatalmasoknak. Igen, emlékezzetek rá! Em­lékezzetek, kiknek garázsaiban hadikocsik légiója áll, kiknek hangáraiban bombavető- és vadászgépek sokasága várja a hódító paran­csot, emlékezzetek rá, hogy van valami, mi mértékkel nem mérhető, mi mennyiséggel el nem nyomható, mi számokkal nem számít­ható, és mi önteltséggel le nem mosolyogható: emlékezzetek mindig a magyar nemzet legyőz­hetetlen hősi tulajdonságaira. Természetes, hogy a mi mostani lelkes csodálatunk a magyar repülőhuszárok kárpát­aljai és felvidéki vitézségének szól legelső­sorban. Szívünkig hatolt a nagy valóság, hogy íme kifosztásunk és lebéklyózásunk után is, szerényebb és kevesebb eszközzel is, győzhe­tetlen maradt a magyar katona. De ezenfelül nem akarunk fösvények vagy igazságtalanok lenni az iránt a büszke nem­zeti öntudat iránt sem, amelyet a magyar kor­mány tanúsított ezekben a napokban. Bár ez­után is gondosan bírálni fogjuk a kormányzat cselekedeteit a nemzet érdekeinek szemszögé­ből, s eleve visszautasítjuk azt az alacsony föltevést, hogy mi a mostani nagy magyar sikert csak »ürügynek« használjuk ahhoz, hogy leboruljunk »a hatalom dicsősége« előtt, a silány és sivár lelkeknek ezek az előrelát­ható gyanúsításai nagyon elégtelenek hozzá, hogy mi megtagadjuk a nyílt és boldog együttérzést attól a kormánytól, amelynek volt ereje és bátorsága a mindenekfölötti ma­gyar szempontot rettenthetetlen védelmébe venni. Dicsőség illeti a huszáros magyar re­Chamberlain pénteken délután elmondotta az alsóházban két nap óta várt nyilatkozatát. Az angol miniszterelnök a drámai pátoszú ülésen bejelentette: ha Lengyelországot támadás érné s e támadás elhárítására fegyverhez nyúlna, úgy -Anglia és Franciaország minden lehetséges segít­séget megárt számára. Bizonyos fokig — persze inkább formailag, mint tartalmilag — beszűkíti ezt a valóban magyjelentőségű nyilatkozatot az a kikötés, hogy ez a francia-angol garancia- nyújtás egyelőre csupán a most folyó diplomáciai pülőembereket, kik életüket kockáztatva* mu­tatták meg a világnak a magyar nemzet lebe­csülhet etlen erejét, de ugyanígy dicsőség illeti az államférfiakat, kik erre a h‘ akcióra en­gedélyt és útmutatást adtak. Ismétlem: mi sohasem fogunk a hódolat­tól való haldoklás kritikátlan és erkölcstelen mocsaraiba süllyedni, de ma kötelességünk lett, hogy igazat szolgáltassunk a magyar ér­dekek öntudatos védőinek és hálát adunk ezerszeresen, hogy ebben a döntő pillanatban valódian magyar s valódian történelmi gon­dolkozáséi férfiak állottak a kormányelnöki, külügyi és honvédelmi poszton. Mert bizony elképzelhetjük, hogy ez másként is történhe­tett volna. Gondolatjelet írok ide, hogy az olvasó gondolkozó szünetet tarthasson, s az ő kép­zeletére, ösztönére és annyiszor tévedhetetlen­nek bizonyult ítéletére bízzam: kitől és kiktől kellett volna féltenünk a magyar életérdekek bátor megváltását, ki és kik nem, álltak volna elő oly magyar s történelmi öntudattal, mint ahogy a mi mostani kormány vezetőink kiál­lottak. Mert bizony el lehet képzelni, hogy bankári szűkkeblűség és kispolgári pozíció- féltés dönthetett volna azok helyén, kik most magyar bátorsággal s egy régi nagy nemzet hagyományai szerint cselekedtek. Legyen hála Istenünknek, hogy ilyen új férfiaknak kezében volt a kormányrúd — s nem mások­nak — mikor elkövetkezett a nagy színvallás órája. Nem egészen véletlen, hogy éppen azon a napon, amikor a magyar repülőkatonák semmivé tették az ellenség próbálkozását, sőt megtorolták a mi faívaink és váro­saink ellen megkísérelt támadást, nem lehet egészen véletlen, hogy ugyanakkor röpítette világgá a hír a mi nemzetünk nagy barátjának: Mussolininak a hatal­mas megnyilatkozását, amelyből yall­tárgyalások tartamára szól; mint ismeretes, ezek az angol kezdeményezésre megindult tárgyalások egy több hatalom által aláírandó »békegarancia- egyezmény« megteremtésére irányultak. Az utóbbi napokban megsűrűsödtek azok a híresztelések, amelyek Lengyelország bizonyos- fokéi veszélyeztetettségéről számoltak be. Cham­berlain angol miniszterelnök a pénteki alsóházi ülés kezdetén nyomatékosan hangoztatta, hogy ezeknek a híreknek hitelességét mindmáig semmi sem igazolta, A magyar közvélemény kétségte juk meg — miránk az a mondat hatott leg­erősebben, mely ítéletet mondott egy elpusz­tult nemzetről, kiknek sorában egyetlen férfi nem akadt, hogy fegyvert ragadjon hazája védelmében. A mi magyar pilótahuszárjaink hősi teljesítménye után, bizony, nem lehet kétség fölötte, hogy minket máshova kell sorozni, mint a kézfölemelő, tűzhelyüket nem védő, fütyülő és siránkozó »legionisták« cso­portjába. Ezer év óta él a magyar nép a Kárpátok magas bérceinek s a Duna és. Tisza szelíd völ­gyeinek földjén. Közben viharok jöttek észak­ról és délről, keletről és nyugatról. De mj lát­tuk elmúlni Ázsia számolatlan hordáinak önkényurait épúgy, mint Európa ránktörő hatalmasainak lebírhatatlannak látszott ural­mát. Bizony, nem nekünk kell most sem fél­nünk. Az örök nemzet hálája fizet érte, ha mi most is hűségesek maradunk, ha porhüve­lyünk jólétét, javaink pillanatnyi sorsát, pozí­ciónk kockáztatatlanságát nem fogjuk többre értékelni, mint magyar utódok jövendőjét. Amit a nagyvilág hírvivői hisztériásán félelmesnek híresztelnek, a fölött mi joggal mosolygunik azzal az öntudattal, mit végül mindig győztes magyar apák büszke öröksége juttatott nekünk. S megnövelte kedvünket, fölfokozta hitünket a repülőhuszárok hősisége, s a ma­gyar kormány bátor helytállása. Bár hasonló magyar öntudat irányítaná a mi kormányfér- fiaink cselekedetéit — amikor belső kérdé­seink elintézéséről van szó. Bár hasonló bátor­ságot s férfias erőt mutatnának ők, ha nem a külső ellenség, hanem a belső széthúzás szörnvpfegei ellen kell megharcolniok. Mert hiszen ha ők ma azt a magyar tör­ténelmi tudatot befelé is győzelemre viszik, amelyet kifelé megmutattak, akkor nekünk nem kellene többé semmit aggódnunk.

Next

/
Thumbnails
Contents