Pesti Napló, 1939. június (90. évfolyam, 123-145. szám)

1939-06-01 / 123. szám

Budapest, 1939 90. évfolyam 123. szám Csütörtök, június 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. 4.— pengő Negyedévre. 10.80 pengő Félévre .... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap ...........32 fillér S ZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL* VH ker„ Rákóczi út 64. Telefon! *145-559,♦146-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfiz*, tési-, átázást- és kttnyvosztálys VII., Erzsébet körút 18—20 Gróf Csáky István: „NagymiiUn nemzeteket érhetnek szellemi és lizikai megrnroháltatások, de soha nem pusztulnak abba bele A külügyminiszter átvette Sopronban két mandátumát Sopron, május 31. Gróf Csáky István külügyminiszternek szer­dán ünnepélyes keretek között adták át Sopron város és a sopronmegyei és városi lajstrom man­dátumát. A külügyminiszter titkára Ujpétery Elemér kíséretében érkezett Sopronba. A man­dátum átadása este 7 órakor a városház közgyű­lési termében történt, amelyet zsúfolásig megtöl­A külügyminiszter beszéde Gróf Csáky István emelkedett ezután szólásra és a következőket mondotta: — Mi is a magyar élet munkája? — Újjáépíteni házunkat, hogy abban min­denki megtalálja hétköznapi helyét és ha lehet, az ünneplő sarkot is. A lecke fel vau adva. A kormány mögött egy hatalmas párt áll, az építés politikai eszközét tehát megadta a magyar nem­zet nekünk. A gazdaságiakat igyekezni fogunk előteremteni a lehetőség határáig, még akkor is, ha ennek nyomán egy újabb társadalmi átréteg- ződés áll be. A siker előfeltétele, hogy közös erő­vel és egyetértéssel fogjunk a feladatok megoldá­sához. Nem engedhetjük meg magunknak a szét­húzás fényűzését, mert nem vagyunk elegen és sürget az idő. Sokan azt mondják, hogy elvi harc­ról van szó ma Magyarországon. Ezt ebben a for­mában tagadom. Fel kell tételeznem, hogy min­denki előtt csak egy alapelv lebeg: az, hogy a magyar föld lakóit megrázkódtatás nélkül, de gyorsított ütemben jobb életlehetőségekkel kell megajándékozni. De nem vagyok hajlandó elfo­gadni azt a tételt, hogy egy bizonyos eszméért elv­ből kell küzdeni, mintegy légüres térben anélkül, hogy az tekintettel volna a tényleges lehetősé­gekre és adottságokra. Csak egy elvet ismerek el, amely felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, részrehajlás nélkül egyenlően megnyitja az utat a boldogulásra a magyar föld minden lakójának. Csak ez a felfogás teszi lehetővé, hogy erősek legyünk bent az országban. — Azt mondottam, hogy erősnek kell len­nünk, de ennek egyik előfeltétele az őszinte magábaszállása, a nagy lelkiismeretvizsgálása a magyar népnek. Csak ennek a folyományaként állapíthatjuk meg azt a diagnózist, amely előírja a gyógyulás és építés módszsereit. Ehhez a szen- veaélymentes belső vizsgálathoz nyugalom kell. Nyugalom az országban és a határainkon kiviil Nyugalom, bent az országban és a. határainkon kívül. Ezt a szükséges belső nyugalmat az egész ország területén az összkormány van hivatva megvalósítani, úgy mint az általános, az egész népet felölelő munkatervet. — Tisztában vagyok azzal, hogy.« magyarság most vívja meg önmagával lelki és szellemi har­cait és tisztában vagyok azzal is, hogy ezt meg­nyeri. Megnyeri, ha ugyanazzal a hidegvérrel és tött a közönség. Dömötör Mihály, a soproni egyéni választó- kerület választási elnöke hivatalosan kihirdette a választás eredményét és ennek alapján gróf Csáky Istvánt megválasztott képviselőnek .jelen­tette ki. Ezután Takácsy Nagy Endre a Sopron vármegyei és városi lajstromos kerület megbízó- levelét adta át a miniszternek. elszántsággal küzdi át, mint a fizikai csatákat szokta. Ha nem így volna, akkor nem írná már ezer esztendeje történelmét. Nagymultú nemzete­ket érhetnek szellemi és fizikai megpróbáltatások, megrendülhetnek, de soha nem pusztulnak abba bele. — A magyar éghajlat alatt már sok idegen szellemi vagy fizikai termelő erő telepedet! meg és fejlődött tovább a kereszténység felvétele óta. Vagyis beleilleszkedett a magyar légkörbe, élet­folytatásában magyarrá lett. Nálunk csak az sor­vad el, ami nem közénk való. De ez mindig el­sorvad. Szükségünk van a külső békére — A magyar nép ösztönszerűleg megérzi, hogy mi az az idegen mag, amely termést hozhat a ma­gyarok földjén, ha annak palántáját kellőképpen gondozza. Megérzi azt is, hogy ennek hasznát latja. A magyar légtér soha nem terjedhetett volna ki annyira, mint amennyire kiterjedt, ha népünknek nem volna meg az a természetes jó ösztöne, az a lelki rugalmassága, hogy minden e°efnS-Pef termékeny eszmét magába ' fogadhat, anélkül, hogy átidomulna. A világ nemzetei cso- dalkoznak azon, hogy egy évezred irtózatos pusz­tításai, amelyek végigszántottak rajtunk, akik itt a nepek keresztútján élünk, nem tudtak letörölni mmket a térképről. Csodálkoznak, mert nem tud­hatják, hogy a magyar birodalom örökéletű, mert annak a képét a magyar föld lakói születésüktől fogva a lelkűkben hordják, ahonnan azt fizikai eszközökkel kiirtani sohasem lehet. Ez a magyar légkörrel, telített kép védett meg minket egy év­ezreden át és ma is erős védsáncunk, mely be­vehetetlen ebb, mint a különböző országok hatá­rain annyiszor emlegetett tökéletes erődvonalak. De nekünk a világháború és az azt követő erős megpróbáltatások után talán nagyobb szük­ségünk van, mint bárkinek a külső békére is. Ezért tekintünk aggállyal a határokon túlra min­denkor, amikor az egyes szembenálló hatalmi cso­portok keletkezéséről és tevékenységéről érkez­nek hírek. — A külső nyugalom fenntartása és megerő­sítése az összkormányon belül elsősorban a kül­ügyminiszter feladata, összes törekvésem és min­den erőfeszítésem erre irányul. — A múltkor már részletesen ismertettem Átlátszó cseh üveg Szimbólummá nő egy kis eset. Tüntető diák feiett ítélkeztek Budapesten, aki hóna­pokkal ezelőtt beverte a főváros egyik legfor­galmasabb pontján a nagy kávéház nagy üvegablakát. A bíró, lelkiismeretes jogászhoz illő mó­don okot keresett az okozat mögött és meg­kérdezte: mi szükség volt erre a rombolásra, miért éppen üvegcsörömpöléssel adott kifeje­zést a vádlott politikai meggyőződésének? Az érdekes kérdés elfogadható válisz nélkül maradt. És a bíró emlékeztetett arra, hogy az új üvegablakot a velünk ellenséges Cseh-Szlovákiából kellett beszerezni. Pénzt adtunk nekik érte, valutával fizettünk. Szó­val a vádlott nagyhorderejűnek szánt duhaj- kodása egyetlen eredménnyel járt: Cseh-Szlo- vá.kia »keresett az ügyön« Magyarország ro­vására. * Ezzel vált szimbólummá ez az egyébként alig lényeges büntetőbírósági akta. Jelképévé korunk nagyotakaróinak, akik gyakran pont az ellenkezőjét érik el annak, amit szeret­nének. A közjogok elméleti tudósa úgy hiszi, hogy egy új parlamenti ciklus képviselőinek megválasztásával például megszűnik a politi­kai agitáció szüksége, sőt lehetősége és meg­kezdődik a komoly törvényhozói munka. A hétköznapok szürke krónikásának viszont meg .kell állapítania, hogy az agitáció berkei­ben csak most kezdődik az igazi mozgolódás. Az úgynevezett közvélemény pedig még min­dig nem talál hasznosabb témát, mint tágabb keretek közt folytatni a mandátumok átadá­sával időszerűtlenné vált, szűnni nem akaró politizálgatást. Pedig itt áll intő példának az üvegablak furcsa sorsa. Nagy kérdés, hogy az agitáció bajnokai hová érnek el hősies versenyfutásukban. Nagy kérdés, hogy célszalagot tépnek-e el, dagadó mellel, üdvrivalgás közben, vagy pe­dig csak futnak, futnak, futnak, saját inuk szakadtáig és teljesen céltalanul. Olyan kevésre volna szükség, hogy kicsit magukhoztér jepek. Csak néznének körül, csak állnának meg egy tizedmásodpercre, csak gondolkoznának egy pillanat törtrészéig: mire jó ez az egész? * / Vagy itt van másik tünetként a politizál- gatás. Régi, jó magyar szokás. Azelőtt pipa­szó mellett folyt, ráérő öregek töltötték vele töménytelen idejüket. Most viszont sokan, polgári, héköznapi munkájuk félretételével, legfontosabb kötelességüknek tartják, hogy más ne is érdekelje őket igazán, mint a poli­tika és főként: mások politikai meggyőzése. Vagy meggyőződése. Ahogy tetszik. Sok-sok kis agitátor szaladgál az uccán, ül az íróasztalok mellett és a kávéházakban. Nem divat az íróasztali munka, a kalapácso­lás, nem divat a gyerekek jövőjére gondolni 'és a saját munkás érvényesülésünket elősegí­teni, sokkal divatosabb: mindenekfölött poli­tizálni. Tények mutatják, jelek intenek, meny­nyire céltalan időtöltés. Sajnos azonban az új iskola első tantétele: szemet hányni a tények előtt, csak nem észrevenni a jeleket. Ponto­sabb áz, hogy mindenki mindennap minél több embernek elmondja legkorszakalkotóbb véleményét a legmagasabb politikáról és kö­zölje mindenkivel, akivel csak közölhető, hogy miként vélekedik az ország sorsának intézéséről. Módot talál közben arra is, hogy elcsepegtessen pár cseppet saját államférfim1 zsenialitásából, amely előbb-utóbb kitör es eget kér és amelynek érvényesülése — mind­nyájunk legfőbb feladata. A tüntető diák azt hitte, valami nagyot használ hazájának és betört egy kávéházi ab­lakot. Mi lett a haszon? Valutát kellett ad­nunk a cseheknek. Ez az eredmény. Az uccák és kislakások nagy politikusai is jól tennék, ha az eredményekre gondolná­nak néha. Vannak eredmények, melyek kézen-­fekvők. Például: aki dolgozik, érvényesül előbb-utóbb. Vannak eredmények, amelyek nem vitásak. Például: szószátyárkodással még senki sem vitte előbbre az ország sorsát. És van egy -tanulság is. Egyetlen kimondott gondolat, egyetlen emberi tett útját nem lehet előre megrajzolni. Senki nem tudja, hová ka­nyarog a szó. Elkapja-e a futó szél, vagy la­vina gömbölyűi köréje, mely, még jobb eset, ha esask azt temeti el, aki elindította.

Next

/
Thumbnails
Contents