Pesti Napló, 1939. augusztus (90. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

4 Reid TESTI NAPLÓ IÖS5 auszuszTns ! ság leírhatatlan borzalmas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igazság kezd már derengeni mind a vezetők, mind a népek elméjében és főként erre alapítom azt a reménységemet, hogy megtaláljuk még az utat, amely kivezet a borzalmak éjszakájából újból a napvilágra. Jó németek visszautasították a prágai főkonzulátus felállítására irányuló angol kérelmet Az alsóház ülésén Butler külügyi államtitkár Sir Harris szabadelvű képviselő kérdésére kijelentette, hogy a prágai angol nagykövetség viszszarendelése után az angol kormány működési engedélyt kért egy főkonzul számára Prágában. A kérelmet a német kormány elutasította azon az alapon, hogy az angol kormány kijelentette, hogy elismeri ugyan, hogy az exequatur magában a cseh-morvaországi jelenlegi helyzet de facto elismerése, de módosítja az említett helyzet előidézési módjának törvényszerűsége tekintetében kifejezett nézetét. Sir Sinclair szabadelvű képviselő: Nagyon sajnálatos, hogy a kormány ennek a visszautasításnak tette ki magát, noha idejekorán figyelmeztettük. Nem lett volna sokkal jobb, egyáltalán nem kérni az exequaturt? Butler külügyi államtitkár: Főkonzul kinevezése nagyon értékes lett volna elsősorban a menekültügyi kérdésre, másrészt pedig az angol alattvalókra nézve. Bizonyos ideiglenes elrendezés történt, amelyet most végrehajtanak, de főkonzul kinevezése sokkal jobb lett volna. Nem fogadhatja el azt a beállítást, mintha nem lett volnak szükség exequatur kérésére, de a német kormány nem hajlandó azt megadni és a jelen pillanatban ez a helyzet. Angila indiai csapatokat küld a Távol-Keletre London, Jilling St. (A Pesti Napló tudósítójának telefon jelentése.) (United Press.) A hadügyminisztérium hivatalos közleményéhez, amely szerint Indiai csapatokat küldenek a Maláji szigetekre az ottani mozgolódások miatt, elővigyázatossági célokból, beavatott körökben megjegyzik, hogy nem lehetetlen, hogy azoknak a terveknek a végrehajtásáról van szó, amelyeket a szingapúri és a legutóbb Törökországban megtartott vezérkari megbeszéléseken határoztak el. Ezek szerint a tervek szerint indiai csapatokat, mégpedig nagyszámú gyalogságot és haditengerészeti csapatokat használnának fel a távolkeleti stratégiailag fontos helyek biztosítására és megerősítésére. Az Indiai csapatok elsősorban benszödött hadosztályokból állnának, de angol légiók is helyet kapnak soraikban. Politikai körökben abban az intézkedésben, hogy megerősítéseket küldenek a malájt sziget Chamberlain beszéde „megtisztította a légkört A Press Association szerint Chamberlain miniszterelnök bejelentését, amely szerint angol és francia katonai küldöttségek indulnak Moszkvába, a Ház minden oldalán örömmel üdvözölték. Később egyes képviselők a folyosón kifejtették, hogy kívánatosnak tartanák, hogy politikai küldöttségek is induljanak Moszkvába a politikai tárgyalások meggyorsítása végett. A kormánytámogató pártok megelégedéssel állapították meg, hogy a beszéd megtisztította a légkört és hogy még mindig hangoztatta az összes nehézségek békés megoldásának lehetőségét, noha nem igyekezett a nehézségeket és veszedelmeket alábecsülni. Párizs: „ti régi Franciaország tűneséiben van, a fiatal Franciaország emelkedőben** Párizs, július 81. (Havas.) Reynaud pénzügyminiszter rádióbeszédet mondott, amelyben ismertette Franciaország gazdasági helyzetét. A pénzügyminiszter többek között ezeket mondotta: — Franciaországnak, amelyet akarata ellenére belekényszerítettek fegyverkezési versenybe, meg kell nyernie ezt a versenyt szövetségeseivel együtt. Az ország erőforrásait a maximumra kell fokozni. Franciaország újjászületése folyamatban van. Valamennyi állambarát vagy ellensége tudomást szerzett erről. A régi Franciaország tűnőfélben van, a fiatal Franciaoszág emelkedőben. Az igazsággal szembe akar nézni. Tudja, hogy ez az óra nem a követeléseké, hanem az áldozatoké. Franciaország megnyerte az aranycsatát . Az 1938 novemberi törvényrendelet óta a munkanélküliek száma észrevehetően csökkent. Sajnos azonban, a bérmunkások 86 százaléka túlórázik. A pénzügyminiszter szerint az »aranycsatát« a kormány megnyerte. Március vége óta Franciaországnak, az Egyesült Államok után a világ legnagyobb aranykészlete van birtokában. Az arany tovább özönlik az országba és az öt utolsó nap alatt 11 tonnát hoztak. Az arany növekedése folytatódott az elsőrendű anyagok és repülőgépek vásárlása ellenére, amelyet Franciaország védelme érdekében külföldön tett. Az arany visszatérése olyan méreteket öltött az utóbbi hónapokban, hogy a Francia Banknak ötmilliárd aranyat fogunk adni. Négy hónap óta ez a második ötmilliárdos folyósítás. A bank aranykészlete 97 milliárdot tesz ki. A kincstár jövedelme rendes ütemben tovább tart. Anélkül, hogy tartalékhoz nyúlna, fedezi a kiadásokat, amelyek felülmúlták mindazt, amit a múltban ismertünk. 1939 június havában Tiencin és Danzig ellenére kisbetétesek 591 millió többletet helyeztek letétbe. Rendkívül súlyos büntetések az állam biztonságának védelmére A hivatalos lap vasárnap reggeli száma a legfontosabb rendelet-törvények között közli az állam biztonságát célzó rendelkezéseket, amelyek a legtöbb esetben rendkívül súlyos, még békeidő esetén is sokszor halálbüntetést szabnak ki. Az egyik rendelet törvény kimondja, hogy a jelenlegi törvényes intézkedések értelmében csak a franciákat sújtó büntetések kiterjednek a francia fennhatóság alatt élő benszülöttekre, valamint a francia szolgálatban álló idegen nemzetiségű katonákra és tengerészekre is. Ez a rendelet törvény halálbüntetést szab ki mindama francia állampolgárokra, akik valamely hajót, repülőgépet, vagy más repülőszerkezetet, vagy bármilyen nemzetvédelmi készüléket, berendezést és szerkezetet szándékosan elpusztítanak vagy megrongálnak, vagy pedig valamely említett készülék készítésénél szándékosan hibát követnek el vagy működését valamilyen módon megakadályozzák. Szombaton utazik Moszkvába az angol-francia katonai bizottság Párizs, július 11. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a Moszkvába kiküldött angol katonai bizottság szerdán Párizsba érkezik és érintkezésbe lép a Moszkvába induló francia katonai bizottsággal. Az egyesült angol-francia katonai küldöttség szombaton utazik Moszkvába. Úgy tudják, hogy a Doumenc tábornok vezetése alatt Moszkvába induló katonai bizottság tagjai: Valin légügyi tábornok, Villaume korvettkapitány, Krebs lovasszázadparancsnok és több magasrangú tiszt. Római Megkezdődtek a rendkívül nagyarányú olasz hadgyakorlatok Róma. július 81. Augusztus első napjaiban kezdődnek meg a Pó síkságán az olasz hadsereg nagy nyári had Párizsi napló Irta: Rónai Mihály András Párizs, július. Napló — hát legyen napló. S írjak bele mindent, ami történik velem, amit, ha magánember volnék, csatos kis könyvbe kéne följegyeznem. Ha nem is magánember, csak kissé szemérmesebb, mondjuk novellaíró volnék, már könnyebb volna a dolgom: egyszerűen harmadik személybe tenném a témát s máris elmondhatnék tartózkodás nélkül mindent, de mindent, így azonban lusta költő vagyok csak, semmi más, amit feljegyzek, megannyi pucér versanyag. Voltaképpen elég léha dolog ez: a versnek kijáró szabadságot, a szemérmetlenség jogát igényelni anélkül, hogy költőként megszenvedtem volna érte s mondanivalómat, a művészi alkotás kiegyengetett s nemes szárnyain bocsátanám az ihlet ellenőrzése s az olvasó ítélete alá. Kockázatos dolog is, ha a versnek egykor közkeletű, gondolom beaumarchaisi meghatározására emlékezem, hogy ami oly ostoba, hogy elmondani nem lehet, azt eldalolják. De hát én ebben a definícióban sohasem hittem. Ellenkezőleg: a verset mindig is a művészi megnyilatkozás legmagasabbrendű formájának, az emberi kifejezés, e földi létrőlvaló tanuságtétel summájának tartottam s amennyire tőlem tellett, valami fájdalmasan magasrendű, már-már isteni egyensúlyra, a két legfenségesebb emberi képesség összegére, valami ihletett gondolkodásra törekedtem benne. A régi költők »csapongó érzelmeinek« tarka piheit a csapongó értelem erősebb szárnyának kemény tollazatába foglalni, hogy átrepülhessük a világtengereket. Velünk lenne a bárfa s velünk lennének precíziós műszereink. .Romantika ez, csakhogy erősebb, mint a szív sugártörése, mely már benne reszket s mellyel együtt szárnyalóbb: a fej romantikája. Együttvéve s az isteni feladatot majdnem megoldva nem egyéb, mint minden szellemiek summája, a megfejtetlen Logosz, a rejtelmes szubsztancia, maga a Lélek. Ezért hiszem váltig a költészetről, hogy az egyetlen művészet, mely eredetében s céljában egyaránt isteni. S már nem is tudom, hányadszor írom le gyötrődve s áhítozva az ehhez vezető első célkitűzés nevét, melyet Babits egyszer Dante művében pillantott meg s a Súly és Lebegés misztikus házasságának nevezett. No de ez már sok is ahhoz képest, hogy a feladatot pillanatnyilag ép megkerülő», welre való dolgokat jegyezgetek naplómba s nem is holmi nagy dolgokat. Nagy példa van előttem: Leonardo, aki még legapróbb szobraihoz is rajzban, ezernyi firkában csinált vázlatot. Vegyétek ugy, barátaim, hogy egy rest lírikus némely apró dologról tanácstalanságában kötetlenül és hangosan gondolkodott, de éppoly szemérmetlenül, mintha verset írna. Némely apróságról — a Szerelem körül. 8. Nevezhetem-e szerelemnek? — mikor éppen csak hogy Paulette szerelmes belém. De hát akkor mi az ördögnek erőltettem vele a megismerkedést, miért csónakáztam vele a Bors-ban, miért fizettem be neki a hullámvasútra, miért vittem el táncolni, miért vettem neki virágot etév a Vendôme téren s miért néztem a szeme közé olyan érzelmesen, hogy a legszívhezszólóbb amerikai film nagyjelenetének középpontjában érezhette magát? Igazán egyenlőtlen fegyverrel rontottam erre a kislányra, aki rajongva érkezik hatkor a randevúra, hóna alatt a Votre Bonheur című képeshetilappal, amelyből asztrológiától folytatásos regényen keresztül a Deanna Durbin mosolyának titkain át különféle hasznos tudnivalókig, műveltségét meríti. Nem tudom, kár volna-e, nem-e röviden holmi egyszerű kis férfi-gazemberségnek minősíteni részemről ezt, amiben nyilván bonyolultabb, de természetes hajlandóságok és ösztönök parancsa működik — s annyi bizonyos, hogy Paillette valóban fiatal, édes és gyönyörű. Nyugtatgatom magam és most már benne vagyok... Annyival azonban tartozom Paulette érzelmeinek, hogy idevágó vizsgálódásaimat feltétlenül a szerelem körébe tartozónak ítéljem. Kegyetlen és hazug volna letagadni, hogy két különnemű lény egymáshoz való viszonyát már az egyiknek őszinte érzései is képesek bizonyos hőfokon a szerelem rangjára emelni. S ezzel a tétellel kapcsolatban korántsem túlzás Vajda Jánosnak Gina, vagy Juhász Gyulának Anna iránt való sokkal reménytelenebből egyoldalú szenvedélyét emlegetni. Paulette sugárzó és hálás mosolya, ahogy a randevúra remegve és boldogan érintetlen lelke és teste adakozó kívánságát s mintegy bizonyítékul s »betekintésre« többrendbeli René, Roger és Marcel hozzáintézett forró leveleit hozza, — mindez, egy igazságos mérlegen, kétségkívül kitesz ugyanennyit. Kinek-kinek áldozatát önmagával kell mérni. S ez feltétlenül van olyan nagy dolog, hogy megindítson, zavarba hozzon és — kitüntetésnek vegyem. S annál inkább, ha Paulette édes, papnői buzgalma nem is nekem, hanem a Szerelem istennőjének hódol. Szerelemről van itt tehát szó, kétségkívül szerelemről — s itt akadok meg. Éreztem én ezt már külföldi nőkkel kapcsolatban máskor is — s most meg éppen egy magyar író szavai járnak a fejemben, aki azt írta, hogy nem bízik a kétnyelvű szerelemben. 8. Attól van-e ez, hogy csak szerepet játszom? Mindegy — Paulette nem is vesz észre belőle semmit s annál nagyobb baj, hogy számomra ez a kín, amit érzékelni neki műszere sincs, együttlétünk minden percét mérgezi. S ennek a kínnak egy jelentéktelenebb külső s egy súlyosabb belső köre van. Az első, a külső az, hogy Párizsban csókolózni az utcán is szabad. Fényes nappal az ucca közepén olyan szituációkban találom magam Paulette-tel, amilyenekért az első pesti rendőr még alkonyatkor, az Országház árkádjai alatt is felírna. Paulette-et ez szemmel láthatólag nem zavarja, annyira nem, hogy meg sem értené, ha említést tennék róla, de nem zavarja az ucea közönségét sem. Oda sem figyel senki. Igen, hiszen tudom én is, hogy ezt nemcsak a szabadság százötvenéves gyakorlata, beidegződése teszi itt, hanem az az ősi és ösztönös tisztelet és magától értetődés, amellyel a latin népek a természet jelenségei s az élet egészsége, jogainak megnyilvánulásai iránt viseltetnek. Tudományosabban szólva, az elfojtások tökéletes hiánya, amiért például az angolok és németek közt igen keresett, pszichoanalitikus orvos — bár tudományának elméletét persze itt ie nagyra tartják — Franciaországban és Olaszországban d éhenhalna. Mindezt tudván tudom s nem is törődtem az ilyesmivel addig, amíg az ilyen utcai enyelgéseknél csak nézőként szerepeltem (mégpedig egyedül, mert kívülem más nem figyelt oda). De most, hogy velem történik, kezd elviselhetetlen lenni. Lopva folyton körülnézek, nem figyelnek, nem mutogatnak-e s ha valaki hirtelen rámszólna, hogy például »szerkesztő úr, mi lelte, megőrült!« — bizony megsemmisülnék. De nem történik semmi, akár a fejem tetejére állhatok. Csak Paulette néz rám bizalmatlanul, ráadózva s alig győzöm megnyugtatni, hogy nincs baj, változatlanul szeretem. De már ez is maga a kész boldogtalanság. Soha nem fog már rendbejönni lélek. S ez még csak külső köre a pokolnak. Vannak aztán mélységek, melyekben a mérően — Diint az Arany .Jánosé a dantei vizeknek mélységeiben — »fennakad, meglebben«, elvész alólam tekre, Anglia távolkeleti magatartásának megmerevedését látják. Ma reggel kilenc órakor kezdődött meg 1200 tengerésztartalékos és nyugdíjas jelentkezése a porthsmouthi hadikikötőben. A hét folyamán kezd gyülekezni a honvédelmi flotta és a tartalékhajóhad 133 egysége minden békeidők legnagyobb hadgyakorlatára, amelynak kezdete előtt, augusztus 9-én, VI. György király megszemléli az egybegyűlt egységeket.