Polgári fiúiskola, Pestszenterzsébet, 1930

A polgári iskola jubileuma. . ..Pesterzsébeti Újság­“ 1930 október 18-i számából szószerinti szöveg­ben közöljük iskolatípusunkat méltató ezen kedves hirlapi cikket és e helyt mondunk helyi lapjainknak hálás köszönetet jubileumi üdvöz­léseikért. „Október 19-én országos ünnepély keretében ünnepelte az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület a polgári iskola hatvanéves jubileumát. Az iskola nagy nemzeti hivatását ismerve, nem mehetünk el mi sem ezen jellegzetesen magyar iskola jubileuma mellett anélkül, hogy né­hány szóval ne méltatnék az iskola szerepét a magyar társadalmi életben. A polgári iskola alapját és létét az 1868. évi 38. t.-c. vetette meg. Az 1868. évi közoktatásügyi törvények tárgyalásánál Csengery Antal volt az, aki az akkori közszükséglet és közkívánatnak megfelelő iskolafaj­ként a polg. iskolák felállítását javasolta, amely hivatva volna „nagy közönségeink jobbmódú, túlnyomóan magyar középosztályát tömegesen az általános műveltség magasabb színvonalára emelni.“ Így született meg a polgári iskola az elemi iskola és a középiskola közé ékelve. A polgári iskola rohamos fejlődése, népszerűsége mind­két iskolafaj részéről a meg nem értést, féltékenységet váltotta ki s későbbi kormányok, a magyar kultúra hivatott vezetői is elhanyagolták, lekicsinyelték, lenézték az iskolát, annak tanári karát. Hosszú évtizede­ken keresztül kellett a polgári iskolának dacolni a föltornyosuló aka­dályokkal. Soha annyi türelemmel, méltósággal nem viselte sorsát, nem vívta küzdelmét egy magyar státus sem, mint a polgári iskolai tanár­ság. Évtizedes küzdelmeiben állandóan kísérő vigasza volt az a nagy szeretet, amellyel a magyar iparos-, kereskedő- és kisgazdaosztály visel­tetett iránta. Ez a nagy szeretet legjobban mutatkozott az iskola számszerű gyara­podásában. 1870-ben az iskolák száma 8 és 1917-ben már 550. Nemzeti nagy szerencsétlenségünkben, Trianon által ránk erőszakolt sötét magyar éjszakában az isteni gondviselés mutatta meg a szilárd alapokat, amelyeken a nemzet újjá­szervezési munkáját kezdenünk kel­lett. A kultúrától messze elmaradó magyar földművelő népre várt a hivatás, hogy a romokban heverő nemzeti életbe friss vérkeringést vi­gyen, újjáépítő elem legyen. S a magyar nép a polgári iskolában találta meg nagy hivatására való előkészülete jelentőségét. A tősgyökeres alföldi magyarságban hatalmas erővel nyilvánult meg a kultúrszomj, s minde­nüvé csak polgári iskolát kért és követelt. Egymásután gyultak ki az apró magyar tüzek, nyíltak meg a polgári iskolák. A nagy népszerűség, az iskola eredményes munkája a tanári testület méltóságteljes magatartása végre is megnyílásra kényszerítette a hiva­talos körök hét lakattal zárt érckapuját. Kultuszminiszterünk dr. Kle­­belsberg Kunó gróf, felismerte az iskola nemzetmentő, magas hivatását, s a régen nélkülözött polgári iskolai törvényben biztosította annak éle­tét és jövőjét. Ő adott Rendtartási Szabályzatot, s tantervi utasítást az iskolának, ezekkel, valamint az osztályfőnöki órák beállításával az iskola belső életét is erősen fejlesztette. Ő szervezte át a tanárképzést s a fel­ügyeleti rendszert: a tanárok egyetemi képzést nyernek s polgári iskol

Next