Politikai Ujdonságok, 1855 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1855-01-10 / 1. szám

Ára e lapok égést esztendei folyamának postán megküldve, házhozhordással, helyben úgy, mint vidéken it ft., félévre 1 ft. 30 kr. pengő. (Helyben a kiadó-hiva­taltól elhordva egész évre : 2 ft., fél évre 1 ft. pengő.) Megjelennek a „Politikai újdonságok“ minden szerdán egy tömött nagy fél ivén, mellyen hirdetmények nem foglalják a helyet, hanem azok másik fél ívre nyomatnak. A „politikai újdonságok“ kiadó-hivatala, egyetem-utcza 4. sz. Miért van most háború ?*) (Bevezetésül.) Minden ember tudja, hogy Orosz- és Törökország közt a háború már tizenhat hónap óta foly s hogy ebbe később az angol és franczia is bele keveredett : de nem minden ember tudja, mi hát voltaképen oka e háborúnak, mikép keletkezett s minő szerencsével folyt azóta ? — Minél­fogva a főbb eseményeket röviden összefoglalni még azok számára sem lesz fölösleges, kik e háború folyamáról egyszer másszor hallottak vagy olvastak is. A háború valóságos és egyedüli oka: az orosz hatalom határtalan dics­vágya és folytonos törekvése, hogy birodalmát még szélesebbre terjeszsze.— Oroszország, melly százötven év előtt Európában még hatalmasság sem volt, a múlt században Svédországtól Finnlandot, Törökországtól Tauriát, a jelen században pedig Lengyelországot végkép elfoglalván, e három leg­nagyobb foglalása által olly erőssé nőtt, hogy hatalmától s terjeszkedési vágyától külön minden ország, de leginkább a porta, vagy is a török szultán, méltán tarthatott. Csak egy hiányzott még Oroszországnak, hogy hatalma végtelen legyen: s e hiány egy olly tenger volt, a honnan az egész világot szabadon bejárhassa hadi hajóival. Ez okból már rég Konstanti- nápolyra, vagy mint törökül nevezik, Stambulra vetette szemét, melly főváros a Marmoratengert a Feketetengerrel összekötő, Bosporus nevű csatorna partján fekszik s mellyet ha egyszer birtokába keríthetne, nem csak a Feketengernek lenne korlátlan urává, hanem hatalma az egész világra kiterjeszkedhetnék. Miklós czár most két éve azt gondolta, hogy itt volna az ideje e foglalásnak s ehhez képest ürügyet keresett valamikép a törökbe kötni. Ezen ürügy az volt, hogy az ázsiai török területen a keresztyének birto­kában lévő szent sír fölött ki legyen nagyobb ur, a görög barát-e vagy a katholikus? Éhez ugyan a töröknek alig volt valami köze, de az ürügy jól volt választva, mert Miklós czár tudta, hogy háború lesz a dologból s akkor az ügynek vallásos színe leend, ez pedig a vakbuzgó oroszra roppant hatással van. Eleinte jó négy hónapig csupán üres szóvita folyt; de csakhamar kibújt a szeg a zsákból, mert az orosz czár Moldva és Oláhországot (vagyis az úgynevezett Dunafejedelemségeket) 1853-dik évi julius hó elején 80,000 emberrel megszállotta. E két fejedelemség területével a török birodalomhoz tartozik s akkoron az orosz és török hatalom közös védurasága alatt állott, olly szerződési kikötéssel azonban, hogy egyik hatalom se tarthasson benne nagyobb hadsereget : minthogy pedig az arosz a szerződés e pontját az imént emlitett benyomulással megszegte, a török ezt hadesetnek tekinté s 1853-ik évi október 4-kén az orosznak háborút izent. A következő télen a Duna bal partján azaz Oláhországban véres harezok folytak a két fél közt s ezekben, kivált a nagyobb ütközetekben, mint például Oltenitza, Kalafát és Csetáte mellett, a török volt győztes, ki sok bátorságot és elszántságot tanusitott vitéz és okos fővezére Omer basa vezénylete alatt. A franczia és az angol eddig csak nézte a dolgok menetét s legfölebb szóval vagy írással szólt bele , békét akarván eszkö­zölni; de midőn november végével az orosz hajóhad az ázsiai részen fekvő Szinope nevű feketetengeri kikötőt órul megtámadta, az ott hor­gonyozó tizenegy hajót tönkre lőtte s a várossal együtt felgyújtotta: hogy Uly iszonyú pusztítás többé ne történhessék, a nyugati hatalmak (a mint Franczia- és Angolországot együttvéve nevezik) hajóhadaikat a Fekete-és Keletitengerre küldték, mellyek azt el is foglalták, nem engedvén meg az orosznak, hogy kikötőiből kijöhessen. Ennek azután az lett következése, hogy az angol és franczia udvar az igazságos ügy védelmére a törökkel s egymás között is szövetségre lépvén, az orosznak 1854-ki márczius végé­*) Hosszas elmélkedések helyett, a jelen helyzet helyes felfogására nézve czél- »zerűbbnek látjuk, az eddigi nagy eseményeknek mintegy dióhéjba szorított rövid előadását közölni. Csupa tények sorozata az, s általában az leend lapunk mindenkor, főgondunk fordulván arra, hogy ^mmi fontosb közhír ki ne maradjon, s a mit köz­lünk, lehető hiteles legyen. Szolgáljon e lap is tájékozóul, utbaigazitóul s felvilágosi- tóul hazánk és a nagy világ mozgalmai között! — Számos olvasóinknak hozzánk in­tézett s nyilván kifejezett óhajtása szerint a nehezebb olvasásu idegen nevek mellé ezek magyar hangok szerinti kimondását is fogjuk mellékelni. — Még csak egyet kí­vánunk , azt hogy a magyar közönség, melly a „ Vasárnapi Újság“ műit évi folyamát olly higgadt komolysággal és jó szándékaink erélyes felkarolásával támogatá, most a „Politikai Újdonságok“ irányában is ugyanazon bizalmat, férfias komolyságot és őszinte okulási vágyat tanúsítsa. A szerkesztőség. .vei szintén háborút izent s azonnal is hozzá fogott a szárazföldi seregek­nek Törökországba szállitásához. E szállítás csak hajókon volt eszközöl­hető; és igy a ki tudja, milly roppant feladat, munka és fáradság az, több száz mérföldnyi távolságra annyi ezer embert és lovat, annyi ágyút, golyót, bombát, lőport s egyéb hadkészletet é3 eleséget küldeni : nem fogja csodálni, hogy az ut és elhelyezkedés több hónapig tartott. Ez alatt az orosz és a török közt szakadatlanul folyt a háború s ennek eseményei közt legfontosabb Szilisztria török vár ostroma, mellyet az orosz, mindamellett hogy 60,000 emberrel öt hétnél tovább ostromolt, nem csak bevenni nem birt, hanem nagy veszteséggel és szégyenszemre alóla eltakarodni volt kénytelen, sőt azután mindjárt Oláhországból s később Moldvából is ki kellett vonulnia. Az orosz seregek által odaha­gyott fejedelemségeket pedig azonnal Ausztria szállotta meg jelentékeny haderővel s tartja is megszállva azóta azon egyezmény értelmében, mellyet az ausztriai kormány a portával 1854-ki junius 14-én kötött. Ugyanazon évi sept. hóban végre a francziák és angolok is, kik eddig csak a távol északon vettek be egy orosz erősséget, megindultak az orosz ellen s tömérdek hadi, szállitó és gőzös hajóval a Feketetengert átszelve, egyenesen Krimiába mentek, hogy ott ama hires erősséget Szebasztopolt, mellynek rajzát és leírását a „Vasárnapi Újság“ múlt évi 39. száma kö­zölte, a kikötővel s hadihajókkal együtt elfoglalják. E szövetséges sereg állott : 45,000 francziából, Saint-Arnaud (Szent-Arnó) tábornagy — 15.000 angolból lord Raglan (Regien) tábornok vezénylete alatt és 10.000 törökből; az összes 70,000 ember fölött azonban a fővezérséget Saint-Arnaud vitte. A szövetségesek a krimiai félsziget földére Eupató- ria mellett September derekán szerencsésen kiszállván, nemsokára talál­koztak a híres Mencsikoff herczeg parancsnoksága alatti erős orosz had­sereggel egy Alma nevű kis f ’y'Vska mellett, hol ie összeütközvén, Mencsikoff seregét olly istenigazában megverték, hogy a vad futásnak eredt muszkák Szebasztopolig meg sem álltak. Innen eredt ama — egész Európában elterjedt hamis tatárhír, hogy az angol-franczia sereg Sze­basztopolt bevette. Kik ezen erősségnek fónebb említett rajzát látták és leirását olvasták, belátandják, hogy illyesmit könnyebb volt hiresztelni, mint megtenni. Az almai ütközet után Saint-Arnaud tábornagy régi belső bajában meghalálozván, a franczia császár helyette parancsnokul Canrobert (Kanrobehr) tábornokot nevezte ki, a fővezérséget pedig lord Raglan vette át, kinek vezénylete alatt a szövetségesek Szebasztopolt körülvették, habár az orosz hadsereggeli közlekedéstől mai napig sem vághatták el egészen; erődített tábort épitettek magok körül; s a várost és várdákat bombával, gránáttal és golyókkal lövöldözték szárazról és tengerről, hol a hajóhadnak franczia részről Hamelin (Amién) angol rész­ről pedig Dundas-fDovdesz) volt az admirálja. Ezenkívül az angol-francziák még két nagy csatát is nyertek az orosz ellen; az elsőt Balaklava, a másikat Inkerman mellett s ez utóbbi már csak azért is nevezetesebb, hogy itt 15,000 angol-franczia harczolt 65.000 orosz ellen s mégis győzött; s ha azt veszszük, hogy e csatában 5000 orosz elesett, 10,000 pedig megsebesült, e számokat összevetve, ki fog sülni, hogy minden angol, franczia katona megtette a magáét. Ezen inkermani ütközet óta, melly nov. 5-én történt, s melly mind a francziák régi harczi vitézségét tüntette fel ismét uj fényben, mind pedig az angol katona rettenthetlen hidegvérüségéről tett újabb bizonyságot, Szebasztopol alatt és Krimiában semmi jelentékenyebb harcz nem folyt; mind az oro­szok, mind a szövetségesek erősitésül újabb seregeket várnak hazulról, s mihelyest ez utóbbiakéi megérkeznek, úgy hogy táboruk 150,000 emberből álland; azonnal hozzálátnak a döntő csapásokhoz, t. i., először a nyílt téren tanyázó orosz hadsereget (melly fölött a parancsnokságot Mencsikoff herczegtől nemrég Oszten-Szacken tábornok vette át) támadják meg; azu­tán a városra és várdákra intéznek határozott ostrom-rohamot. Minthogy pedig a várt angol-franczia erősítések egy része már meg is érkezett, más része útban vagy indulófélben van, a török seregből is 12,000 em­ber a napokban szállott ki Krimiába s a többi, 9000 lóval ennek nyomá­ban van, minthogy továbbá hírszerint a derék vitéz Omer basa személye­sen és önállólag vezérlendi Krimia földén is törökjeit : ezeknél fogva vár­ható, hogy nemsokára nagy dolgokat fogunk hallhatni a hadviselő felek további sorsáról. Egyébiránt arról is van szó, de remény mentül kevesebb, hogy a béke időközben megfogna köttetni. Ez csak úgy történhetnék, ha Orosz­ország engedne a feltételeknek, mellyeket Ausztria Angliával és Fran- cziaországgal egyetértve kitűzött. Mert tudnivaló, hogy ausztriai császár Pest, január 10.1855.

Next

/
Thumbnails
Contents