Politikai Ujdonságok, 1857 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1857-01-07 / 1. szám

A ,,Politikai újdonságok“ hetenként egyszer egy nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési díj : január-juniusig, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a „Vasárnapi újsággal“ együtt 6 hónapra .3 ft„ egész évre ß ft. pensü. — A „Politikai újdonságok“ kiadó-hivatala, egyetem-utcza 4. szám. H E T I KKÓNI K A. Az utócongressus Páriában a múlt év utolsó napján megnyílt s első ülése több óráig tartott. A második ülés jan. 3-ára volt kitűzve s egy franczia lap bizonyosként közölte, hogy a jegyzőkönyv e napon, vagy legfö- lebb 5 én alá lesz írva. A hivatalos lap jelentése szerint, a párisi békekötést aláirt ud­varok képviselői (tehát Anglia, Ausztria, Piemont, Orosz-, Porosz- ország és a porta párisi követei gróf Valevszky elnöklete alatt) dec. 31-én a külügyminiszteri palotában azon nehézségek elintézése vé­gett jöttek össze, mellyek a mart. 30-ki párisi békekötés 20-ik czik- kének végrehajtását gátolták. Miután pedig e 20-ik czikk csak a Besszarábia és Moldva kö­zötti uj határ húzásáról szól : azt lehet következtetni, hogy a con- gressus csupán e kérdést (s a Dunafejedelemségekét nem) veszi tár­gyalás alá. A Dunaféjedelemségek ügyére állítólag egy harmadik értekezleten, mellynek napját február 15-ére teszik, kerülne a sor. A dec. 31-ki és jan. 3-ki ülések eredményéről a hivatalos lap még hallgat s egy félhivatalos mindössze is annyit ir, hogy az uj határ végkép meg van állapítva s hogv a helyszínén történő kijelö­lése után a Fejedelemségekből és a Feketetengerröl minden idegen haderő azonnal el fog vonulni. Congressusi határozat-e ezen kivonu­lás, vagy csak az érintett lap föltevése ? nem tudható, mi azonban inkább az utóbbit gyanítjuk. — Állítják, hogy az uj határ- s átalá- ban az utócongressus határozatai iránt az illető hatalmak közt már előre meg volt az egyezség, következőképen : 1) Oroszország átengedi mind a két Bolgrádot, melly Moldová- hoz fog csatoltatni, Oroszország pedig azon területet nyeri, melly a Yalpuk folyó- s ennek Yalpukhel nevű ága közt fekszik, s mellynek 180 □ mérföldnyi területén 10,000 lakosa van; e terület átenge­dést azonban ne lehessen „Bolgrádért adott kárpótlásnak“ nevezni a határigazitási okmányban. E kiegyenlitési javaslat hir szerint a franczia császártól származott. 2) A Kigyósziget és a Dunatorkolatok, az ezek között fekvő szigetekkel együtt, (mellyeknek együtt véve minden folyamnál Delta a neve) Törökországhoz csatoltassanak. Ez utóbbinak congressusi határozatba foglaltatása iránt némi kétséget támaszt azon körülmény, hogy Ausztria a Duna-deltának Törökországba keblezését mindig ellenezte s annak Moldovához csatolását kívánta, állítólag azért, mert a moldován kereskedőktől és hajósoktól remélte, hogy a Dunának Galatz és a Fekete-tenger közötti részét saját érdekök végett jó állapotban fogják tartani, mig a török tisztviselők ismert közönyössége azon aggodalomra adott okot, hogy a folyam medrét elhanyagolják s igy a kereskedés fog szenvedni; továbbá, mert a moldován hatóságokat könnyebb a folyó jó karban tartására szorítani az ausztriai konzulok utján, mint a török kormányt, mellyet minden csekélységért Konstantinápolyban kellene megkeresni. Szóval Ausztria nem akarta a Dunatorkolato- kat a portának engedni, s midőn a porta ezt három hó előtt egy jegyzékben szorgalmazta, az ausztriai kormány e kívánatra nem­csak tagadólag, hanem tettel is válaszolt, mert a galatzi helyőrséget s az aldunai flotillát azonnal megerösité. Ennélfogva be kell várni a franczia hivatalos lap nyilatkozatát, mellyböl kitűnik majd, vál­jon a Duna-deltának török területhez csatolása az utócongressuson csakugyan határozatba ment-e? A Kigyósziget s a két Bolgrád átengedése valószínű, valamint az is, hogy a Yalpuk és Yalpukhel közötti terület jövőre Oroszor­szág lesz. A minap közlötc orosz emlékiratban (Polit. ujdons. 51 sz.) e terület kérdés alattinak volt mondva s Oroszország ezt maga ré­szére követelte; ha tehát a hatalmak e területet átengedték, míg az orosz kormány aBolgrádokról mondott le: Anglia méltán állíthatja, hogy itt csak viszonyosságról lehet s nem kárpótlásról van szó. Ausztria. Császár és Császárné ö Felségeik Velenczéböl Páduába folyó hó 3-án utaztak volt. Bresciából ö Felségeik Monzába mentek át, innen Milanóba valószínűleg január 15-én tartják ünnepélyes bevonulásukat s három hetet töltvén Lombardia fővárosában, ké­sőbb talán a toszkánai nagyherczeg, a modenai herczeg és a parmai herczegasszony látogatásait viszonozzák s a birodalmi fővárosba visszatéret, farsang utolsó napjaiban ismét Velenczének veendik ut- jokat, hol újra 6 napot szándékoznak mulatni. Császár ő Felsége dec. 24-én a velenczei pénzverdét szemlélte meg, hol tiszteletére s jelenléte alatt arany- ezüst- és rézből álló emlékérem veretett; dec. 30-án pedig éjfél utáni két órakor több előkelő nemes kíséretében tengeren gróf Zen közelfekvö birtokára, vadkacsa-vadászatra utazott. A lombardiai központi congregatio követei dec. 22-én Milanó­ban összegyűltek s a szokásos eskü letétele után helytartó ur ö excja a képviselő testületet megalakultnak nyilvánította. Báró Manteuffel ezredes, a porosz király szárnysegéde Bécsbe érkezett, Buol gróf számára sürgönyöket hozott s az orosz és fran­czia követeket meglátogatta. Küldetése hir szerint hadi ügyekre, je­lesül kormányának azon kivánatára vonatkoznék, hogy a Svajcz el­leni porosz hadjárat esetére ezt Ausztria is támogassa. Ausztria, mint ezt múltkor említők, a porosz királynak Neufchdtelre való jo­gát elismeri ugyan,de fegyveres közbenjárásra mindaddig nem haj­landó, mig békés kiegyenlítésre van kilátás. Beszélik ugyan, hogy Császár ő Felsége báró Hesz táborszernagy urat magához hivatta s hogy Ausztria azon esetre, ha a porosz sereg valamelly svajczi kan­tont megszállana, a svajczi határokon figyelő hadtestet felállítani, jelesül a Lombardiával határos Tessin kanton közelébe 10,000 em­berből álló dandárt küldeni, Tirolban pedig egy másik hadtestet összevonni szándékozik : ezen előovatossági rendszabályokból azon­ban messze vitt következtetés volna az, mit némelly németországi lapok híreitek, hogy Ausztria a porosz-svajczi háború kiütése esetére Tessin kantont fegyveres csapatokkal akarná megszállani. Erdély kormányzója herczeg Schwarzenberg Károly dec. 27-én Bécsböl Párisba utazott; azt tartják, hogy hivatalos küldetése a franczia udvarhoz szintén a porosz-svajczi viszályra vonatkozik. Francziaország. Az év utolsó napján, mi alatt a másod meghatalmazottak a kül­ügyminisztérium palotájában ülést tartottak, az ezredet zenekarai a Tuileriák udvarában gyűltek össze, hogy régi szokáshoz képest az államfőnek síppal, dobbal, trombitával „boldog uj évet“ kíván­janak. A császár és császárné, udvari kísérettel környezve, az erké­lyen megjelentek s majdnem egész órahosszat hallgatták a zajos tisztelkedést. A közönség illyenkor bebocsáttatik a Tuileriák udva­rába s ez nagy számmal is jelent meg az idén; különösen, bámész angolok bérkocsik tetejéről szemlélték — a zajongást. A császár uj év napján a tisztelkedő diplomatiát ünnepélyesen fogadta, de nem tartott hozzájok beszédet, mint tavai. A törvényhozótest febr. 15-ére hivatik össze. E testület elnöke gróf Morny még mindig Pétervárott van, de most már rövid időn — Sándor czár kegyeivel halmozottan vissza fog térni. Mondják, hogy az orosz külügyminiszter Gortsakoff her­czeg a Dunafejedelemségekböl és a Feketetengerről való elvonulást három heti határidő alatt akarta újra sürgetni s csak Morny gróf közbenjárásának sikerült a sürgető jegyzék elküldését elhalasztani, ki is arra figyelmezteté az orosz kormányt, hogy a küszöbön álló congressus úgy is megoldja majd Bolgrád vitás kérdését s akkor Anglia és Ausztria hadereje az említett helyeken többé semmi szin Harmadik évi folyam. ^\szám. Pest, január 7. 1S57.

Next

/
Thumbnails
Contents