Politikai Ujdonságok, 1858 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1858-01-07 / 1. szám

várátfffe­k a dec. ^9m­­el^^gfelsőbb kézirat által elrendelt kiter­jesztése. A belvárosit eddig egy sovány árnyu sétányon kivü­l egy árok, ^dMÉtyák zárták el köröskörül a negyedórányira fekvő külvá­rosoktól A bekövetkezett fegyetlen gyökeres reformterv ellen sokáig fofipak feimimnt%^pTnányi ellenvetések, mivel igen sokáig lehetségesnek érf^aW^cgesf­el%» tartatott, hogy a fő- és székváros egyintal erősség is lehessen? Csak kevesen bátorkodtak remélni, hogy a v^rbástyák lerontása,­ a védárok betöltése az említett ka­tonai aggályokon diadalmaskodva legfelsőbb helybenhagyást fog nyerni. A bécsiek öröme tehát megmagyarázható, ámbár — mint a B. P. Hírlap írja — a nagy­közönség nem is bírja felfogni egész horderejét a legf. kéziratnak, melly valójában tökéletes újjáépíté­sét tartalmazza a fővárosnak. A nagyszerű terv kivitele tán két­­három évtizedet veend igénybe, de Bécset, mint reményük, kül­­diszre nézve is első rangra emelendő. — Hírlapok száma. A cs. k. postaigazgatóság kimutatása sze­rint az 1858-ban Ausztriában megjelenő összes hírlapok s időszaki iratok száma következő: Politikai s bélyegköteles lapok közül, m­eg­­jelenik német lap 58, szláv 10, olasz 19, magyar 8, román 2, görög 1, összesen 97.­­ Nem politikai lapok közöl megjelenik német lap 125, szláv 21, olasz 89, his magyar 20, franczia 1, orosz 1, összesen 257. E szerint a különböző hírlapok összes száma 354-re megy. (E kimutatás szerint magyar időszaki irat összesen 28 volna; egy a Y. U. minapi számában tett összeállításunkban 40-nél többre ment azok száma. A különbség onnan származhatik, hogy a magyar fo­lyóiratok között több van ollyan, mellyek megjelenése időhöz kötve nem lévén, engedélylyel birniok nem szükséges s a postai kimutatásból tán azért maradtak ki). — Milánóból írják, hogy Radetzky tábornagy dec. 30-án tüdő­lábba esett, s azóta veszélyesen beteg. Az orvosok szélhüdés bekö­vetkezésétől tartanak. Az agg tábornagy egy hadiszemle alkalmá­val hűtötte meg magát, mellyet nem régibben egy Milanóba érkezett dsidásezred felett tartott. Francziaország­ — Uj évi tisztelkedés. Párisban újév napján nagy e0h^j^^ volt a császári palotában. A császárnak a törvényhozóje.­*É^^Mfr tett beszéde leginkább béke-biztositások által tűnt ki. Töhjej^^rd­ ezt mondá a Császár : „Francziaország békés viszonya a­^hatal­­masságok iránt napról napra szilárdul s megannyi zálogát nyújtja a békének s egyetértésnek, mellyek egyedüli biztosítékai a népek jó­létének s boldogságának.“ A föméltóságokat és testületeket lovas osztályok kísérték a tui­­leriákba. A szárazi és tengeri hadsereg, valamint a nemzetőrség tisztjei is megjelentek. A császár és császárné az elfogadásnál a cs. család tagjai, az udvari személyzet,a miniszterek s a korona főmél­­tóságai által voltak környezve. Minden idegen udvar képviselve volt. — Hódolat Cavaignac tábornok emlékének. Lajos Fülöp, a fran­­cziák utolsó királyának egyik fia, Aumale herczeg, levelet intézett száműzetéséből Párisba Odier Eduard úrhoz, mellyben a nem rég elhalt Cavaignac tábornok emlékének megható módon hozza meg hódolatát. A levél, mellynek másolata Párisban kézről kézre jár, kö­vetkezőleg hangzik : „Twickenham, oct. 31. 1857. Odier Eduard urnák! Hírlapok­ból olvasom Cavaignac tábornok váratlan halálát. Ön rokona volt; mi sokat beszéltünk egymással róla; engedje én elmondanom az érzelmeket, mellyeket e szomorú esemény költött bennem. — Több évig szolgáltam Cavaignac tábornokkal s jelleme és személye iránt legnagyobb tisztelettel, merem mondani, legőszintébb szeretettel viseltettem, bár mennyire különböztek is nézeteink. — Lehetlen volt, őt ismerni s nem illy érzelmeket táplálni. Derék bajtárs, első rangú szellem, vitéz katona, becsületes ember, nagy polgár volt­­. — Régóta nem ért illy szomorúság. Ha alkalmat talál ön, a tábor­nok nagybátyjának s özvegyének elmondani, mennyire osztom fáj­dalmukat, igen le fog ön kötelezni. — Nincs bátorságom, egyebek­ről szólani s nem szükség önt emlékeztetnem, mennyire vagyok jó­akarója Orleans Henrik, Aumale herczeg. — Senatus összeillése- A dec. 27-i „Moniteur“ egy császári r­en­­deletet hozott, melly által a senatus január 18-ára hivatik egybe. Pelissier tábornagy alelnökké neveztetett ki. Más rendeletek által Leroy St. Arnaud, Grivel admirál és Hubert Delisle senátorokká és Bataille államtanácsossá neveztettek ki.­­ Báró Bourqueney ismét visszajön bécsi követi állomására. A franczia diplomata hosszú idő óta van távol Bécstől, melly rendkí­vüli szabadságidőt onnan magyarázták, mivel a bécsi és párisi ud­varok között újabban némi feszültség uralkodott. Ennek okai, úgy látszik, megszűntek, miután Bourgeney bájossu­ár dec. utolsó napján tette Párisban bucsúlátogatásait, hogy ismét bécsi állomá­sára térjen vissza. A párisi orosz követ dec. 30-án nagy ebédet adott gr. Walevszkynek, mellyre K. Bourqueney is meg volt hiva, de egy kül diplomata sem. Anglia. — Lord Stratford de Redcli­fe elutazásának okai. Hogy Angl­­ának ezen, hosszú diplomatiai pályán megőszült, hirhedett és sok­szor rettegett követe véglegesen elhagyta Konstantinápolyt, azt mint jelenlegi átalános véleményt már múlt számunkban említet­tük. Az elutazás okairól most különféléket beszél a hír,a­miknek hi­telessége egyébiránt még bebizonyítva nincs. Többi között rebesge­tik, hogy az öreg lordnak némi financziális kellemetlenségek siet­tették volna elutazását. Mondják p. o. hogy még a keleti háború idején az igen roszul fölszerelt angol hadsereg számára mindenféle megrendeléseket tett a hitelre, s hogy Palmerston ezen adósságo­dat utólagosan nem akarja elismerni. Hitelezői már annyira szorí­tották volna e miatt az öreg lordot, hogy nem maradt egyéb hátra, mint személyesen menni Londonba s itt az adósság elismerését ki­eszközölni. — Más hírek még tovább mennek s azt állítják, hogy nem annyira az angol sereg számára tett kiadások, mint inkább a szultán több millióra menő magán adósságai forognak szóban, mely­­lyek pontos megfizetéséről az angol követ kezeskedett. Most a hi­telezők, miután a szultán fizetni még mindig nem képes, szintén Angliát, azaz Redcliffe lordot szorították a fizetésre.­­ Végre van­nak, kik a lord hazautazásának okát azon körülményben látják, miszerint a Feketetenger keleti s északkeleti partjain ismét furcsa dolgok történnek, hogy Oroszország a párisi szerződést semmibe sem veszi s a Feketetengert, még most is orosz tengernek tekinti. Redcliffe lord mindezt szóba akarja hozni a parliament előtt, hogy egy­úttal a Londonba küldött orosz követ, K. Brunnow csábító diplo­matiai terveinek ellene dolgozhassák. — Illy különböző szempon­tokból ítélik meg most azon férfiú ideiglenes visszavonulását, ki már 1807-ben, tehát 50 évvel ezelőtt lépett épen Törökországban a diplomatiai pályára, ki ügyessége, ismeretei, bátorsága s hajthat­­lan szilárdsága által sokszor igen válságos időkben méltó képviselője volt Angliának; ki az aluszékony törököket gy­akran hihetetlen tevé­kenységre ösztönző, a mohamedán gyű­lölséget korlátok közé szok­tá, a keresztyének jogait kiterjeszté, szóval: ki számos évig intéző szel­leme volt Törökországnak, melly mai fejlődését nagy részben lord Redcliffenek köszönheti. — Vissza fog-e még térni Törökor­szágba? még eddig bizonytalan; legújabban egy levelét közük a lapok, melly­ben a lord határozottan kijelenti, hogy mindenesetre visszautazik Stambulba, s módját ejtendi, hogy mindazon befolyásokat ártal­matlanokká tegye, mellyek ebbeli szándékának útjában állanak. — Egyelőre Redcliffe lordot konstantinápolyi állomásán Lyons admi­rál váltandja fel. — A királyi herczegnő férjh­ezmetlelese. Londonban most a tár­salgás legfőbb tárgyát a királyi herczegnőnek a porosz herczeggeli közel összekelése képezi. Az utóbbit az angol lapok nem nevezik máskép, mint „Poroszország jövendő királyának.“ A várt vendégek száma olly nagy, hogy három nagy szállodát kelle bérleni, azok elszállásolására. Miután a Buckingham-palota, ámbár új építmé­nyekkel szaporodott, sem elég térés a közelgő udvari ünnepélyek számára, ez okból a régi, kormos St. James-palotát is újra csino­sítják, tatarozzák. Csupa kőmives, ács, asztalos és kárpitos dolgo­zik most ez elavult termekben s folyosókon; a lépcsőket s fogadási termeket pompásan díszítik s a palota kápolnájában, melly az or­szág legrégibb protestáns imaháza, újra felfrisitik a lekopott ara­nyozásokat. E kápolna olly kicsiny, hogy a királyi család tagjai s a királyi vendégek is alig férnek bele. Ez okból nyakra főre fa kar­zatok állíttatnak a legelőkelőbb meghívottak és — a hírlapok tudó­sítói számára, kik, ősi szokás szerint, az egyetemes angol nép szá­mára lesznek kénytelenek mindent látni és hallani. — A herczegnő nászajándékát mesés értékűnek mondják. Minden felől idegen feje­­delemek ajándék-küldeményei vannak útban London felé. Olaszország. — Nápoly. Iszonyú földrengés. A nápolyi királyságnak néhány tartománya halottak sírjai felett s romhalmazok között siratja a

Next