Politikai Ujdonságok, 1859 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-06 / 1. szám

2 A fegyverzett csoportok most már fenyegetőzni kezdenek. Követelek, hogy a gyűlés mindaddig együtt maradjon, mig a fejedelemség ügye el lesz intézve. Azonban a gyűlés másodelnökének még is sikerült lecsendesi- teni a kedélyeket. — „Barátim!“ — monda a népszerű szónok — „a mibe ma belekezdtünk, holnapra végre fogjuk hajtani.“ Elcsendesedvén az utczák, a fejedelem titokban elhagyd palotáját, s éjfél után 2 órakor Belgrad várába vonult, s ott magát a török szultán vé­delmébe és pártfogásába ajánlá. Másnap reggel (dec. 23-án) midőn a gyűlés a fejedelem eltávozásáról értesült, a teremben a zaj és tombolás a legmagasabb fokra hágott. A másodelnök, Michailovics Stefcsa indítványára határozatba ment: hogy miután Sándor herczeg az országot kormánynélkül hagyta s a szerb földről eltávozott, fejedelmi méltóságától ezennel megfosztatik.“ Közvetlenül e határozat hozatala után az elnök kérdé a gyűléstől: „Kit akartok Szerbia fejedelmének elismerni?“ sa válasz egyhangúlag Obre- novics Milos herczeg javára ütött ki. Dec. 24-én korán reggel lárma keletkezett a városban. Sándor fejedelem sógora : Lukacsevics ezredes kirendelő a katonaságot, s elkezdett a méltóságá­tól olly igazságtalanul megfosztatott fejedelem javára szónoklani. A katona­ság megéljenezte a fejedelmet, a tüzérek befogták az ágyú mellé a lovakat, s fenyegető kiáltások között a laktanyából kiindulának. A szenátus tagjai közöl ketten lángszavakkal lelkesítők a legénységet s ezek halált kiáltának Nenadovics szenátorra, ki Sándor fejedelem másik sógora lévén, urát, roko­nát ésjóltevőjét hitetlenül elhagyta, s legelső volt, ki a mozgalomhoz csatla­kozott. A katonaság megindultára Belgrád templomainak minden harangjait félreverék. A nép fegyvert ragadott, s az ifjabbak neki mentek az utcza kövezetének, s némelly könnyebben védelmezhető helyekre torlaszokat emeltek. A nemzetgyűlés ezalatt, el nem vesztve nyugalmát, akadály nélkül folytató tanácskozásait. A szitkozódó katonaság mindig közelebb jőve, s a dobok pergése behallatszott a tanácskozó terembe. Minden arra mutatott, hogy vér fog folyni az utczákon, és sokan azok közöl, kik tegnap még ugyancsak harsányul kiáltozának, hirtelen ingadozni kezdőnek. Azonban az előnyomuló katonaság a hirtelenében felhányt torla­szokat sehol sem akará megtámadni; a vezérek egyik utczáról a másikra vi­vők a legénységet, keresvén a legkényelmesebb utat a nemzetgyűlés tanács­terme felé. Ezalatt telt az idő, a katonák imént tapasztalt lelkesedettsége mindinkább alább szállá, mig végre, midőn a zárkozott sorok a Batal-Djamia térre érkeztek volna: olly sűrű néptömeg fogá körül őket, hogy innen tovább, se jobbra se balra ki nem menekedhetének. Ezen összevegyülés alatt a csa­patok közt a fegyelem felbomlott, s a katonák, elébb egyenként, azután tömegestől a nép részére éttérének. Most már az utczai tömeg, a hozzá pártolt katonasággal erősödve in­dult meg a nemzetgyűlés tereme felé. A szenátorok, kik nehány órával eze­lőtt a katonai laktanyán Sándor herczeg érdekében tüzes beszédeket tártá­nak, minr foglyok vitelének a nemzet képviselőinek színe elé. A győzelem a nép részéről tökéletes vala. A gyűlés haladék nélkül egy ideiglenes kormány felállításához fogott, s a választás a következő szemé­lyekre esett : Garasanin Ilia, Michailovics Stefcsa és Ugrisics Euthim, kik még ez órában a kormány ügyeinek vezetését tettlegesen átvevék. Dec. 25-ke, s az arra következő nap csendesen folyt le. Sándor herczeg folyvást a török várban tartózkodott, s a nemzetgyűlés nyugodtan tanácsko­zott olly ügyek felett, mellyek az ország belrendezését érdeklék. Dec. 27-én a gyűlés azon küldöttség tagjait választó meg, kik Obreno- vics Milos fejedelmet jelen tartózkodási helyén, Bukarestben, a nemzet ne­vében üdvözöljék, s fejedelmi székének elfoglalására ünnepélyesen meghívják. A hadsereg feletti főparancsnoksággal Michailovics Stefcsa lön megbízva. Az ideiglenes kormány kinyilatkoztató : hogy Szerbia ez ünnepélyes pilla­natban minden politikai vétségekre a feledés fátyolét borítja. A számüzöttek s kivándorlottak békében térhetnek hazájokba. E határozat következtében azon szenátorok is, kik dec. 24-én a katonaság felizgatása miatt rabul estek, szabadságukat visszanyerek, sőt előbbi hivatalos helyüket is elfoglalhaták. E napon a nemzetgyűlés egy küldöttsége a volt fejedelem családját a herczegi palota elhagyására felszólitá. Sándor herczeg neje azonnal engedett a kívánatnak, kocsira ült, s a külföldi államok képviselőinek kíséretében a palotát elhagyá, s egyik leányának szállására átköltözék. Dec. 28-án a szenátus kijelenté : hogy a nemzetgyűlés minden eddigi határozatait elfogadja. Ugyanekkor e testület egy ünnepélyes nyilatkozatot bocsáta ki, mellyben tudtul adja, hogy a szenátus dec. 23-kán csak a rósz érzelmüek, s az ország ellenségei által felizgatott katonaság fegyveres fellé­pése által lett kényszerítve olly határozatot hozni, mellynek értelme szerint e testület Sándor herczeget a török várból visszahívta. — Midőn e nyilatko­zatot egy küldöttség a nemzetgyűlés szine előtt felolvasó, a tagok között feltűnő mozgalom keletkezett, miután a szenátusnak illyetén határozata, legalább hivatalos utón, eddig még tudva nem volt. Ezek után a nemzet képviselői a belgrádi főtemplomba gyülekezőnek, hol a haza megmentéséért ünnepélyes hála-istenitisztelet tartatott; ez alka­lommal, a fejedelemért mondatni szokott imában, már Milos herczeg neve fordult elé. Az ország belsejéből a tudósitások óránként érkeztek. Közös volt az öröm a végbement nagy dolgok miatt, s a falusi népség ugyancsak na­gyokat ivott az uj fejedelem egészségére. Nyugalom-háboritásról nem beszélt senki. A nemzetgyűlési nagy küldöttség gőzösön indult Gyurgyevóba, s on­nan Bukarestbe. Remélik, hogy az uj fejedelem 14 nap lefolyta előtt díszes bevonulását megtarthatja. Különben pedig átalános a hit, hogy az öreg, 80 esztendős, s csaknem teljesen világtalan Milos herczeg, csak formasz'erint foglalandja el fejedelmi székét s aztán méltóságáról Mihály nevű fia javára le fog mondani. Ugyan e napról Belgrádból írják : A nehány nap óta tartó békétlenségek a Belgrádon lakó törököket igen megijesztették. Az utczákon házi bútorral terhelt kocsikat lehet látni, mellyek a török lakosok ingóságait a várba szállítják. A törökök által lakott utczákon mindenütt őrök voltak felállítva, azonban e helyek semlegességét a szerbek meg nem sérték. Úgy látszik, a forradalmi állapotnak vége van s az uj rend mindenütt állapodást nyert. Ezen állítással ellenkezőleg a dec. 30-áról érkezett tudósitások a béke barátait, hitükben, újra megingadoztaták. Ugyanis a nemzetgyűlés, vagy leg­alább ennek kivánatára az ideiglenes kormány levelet küldött be a belgrádi várba, s a török parancsnoktól Sándor herczeg eltávolítását követeié, okul ad­ván, hogy a volt fejedelem, még azután is, hogy méltóságától megfosztatott, az ország ügyeibe beleavatkozott, s dec. 24-én titkos ügynökei által a kato­naságot a nemzet határozatinak megbuktatására, felbujtogatni megkisérlette. Dec. 30-án éjjel a török Kapu rendkívüli biztosa, Kabuli effendi, Kon­stantinápolyból távirati tudósításokat kapott, mellyek szerint, a Kapu kinyi­latkoztatja : hogy Szerbia belügyeibe avatkozni nem akar; megkívánja azon­ban, hogy a szerb fejedelem székétől való megfosztatása törvényes utón menjen végbe. (E kivánat, azáltal, hogy a szenátus a nemzetgyűlés minden határozatait elfogadta, teljesitve van.) Dec. 31-én a „nagy küldöttség“, melly az uj fejedelmet az országba hívja, ágyudörgés közt egy evezőhajón útra kelt. A küldöttség 25 tagból áll, s a Dunán lefelé fog menni, a körülmények szerint Turnu-Szeverinig, vagy Gyurgyevóig. A Dunagőzhajó-társaság zimonyi ügynöke, kitől az ideiglenes kormány egy gőzöst akart volna kibérleni, a kívánatra kitérő vá­laszt adott. Január 3-kán a volt fejedelem beadta lemondását s a Dunán fölfelé el­utazott. HETI KRÓNIKA. Ausztria. — Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. dec. 20-i legfelsőbb határozata által rokonának István Főherczeg altábornagynak a neki adott nassaui hgi arany oroszlán házi-rend, továbbá a nassaui hgi Adolf-rend kardokkal ellátott nagykeresztjének elfogadására és viselésére legkegyelmesebben engedélyt adni méltóztatott. — Az igazságügyminister Bindl Jakab tanácstitkárt, egyszersmind államügyészi helyettest a szombathelyi mtszéknél megyetörvényszéki taná­csossá extra statum ugyanazon megyetörvényszékhez kinevezte. — Az igazságügyminister Mayer Lipót hivataltisztet a nagyváradi orsz. főtörvényszéknél, segédhivatal-igazgatósági segéddé a nagyváradi orsz. fótörvényszékhez kinevezte. — A belügyminiszter Raisz Kálmán és Plaskott Henrik helytartósági fogalmazókat, harmadik oszt. megyei biztosokká a nagyváradi közigazgatási területen kinevezte. — A belügyminiszter egyetértésben az igazságügy-miniszterrel Marty dk Sándor törvényszéki segédet, szolgabiróhivatali segéddé a kassai közigazg* területen kinevezte. — Az igazságügyminister Heller Jenő orsz. törvényszéki hivataltisztet Pozsonban, és Szarka Mihály figyelőt, tollnokokká a komáromi járásbiró- sághoz; továbbá Machovich Antal figyelőt tollnokká a selmeczi járásbíróság­hoz kinevezte. (B. P. H.) — (A bécsi nemzeti bank január 3-án az ezüstteli fizetést meg­kezdte.) A bécsi n. bank, dec. 27. (1858) kelt határozata folytán, egy hirdetményt bocsáta közre, mellynek pontjai kivonatilag kö­vetkezőképen hangzanak : I. A bank pénztárai a fizetések alkalmá­val, a 10 forinton alóli járulékokat uj 1 forintos és ausztriai értékre szóló jegyekkel egészitik ki. II. Az illyen uj 1 forintos jegyek a bécsi főpénztárnál, a tulajdonos kivánatára mindenkor ezüsttel fog­nak felváltatni. III. Az uj 1 forintos jegyek kiválólag a bank által teljesített fizetések utján jőnek forgalomba. Azonban, ha a bank- pénztárában, a gyártás alatt levő készlet meg fog szaporodni, a régi 1 forintosok (egy régi forintra 1 ft. 5 ujkrajezárt számítva) bevál­tása azonnal megkezdődik. A IV. pont a legnevezetesb. E szerint: folyó év január 3-tól kezdve a bécsi főpénztár, valamint a fiókpénz­tárak is (Pest, Prága, Brünn, Trieszt, Lemberg, Grácz, Lincz, Inns­bruck, Temesvár, Szeben, Brassó) a régi konvencziós 100, 50, 10, 5, 2 és 1 forintosokat (100 régi forintért = 105 újat számítva), a jegybirtokosok kivánatára ausztriai értékre szóló, s a bécsi bank főpénztáránál mindenkor ezüstre felváltható, jegyekkel beváltják. (A régi 1000 forintosokra nézve e kedvezmény már korábban ki volt terjesztve.) V. A konvencziós értékre szóló jegyek folyó 1859 dik év december 1-ső napjáig a bank minden pénztárainál fizetésképen

Next

/
Thumbnails
Contents