Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-01-05 / 1. szám

A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél, gyakran két nagy tömött íven jelennek meg. — Előfizetési díj január—junius, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala, Pest, egyetem-uteza 4-dik szám alatt. Beköszöntés 1860-ra. Ki volna más hivatva, Európában, a politikai világ előtt be­köszöntő beszédet tartani, mint Napoleon császár, Francziaország ura, s azon nép fejedelme, mely a „Moniteur“ állitása szerint egye­dül merészel „eszmékért“ harczot kezdeni? Január l-ö napján Párisban a Tuileriák palotájában, a diplo­matikai kar, az ország nagyméltóságai, s legmagasb rangú idege­nek számosán seregiének egybe, üdvözlendők a francziák császárát. Régi szokás szerint az üdvözlőbeszédet a pápa követe szokta tartani, s mindenki feszülten várá, mily jelenet fejlődhetik ki a pa­lotában azok után, mik a „Pápa és a kongresszus“ czimü röpirati megjelenése után köztudomásra jutottak. A megelőző napokban ugyanis hire ment, hogy Sacconi ér­sek, a pápa nuncziusa, útlevelét kérte, s hogy Antonelli bibornok, a ki a szentszéket a kongresszusban mint követ képviselte volna, útját elhalasztotta. A börzén többet is akartak tudni. Az üzérek szerint, a pápa, Ausztria és Nápoly visszavonták volna Ígéretüket a kongresszusra nézve, s Dupanloup az orleansi püspök, a ki legutóbbi pásztori le­velében a Lagueronniére-féle röpiratot megtámadá, elfogatott. E hirek alaptalanok voltak, azonban bizonyos körülmény a kedélyeket felettébb fölizgatá : Olvasóink emlékeznek, az annak idejében annyit emlegetett Mortara ügyre. Ezen Mortara azon zsidó atya, kinek gyermekét, a dajka, a szülök tudta nélkül meg­keresztelte, s e miatt a pápai kormány a fiút szülőitől élvévé, s mai napig valami kolostorban nevelteti. E történetből, Moquard ur, Napoleon császár ismert s nagy befolyással biró magántitoknoka drámát irt; a „Porte St. Martin“ színház a darabot elöadatá, s a császár a császárné társaságában az előadást nemcsak magas je­lenlétével tiszteié meg, hanem azonkívül a szebb helyeken , mind­ketten élénken tapsolának. Nem lehetett e dolgot rnáskint magyarázni, mint hogy ezzel a franczia kormány a Lagueronniére-féle röpiratban kifejezett esz­mék mellett nyilatkozik. Ily előzmények között virradt fel január elseje, s a távirda azonnal tudatá a világgal, mint nyilatkozók e napon Napoleon csá­szár az egybesereglett fényes vendégek előtt. A császár az üdvözlő Sacconi nuncziushoz intézé szavait, és igy szóla : „Köszönöm a diplomatikai testület szerencsekivánatait, s boldognak érzem magamat, hogy ezúttal alkalmam lehet önt emlékeztetni, hogy hata­lomra jutásom óta mindig a legmélyebb tiszteletet tanúsítottam az elismert jogok iránt. Kérem önt, legyen meggyőződve, hogy törekvéseim egyedüli czélja leend, hogy a mennyire tőlem függ, a békét és bizalmat mindenütt helyreállithassam. “ Ez volt az ünnepélyes beszéd tartalma, A további tudósítások­ból értendjük meg, nem mondott-e a császár ezenkívül valamit pri­vatim is egyik vagy másik diplomatához? amint ezt a múlt évben tévé, a midőn az ausztriai követhez, Hübner báróhoz, azon ismert szavakat intézé. A politikusok azt hiszik, ezúttal Napoleon császár nem tön semmi különös nyilatkozatot, miután ő nem azon ember, hogy a politikai vívásban kétszer egymásután ugyanazon csapáshoz folya­modjék. Azonban ne kívánja az olvasó a hírlapíróktól, hogy ezek most mindjárt, az első pillanatban, megkísértsék a fennközlött ünnepé­lyes szavak netalán rejtett értelmét magyarázgatni. A leghívebb s legbiztosabb magyarázatot a franczia félhiva­talos lapok, a „Constitutionnel“ „Patrie“ s a „Pays“ hozandják, s miután e lapok a „Pápa és a kongresszus“ czimü röpirat megjele­nése óta az ott fejtegetett ezzméket égig magasztalgaták, több volna mint csoda,ha januar első napján túl rögtön feketének nevez­nék azt, a mit az év végső napjain hófehérnek hirdettek. A felmerült kérdés rendkívüli fontossága méltán igényelheti tőlünk, hogy nyilatkozatinkban tartózkodást tanúsítsunk. Egy kis türelem jövő találkozásunkig; s akkor tudni fogjuk, melyek azon elismert jogok, miket Napoleon császár hatalomra jutása óta mélyen tisztel : a megirott jogok-e? azok t. i. melyek 1815-ben Bécsben megpecsételtettek, vagy azok, miket a nemzeti akaratból ural­kodó s az átalános szavazatból eredő franczia kormány, saját szár­mazásához híven „elismert nemzeti jogoknak“ szokott hirdetni. Akkor tudni fogjuk, mint véli Napóleon császár a békét és bizal­mat mindenütt, a hol csak tőle fog függni, helyreállítani, hogy an­nak következtében megelégedés szálljon a keblekbe Rómában, a bibornokok kollégiumában úgy, mint Flórenczben, Bolognában és Modenában is, hol a jelen állapotot, az összehítt nemzetgyűlések képviselik. Visszapillantás Ausztria belügyi mozgalmainak történetére 1^50-ben. Kiütvén a háború, a megfeszített erővel folytatott hadkészü­letek költségei miatt, mindazon gazdászati előnyök elveszének, melyek a korábbi években tetemes áldozatok által létrejöttek. Az 1858. év december havában a 10 évig nyomasztólag ránk nehezült ezüst agio megszűnt, s Pesten és a vidéken, az apró bevásárlások­nál a régi ezüst húszasok mutatkozni kezűének. Tudjuk, hogy azon 111 millió, mely köztudomás szerint az 500 millióra határozott nemzeti kölcsön összegén felül kiadatott, még a háború közeledte előtt, a szükséges előkészületekre fordit- tatott. 1859-ik év eléjen, az angol bankároktól felvenni szándéklot 60 milliónyi kölcsön, a pénzügyi világ akkori rémülése miatt, cs részben sikerülhetett. A szárdiniai kormányhoz intézett ultimat elküldése után, a pénzügyi igazgatóság, a birodalom szükségeit tekintetéből, egész sor rendszabályokhoz volt kénytelen foly Hatodik évi folyam. Pest, január 5-én 18

Next

/
Thumbnails
Contents