Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1860-01-05 / 1. szám
modni. A nemzeti bank előlegezett 20 milliót ezüst pénzben. Ugyanezen intézet a kormánytól átvett 200 millióról szóló államkötelezvényt, s azon alapra 133 milliót fizetett bankjegyekben. Lombard- Velenczére 75 milliónyi kényszerkölcsön vetteték ki, s ugyanazon tartományokba 20 millió értékig papírpénz hozatott be, mely jelenben meghatározott időszakok szerint beváltás és megsemmisítés alatt van. Az állam hitelének igénybevétele mellett, a hadköltségek az adó fölemelésének szükségét tanácsolák. Az egyenes és nem egyenes adónemek 10, 15 vagy 25 százalékkal fölebb emeltettek. Az államkötelezvények kamatainak kifizetésekor öt percent levonása elrendeltetett: a nemzeti kölcsön ezüstben fizetendő kamatai bankjegyekben adattak ki, az ezüst agtóját megközelítő, s előleges hirdetés után köztudomásra adott felülszámítás mellett. A állam által kiadott papírok becse a hadjárat folyama alatt mélyen sülyedett. Az öt percentes kötelezvények, melyek 1858. végén 100 forint névszerinti érték helyett 84-en keltek, 1859-ik év május havában 57 forintra estek le , s miután ugyanakkor az ezüst agrója 40 és 50 perczent között változott, a fenebb érintett 57 ft., ezüsttel fizetve, 38-nál többnek nem nevezhető. Tehát 38 forint ezüstpénzért 100 forintos kötelezvényt lehetett venni, amiért 1844 körül 112 forintnál is többet adtak! Azonban a háború tüze amily gyorsan éledt, oly rögtön eloltaték. Jul. 15-én a Luxemburgban kelt legfelsőbb nyilatkozvány hírül adá a békeelőzmények aláíratását s a „törvényhozásban és közigazgatásban behozandó korszerű reformok“ ígérete szétterjedt a birodalomban. Augusztus 22-én a birodalmi kormány nevezetes módosításokon ment keresztül : Rechberg gróf mint miniszterelnök foglalt helyet a kormánytanácsban. Hübner báró a rendőrségi ügyek élére állott, azonban kormányzata rövid ideig tartott. A jelen év utolsó negyedét a történetire bízvást a „bizottmányok korszakának“ nevezheti el. A földadó rendszerének megváltoztatása tárgyában Hartig gróf elnöklete alatt a 8 tagból álló „közvetlen bizottmány“ működik. Egy második bizottmány, mely kormányi hivatalnokokból van alakítva, az állam rendes kiadásainak leszállítási tervén fáradozik. Az államadósságok törlesztési hivatala „igazgatósági“ czimet és annak megfelelő hatóságot kapott. Ugyanezen igazgatóság mellé az államadósságok nyilvánban tartása végett, egy más törlesztési bizottmány adatott, mely következőleg van alakítva. Elnök : herczeg Colloredo-Mansfeld. Tagok : Pallavicini marquis és Rothschild Anselm báró, legfensőbb kinevezés folytán. A bank e bizottmányba Papp Konstantint és Wodianer Móriczot; a bécsi kereskedelmi kamara Dück Antalt, a börzetanács Murman Pétert választá képviselőül. A birodalmi középpontban székelő bizottmányok után a külön tartományokban, sőt ezekben is, minden helytartósági kerületben a községi ügyek felett tanácskozó bizottmányok következnek. Nagyjából számítva 22 ily bizottmány jön kinevezve; ezenkívül minden tartományi főváros, saját számára, külön bizottmányt nyert. E bizottmányok keletkezésének történetét tudjuk. Az ápr. 24-ről szóló községi törvény épen a hadüzenet alkalmával bocsáttatván ki, természetes, hogy nem nagy figyelmet gerjesztett, midőn a háborúnak vége lett, s a mondott törvényt végre kellett volna hajtani, úgy tapasztalák, hogy annak százakra menő §§-ai egy kicsit igen is tudós munkát képeznek, következőleg nem lehetett feltenni, hogy annak mesterségesen kombinált részleteivel a nagyközönség valaha voltaképen megismerkedhetnék. Ez okból a kormány elhatározó, hogy az ápril 24-ei törvényt elmellőzve, a tárgyat „bizalmi férfiak“ tanácskozása elé terjeszti. A bizottmányok a német-szláv tartományokban bevégzék munkálataikat, a magyar karona alá tartozó tartományokban a tanácskozások most folynak, s mi a lehetőségig igyekvünk a tárgyalások folyamáról olvasóinkat értesíteni. A bécsi lapok egy része a tanácskozások eredményével nem volt megelégedve, s magunk is tapasztalhattuk, hogy Bécsben, Prágában, Brünnben és Linzben a választmányok, jelentéktelen módosítások mellett, egyszerűen elfogadák azon könnyedén s hamarjában szerkesztett javaslatokat, mikről az illető választmányok elnökei maguk bevallák, hogy azok szövegei, még a közzétételre sem valának megérve. Magyarországban, s azon tartományokban, hol a nép inkább hozzá volt szokva résztvenni a közügyekben, a tanácskozások élénk viták között kezdődnek meg. Tudjuk, hogy Budán, Sopronban, Pozsonyban, Nagy- Váradon, Eszéken a kiszemelt bizalmi férfiak jegyzőkönyvileg fejezék ki azon óhajtásokat, hogy ő csak. Felsége e tárgyat az összehívandó képviselők testülete elé terjesztené, s ennek következtében e szó , országgyűlés annyi idők óta, még a hivatalos lapok közlései közt is olvasható lett. Lapjaink jelen számában, a nagyváradi bizottmány működéséről szóló czikkünkből egyszersmind arról is értesülünk, hogy azon férfiak, kiket a helytartósági elnökök úgy jelölének ki, mint akik „a nép bizalmát bírják, a kormányét pedig megérdemlik,s a megígért önálló intézmények alatt, kiváltképen a megyei rendszer helyreállítását értik. A protestáns egyház hiveit illető, és sept. 1-ről szóló pátens kiadatásának története, s azon fogadtatás, melyben az, az illetők előtt részesült, friss emlékezetben van olvasóink előtt. Az év legutolsó napjain, az ipart érdeklő törvény is megjelenvén, (lásd Ausztria) annak bővebb ismertetését el nem mulasztandjuk. A német politikai lapok heti szemléje. I. Az 1860-ik évi ujonczozást megszüntető 1. f. kézirat (lásd Ausztria) következményeiről az „Oesterr. Ztg.“ dec. 31-ki számában, a vezérczikk végén olvassuk : „Ezen, legfensőbb helyről származó rendelkezésben egyszersmind a világ politikai helyzetének mibenlétéről, vagy legalább Ausztriának viszonyairól, a többi európai államok irányában is biztos útmutatóra találhatunk. Sokan kétségüket fejezék ki a zürichi béke tartóssága iránt, amidőn azt fegyveres békének vagy épen egyszerű fegyverszünetnek nevezgeték. A tény, hogy a jelen évben a birodalomnak katonai újonczokra nincs szüksége, a kétkedőket megcáfolja. Ha a kormány a zürichi határozmányokat nem tekintené végleges békének, bizonyára nem fosztaná meg magát azon eszközöktől, melyek szükségesek arra, hogy szükség idejében begyakorolt katonák állhassanak ki a síkra. Azonban az ausztriai kormány bízik a béke tartósságában, s meg van győződve, hogy mások sem keresik az okot háborúra, s azért most egy ideig az európai államok a béke jótékonyságát élvezhetik. „Az újonczozás elmaradását egyszersmind azon irkafirkák megczáfolásának is tekinthetjük, melyek a birodalom belsejében létező viharokról s kitörni kész nyugtalanságokról szólnak. Ha ez igaz volna, a kormány a rend biztosításának érdekében, haderejét inkább szaporítná. Amidőn tehát még az évenkint zászló alá hivott hadjutalék is otthon marad, ez bizonyságul szolgál, hogy a felebbi jövendölgetéseknek nincs alapja, s a kormány tökéletesen ura a helyzetnek. A kedvetlenség, ahol ez létezik, nem a romboló politikai elemektől származik, s azért a kormány el van határozva, hogy e kedvetlenséget nem erőszakos elnyomással, hanem egészen más eszközök alkalmazása által fogja orvosolni. (Értsd: számos közigazgatási reform behozatala által.) II. {Mint gondolkoznak Bécsben a „pápa és a kongresszus”-féle, oly nagy zajt ütő röpirat fejtegetéseinek következményéről ?) Ugyan az „Oest. Ztg.“ dec. 29-ki számában lényegileg így ír : „Néhány nap óta „A pápa és a kongresszus“ czimű röpirat az olvasó kezében van. A birodalombeli lapok kivétel nélkül, legalább kivonatban közlék e könyv tartalmát; e körülmény is tanúsítja, mily fontosnak tartja a belföldi sajtó e röpirat megjelenését. Nem tekintve a kérdés egyházi oldalát, Ausztriára nézve nem lehet közönyös, ki lesz szomszédja a Po déli partján é s ki kirondja a kereskedelmileg oly fontos Ancona kikötőjét. A röpirat a pápa uralmát csak Róma városára szorítja, de nem mondja meg, mi történjék az uratlanul maradt Romagna, Umbria s a Legatiók tartományaival ? De még az is kétséges, vájjon az itt előadott tervek azon férfinak elméjében születtek-e, aki a szükséges eszközök hiányát eddig nem igen érezte, ha szándékait végrehajtani akarta? „Ezen esetben a röpirat (t. i. ha csakugyan Napóleon császár sugallatának eredményéül volna tekintendő, amire nézve, az itt idézett lapon kívül, alig kétkedhetik valaki) annál nagyobb fontossággal bírna, mert oly alapelveket találunk abban, mik Európa eddigi politikai tanaival homlokegyenest ellenkeznek. „A politikai kérdéseket azonban úgy kell feltennünk : kivihető-e ajánlatunk, és jogszerű-e az, amit indítványozunk ? (A franczia politika régóta elhagyá az európai diplomatiának ezen elvét : szerinte az mindig jogszerű, amit a „politikai bölcseség a nemzetek érdekében hasznosnak itél.) „Az angolok, s más nem kath. népek, kik előtt a pápa világi hatalma úgy sem volt kedves, felette megörvendezének, a midőn a kath. részről ily hatalmas pártolóra találtak. „Ellenkezőleg itélének a katholikusok közöl azok, kik a röpiratból az egyház megrablását és sz. Péter örökségének megcsorbítását olvasák ki. Azonban habár a vallási szempont, a politikában nem szokott rendesen elha-