Politikai Ujdonságok, 1861 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1861-01-03 / 1. szám

A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivén jelennek meg. — Előfizetési di j január —junius, azaz 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ff. 50 kr. ujpénzben. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyarütcza •'!. szám.) Amint az év kezdődik. Isten segedelmével megértük az uj esztendőt is, és mi ma­gyarok, nem tehetjük magunknak azon szemrehányást, mintha a lefolyt évet munkátlanságban töltöttük volna. Tavaly ilyenkor még csak nemzeti öltözetünk újra felvételével voltunk elfoglalva, és ki hitte volna, hogy az év utolsó hónapjában már megyei köz­gyűléseket, tisztujitásokat tarthassunk, s az 1848-ki törvények érvényességét minden megye, minden város egyhangúlag prokla- málhassa ? Minden arra mutat, hogy a felderült uj év csak dicső foly­tatása leend az előbbinek, mert már is kellemes újságokkal bő­velkedünk. Legelőször is tény az, hogy legfelsőbb helyen az ugynezett Szerbvajdaságnak és Temesi Bánságnak visszakeblezése kimondatott. Bizonyosak vagyunk benne, hogy ez által nem csak mi, hanem szerb honfitársaink is nyerni fognak; mert velünk és mel lettünk akadály nélkül fejthetendik ki nemzetiségüket, mig külön „Kronland“ állapotukban, a bécsi germanizator minisztérium alá vettetve, elébb utóbb németekké kellett volna lenniök. Továbbá a kül- és belföldi lapok egyaránt Írják, hogy az or­szággyűlés minél elébb, még pedig az 1848-ki alapokon egybe fog hivatni. E siettetés, minden oldalon megnyugvást okozhat, mert nem kell azt bőven fejtegetni, minő izgalmaknak volna az ország kitéve, később, aprilban vagy májusban, a midőn a tanácskozások menetére, még a csaknem bizonyosan kitörendő háború végzet­teljes eseményei is befolyással lehetnének. A lefolyt hét utolsó napjaiban Deák Ferencz és báró Eötvös József hazánkfiai Bécsbe felhivattak, s értekezletet tartván a német miniszterekkel, még Ö Felségénél is kihallgatást nyertek. Erre, Pesten, azon hir terjedt el, mintha nevezett hazánkfiai megbizattak volna, megalakítani a felelős magyar minisztériumot. Azonban e hir nem bir valószínűséggel, már csak azért sem, mert (nem gúny­ból mondjuk) Bécsben, egy idő óta, rendesen csak akkor szoktak valamit megadni, a midőn már idestova elkéstek vele. Másként is afféle csonka magyar minisztérium, mely a két leglényegesb tárcza nélkül volna alakítandó, teljes lehetlenség hazánkban. Először, mert a szabadelvű párt államférfiai ily feltételek mellett részvétüket oda nem ígérhetik, a konservativek pedig az összehívandó or­szággyűlés előtt egy óráig sem tarthatnák magukat. (Hogy kezdik az uj évet a Lajtán túl lakó német-szláv roko­naink?) Ha e kérdésre nézve abból akarunk okulni, a mit a bécsi lapokból olvasunk, okvetlenül azon gondolatra kell jutnunk, hogy a bécsi vezérczikkezö urak végkép elvesztették fejüket; nem tud­ják, mihez kapjanak, mihez kezdjenek, mit tanácsoljanak, s ezért minden nap saját maguknak ellentmondanak. Például, a midőn a Goluchowski gróf által gyártott tartomá­nyi alkotmányok kihirdetése megkezdődött, minden bécsi lap azt sürgette, hogy inkább a német-szláv tartományok összesen kapja­nak egy alkotmányt. Ezt ők „vereinigter Landtag“-nak nevezték. Eleinte a „Presse“ is ezen terv naellé nyilatkozott, de később a „Reichsverfassung“-ot kezdé sürgetni, minden áron, még akkor is, ha egy vagy más tartomány (értsd Magyarország) ezen birodalmi parlamentből makacsul ki' is akarna maradni. Nehány nappal ké­sőbb ugyané lap már alkudozni kezdett, s megelégedett volna, ha a magyarokat csak a birodalmi tanácsba való megjelenésre lehetne birni; ez okból az emlitett birodalmi tanácsból két külön testület alakítását inditványozá, t. i. hogy a német-szláv tartományok országgyűlései által választandó birodalmi tanácsosok, a magyar- országiakon kívül, jöjjenek Bécsbe, s ezen testület épen oly jogok­kal legyen felruházva, mint a pesti országgyűlés, de csak az okt. 20-ki diploma értelmében. Az ily modorban alakított gyűlést elnevezte „Reichsversamlung“-nak. E mellé azonban ragaszkodott a régi birodalmi tanács eszméjéhez is, s kívánta, hogy a birodalom leglényegesebb ügyei, úgymint : az adó és ujonczozási törvényja­vaslatok tovább is ezen testület illetősége alá tartozzanak. És kü­lönbség okáért elnevezd ezen gyűlést „Reinchseinheitliche Reichs- rathsversamlung“-nak“ : a mi mindenesetre oly hosszú szó, hogy a nem németnek gyakorolni kell rajta a nyelvét, mig tisztességesen kimondhatja. Most már azt gondolta volna az ember, hogy ily sok munkába kerülő szó és eszme legalább is azért terem meg a „Presse“ hasáb­jain, hogy feltalálói egy ideig következetesen irkálgathassanak róla. Nem úgy történt; a „Presse“ mindjárt a következő számban elveté saját találmányát, s minden tétovázás nélkül azt irta : „Nos! lépjünk hát békére a magyarokkal; fogadjuk el az ö 1848. alkotmányukat, hanem terjeszszük ki az egész osztrák birodalomra.“ Nagyon tudjuk a „Presse“ gusztusát méltányolni : ez okból tiszta szívből óhajtjuk, hogy német-szláv rokonaink az 1848-ki magyar alkotmányhoz hasonlót, vagy ha lehet, még annál valami tökéletesebbet is nyerjenek;hanem az osztozásrr egyáltalában nem mutatunk hajlandóságot. Testvérek vagyunk, de nem osztályos atyafiak, mert alkotmányunk anyud jusson, hadink ősi történeté­ből örökség utján jutott ránk. Osztozni, itt annyit tenne, mint el­venni tőlünk, s minket megint odavetni valami Bachféle miniszteri­ális önkény áldozatául. Istennek hála, ezen már túlvagyunk. Szóljunk most valamit Schmerling államminiszter programm- járól, mely a Lajtán túl nagy örömet okoz, sok gyönyörű köszönő feliratot hoz létre, sőt ittott az ablakok kivilágítását is elő idézi. Ezen programúiban csakugyan sok szép dolog van, s miután Schmerling urat valósággal szavatartó embernek ismerik, az ígért reformok iránti öröm komoly és őszinte. ' Azonban oly időket élünk, hogy a mi még tegnap kielégítő­nek látszott, az ügyek gyors érésénél fogva, ma már czélszeriitíen- nek bizonyul be. Az „Ost-D. Post“ az év utolsó napjaiban már kénytelen volt bevallani, hogy Schrnerjing ür sokat ígérő pro-^- grammja, a helyzet változandóságánál fogva, üfl van szárnyalva..

Next

/
Thumbnails
Contents