Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1862-01-01 / 1. szám

'S A, v. Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivefa^éiennek meg. — Előfizetési dij julius-december azaz 1 ion elküldve a Vasárnapi U.jsáitKal együtt 5 fi., külön a l*pTiljkal Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. — 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta .... . en. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala. (Pest, egyetem-utcza 4-dik y^ám. alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) _l Az 1859-ik év, nagy meglepetéssel kezdődött. .Á'zpp napon, . nelyben 10 évi félbeszakítás után az ausztriai bapa^megkezdé züstpénzzel való fizetéseit, és a nemes érczek agiójá 'megszűnt, .'r íapoleon császár az ausztriai követhez oly szavakat iittézett, mik- { oöl a háború közeledését mindenki előre megérthetted Júliusban a f béke ugyan ismét megköttetett, de az ausztriai pénzügyek előbbi íí úralmas állapotukban maradtak. „ Az 1860-ik év abban múlt, el, hogy Viktor Emanuel király ormánya a villafrankai béke határozatainak ellenére, Modenát, i 'armát, Toskanát, Umbriát és a Határgrófságokat birodalmához 0 -satolta : Nápolyi és Szicziliát pedig Garibaldi győzelmes hadjá- •J1 ata következtében szerencsésen elfoglalta. A nép átalános szava­11 .ásra hivatván fel, a történteket mindenütt helyeselte. 1861-ben kiváltképen hazánk ügyei foglalák el mindnyájunk í figyelmét. A magyar nemzet bebizonyitá, hogy egyetértése által Asi erejében él, s befolyásának súlyát inkább tudta éreztetni mint /'valaha. A megyék és városok termei megnyíltak, szabad szó hang- x,1 ék a haza minden részében; az országgyűlés egyhangúlag fejezé í ci a nemzet kivánatait. Azonban újra fordulat jött közbe, ismét ideiglenes állapot hozatott be, mely hogy meddig fog tartani? csak ;a sors könyvében van megírva Az országgyűlést eloszlató kir. leiratban ki volt mondva, 1 nogy az országgyűlés, ha csak lehet, 6 hó eltelése után újra össze • fog hivatni. A hat hónapból négy már letelt, s ha a mondott időre az ■ országgyűlés összehívandó volna, körű belül ma már az elöleges intézkedéseknek meg kellene történni. Hogy mit értett a kormány azalatt, hogy az országgyűlés összehívásának ideje a lehetőség felté­teleihez köttetik, nem tudhatjuk; mi legalább ide lenn semmi oly _>kot nem látunk, mely ezen óhajtva várt esemény létrejöttét gá- 1 olhatná. Az uj szervezés maholnap be lesz fejezve, az országban ) :send, béke, nyugalom uralkodik; mi kell egyéb? Mert az csak íem lehet ok, ha például a kormány azt hinné, hogy az országgyü- I és 1862-ben sem helyeselné azon politikát, melyet odafenn követ- ív iek; sőt épen azért léteznek e világon alkotmányok, hogy az ügyek /! olyamára nézve nem egyoldalulag csak a kormány intézkedjék, ; ) mem maga az ország is nyilváníthassa akaratát a törvényszabta Irmákban. e: Az 1862-ik év, melynek küszöbén állunk, egy roppant nagy ; oí érdöjellel kezdődik.— Egész Európa a legfeszültebb figyelemmel v-VJ árja a legközelebbi angol-amerikai postagözös megérkezését. A ■éke és háború kérdése függ az északamerikai köztársaság elnöké- íek válaszától, s ha Anglia és Amerika között harezra találna a ' lolog kerülni,nagy a valószínűség, hogy Angliának ily küzdelembe odortatása idejében az európai hatalmaknak egymáshozi viszo- n iyai is újabb alakot ölthetnek. Annyi bizonyos, hogy Francziaország mindent elkövet, csak hogy Angliát a harcz megkezdésére buzdítsa. Napoleon császár, hogy bebizonyítsa, mennyire szabadkezet akar hatalmas szom­szédjának engedni, összes tengerészeinek egy hatodrészét haza bocsátá. Ezen tettével bátorítani akarta Angliát a harezra, és meg- nyugtatá az iránt, hogy itthonn ellene senki sem készül táma­dásra. IWIt mondanak Becsben Oroszország protesta­tlojára ? Az „Oeterr. Ztg.“ dec. 29-ki számában ezen czikket. olvassuk: „Késő este hozza a távirda a következő tudósítást : „Szentpétervár, dec. 28. A „Journal de St.-Petersbourg“ mai száma közli azon diplomatiai jegyzéket, melyet Gorcsakoff herczeg orosz külügy­miniszter, Balabine úrhoz, Oroszország bécsi követéhez intézett, s a mely­ben Írja : hogy Ausztria a suttorinai expeditio által oly előzvényes esetet (praecedens casust) követett el, a mely Törökország nyugalmát, s Európa biztonságát, egyik főelvében (a be nem avatkozás kérdésében) meggyengiti. Oroszország ezen elvet azonban egyetértőleg a többi hatalmakkal ma is vallja, s tiltakozik az egyoldalú beavatkozás ellen.“ „Különös érzelem hatja meg az olvasót — írja az „Oest. Ztg.“ ezen tudósítás olvasására. Nevessünk-e ezen Don Ranudo de Coli- brados-féle fontoskodásra? vagy haragra gerjedjünk az orosz kül­ügyminiszter ilynemű fellépése miatt, a mely Mencsikoff herczeg modorára emlékeztet. „Azt hittük, hogy e pillanatban Oroszországnak egészen más foglalatosságai vannak. Jobb volna, ha Gorcsakoff arra gondolna, hogy mint tartsa fenn a rendet Lengyelországban? a nélkül, hogy csapatosan börtönöztetné be az embereket, s küldené őket Szibé­riába. Jobb volna utána nézni, nehogy egy pár diák ismét felza­varhassa a főváros nyugalmát, hogy a jobbágyok felszabadításá­nak kérdése helyesen fejlődjék; hogy a közigazgatásban előforduló visszaélések megszűnhessenek, s hogy az ország pénzügyei ren- deztessenek. „Gorcsakoff herczeg irodájában mindezekkel nem akarnak tö­rődni. Előttük a suttorinai ügynél semmi sem akar fontosabbnak látszani. „Azonban a Bocche di (Jattaro felett felállított ágyuütegek le­rontásában, Austria, régi jogait gyakorolta, sőt épen csak köteles­ségét teljesítette. Ezen ügynek semmi köze az 1856-ki párisi béké­hez! ez nem alapit meg előzvényes esetet: ez nem beavatkozás; és ha a herczegovinai felkelők újra fenyegetnék az ausztriai katonai utakat, ha a Suttorina fölé ismét ágyutelepeket állítanának a cattaroi hadparancsnoknak megint kötelességében volr elrontani. Az európai hatalmak e jogot elismerék, s csak] szág protestál. Ám legyen. Ausztria nyugton fogadhatja ban ha Oroszország tovább akarna menni, tegye ezt is IsteíT

Next

/
Thumbnails
Contents