Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-08 / 1. szám

Előfizetési föltételek 1863>ik évre: a Vasárnapi Újság cs Politikai Újdonságok Egész évre (január—december)...................................................10 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Fél évre (január—junius) ..............................................................3 ft. eg yütt, postán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Fél évre (január—junius)................................................ Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)....................................... Fél évre (január—junius)................................................ 5 ft. 6 ft. 3 ft. Ahogy az év kezdődik. Európa egyik „égetöleg sürgős kérdése“ sincs megoldva; emellett bizonyos az is, hogy e .kérdések közöl többen „vér és vas“ nélkül el nem dönthetök, s mégis, ha a di- plomatia szokott szójárásaira hallgatunk, a megkezdődött 1863-ki évben, az örök időre tartandó béke hangoztatásán kiviil egyebet nem hallhatunk. Napoleon császár az újévi tisztelgések alkalmával, a pápai nunciusnak, a ki diplo- matiai testület élén szerencsét kivánt az uj évre, következő választ adott : „A kivána- tok, miket ön a diplomatiai testület nevében előttem nyilvánít, nagy benyomást okoznak lelkemre. Szerencsésnek érzem magamat, hogy e napon minden hatalom képviselője elen van. Mondják meg önök kormányaik­nak, hogy mindenikével barátságos viszony­ban akarok maradni; oly viszonyban, mely a jelen és jövő biztosítására annyira szük­séges.“ A legelső távirati tudósítás e beszédről akként hangzott, mintha Napoleon császár biztosította volna a hatalmak képviselőit, miszerint a megkezdődött év feltétlenül bé­késen fog végződni : azonban a később szó­ról szóra közlött beszéd tartalma ily Ígéretet nem foglal magában. Maradunk tehát az eddigi bizonytalan­ságban, s Rechberg gróf ausztriai külügy­miniszternek tökéletes igaza volt, a midőn mondá, hogy Európának egy államférfia sem mondhatja, miszerint a békét csak egy órára is biztosítva láthatja. A harczkészületek, szokott folyamukban vannak; az ujonczozás mindenütt napirenden van. Különösen Viktor Emánuel király kor­mánya mindent elkövet, hogy az olasz had­sereg a jövö év nyár-kezdetére 400,000 tel­jesen fólfegyvérzett emberből álljon. A napjainkban annyiszor említett szerb fegyver-küldemények ügye szintén kétes fényben tünteti elő a diplomatia békés ígé­reteit. Tény, hogy ezen nagy mennyiségű fegyver, Oroszországon át küldetett Bel- grádba. Az ut, melyen a szállítmány tovább küldetett, elárulja, hogy a szaglási tehetsé- gökröl hires orosz vámtisztek, nagyon jól tudták, mi van azon hosszú, széles fenyölá- dákban, a mikben körülbelül 80,000 szuro- nyos puska elférhetett. Az orosz kormány, a szó teljes értelmében „tetten van kapva “ hogy igy Törökország félszabad tartomá­nyait hadszerekkel igyekszik ellátni. A Bu- kurestben lakó külföldi konsulok protestál­tak is ezen fegyverszállitmány ellen; ki is nyerték, hogy az egész küldemény lefoglal- tatásáról a parancs kiadassák: azonban, mint szokás, ezalatt a fegyverszállitók minden háboritás nélkül bátran folytaták utjokat, és épen akkor értek a Duna partjához, a mi­dőn ez tökéletesen befagyott, s a szállító- szekerek átmeneteiét a török vagy ausztriai gőzösök legkevésbbé sem akadályozhaták. Fel lehet tennünk, hogy a midőn e sorok olvasóink elé kerülendnek, az utolsó darab puska is szépen be lesz rakva a szerb had­szertárakba. Mindamellett, ha a szerb kormány félhi­vatalos lapjaira hallgatunk, el kell hinnünk, hogy e nagy mérvben történő harczkészüle­tek pusztán csak védelmi eszközül volnának tekintendők. Nem vitatjuk, hogy van-e a roncsolt török birodalomnak kedve, az európailag biztosított szerb tartományok ellen támadólag fellépni : annyi mégis bizo­nyos, hogy az egész világ úgy ismeri a szer- beket, mint a kik jelen meglehetősen szűk határaikkal meg nem elégedve, szemüket a szomszéd földekre vetik, a hol nemzetbelieik a török elnyomás alól minden áron megsza­badulni óhajtanak. — De nemcsak III. Napoleon császár tartott az uj év napján politikai beszédet, hanem még a római pápa is. A pápa beszé­déről két sürgöny fekszik előttünk. Egyik Rómából, jan. 1-jéröl, a másik 2-káról szól. Az első szerint a pápa, a ki a franczia tisz­teket fogadta, azon bizalmát fejezte ki, hogy a bűnbánó Piemont a szent szék lábai elé fog borulni, mint Jákob az angyal lábai elé borult, miután egy egész éjen át küzdött vele anélkül, hogy ismerte volna. A másik sürgöny szerint a pápa a fran­czia nagykövetet fogadta. Beszédében nagy dicsérettel halmozta el a franczia hadsere­get. Háláját nyilvánította azon védelemért, melyet ez neki az örök város és szentszék ellen nyújt. Beszélt a császárról, a császárné erényeiről, erősítvén, hogy nagy gondja van a császári herczegre. Végül a tiszteket, ka­tonákat, családaikat, Francziaországot mind megáldotta. A pápa és a gyülekezet meg valának hatva. Montebello tbnok bemutatta a pápának a franczia tisztikart. így szólott a pápa, azonban az a kérdés, hogy e nyilatkozat csakugyan a franczia kor­mány valamely nagyon határozott biztatása folytán történt-e? vagy ismét csak kétér­telmű szavak érkeztek Párisból s Rómában a pusztán csak udvarias nyilatkozatot haj­landók voltak készpénzül fogadni. — Görögországból a tudósítások gyéren érkeznek. A nemzeti kongresszus tagjai a kitűzött határnapra, teljes számmal még nem érkeztek meg, s azért a tanácskozásokat el kellett halasztani. Legújabban ismét szőnyegre került, hogy ha, mint csaknem kétségtelen, Alfréd herczeg megválasztását Londonban visszautasítanák, a görögök, Viktor Emánuel másodszülött fiát Aosta herczeget kínálnák meg a heller? trónnal. Hogy ez nem üres mendemonda, bizonyítja azon körlevél is, melyet e tárgy­ban Rechberg gróf ausztriai külügyminiszter az európai kabinetekhez küldött,s amelyben a [szavoyai ház egyik herczegének megvá­lasztását, eléggé világos szavakban fenyege­tésnek nevezi. Anglia folytatja „nagylelkűségét“ Gö­rögország irányában. Azon sürgöny, mely jelenti, hogy az angol követ Konstantiná­polyban Thessalia és Macedonia tartomá­nyoknak átengedését ajánlotta, nem sok hitelre talált : de most már Londonból is távirják, hogy az ottani török követ, Mus- surus, e tárgyban felvilágosítást kért Pal­merston lordtól. A fredericksburgi nagy ütközet. A „Newyork Times“ a következő jelen­tést kozza az északamerikai nagy csatáról : „A fredericksburgi csata, mely reggeli tiz órától egész késő éjjelig, december 13-án, egész napon át megszakadás nélkül folyt: mind kitartás, mind az igénybe vett had­erő, mind a hév tekintetében felülmúlja az ezt megelőző csatákat. A nemzet elször- nyedve fogja megtudni, minő árt fizetett életéért, ha majd a fredericksburgi csatahely egész valódi meztelenségében fog feltárulni a két fél előtt. A következés fogja majd meg­mutatni, ha vájjon dec. 13-ka egy dicső győ­zelmi hadjárat előjátéka volt-e, vagy beve­zetés egy dicstelen legyözetéshez. Az ered­mény eddig 10—15 ezernyi ember-veszteség, megnyerve azonban semmi sincs. „A hadi szintér FredericksburgtóT^|á|;''v

Next

/
Thumbnails
Contents