Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-04 / 1. szám

54369 gflF“ Előfizetési föltételek 1865-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. "191 Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft.— Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. isV Igtatási dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Ujdonságokat illetőleg, 1883. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halábozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krbai háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos, — és Pesten ; a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Az év kezdetével. Jan. 1-jén a világtörténet nagy parlamentjének elnöke több év óta így nyitja meg a gyűlést : ,,A szó Napóleon császárt illeti.“ Van félelem, reszketés sok helyütt, van remény és óhajtás majdnem mindenfelé. Az ügynökök fel s alá járnak a Tuileriák palotája körül, hogy amint a diplomaták az elfogadásról visszatérnek s egymás között még egyszer elmondják, megmagyarázgassák, mit mondott a XIX. század második felének orákuluma, rögtön leirják s küldjék szét a távirati sodronyon az egész világra. Ugy látszik, hogy Napóleon császár már megrestelte, hogy így lesik szavát. Aztán meg nem is jó politika, hogy az ember mindjárt az esztendő első napján megmondja, mit akar, mit nem akar végbevinni jövő karácsonyig? Ez okból az idén oly beszédet tartott, mely nem egyéb a szokott udvarias szójárásoknál. A legelső távirdai tudósítást a Párisban megjelenő „Temps“ előadása szerint küldötték szét. Másnap a „Moniteur“ szó szerint hozta a beszédet. A kettő között nincs különbség az értelemben, s csak a szavak vannak máskép összerakva. Jan. 1-én tehát Napóleon császár így válaszolt az újév napjára gratulálni jött diplomatiai testületnek : „Élénken hatnak rám a diplomatiai testület szerencsekívánatai. Kívánom, hogy az egyetértés köztünk tovább is fennmaradjon. Legyenek önök meggyőződve, hogy mindent el fogok követni arra, hogy viszonyaim az idegen hatalmakhoz mindig a jog iránti tisztelet, a béke és igazság szeretete által legyenek lelkesítve.11 Ez a beszéd. Nem oly hosszú, hogy ő felségének nagy fejtörésébe került volna, azt még az ezelőtti este szóról-szóra megtanulni. Ami a magyarázatot illeti, ez hiába való munka volna. A császár azt mondja: mindent elkövet, hogy az idegen hatalmak iránti viszonyai a jog iránti tisztelet, a béke és igazság szeretete által legyenek lelkesítve. Ezt más sem mondja különben, csak az marad a kérdés:mit tart Napóleon császár„jog“-nak, „igazságának ? Ezt lett volna érdekes megtudni, erre nézve van a világ véleménye rettentőkép szétágazva. Példának okáért Viktor Emánuel azt tartja jognak, hogy Róma, sőt Velencze is az övé. Bismark úr Schleswig-Holsteint illetőleg hangoztat hasonló jogot. Nagyon sok ily példát lehetne előszámlálni, ha az idők alkalmatosak volnának rá. Ne is várjuk, hogy az emberek, akik a jog és igazság nevét oly erős hangnyomattal hordozzák ajkaikon, e mellé még azt is megmondják, mit értenek alatta. Hiszen még az Üdvözitő is, midőn Pontius Pilatus kérdé tőle : mi az igazság ? egy szóval sem adott feleletet. — De fordítsunk hátat Párisnak, s nézzünk el Turinba, kérdvén, mit beszélt ott Viktor Emánuel király, aki addig azon hitben állott, hogy amit Napóleon császár csak sejtetni engedett , ő már hangos szóval kiáltotta ki. Az idén Olaszország királya a parlament két házától küldött üdvözlő deputácziónak azt felelé , hogy siettessék munkálataikat, mert reménye van, hogy Olaszország sorsa nem sokára el lesz döntve. Elég katonás beszéd annak, aki tudja, hogy Olaszország sorsát háború nélkül eldönteni nem lehet. Fontossággal is bírna az ily biztatás,hanem mi tűrés tagadás benne? Viktor Emánuel király nagyon hamar elhiszi azt, amit óhajt. A múlt évben is ilyen formán nyilatkozott, hogy eddig az olasz nemzet ügyében nem történt haladás, de az idén bizonyára lesz valami. Akkor azt hitte, hogy a schleswig-holsteini exekuczióból pompás kis európai háború keletkezhetik, de bizony csalódott benne. Mindamellett megnyerte a szeptember 15-i konvenczió aláírását. Nem lész szerződés Olaszországra nézve, ha úgy kell azt érteni, amint Turinban magyarázzák. Mert ami a hetüket illeti, nem igen van abban több, mintha azt mondaná : „Eredj Flórenczbe lakni, s ennek fejében, két esztendő múlva majd ígérek neked valamit.“ — Minthogy benne vagyunk az újévi gratulácziók elősorolásában, tegyük még hozzá, mit felelt IX. Pius pápa a franczia hadsereg tiszteinek, kik üdvözletére jöttek : „Francziaország hadseregéért, mely ezen ország sorsát vezeti, Francziaország uralkodóházáért és minden franczia katholikusért mindig imádkoztam. Most sem szűnöm meg imádkozni, és áldást adni ezen katholikus nemzetre, császárjára, császárnéjára és a császári családjára, hogy Isten felvilágosítsa őket.“ — „Felvilágosítsa“ talán azon értelemben, hogy az igy „felvilágosított“ elméjével, hagyna békét annak a kellemetlen hangzású szeptemberi konvencziónak. IX. Pius pápa által kárhoztatott thesisek. Decz. 8-án a pápa hosszú körlevelet intézett a kath. világ főpásztoraihoz. A levélhez 80 thesis van mellékelve, mely a római kúria felfogása szerint mind hamis, kárhozatos és elvetendő. Az olvasó látni fogja, hogy ezen kárhoztatott állítások között számos van olyan is, mely mai nap a világ legműveltebb országaiban az államszerkezet alaptörvényeit képezi. Alább adni fogjuk a franczia lapok véleményét, e körlevél tárgyában. Azért választottuk ki a franczia lapokat, mert ily dologban a szó leginkább a katholikus nemzeteket illeti. Megemlítjük, hogy ezen körlevél valóságos víz volt Viktor Emánuel malmára. Napóleon császár az államtanács javaslatára, megtagadja a „placetum regium“ jogán ezen körlevél hivatalos kihirdetését pásztori levelek által; nem hivatalosan az újságok már régóta utánnyomatták. Következnek azon thesisek, melyeket IX. Pius pápa hamisoknak és kárhozatosoknak jelöl ki: I. Pantheismus, naturalismus és átalános rationalismus. 1. Nincs legmagasabb, legbölcsebb, mindenttudó, s a világtól elkülönített isteni lény; az isten egy a természettel, s azért változásnak van alávetve ; és valóban* Isten az emberben és világban azon mindenség, mely Istennek tulajdonképi lényét birja. Isten és a világ egy és ugyanaz, s azért a szellem és anyag, a szükség és szabadság, az igaz és a hamis, a jó és a rész, az igazságos és igazságtalan is. ■» 2. Az istennek minden beavatkozása az emberiségbe és a világba tagadandó. 3. Az emberi ész, tekintet nélkül az istenre, az egyedüli ítélő biró az igaz és hamis, a jó és rész között; az maga magának törvény, s annak természetes erői elegendők az ember és a népek javát megalapítani. 4. A vallásnak minden igazságai az emberi ész természetes erejéből folynak, s azért az ész az első és legkitűnőbb norma, mely szerint az ember minden bárminemű igazság ismeretét megszerezheti, és megszereznie kell.