Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-04 / 1. szám

gflF“ Előfizetési föltételek 1865-dik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. "1H1 Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft.— Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. ijV Igtatási dijak, a Vasárnapi l'jság és Politikai Ujdonságokat illetőleg, 1883. november 1-től kezdve : Egy, négyszer hasábzott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krbai háromszor- vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonábau : Haasenstein és Vogler. — M.-Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Becsben ; Oppelik Alajos, — és Pesten ; a kertész-gazdászati ügynökség is. Józseftér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. 54369 Az év kezdetével. Jan. 1-jén a világtörténet nagy parla­mentjének elnöke több év óta igy nyitja meg a gyűlést : ,,A szó Napoleon császárt illeti.“ Van félelem, reszketés sok helyütt, van remény és óhajtás majdnem mindenfelé. Az ügynökök fel s alá járnak a Tuileriák palo­tája körül, hogy a mint a diplomaták az el­fogadásról visszatérnek s egymás között még egyszer elmondják, megmagyarázgas- sák, mit mondott a XIX. század második felének orákuluma, rögtön leirják s küldjék szét a távirati sodronyon az egész világra. Ugylátszik, hogy Napoleon császár már megrestelte, hogy igy lesik szavát. Aztán meg nem is jó politika, hogy az ember mind­járt az esztendő első napján megmondja, mit akar, mit nem akar végbevinni jövő ka­rácsonyig? Ez okból az idén oly beszédet tartott, mely nem egyéb a szokott udvarias szójárásoknál. A legelső távirdai tudósítást a Párisban megjelenő „Temps“ előadása szerint küldöt­ték szét. Másnap a „Moniteur“ szószerint hozta a beszédet. A kettő között nincs különbség az értelemben, s csak a szavak vannak máskép összerakva. Jan. 1-én tehát Napoleon császár igy válaszolt az újév napjára gratulálni jött dip- lomatiai testületnek : „Élénken hatnak rám a diplomatiai tes­tület szerencsekivánatai. Kívánom, hogy az egyetértés köztünk tovább is fennmaradjon. Legyenek önök meggyőződve, hogy mindent el fogok követni arra, hogy viszonyaim az idegen hatalmakhoz mindig a jog iránti tisztelet, a béke és igazság szeretete által le­gyenek lelkesítve.11 Ez a beszéd. Nem oly hosszú, hogy ö felségének nagyfejtörésébe került volna, azt még az ezelőtti este szóról-szóra megtanulni. A mi a magyarázatot illeti; ez hiába való munka volna. A császár azt mondja: mindent elkövet, hogy az idegen hatalmak iránti viszonyai a jog iránti tisztelet, a béke és igazság szeretete által legyenek lelkesítve. Ezt más sem mondja különben; csak az marad a kérdés:mittartNappleon császár„jog“-nak, „igazságának ? Ezt lett volna érdekes meg­tudni; erre nézve van a világ véleménye rettentökép szétágazva. Példának okáért Viktor Emánuel azt tartja jognak, hogy Róma, sötVelencze is az övé. Bismark ur Schleswig-Holsteint illető­leg hangoztat hasonló jogot. Nagyon sok ily példát lehetne elöszámlálni, ha az idők al­kalmatosak volnának rá. Ne is várjuk, hogy az emberek; a kik a jog és igazság nevét oly erős hangnyomattal hordozzák ajkaikon, e mellé még azt is meg­mondják, mit értenek alatta. Hiszen még az Üdvözitö is, midőn Pontius Pilatus kérdé tőle : mi az igazság ? egy szóval sem adott feleletet. — De fordítsunk hátat Párisnak, s néz­zünk el Turinba, kérdvén, mit beszélt ott Viktor Emánuel király, a ki addig azon hir- ben állott, hogy a mitNapoleon császár csak sejtetni engedett : ö már hangos szóval kiál­totta ki. Az idén Olaszország királya a parlament két házától küldött üdvözlő deputacziónak azt feleié : hogy siettessék munkálataikat, mert reménye van, hogy Olaszország sorsa nem sokára el lesz döntve. Elég katonás beszéd annak, a ki tudja, hogy Olaszország sorsát háború nélkül eldön­teni nem lehet. Fontossággal is birna az ily biztatás,hanem mi tűrés tagadás benne? Viktor Emánuel király nagyon hamar elhiszi azt, a mit óhajt. A múlt évben is ilyen formán nyi­latkozott, hogy eddig az olasz nemzet ügyé­ben nem történt haladás, de az idén bizo­nyába lesz valami. Akkor azt hitte, hogy a schleswig-holsteini exekuczióból pompás kis európai háború keletkezhetik, de bizony csa­lódott benne. Mindamellett megnyerte a szep­tember 15-i konvenczió aláírását. Nem rósz szerződés Olaszországra nézve, ha úgy kell azt érteni, a mint Turinban magyarázzák. Mert a mi a hetüket illeti, nem igen van abban több, mintha azt mondaná : „Eredj Flórenczbe lakni, s ennek fejében, két esz­tendő múlva majd Ígérek neked valamit.“ — Minthogy benne vagyunk az újévi gratulácziok elősorolásában, tegyük még hozzá, mit felelt IX. Pius pápa a franczia hadsereg tiszteinek, kik üdvözletére jöttek : „Francziaország hadseregéért, mely ezen ország sorsát vezeti; Francziaország ural­kodó-házáért és minden franczia katholikus- ért mindig imádkoztam. Most sem szűnöm meg imádkozni, és áldást adni ezen katholi- kus nemzetre, császárjára, császárnéjára és a császári családjára, hogy Isten felvilágosítsa őket.“ — „Felvilágositsa“ talán azon értelem­ben, hogy az igy „felvilágosított“ elméjével, hagyna békét annak a kellemetlen hangzású szeptemberi konvencziónak. IX. Pins pápa által kárhoztatott thesisek. Decz. 8-án a pápa hosszú körlevelet inté­zett a kath. világ főpásztoraihoz. A levélhez 80 thesis van mellékelve, mely a római kúria felfogása szerint mind hamis, kárhozatos és elvetendő. Az olvasó látni fogja, hogy ezen kárhoztatott állítások között számos van olyan is, mely mai nap a világ legműveltebb országaiban az államszerkezet alaptörvé­nyeit képezi. Alább adni fogjuk a franczia lapok véle­ményét, e körlevél tárgyában. Azért válasz­tottuk ki a franczia lapokat, mert ily dologban a szó leginkább a katholikus nemzeteket illeti. Megemlítjük, hogy ezen körlevél valósá­gos viz volt Viktor Emánuel malmára. Na­poleon császár az államtanács javaslatára, megtagadja a „placetum regium“ jogán ezen körlevél hivatalos kihirdetését pásztori le­velek által; nem hivatalosan az újságok már régóta utánnyomátták. Következnek azon thesisek, melyeket IX. Pius pápa hamisoknak és kárhozatosoknak jelöl ki: I. Pantheismus, naturalismus és átalános ra- tionalismus. 1. Nincs legmagasabb, legbölcsebb, mindent­tudó, s a világtól elkülönített isteni lény; az isten egy a természettel, s azért változásnak van alá­vetve ; és valóban* Isten az emberben és világban azon mindenség, mely Istennek tulajdonképi lényét birja. Isten és a világ egy és ugyanaz, s azért a szellem és anyag, a szükség és szabadság, az igaz és a hamis, a jó és a rósz, az igazságos és igazság­talan is. ■» 2. Az istennek minden beavatkozása az em­beriségbe és a világba tagadandó. 3. Az emberi ész, tekintet nélkül az istenre, az egyedüli Ítélő biró az igaz és hamis, a jó és rósz között; az maga magának törvény, s annak természetes erői elegendők az ember és a népek javát megalapitani. 4. A vallásnak minden igazságai az emberi ész természetes erejéből folynak, s azért az ész az első és legkitűnőbb norma, mely szerint az ember minden bárminemű igazság ismeretét megszerez­heti, és megszereznie kell.

Next

/
Thumbnails
Contents