Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-04 / 1. szám

5. Az isteni kinyilatkoztatás tökéletlen, s azért folytonos és végtelen haladásnak van alá­vetve , mely az emberi ész előhaladásának meg­felel. 6. A keresztyén hit megfelel az emberi ész­nek, és az isteni kinyilatkoztatás nemcsak semmit sem használ, hanem árt is az ember tökéletese­désének. 7. A szentirásban előadott és elbeszélt jósla­tok és csodák a költők találmányai, s a keresz­tyén hit titkai a philosophiai fürkészet összege, a testamentum mindkét könyvében mythosi talál­mányok foglaltatnak; Jézus Krisztus maga is my­thosi költemény. II. Mérsékelt rationalismus. 8. Minthogy az emberi ész a vallással egyen­­lábra helyezendő, e végett a theologiai disciplinák ép úgy tárgyalandók, mint az észtaniak. 9. A keresztyén vallás minden dogmai kü­lönbség nélkül tárgyai a természetes tudomány­nak és az észtannak, s a csupán történelmileg kiművelt emberi ész saját természetes erői és elvei­nél fogva valódi ismeretére juthat minden, még az elrejtettebb dogmáknak is, ha csak ezen dog­mák az észnek, tárgyi minőségben terjesztet­nek elő. 10. Minthogy más a bölcsész és más az ész­tan, e végett amannak kötelessége és joga magát azon auctoritásnak, melyet igaznak ismert, alá­rendelni , de az észtant semmiféle auctoritásnak sem lehet és szabad alárendelni. 11. Az egyháznak nemcsak nem szabad sem­miféle philosophia ellen fordulni, hanem tűrni kell ezen philosophia tévedéseit is, és rá kell bíz­­nia, hogy azokat megjavítsa. 12. Az apostoli szék és a római kongregáczió rendeletei akadályozzák a tudományok szabad fej­lődését. 13. A módszer és az elvek, melyek szerint a régi skolastikus tudorok a theologiát mivelték, épen nem egyeznek a mi korunk szükségleteivel s a tudományok haladásával. 14. A philosophia — tekintet nélkül a termé­szetfeletti kinyilatkozásra, gyakorlandó. III. Iddifferentismus, Latitudinalismus. 15. Minden embernek szabadságában áll azon vallást fellvenni és követni, melyet — esze vilá­gától vezettetve — igaznak tart. 16. Az emberek mindennemű vallás gyakorla­tával az üdvösség útját megtalálhatják, s az örök üdvösséget elnyerhetik. 17. Legalább mindazok örök üdvössége re­mélhető, kik épen nem élnek Krisztus igaz egy­házában. 18. A Protestantismus nem egyéb, mint kü­lönböző formája ugyanazon keresztény vallásnak, melyben Istennek ép úgy lehet tetszeni, mint a katholika egyházban. IV. Socialismus, Communismus, titkos társu­latok, bibliatársulatok, szabadelvű klerikális egy­letek­ül. Az államhatalomnak, habár hitetlen feje­delem által gyakoroltassák is, van a vallási dol­gokban indirect, negativ joga; e szerint nemcsak az Exequatur jogával bir, hanem megilleti őt az apellatio contra abusum. (Hivatkozás az egyházi intézkedések ellen az államhatóságra, a kath. ha­talom állítólagos visszaélései miatt.) 49. Az államhatalomnak szabad meggátolni, hogy a püspökök és a hivek a római székkel köz­lekedjenek. 51. Az egyház az államtól, s az állam az egy­háztól elválasztandó. 52. Az úgynevezett non interventio elve proclamálandó és fenntartandó. 77. Korunkban nem szükséges többé, hogy a katholika vallás, mint egyedüli államvallás, min­den más kultus kizárásával hozassák be. 78. Jól történt tehát, hogy bizonyos katholi­­kus országokban a bevándorlóknak kultusuk sza­bad gyakorlata törvényileg biztosíttatott. 79. Hamis állítás, hogy a kultusok államsza­­­­badsága, s a mindenkinek megadott szabadság — a vélemények és nézetek minden módjait és ár­nyalatait nyilvánossá tenni, az erkölcsök romlá­sára, s a közönbösség pestisére vezetne. 80. A római széknek a haladással, a szabad­­elvüséggel s a modern civilisatióval ki kell békül­­nie és kiegyeznie. Ezek főbb tételei a jegyzéknek, mely a levél mellékleteként adatott, s melyek ő szentsége kár­­hoztatásával hirdettetnek ki. V. §.Az egyház és annak jogai körüli tévelyek. 19. Az egyház nem valóságosan szabad és tökélyes társaság, nem áll saját állandó, isteni alapitója által neki adott jogalapon, hanem az államhatalom dolga annak meghatározása, melyek az egyház jogai, s melyek a korlátok, melyeken belül azokat gyakorolhatja. (Alloc. 1864. dec. 9. 1860. dec. 17. 1862. jun 9.) 20. Az egyházi hatalom az államhatalom megegyezése nélkül nem gyakorolhatja tekintélyét. (Alloc. 1861. sept. 30. 21. Az egyháznak nem áll hatalmában dog­matikus eldöntése annak, hogy a kath. egyház val­lása ez egyedüli igaz vallás. Encycl. 1851. jun. 10­. 22. Azon kötelezettség, mely a kath. tanáro­kat és írókat egyátalán megilleti, arra van szo­rítva, mit az egyház csalhatlan kijelentése hit­ágazatul fölállít. (Főp. lev. a müncheni püspökhöz 1863. dec. 21.) 23. A római pápák és egyházzsinatok hatal­muk körén túlléptek, fejedelmi jogokat bitoroltak , a hit- és erkölcsi tanok meghatározásában té­vedtek. (Egycl. 1851. jun. 10.) 24. Az egyháznak nincs hatalma, hogy erő­szakos eszközöket használjon, sem bármi világi közvetlen vagy közvetett hatalmat gyakoroljon. (Encycl. 1851. aug. 21.) 25. A püspökségben rejlő hatalmon kivül lé­tezik még egy más világi hatalom, melyet az ál­lam nyilván vagy alattomban kölcsönöz s e szerint tetszése szerint visszavehet. (U. o.) 26. Az egyháznak nincs legitim joga birtok­­szerzésre. (Alloc. 1856 dec. 15. Encycl. 1863. sept. 17.) 27. Az egyház szolgái, s maga a pápa min­den világi ügy vezetéséből kizárandók. (Alloc. 1862. jun. 9.) 28. A püspökök az államhatalom engedélye nélkül apostoli iratokat sem tehetnek közzé. (Alloc. 1856. dec. 15.) 29. A pápa által adott kegyelmek érvényte­lenekül tekintendők, ha nem az államhatalom ut­ján kérelmeztetnek. (U. o.) 30. Az egyház és szolgái sérthetlenségének alapja a polgári jogban rejlik. (Encycl. 1852. jun. 10.) 31. A papok fölötti egyházi törvénykezés mind a polgári mind a bűnvádi ügyekben egyá­talán megszüntetendő az apostoli szék megkérde­zése nélkül, vagy tiltakozása ellenére is. (Alloc. 1852. sept. 27. 1856. dec. 15.) 32. A természeti jog és méltányosság meg­sértése nélkül meg lehet szüntetni az egyháziak­nak a katonáskodástól való fölmentését; ezt meg­kívánja az állami haladás, különösen a szabad al­kotmánynyal biró államokban. (Főp. lev. a mondovii püspökhöz 1864. sept. 20.) 33. Nem tartozik az egyház teljhatalmához, hogy saját joga alapján a theologiai tanulmányo­kat vezesse. (Főp. lev. a müncheni érsekhez 1863. dec. 21.) 34. Azon tan, mely a római pápát szabad s hatalmát az egész egyházban gyakorló fejedelmül tekinti, olyan, mely csak a középkorban dívott. (Encycl. 1854. aug. 22.) 35. Semmi sem tiltja, hogy átalános zsinati határozat vagy minden nép akarata folytán a pá­paság a római püspökről és Róma városából más­püspökre s más városba ne helyeztessék át. (U­o.) 36. A nemzeti zsinat határozata fölött to­vábbi vitatásnak nincsen helye s az államkormány minden ügyet ily határozat elé terjeszthet. (U. o.) 37. Lehet a római pápától független s elkü­­lönzött nemzeti egyházakat alapítani. (Alloc. 1860. dec. 17. 1861. mart. 18.) 38. Az egyházak keleti és nyugatira szakadá­sát a pápák tulkapó ítéletei okozták (Alloc. 1851. aug. 18.) VI. §. A polgári társadalom körüli tévelyek mind magában, mind az egyházban való viszo­nyában. 39. Az állam, mint minden jog forrása és ere­dete, korlátlan hatalommal bir. (Alloc. 1862. jun. 9.) 40. A kath. egyház tana ellenkezik az emberi társadalom javával és előnyével. (Encycl. 1846. nov. 9. Alloc. 1849. apr. 20.) 42. A két hatalom törvényeinek összeütközése esetén a világi jogé az előny. (Encycl. 1851. aug. 23.) 43. A világi hatalom föl van jogositva, hogy azon ünnepélyes szerződéseket (concordatumok) melyek az egyházi kiváltságok gyakorlatát ille­tőleg a sz. székkel megköttettek, annak megegye­zése, sőt ellenmondása daczára megszorítsa vagy hatályon kívülinek nyilvánítsa. , (Alloc. 1850. nov. 1. 1860. dec. 17.) 44. Az államhatalom beavatkozhatik a val­lás, erkölcs és egyházi fegyelem ügyeibe; ítélhet tehát azon utasitások fölött, melyeket az egyházi főpásztorok hivataluknál fogva a lelkiismeret ve­zetését illetőleg kiadnak, sőt intézkedhetik a szentségek s azok elfogadása iránt. (Alloc. 1850. nov. 1. 1862. jun. 9.) 45. Az állam keresztyén ifjúsága nevelését eszközlő nyilvános tanodák felügyelete, a püs­pöki semináriumoknak némi tekintetben való ki­vételével kell, hogy az államhatalmat illesse, és­pedig úgy, hogy semmi más tekintély joga a ta­nodai fegyelembe a tantárgyak megválasztá­sába, a tanárok választásába s helybenhagyásába ne avatkozhassék. (Alloc, 1850. nov. 1. 1851. sept. 5.) 46. A papnöveldék tantervezete is az állam jóváhagyásától függ. (Alloc, 1856. dec. 15.) 47. A legjobb államszervezet megkívánja, hogy a minden társadalmi osztály gyermekeinek szánt néptanodák, s egyátalán, melyek az ifjúság nevelésére s tudományos képezésére szánvák, az egyház tekintélye alól kivétessenek s teljesen a világi és politikai hatóság vezetése alá adassanak az illető korszak kormányainak tetszése s az illető országok véleménye szerint. (Főp. levél a freiburgi érsekhez 1864. jul. 14.) 48. A kath. férfiak megelégedhetnek az ifjú­ság olyatén nevelésével, mely a kath. hittől és az egyház tekintélyétől egészen eltekint, s mely a ter­mészettudományok ismeretét s a földi társadalmi élet czéljait tartja kizárólag szem előtt. (U. o.) 50. A világi hatalom jogosult, hogy püspökö­ket fölterjeszszen, megkívánhatja tőlük, hogy egyházmegyéik igazgatásához fogjanak, még mielőtt az apostoli szék által megerősítést nyer­tének. (Alloc, 1856. dec. 15.) 53. Ama törvények eltörlendők, melyek a vallásos szerzeteket, azok jogait és teendőit védik; az államhatalom pártfogásban részesít­heti mindazokat, kik a szerzetesi állást elhagyva, fogadalmuk megszegésére törekszenek; hasonló­képen a rendházakat, a szerzetesek templomait, az egyházi javadalmakat, még ha patronátusi jog alatt állanának is, eltörölheti s a birtokokat az államhatalom rendelkezésére adhatja. (Alloc 1852. szept. 27. 1855. jan. 22. 1855. júl. 26.) 54. A királyok és fejedelmek nemcsak ki vannak véve az egyház bíráskodása alól, hanem bíráskodási ítéletekben még fölül állnak az egy­házon. (Encycl. 1851. jan. 10.) 55. Az egyház az államtól s ez az egyháztól elválasztandó. (Alloc. 1852. szept. 27.) VII. §■ A természeti és keresztyén erkölcs-törvény (ethica) körüli tévelyek. 56. Az erkölcsi törvények az isteni szentesí­tést nem szükségük s nem is szükséges, hogy a természeti joggal összefüggésbe hozatva, kötelező erejüket istentől nyerjék. (Alloc, 1862. jun. 9.) 57. A philosophiának s philosophiai ethicá­­nak, valamint a polgári törvényeknek el lehet és kell térniök az isteni és egyházi tekintélytől. (U.o.) 58. Más erők el nem ismerendők, mint az anyagban rejlők s minden erkölcs és becsületes­ség a gazdagság gyarapításába s az élvezetbe helyezendő. (Encycl. 1863. aug. 16.) 59. A jog az anyagi tényben rejlik; minden emberi kötelesség üres szó s minden emberi tett jogerővel bir. (Alloc. 1862. jun. 9.) 60. A tekintély nem egyéb, mint az anyagi erő összege. (U. o.) 61.­­A tettnek szerencsével kisért jogtalansága nem sérti a jog szentségét. (Alloc. 1861. mart. 18.) 62. Az úgynevezett be nem avatkozási elv kihirdetendő s megtartandó. (Alloc. 1860. szept. 28.) 63. A törvényes fejedelmeknek szabad az en­gedelmességet fölmondani sőt ellenük fölkelni. (Encycl. 1846. nov. 9. Alloc. 1847. okt. 4. Encycl. 1849. decz. 8. 64. Minden legszentebb eskü megtörése s minden gyalázatos vagy bűnös az örök törvény­nyel ellenkező cselekvény nemcsak nem kárhoz­tatandó, hanem meg van engedve s fölötte dicsé­retes, ha honszeretetből származik. (Alloc. 1849. apr. 20.) VIII. §. A keresztyén házasságra vonatkó tévelyek. 65. Nincsen indokolva azon állitás, mintha Krisztus a házasságot szentséggé emelte volna. (Encycl. 1851. aug. 22.)

Next