Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-03 / 1. szám

meglehetősen hosszú időre tartósságot ígér­jen; különben a mi történni fog, csak foly­tatása lesz a mostani állandó krízisnek s talán még unokáink sem érik meg annak végét, hacsak a mindent kormányzó égi gondviselés közbe nem szóld ontó hatalmával. HETI KRÓNIKA. Ausztria. (Az erdélyi­ unió kérdése, félhivatalos fel­fogás szerint.) Az „Oest. Ztg.“ mindenek előtt azt állítja föl, hogy miután Magyarország el van határozva, Ausztriával elvárhatlan szi­lárd kötelékre lépni, ennélfogva nem forog fenn reá nézve semmi ok, a­minél fogva a magyar korona melléktartományait nagyon mereven magához csatolni szükség volna. A magyar nemzetnek jelenleg s jövőben nem kell Ausztria részéről semmi veszélytől sem tartani, ha s a meddig a monarchia fentar­­tása mellett a leghűbb harczosnak bizonyul be. Azon kitűnő állás, melyet a magyar nem­zet az ausztriai nemzetek tanácsában elfog­lalni készül s melyet annak a paritás elve ad, a legjobb biztosíték nemzetisége számára, mig önállóságának széles tere az országban elég vonzerőt gyakorol Magyarország nem­magyar népeire, hogy azokat a nemzettel politikailag egyesítse. Erdélyben legkevesbbé kell a magyarnak a maga nemzetiségét fél­tenie, s ha más népeket nem képes assimi­­lálni, úgy ez a legnagyobb centralizatió által Pestről sem fog sikerülni, míg épen ez által lesz a magyar nemzet a többi népek előtt igazán gyűlöltté. Ellenben, ha a magyar megelégszik a jogok azon sommázatával, melyet a Magyar é­s Erdélyország közti foe­­deratív kötelék közös ügyekül Magyaror­szágra ruház, ezáltal eléretik a czd, t. i. hogy az ország épen a magyar kormány be­folyása alatt a legboldogabbnak érzi magát, s hogy a magyar korona összes népei egyet­értésben s szeretetben a magyar nemzetért élnek A magyar befolyás ekkor, a­helyett, hogy félt s gyűlölt volna, keresetté leend. Erdélyország autonómiáját a municipális álláspontból tekintve kiemeli az „Oestr. Ztg.“, miszerint a municipális szabadságok, melyeket a szászok és románok igénybe vesznek, legnagyobb támaszukat egy ország­képviseletben találják, míg a pesti ország­gyűlésen az erdélyi municipiumok koncen­trikus összem­űködésére bizonyosan nem szá­míthatnak. Egy erdélyi statutárius ország­gyűlés nem lenne egyéb, mint az egymást ellensúlyozó néptörzsek családi tanácsa, melyben házi ügyeiket végzik; de a pesti országgyűlésen nem bírnák ezen egyensúlyt. A magyarok kívánják a megyék fentartá­­sát; a szász­ és székely nép százados intéz­ményeivel szintén nem egyéb mint két me­gye, melyek mint a magyar erdélyi megyék mind, leghűbb egyesülésüket csak az erdé­lyi országgyűlésen találhatják föl. Ha ennélfogva a jelen erdélyi országgyű­lés kéri a koronát, úgymond végül e lap, hogy az erdélyi követek a magyar ország­gyűlésre hivassanak meg, úgy igaza lehet, a­mennyiben a kiegyenlítési tárgyalásokban s a koronázási hitlevél szerkesztésében részt akar venni. Ez lehetett a fő indok, amiért az unió revisiója iránti kir. javaslatot tárgyalás alá nem vette, így ezzel az unió kérdése még teljességgel nincs megoldva. A kormány politikai tekintetből engedhet ama kívánat­nak, hogy a nagy kiegyenlítési aktió annál hamarább s bizonyosabban folyamatba jö­jön, de azért a revisió sürgetésétől el nem állhat s az erdélyi követeket csak is fentar­­tás mellett hivhatja egybe. Ezen revisió csak a két országgyűlés bizottmányai által tör­ténhetik s a korona kétségkívül a VII. tvcz. ötödik szakaszát az erdélyi történeti ország­­autonomia értelmében fogja magyarázni.­­ (Az orosz amnestia osztrák alattvalók­ra, a pápai önkéntesek toborzása.) Közelebb foglalkoztak a hírlapok azzal, hogy Oroszor­szág nem akarja az orosz fegyfogságban le­vő ausztriai alattvalókat amnestiában része­síteni. A „Czas“ most azt állítja, hogy nem vonakodott az orosz kormány amnestiát, ad­ni, hanem csak az illetők neveit kívánja meg­tudni. Illetékes helyről azonban erősítik, miszerint Oroszország soha se nyilvánítot­ta ily kívánságát, ellenben Ausztria igen sok­szor tett lépéseket. Sz. Pétervárott az amnes­tia iránt, de mindenkor tagadó választ ka­pott. Legközelebb magától nevezett meg néhányat, mire aztán azt a feleletet kapta, hogy azok már megkegyelmeztettek, a­kik azonban még mostanig sem kerültek haza.­ Egy franczia szabadcsapatnak Francziaor­­szágban toborzására vonatkozólag úgy érte­sül ugyan a levelező, hogy ezen tárgyban Parisból létetett ajánlat, melyet Rómában nagyon szívesen fogadtak, ami annyival cso­dálatra méltóbb, minthogy ezelőtt hat hó­nappal semmit sem akartak hallani egy ha­sonló ajánlatról, mely szerint az önkéntes csapatok valamennyi katholikus országban fogadtattak volna toborzás útján. A pápa szolgálatába átlépő franczia tiszteknek meg­­hagyatik joguk ahhoz, hogy bizonyos évek leteltével visszaléphetnek előbbi tiszti rang­­jukkal a franczia hadseregbe. 2 Németország.. . (Porosz politika.) A hamburgi „Bör­­sen-Halle“ félhivatalos forrásokból merítő bécsi levelezője nem osztja a börze aggodal­mait. Vannak szerinte olyanok, kik úgy vé­lekednek, mintha a berlini publicisták kard­csörtet­ése diplomatiai aktiónak volna előjele s Poroszország előre meg akarná rezzenteni Ausztriát. Ezen felfogás azonban téves, any­­nyival inkább, mivel Berlin döntő körében legkevésbbé vélekednek úgy, hogy Ausztriát meg lehetne rezzenteni, és ha a berlini fél­hivatalos közlönyök tartózkodás nélkül mondják is, hogy Poroszország a gasteini szerződés előtt készen állott az Ausztria elleni háborúra, erre azt válaszolhatni, mi­ként a gasteini szerződésre épen nem mond­hatni, hogy az eredménye volna Ausztria megijesztésének. A berlini félhivatalos lapok kitörésének egészen más indoka van a „Bör­­sen-Halle“ levelezője szerint Diplomatiai lépések ingerelték föl a berlini kabinetet. Az utóbbi időben kevésbbé hivatalos mint inkább félhivatalos szóváltások történtek a nyugati és osztrák diplomatia között, a herczegségek kérdésében. A kezdeményezés nem osztrák hanem nyugati, nevezetesen angol részről történt. Koránként kiváncsiak Londonban és Párisban tudni, miként áll a herczegségek kérdése, s miként gondolkodik Ausztria felőle? Ausztriai részről önként érthetőleg ez iránt csak annyiban történik nyilatkozat, mennyiben ez megengedhető. Mindamellett ezen félhivatalos érintkezést a herczegségek kérdésében, Ausztria és a nyugati hatalmak között, rész néven vették Berlinben, s a neheztelés a porosz félhivata­los sajtónak Ausztria elleni kitörésében nyil­vánul, jóllehet Ausztria nem hagyta el szen­­vedőleges magatartását azon kérdésben. S mivel így áll a dolog — végzi a „Berzen- Halle“ levelezője — közönyösen nézik Bécs­­ben a porosz félhivatalos sajtó öröködését, nem gondolnak a porosz seregszervezet je­lességével, s rendithetlen nyugalommal néz­nek elébe a bekövetkezendő eseményeknek. Francziaország. — (A karácsonyi ünnepek Párisban, s a város hangulata.) Párisnak igen élénk képe van. — A boulevardokat és főutakat, me­lyeken, mint minden évben, számtalan desz­kabódét állítottak fel (új év utánig marad­nak ott), folytonosan nagy néptömeg lepi el, egészben véve azonban eddig nem sokat adtak el. Az idő különben igen kedvező, habár hideg és ködös, míg a minap oly töké­letes londoni köd volt, mely a Madeleine körül a Concordia téren s több helyen este félé oly sűrű lett, hogy kényszerülve voltak rendőr­ügynököket felállítani szurokfák­lyákkal, kik a járókelőknek és kocsiknak megmutassák az utat. Balesetekről nem hal­lani, habár a rendőrség elővigyázati rend­szabályai nem voltak kielégítők. Valószínű­­leg a köd volt oka, hogy múlt éjjel a ven­déglők, kávé- és sörházak stb. nem voltak oly látogatottak, mint ez máskor karácsony­­ éjjel Párisban történni szokott Ellenben a­­ templomok tömve voltak, különösen az éj­­­­féli misék alatt. — Roppant volt a tolongás­­­a Madeleine be, hol Vigny bárónő (Cruvelli , Zsófia) és de Caters bárónő (szül. Lablache)­­ hallatták magukat. Az isteni tiszteletet a ,,Notre Dame“-ban a párisi érsek végezte. A tuileriákban mondott misére mintegy 200 főbb hivatalnok volt meghiva, kik természe­tesen mind engedelmeskedtek a meghívás parancsának. A nagy mise után minden templomban Péter illéreket gyűjtöttek. Egészben véve Páris mai hangulata nem elég vidám. A pénz nincs bőségben, a kia­dás sok, a tanulók ügye is sokakat lehan­golt. A régi szögletes és zugos Párissal a régi jó kedv is eltűnt, s lakosai majdnem oly unalmasak, mint a­milyen szélsek és hosszuk lettek utczái és boulevardjai.­­ (A diákok za­rgása) még élénkebb lett a Quartier latin­ben, s név szerint Tar­­dieu dékán és Girau­lt tanár ellen lehetett sütű­n hallani kemény kifakadásokat. Hire terjedt, hogy a polytechnikai tanulók, s a st. cyr-i hallgatók is részt akarnak a moz­galomban venni, minélfogva meg volt nekik­­ tiltva a kimenetel a különben erre használni szokott időben. Az orvosi kar szombaton egészen be volt zárva. A tanárok kartanács­­kozást szándékoztal tartani, de az oktatás­ügyi miniszter ellenrendelete folytán elállot­­tak szándékuktól,noha a miniszternek e tekin­tetben nincs beleszólási joga. Tardieu ma­gánbeszélgetés alkalmával kérdést intézett a tanárokhoz, hogy mi a tervük? mire Wurtz tanár azt felelte, hogy neki nem fel­adata, terveket készíteni, hanem Tardieu urnak engedelmeskedni, amíg ő a dékán; mindazáltal úgy vélekedik, hogy a tanter­meket kedden mindenki számára meg kell nyitni, s ő csakis ezen intézkedés mellett fog előadást tartani, a többi tanárok is ezen nézethez csatlakoztak s e szerint alig lehet egyebet tenni, mint Tardieu-t fölmenteni a dékánságtól, ami iránt már beadta kérelmét. Montpellierben is törtek ki zavargások a diá­kok között.­­ A párisi diákok tegnap este elhatározták maguk között, hogy tömegesen visszaküldik a dékánnak a tanulói jegyeket, s hogy megbízottakat küldnek Montpellierbe, Toulouseba és Strassburgba, hasonló maga­tartásra felhívni az ottani diákokat. Dumas egyik este úgy nyilatkozott egy estélyen, hogy a diákok zavargása nem csak a dékán­nak, de a közoktatási miniszternek is állomá­sába fog kerülni, azonban minthogy ezen mi­niszteri tárczát nem igen vonakodnék elfo­gadni, szavai nem bírnak a részrehajlatlanság erejével. A „Moniteur“ decz. 23-ai számában a diákok ügyére vonatkozólag a következő

Next