Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1868-01-01 / 1. szám
Az év kezdetén. Egy nagy évet fejeztünk be, s midőn az újba átlépünk, azon előérzet foglalja el lelkünket, hogy eseményekben 1868 sem lesz szegényebb, mint megelőzője volt. Az elmúlt egész évet a kiegyenlítés nagy munkája vette igénybe. 1867 borús kilátásokkal jött fel a láthatáron. A hadkiegészítési nyilt parancs, az absolut kormány utolsó nagyobb cselekvénye, az utolsó csöpp volt a szinültig telt pohárba, mely azt kiárasztotta. Az országgyűlés fölirata, mely annak viszszavonatását kívánta, határozottabban s követelőbben szólt, mint az előbbi föliratok s az alkotmány visszaállításának halaszthatlan szükségét erősebben hangsúlyozta. Februárban komolyan megkezdődtek az értekeződések, három magyar államférfi: Andrássy Gyula gróf, Eötvös József báró és Lónyai Menyhért, s a bécsi kormány vezérférfiai között. Ő Felsége személyesen is irányadólag vett részt ezekben. Az értekeződésekben a magyar államférfiak az országgyűlési feliratok és a híres húsvéti czikk alapján állottak. S az eredmény a magyar felelős minisztérium kinevezése és az alkotmány helyreállítása jön. Ez szükséges volt a lapnak, melyen a magyar országgyűlés megindulhasson s első lépésnek a kiegyenlítés részleteinek megállapítására. De, mint kitűnt, nem is volt egyéb, mint épen alap és első lépés. S most megkezdődött a nagy munka: a magyar korona országai s a birodalom lajtántúli része között nemcsak 1848 óta, hanem három század óta fennforgó viszályok végleges kiegyenlítésének, a kölcsönös viszonyok állandó körvonalazásának nagy munkája. A közösügyi törvény, mely 1867-ki XII. t. sz. nevét viselé, nagyban, a fő elvekben, keretét adta meg e kiegyenlítésnek. Abban négy fő kérdés foglaltatott, mint a csira, melyek teljes kifejtésre vártak. A birodalmi közös költségek aránya; — a szédületes magasságra felhalmozott államadósságokban való részesülés mértéke; a birodalom két fele, mint önálló országok közt anyagi viszonyok érdekéből kötendő vám- és kereskedelmi szerződés mikéntje, s végre a birodalmi és országos honvédelem ügye. A három első azóta, mindkét részről megfeszített gonddal vitt alkudozások által meg van már oldva. A negyedik, lényegileg, még a jövőnek maradt fenn teendőül. De ama hárommal a tulajdonképi kiegyenlítés ügye be van fejezve. Emez a belfejlődés s további szervezkedés kérdései közt foglalja el a legelső és legfontosabb helyet. E kiegyenlítési mű csak egy éven át tartott fejlődési menete alatt csaknem lélekzet-fojtva figyelt, várt, remélt, félt az ország. Egy gondolat foglalt el minden elmét, minden keblet. A nemzet nagy többsége óhajtotta a kiegyenlítést : abban nemcsak a zaklatott ország nyugalmát a jelenre, hanem békés fejlődése biztosítékát a jövőre látta; óhajtotta azért azt, még nagy áldozatok árán is. S e nagy érdek előtt a részletek egyes pontozatai másodranguakká váltak.Hogy a nagy czél elérve, az egész eredmény kirívó legyen: egyes pontokban engedékenyeknek kelle lenni, sokszor hallgatni kelle, sokszor elnyomni a talán igazságos feljajdulást is. S néha e hallgatás, ez önuralom — volt a legnagyobb és legnehezebb áldozat, mit a hazafi érzelem a nagy czélnak hozni kénytelenitteték. A gondviselés úgy akarta, hogy a megkezdett műt épen az év végére fejeztessék be. Hogy midőn új évbe lépünk, ne csak új számot, hanem új állapotokat is kezdjünk. Az áldozatok már meg vannak hozva. S most a téren, melyet nyertünk, melyet kivívtunk, melyet a szó szoros értelmében megvásárlónk, a tovább haladás, a belfejlődés, a reformok lehetősége s kötelessége áll előttünk. A nagy kötelesség, mely egy fő szempont előtt minden egyebet hátrálni s hallgatni parancsolt, be van töltve. Most a haladás és reform útján szabadabb mozgást nyertünk, nyert a nemzet. Lehet, hogy e téren az eddigi pártalakulások is változást szenvednek. Kik eddig a kormányt a nagy munkában mindenek fölött támogatni tárták feladatuknak, megkérdendik: mit szerezhet, mit tehet, mit adhat a megnyert téren? Szabadelvű belreformok, melyek azon demokrat elveket, miket a 48-iki sarkalatos törvények tartalmaznak, a közélet minden terén valósítják; országunk nemzetgazdasági érdekeinek erélyes fölkarolása, különösen az adó■ rendszer gyökeres átalakítása, mely eredményeiben a közterhek igazságosabb és czélszerűbb felosztásához vezet végre a törvényes alapon Magyarország közjogi függetlenségének erélyes fejlesztése. ■— Ezek megtestesülését várja kormányától a nemzet, s ezekről kérend számot tőle. Mi is, az időszaki sajtóban, e követelményeket intézzük a kormányhoz s ezekben tartjuk kötelességünknek minden lépését, szabad és független meggyőződéseink ellenőrzésével kisérni. _____ N. M. 1-ső Tizennegyedik évfolyam. , (r Szft'5 Jf ^tÉr Pest, január 1-jén 1868. Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 2 ft. ,50 kr. "ípd Hirdetési dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg. Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 ujkrajczár. Lesz-e háború 1868-ban? Európa népei mintegy tizenkilencz év óta már megszokták, hogy a hírlapok a legközelebbi tavaszra mindig nagy háborúk bekövetkezését jövendölték. A jó állapotban levő nemzeteket az ily hírek nyugtalaníták, míg az elnyomott s leigázott népek szívszakadva várták a bonyodalmak kitörését, mert csak a háború véletlen esélyei által remélhettek lánczaikból kiszabadulni. Nem szükség nekünk e dologról bővebben értekeznünk. Mi mindnyájan nagyon is sokáig éltünk a remény ezen száraz kenyeréből, s tapasztaltuk is, hogy legtöbb ízben, amidőn épen ránk került volna a sor, váratlan fordulat állott be, s az osztrák kormány minden alkalommal rögtön békét kötött, jól tudván, hogy a „magyar kérdés“ ily formájú napirendre tűzetése rá nézve az élet-halál küzdelmét vonja maga után. Nem feszegetjük, meg van e Magyarország a mai állapottal elégedve, de azt nem tagadhatja senki, hogy az 1867-diki kiegyezkedést a törvényes országgyűlés kötötte meg, s így a magyar kérdést maga a nemzet képviselete oldotta meg az uralkodóval kötött új szerződés létrehozásával. Ebből következik, hogy egy újabb európai háború alkalmával Magyarország nem lesz többé oly helyzetben, mint 1859. és 1866-ban volt, amidőn a nyilt elnyomás és leigázás ellenében, természetes joga volt számítani az európai bonyodalmak eshetőségeire, s az állott érdekében, hogyBécs kevélysége mentői inkább megaláztassék. Az idők azonban nemcsak egy tekintetből változtak meg. És aki figyelmesen vizsgálja az európai hatalmak érdekeit és egymáshozi viszonyait, bizonyos új tüneményt fog észrevenni. Ugyanis eddig rendesen oly háborúk fejlődtek ki, melyekben a megrögzött osztrák absolutizmus ellen nyugat Európa szabadelvű kormányai harczoltak. Ausztriát