Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1868-01-01 / 1. szám

Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 2 ft. .50 kr. "ípd Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasábzott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor- vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Becsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkrajczár. Az év kezdetén. Egy nagy évet fejeztünk be, s midőn az újba átlépünk, azon előérzet foglalja el lelkünket, hogy eseményekben 1868 sem lesz szegényebb, mint megelőzője vala. Az elmúlt egész évet a kiegyenlítés nagy munkája vette igénybe. 18b7 borús kilátásokkal jött fel a láthatáron. A hadkiegészítési nyilt parancs, az absolut kor­mány utolsó nagyobb cselekvénye, az utolsó csöpp volt a szinültig telt pohárba, mely azt kiárasz­totta. Az országgyűlés fölirata, mely annak visz- szavonatását kívánta, határozottabban s követe- lőbben szólt, mint az előbbi föliratok s az alkot­mány visszaállításának halaszthatlan szükségét erősebben hangsúlyozta. Februárban komolyan megkezdődtek az ér- tekeződések, három magyar államférfi: Andrássy Gyula gróf, Eötvös József báró és Lónyai Meny­hért, s a bécsi kormány vezérférfiai között. Ő Felsége személyesen is irányadólag vett részt ezekben. Az értekeződésekben a magyar államférfiak az országgyűlési feliratok és a hires húsvéti czikk alapján állottak. S az eredmény a magyar felelős minisztérium kinevezése és az alkotmány helyre­állítása lön. Ez szükséges volt alapnak, melyen a magyar országgyűlés megindulhasson s első lépésnek a kiegyenlítés részleteinek megállapítására. De, mint kitűnt, nem is volt egyéb, mint épen alap és első lépés. b most megkezdődött a nagy munka: a ma­gyar korona országai s a birodalom lajtántúli része között nemcsak 1848 óta, hanem három század óta fennforgó viszályok végleges kiegyen­lítésének, a kölcsönös viszonyok állandó körvona­lozásának nagy munkája. A közösügyi törvény, mely 1867-ki XII. t. ez. nevét viselé, nagyban, a fő-elvekben, keretét adta meg e kiegyenlítésnek. Abban négy fő kérdés foglaltatott, mint a csira, melyek teljes kifejtésre vártak. A birodalmi közös költségek aránya; — a szédületes magasságra felhalmozott állam- adossagokban való részesülés mértéke; a birodalom két fele, mint önálló országok közt anyagi viszonyok érdekéből kötendő vám- és kereskedelmi szerződés mikéntje; s végre a birodalmi és országos honvédelem ügye. A három első azóta, mindkét részről megfe szitett gonddal vitt alkudozások által meg van már oldva. A negyedik, lényegileg, még a jövő­nek maradt fenn teendőül. De ama hárommal a tulajdonképi kiegyenlí­tés ügye be van fejezve. Emez a belfejlődés s to­vábbi szervezkedés kérdései közt foglalja el a legelső és legfontosabb helyet. E kiegyenlitési mű csak egy éven át tartott fejlődési menete alatt csaknem lélekzet-fojtva figyelt, várt, remélt, félt az ország. Egy gondolat foglalt el minden elmét, minden keblet. A nemzet nagy többsége óhajtotta a kiegyen­lítést : abban nemcsak a zaklatott ország nyugal­mát a jelenre, hanem békés fejlődése biztosítékát a jövőre látta; óhajtotta azért azt, — még nagy áldozatok árán is. S e nagy érdek előtt a részletek egyes pon- tozatai másodranguakká váltak.Hogy a nagy czél elérve, az egész eredmény kivíva legyen: egyes pontokban engedékenyeknek kelle lenni, sokszor hallgatni kelle, sokszor elnyomni a talán igazsá­gos feljajdulást is. S néha e hallgatás, ez önura­lom — volt a legnagyobb és legnehezebb áldozat, mit a hazafi érzelem a nagy czélnak hozni kény- telenitteték. A gondviselés úgy akarta, hogy a megkez­dett mű épen az év végére fejeztessék be. Hogy midőn uj évbe lépünk, ne csak uj számot, hanem uj állapotokat is kezdjünk. Az áldozatok már meg vannak hozva. Smost a téren, melyet nyertünk, melyet kivívtunk, melyet aszó szoros értelmében megvásárlónk,— a tovább haladás, a belfejlődés, a reformok lehetősége s kötelessége áll előttünk. A nagy kötelesség, mely egy fő szempont előtt minden egyebet hátrálni s hallgatni paran­csolt, be van töltve. Most a haladás és reform utján szabadabb mozgást nyertünk, nyert a nemzet. Lehet, hogy e téren az eddigi pártalakulások is változást szenvednek. Kik eddig a kormányt a nagy munkában mindenek fölött támogatni tár­ták feladatuknak, megkérdendik: mit szerezhet, mit tehet, mit adhat a megnyert téren? Szabadelvű belref ormok, melyek azon demok- rat elveket, miket a 48-iki sarkalatos törvények tartalmaznak, a közélet minden terén valósítsák; országunk nemzetgazdasági érdekeinek erélyes föl­karolása, különösen az adó■ rendszer gyökeres áta­lakítása, mely eredményeiben a közterhek igazsá­gosabb és czélszerűbb felosztásához vezet; végre a törvényes alapon Magyarország közjogi függet­lenségének erélyes fejlesztése. ■— Ezek megtestesü­lését várja kormányától a nemzet, s ezekről kérend számot tőle. Mi is, az időszaki sajtóban, e követelménye­ket intézzük a kormányhoz s ezekben tartjuk kötelességünknek minden lépését, szabad és füg­getlen meggyőződéseink ellenőrzésével kisérni. _____ N. M. Lesz-e liáboi-n 1868-ban? Európa népei mintegy tizenkilencz óv óta már megszokták, hogy a hírlapok a leg­közelebbi tavaszra mindig nagy háborúk bekövetkezését jövendölték. A jó állapotban levő nemzeteket az ily hirek nyugtalaniták, míg az elnyomott s leigázott népek szívsza­kadva várták a bonyodalmak kitörését, mert csak a háború véletlen esélyei által remélhet­tek lánczaikból kiszabadulni. Nem szükség nekünk e dologról bővebben értekeznünk. Mi mindnyájan nagyon is sokáig éltünk a remény i ezen száraz kenyeréből, s tapasztaltuk is, hogy legtöbb Ízben, amidőn épen ránk került volna a sor, váratlan fordulat állott be, s az osztrák kormány minden alkalommal rögtön békét kötött, jól tudván, hogy a „magyar kérdés“ ily formájú napirendre tűzetése rá nézve az élet-halál küzdelmét vonja maga után. Nem feszegetjük, meg van e Magyaror­szág a mai állapottal elégedve: de azt nem tagadhatja senki, hogy az 1867-diki kiegyezkedést a törvényes országgyűlés kö­tötte meg, s igy a magyar kérdést maga a nemzet képviselete oldotta meg az uralko­dóval kötött uj szerződés létrehozásával. Ebből következik, hogy egy újabb európai háború alkalmával Magyarország nem lesz többé oly helyzetben, mint 1859. és 1866-ban volt, a midőn a nyilt elnyomás és leigázás ellenében, természetes joga volt számítani az európai bonyodalmak eshetőségeire, s az állott érdekében, hogy JBécs kevélysége men­tői inkább megaláztassék. Az idők azonban nemcsak egy tekintetből változtak meg. És a ki figyelmesen vizsgálja az európai hatalmak érdekeit és egymáshozi viszonyait, bizonyos uj tüneményt fog észre­venni. Ugyanis eddig rendesen oly háborúk fejlődtek ki, melyekben a megrögzött osz­trák absolutismus ellen nyugat Európa sza­badelvű kormányai harczoltak. Ausztriát Pest, január 1-jén 1868. 1-ső Tizennegyedik évfolyam. , (r S7ft'5 Jf ^tÉr

Next

/
Thumbnails
Contents