Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-06 / 1. szám

Bevezetésül 1869-re. Ez idő szerint Francziaország az első állam Európában s Napóleon császár annak hatalmas uralkodója, ő szokott szólni az új­év első napján, a midőn a külföldi követek szerencsét kivánni járulnak hozzá, s minden ember feszült kíváncsisággal várja, mit mond, mit jövendöl azon ember, a ki egy­maga töb­bet tud a dolgok állapotáról, mint a többi összesen véve. Es ime! Napoleon császár 1869-re békét jövendöl. Adja Isten, hogy jó próféta legyen, s ne csalatkozzék; valamint eddig is mindig sejtetni engedé e napon, mi következik be az esztendőben! Az eddig érkezett tudósítások szerint Napóleon császár az újévi fogadtatás ünne­pélye alkalmával „Örömme­ fogadta a diplomá­­cziai testület szerencse-kivánatait, megdicsérte beszédében azon békülékeny szellemet, mely ez európai hatalmakat lelkesíti, s mely a fel­merülő nehézségeket mindig kiegyenlíteni en­gedi. Napóleon reményit, hogy az 1869-ik év is úgymint az elmúlt esztendő, eloszlatja az aggodalmakat, s hogy a polgárosodt népeknek annyira szükséges béke még inkább megszi­lárdul Ez nagyon szépen van mondva, s miután az ember örömest hiszi azt, a­mit óhajt, hajlandók vagyunk magunkat a francziák császárának ígéretével megvigasztalni. Máskor szokásban volt, hog­r a párisi gratulácziók hallása után megkérdjük, mit mondott Viktor Emánuel király Florencz­­ben ? Mert voltak évek, a­midőn az olasz király magyarázd meg a Párisban ejtett szavakat, d­e mióta az olasz kérdés (Róma kivételével) meg van oldva, Napóleon csá­szár béke- vagy háború-igéreteinek értékét nem Olaszország fővárosának szempontjából szoktuk megítélni. Olaszország ugyanis még mindig fiatal állam, a­hol a király szükségesnek tartja a nemzet vitézségére és hazafias feláldozására hivatkozni. Igen megbocsátható tehát, ha Viktor Emánuel a jelen helyzetet nyugodtnak találja, de mégis szükségesnek véli utána tenni: ,,ha azonban elborulna a láthatár, a király a hadseregre fog támaszkodni, mely mindig a legbiztosabb kezességet ny­újtja Olasz­ország érdekeinek megóvásáéra.“ Megvalljuk, hogy ha még ma is Olaszor­szág ügyei forognának napirenden, a floren­czi harczias nyilatkozat végkép lerontaná minden reményünket, a­mit Napóleon csá­szár nyilatkozatából merítettünk. Most is azt hinnék, hogy Párisban csak diplomatizálnak és játszanak a kétértelmű kifejezésekkel, de az igazság megismeréséhez a valódi kulcsot Florenczben kell keresnünk. Azonban mai nap a keleti kérdés ve­szélyei fenyegetik a békét, s ezen kérdésben épen Olaszország királyának van legutolsó szava. Mondják, hogy jan. 9-én a kongresszus, vagy mint szerényen nevezik a konferenczia Párisban össze, fog ülni s határozatid a görög­török viszály fölött. — Semmi sem volna könnyebb, mint ezen felmerült villongást ki­egyenlíteni, s ha csak Törökország panaszait kellene megorvosolni, Görögország kicsa­pongásait pedig megfékezni, akár a nemzet­közi jog alapján, az igazság kiszolgáltatása legkisebb nehézséggel sem jár. De még mindig élethalál kérdés a béke fönntartására nézve, várjon csakis török-görög viszálylyal van dolgunk, vagy az egész nem egyéb, mint előrántott ürügy az orosz és po­rosz dicsvágy kielégítésére. Az első esetben a konferenczia egy pár nap alatt helyre­ál­lítja a rendet, de ha a nyílt versengők háta mögött a berlini és szentpétervári kormá­nyok leselkednek, akkor vagy mindjárt vége szakad a konferencziába­­ résztvevő hatalmak barátságának, vagy addig tart csak a szinteg folytatott alkudozás, míg a hadkészületek befejeztetnek, s a csapatok készen állnak az indulásra. És látnánk ekkor dolgokat, miket a Je­lenben élő nemzedék még nem látott,­s a­midőn a harcz véget érne, Európa térképe egészen új alakot vett fel. Váljon meg találná-e ezen új térképen nemzetünk, és Magyarország régi helyét? ez az, a­mi minket mindenekelőtt érdekel, s ez az, a­mi ösztönszerűleg parancsolja, hogy jó­kor gondolkozzunk önfenntartásunk eszkö­zeiről. A megkezdődött év mindenesetre egyike lesz nemzeti kifejlődésünk legdúsabb kor­szakának. A magyar nyelv uralma biztosítva van, a nyilvános hivatalok minden nemé­ben, oly mértékben, mint azelőtt soha, s a mellett a nem-magyar nyelvű lakosok sem­miben sincsenek korlátozva nemzetiségük és irodalmuk felvirágoztatásában. Ma­holnap látni fogjuk a legelső honvédeket. Először ugyan­csak a tiszti kart s az önkényteseket, mert addig, m­íg egy külön törvény meg nem engedi, a besorozást úgy a hadseregbe, mint a honvédségbe, egyátalában meg nem kez­dethetik. Hogy pedig ezen honvédség nem valami gyermeknek való katonásdi lesz, melylyel a hatalom birtokosai csak port akarnának sze­münkbe szórni, mutatja az 1869-re megsza­vazott budget. Íme Magyarország részéről 22 millió utalványoztatok a rendes hadse­regre, s a mellett a honvédség szervezésére is 9 millió szavaztatott meg. Pedig a honvéd­ség a zászlóaljak kését ein s a rövid időre, gyakorlatra behívott legénységen kívül, otthon ül s folytatja életpályáját! A megsza­vazott 9 millió forint bizonyítja tehát, hogy ezen intézmény a legkomolyabb értelemben van véve, s azért állítjuk ki az ifjúságot, hogy a magyar kormány fegyveres erővel bírjon az országot fenyegető veszélyek elhá­rítására. Most értük meg azon időt, melyben az országgyűlés által hozott czélszerű törvények mulasztja jótékony hatást idézend elő a köz­életben. A­mi tavaly még csak papíron ástott, most átmegy a gyakorlatba is. A rép­itá­­nyos, káros, késedelmes és vesződséges per­­rendtartást újabb szervezet váltja fel. Le vannak rakva a népnevelési rendszer első alapjai. A külön vallások között fönforgó egyenetlenségek a fő panaszokban elhárítva, s kevés vidék van az országon, a hol a nép saját szemével ne látná,­mily erélylyel és gyorsasággal látnak a legszü­kségesebb vasúti vonalak kiépítéséhez. Az 1868. decz 10-kén végződött ország­gyűlésnek 20 évi mulasztás kárait kellett helyre pótolni, de hogy minden bajunkon, minden szükségeinken segítve legyen, mentél több munka maradt az 1869-ki országgyűlés ülésszakaira is. A hazának minden polgára, a ki csak vá­lasztási képességgel felruházva van (pedig az 1848-ki dicső apák nem fukarkodtak a jo­gok osztogatásában), meg van hiva részt venni az országos munkában. Eddig azt mondták, minden nemes ember a szent korona tagja, ma még igazabb tl­­on állítás, hogy a nép szü­letett törvényhozó lett. Persze arányos mér­tékben, a­mint azt egyes választó álla­ válasz­tók összes tömegéhez. De végre is a maga körében és a maga egyéni csekélységéhez képest mindeniknek van egy szavazata* m­e sz­fv? 7-7# Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ijaág és Politikai l­­ilm­iságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor­ vagy többször igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile J­ro. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 uj krajezár.

Next