Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-06 / 1. szám

sr-fv? 7-7# Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ít. Fél évre 2 ft. 50 kr. Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ijaág és Politikai l jilniiNágokat illetőleg: Egy négyszer hasábzott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba; háromszor- vagy többször igtatásnáí csak 7 krba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Becsben: tippelik Alajos, Wollzeile JJro. 22. és Haasensteiu és Vogler, Wollzeile Nro. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkrajezár. Bevezetésül 1869-re. Ez idő szerint Franeziaország az első állam Európában s Napoleon császár annak hatalmas uralkodója, ö szokott szólni az új­év első napján, a midőn a külföldi követek szerencsét kivánni járulnak hozzá, s minden ember feszült kíváncsisággal várja, mit mond, mit jövendöl azon ember, a ki egy maga töb­bet tud a dolgok állapotáról, mint a többi összesen véve. Es ime! Napoleon császár 1869-re békét jövendöl. Adja Isten, hogy jó próféta legyen, s ne csalatkozzék; valamint eddig is mindig sejtetni engedé e napon, mi következik be az esztendőben! Az eddig érkezett tudósítások szerint Napoleon császár az újévi fogadtatás ünne­pélye alkalmával „Örömmé/fogadta adiploma- cziai testület szerencse-kivánatait, megdicsérte beszédében azon békülékeny szellemet, mely ez európai hatalmakat lelkesíti, s mely a fel­merülő nehézségeket mindig kiegyenlíteni en­gedi. Napoleon reményit, hogy az 1869-ikév is úgymint az elmúlt esztendő, eloszlatja az aggodalmakat, s hogy a polgárosidt népeknek annyira szükséges béke még inkább megszi­lárdul Ez nagyon szépen van mondva, s miután az ember örömest hiszi azt, a mit óhajt, hajlandók vagyunk magunkat a francziák császárának Ígéretével megvigasztalni. Máskor szokásban volt, hog)r a párisi gratulácziók hallása után megkérdjük, mit mondott Viktor Emanuel király Florencz- ben ? Mert voltak évek, a midőn az olasz király magyarázd meg a Párisban ejtett szavakat: ele mióta az olasz kérdés (Róma kivételével) meg van oldva, Napoleon csá­szár béke- vagy háboru-igéreteinek értékét nem Olaszország fővárosának szempontjából szoktuk megítélni. Olaszország ugyanis még mindig fiatal állam, a hol a király szükségesnek tartja a nemzet vitézségére és hazafias feláldozására hivatkozni. Igen megbocsátható tehát, ha Viktor Emanuel a jelen helyzetet nyugodtnák találja, de mégis szükségesnek péli utána tenni: ,,ha azonban elborulna a láthatár, a király a hadseregre fog támaszkodni, mely mindig a legbiztosabb kezességet ny újtja Olasz­ország érdekeinek megóvásáéra.“ Megvalljuk, hogy ha még ma is Olaszor­szág ügyei forognának napirenden, a floren­czi harczias nyilatkozat végkép lerontaná minden reményünket, a mit Napoleon csá­szár nyilatkozatából merítettünk. Most is azt hinnök, hogy Párisban csak diplomatizálnak és játszanak a kétértelmű kifejezésekkel, de az igazság megismeréséhez a valódi kulcsot Florenczben kell keresnünk. Azonban mai nap a keleti kérdés ve­szélyei fenyegetik a békét, s ezen kérdésben épen Olaszország királyának van legutolsó szava. Mondják, hogy jan. 9-én a kongresszus, vagy mint szerényen nevezik a konferenezia Párisban össze, fog ülni s határozatid a görög­török viszály fölött. — Semmi sem volna könnyebb, mint ezen felmerült villongást ki­egyenlíteni, s ha csak Törökország panaszait kellene megorvosolni, Görögország kicsa­pongásait pedig megfékezni: akor a nemzet­közi jog alapján, az igazság kiszolgáltatása legkisebb nehézséggel sem jár. De még mindig élethalál kérdés a béke fönntartására nézve, vájjon csakis török-görög viszálylyal van dolgunk, vagy az egész nem egyéb, mint elérántott ürügy az orosz és po­rosz dicsvágy kielégitésére. Az első esetben a konferenezia egy pár nap alatt helyre ál­lítja a rendet; de ha a nyílt versengők háta mögött a berlini és szentpétervári kormá­nyok leselkednek, akkor vagy mindjárt vége szakad a konferencziábari résztvevő hatalmak barátságának, vagy addig tart csak a szinleg folytatott alkudozás, míg a hadkészületek befejeztetnek, s a csapatok készen állnak az indulásra. És látnánk ekkor dolgokat, miket a Je­lenben élő nemzedék még nem látott,'s a midőn a harcz véget érne, Európa térképe egészen új alakot vett fel. Vájjon meg találná-e ezen új térképen nemzetünk, ős Magyarország régi helyét? ez az, a mi minket mindenekelőtt érdekel, s ez az, a mi ösztönszerüleg parancsolja, hogy jó­kor gondolkozzunk önfenntartásunk eszkö­zeiről. A megkezdődött év mindenesetre egyike lesz nemzeti kifejlődésünk legdúsabb kor­szakának. A magyar nyelv uralma biztosítva van, a nyilvános hivatalok minden nemé­ben, oly mértékben, mint azelőtt soha, s a mellett a nem-magyar nyelvű lakosok sem­miben sincsenek korlátozva nemzetiségük és irodalmuk felvirágoztatásában. Ma-holnap látni fogjuk a legelső honvédeket. Először ugyan csak a tiszti kart s az önkényteseket, mert addig, inig egy külön törvény megnem engedi, a besorozást úgy a hadseregbe, mint a honvédségbe, egyátalában meg nem kez­dethetik. Hogy pedig ezen honvédség nem valami gyermeknek való katonásdi lesz, melylyel a hatalom birtokosai csak port akarnának sze­münkbe szórni, mutatja az 1869-re megsza­vazott budget. íme Magyarország részéről 22 millió utalványoztatok a rendes hadse­regre, s a mellett a honvédség szervezésére is 9 millió szavaztatott meg. Pedig a honvéd­ség a zászlóaljak kését ein s a rövid időre, gyakorlatra behívott legénységen kívül, otthon ül s folytatja életpályáját! A megsza­vazott 9 millió forint bizonyitja tehát, hogy ezen intézmény a legkomolyabb értelemben van véve, s azért állítjuk ki az ifjúságot, hogy a magyar kormány fegyveres erővel birjon az országot fenyegető veszélyek elhá­rítására. Most értük meg azon időt, melyben az országgyűlés által hozott czélszerü törvények mulasztja jótékony hatást idézend elé a köz­életben. A mi tavaly még csak papiron áffott, most átmegy a gyakorlatba is. A r^pRiiá- nyos, káros, késedelmes és vesződséges pör- rendtartást újabb szervezet váltja fel. Le vannak rakva a népnevelési rendszer első alapjai. A külön vallások között fönforgó egyenetlenségek a fö panaszokban elhárítva, s kevés vidék van az országon, a hol a nép saját szemével ne látná,-mily erélylyel és gyorsasággal látnak ajegsziikségesebb vasúti vonalok kiépítéséhez. Az 1868. decz 10-kén végződött ország­gyűlésnek 20 évi mulasztás kárait kellett helyre pótolni: de hogy minden bajunkon, minden szükségeinken segítve legyen, mentöl több munka maradt az 1869-ki országgyűlés ülésszakaira is. A hazának minden polgára, a ki csak vá­lasztási képességgel felruházva van (pedig az 1848-ki dicső apák nem fukarkodtak a jo­gok osztogatásában), meg van hiva résztvenni az országos munkában. Eddig azt mondták, minden nemes ember a szent korona tagja: ma még igazabb tj#5on állítás, hogy a nép szü­letett törvényhozó lett. Persze arányos mér­tékben, a mint azt egyes választó álla: válasz tók összes tömegéhez. De végre is a maga körében és a maga egyéni csekélységéhez képest mindeniknek van egy szavazata* rne

Next

/
Thumbnails
Contents