Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-05 / 1. szám

V Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Uj-así es Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 írt. féMT" Csupán Vasár< api Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. gUgjg** Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasábzott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál lo krajezárba; háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 kr«jczárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Becsben: tippelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. *J. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Az ígéret szép szó, ha megadják igen jó. » A mostani árviz, a múlt évi szűk termés és kedvezőtlen kiviteli kereskedés elkedvet- lenité a magyar embert. Hogy tehát jobbat reméljünk az uj-évre, úgy hírlik, hogy a kormány egész sor kellemes Ígérettel készül az országot meglepni. Andrássy Gyula gróf és Lónyai pénz­ügyminiszter Bécsbe utaztak. Az egyik a ki- rálylyal tanácskozik bizonyos nagy fontos­ságú törvényjavaslatok fölött; a másik hasz­nos beruházásokra fordítható pénzt keres. Mondják, hogy a miniszterelnök elérke­zettnek látja azon időt, melyben a határőr­ségi vidékeket polgári kormányzat alá keilend újra szervezni, mert a dalmácziai felkelés gya­nús tüneményei eléggé bebizonyiták, hogy e kérdéssel nem szabad tréfálni; vagy komo­lyan hozzá kell látni a megoldáshoz, vagy abba hagyni, mert a félmunka csak nyílt veszedelemre vezet. Eddig a határőrség a legvakbuzgóbb reakcziónak meleg fészke s termékeny ta­nyája volt. Magyarország ellenségei mindig itt kerestek erőt nemzetünk szabadsági tö­rekvései ellen. Időközben azonban a felfegy­verzett határőrök a bécsi urak fejére nőttek, s most délszláv értelemben a maguk képzelt javára vesznek ellenséges állást úgy Ausz­tria, mint Magyarország ellen. Igen világos tehát, hogy ha e népet az örökös katonai szolgaság járma alól felszabadítani akarjuk, gyorsan és ügyesen kell a dologhoz fogni, s megelőzni azon roszakaratu vezéreket, kik aljas önérdekből az ottani népet ámítják. Egyik azt suttogja nekik, kényszeríteni fog­nak benneteket a kath. vallásra, a másik ijesztgeti: ha polgári kormányzás alá estek, elveszik tőletek azon földet, melyet most a katonai szolgálat fejében apáról fiúra örö­költetek. Pedig csak a tiszt uraknak nem tetszik a reform, mert nem örömest válnak meg eddigi kényuri hatalmuktól. A kapitány ott parancsnoka volt a legénységnek, s úgy­szólván szolgabirája, majdnem földesura a földművelő népségnek. Az ezredes korlátlan hatalommal parancsnokoskodott fölöttük, ki- vülök más urat vagy hatáskörrel biró jó barátot a nép nem ismert. Nem lehetlen tehát, hogy a határőrségi jelen szervezet rögtöni megszüntetésével, a tanulatlan nép nem értvén mi történik vele, csapatostól tá-1 ! madnak fel az izgatok, s a mit Dalmácziábar kicsinyben megkezdték, azt az ország dél részein nagyban folytathatnák. Felteszszük és elváltjuk Andrássy gróftól j hogy ha e kérdésben a király beleegyezéséi megnyerte, egyszersmind kivánni fogja, hogj a végrehajtásnál a magyar kormány tanácsai legyenek irányadók. Mert másként megtör­ténhetnék, hogy visszanyervén az ország, s papíron, jogát e tartományok iránt, ölj 1 állapotban kapnánk kezünkbe e területet, hogy nem sok köszönet volna benne. Ki tudnák csinálni a bécsi urak, hogy megbá- natnák velünk azon órát, melyben a határ­őrséget polgári kormányzattal láttuk el, s j átalában tán csakis azért adták e vidéket | ide, hogy örökre, vagy legalább hossza időre ! elmenjen kedvünk az ily birtoklástól. A mi Lónyai munkásságát illeti ez iigy- J ben, az különös nehézséggel nem jár. A közös hadügyminiszter a határőrség elesté- | vei azon vidék jövedelmét elvesztvén, ha nem is nagyon, de valamicskét mégis meg­változik azon arány, mely Ausztria és Ma­gyarország között a közös hadiköltségek mikénti fedezésére számítási alapul szolgált. Azonban ne beszéljünk a medve bőréről, mielőtt a maczkót lelőttük, ha pedig szeren­csésen befejezhettük az ügy politikai teen­dőit^ pénzügyit a legegyszerűbb összeadási és kivonási regulával elintézhetjük. Ez az egyik ígéret, melylyel minisztere­ink 1870-re biztatgatnak bennünket. Hasonló siirgetös elintézésre vár az úgy nevezett „közös aktívák*1 végleges felosztása. Olvasóink észrevehették, hogy a mult s a jelen évi költségvetésben , a jövedelmek között mintegy két milliónyi összeg szerepel e czitn alatt. A kiegyezkedés előtt, minden felesleges, vagy netán rögtön pénzzé nem tehető érték az osztrák állampénztárba ván­dorolt. Állítják, hogy közel 36 millióra menő ily vagyon létezik még ott, legtöbbnyire államadóssági kötelezvényekben. Á mit ezek­ből eladni lehetett, az ismert „hányad11 arányában a két pénzügyminiszter rendel­kezése alá bocsátották. Most arról van szó, hogy ezen „közös aktivák“ arányosan meg osztatván, a kezelés az illető pénzügyminisz­terekre bizassék, s mindenik vagy gazdálkod­jék vele, vagy adjon túl rajta, mint az ország érdekében leghasznosabbnak fog mutatkozni. — A közös aktivák felosztása volna tehát a második ígéret, mely ez évben | teljesedésbe mehetne. A harmadik a „bank- kérdés“ volna, melyről több Ízben szülöttünk, I hirlapirói kötelességünknél fogva azonban mindannyiszor figyelmeztettük olvasóinkat, | hogy nem hallgatva azon lármázókra, kik e dolgot nem értik, várják be a képviselőház- I tói kiküldött bizottmány munkálatainak eredményét, s akkor ha a szakértők vélemé- ! nyét is meghallgattuk, Ítéljünk az ügy állá- j sáról igazságosan és higgadt meggondo- 1 lássál. Folytassuk-az Ígéretek elősorolását. Egy ízben már tüzetesen fejtegettük, mily bo- szantó igazságtalanság az. hogy az osztrák gőzhajótársaság, mely 150 kerekes és 52 1 csavargőzössel ellepi Dunánkat, kamatbizto- | sitás czime alatt segélyezést húz az államtól, azért mert kezdetben kizárólagos kiváltságot I nyert a Dunán hajóival iizlekedni, de a párisi I béke értelmében e folyam szabaddá nyilvá- | nittatván, a vén óriást őrizni kellett az alig élősködő fiatal vállalatok versenyétől. Sze­rencsénkre ama nagy társulat több millió forinttal adós az államnak, mert segélyt kezdetben, a rósz időkben, csak mint előleget nyert, azon feltétellel, hogy ha az üzlet 8 és fél százaléknál többet jövedelmezne, ezen előleg a fölöslegből az államnak visszatéri- tessék. Tudva van, mennyivel tartozik a társaság az államnak, s a két pénzügymi­niszter hajlandónak mutatkozik ezen köve­telésből egy jó csomó pénzt elengedni, azon feltétellel, hogy a társaság jövőre, akár jó, akár rósz esztendőt ér, végkép lemondjon az államtól igényelt segélyezésről. Az osztoz­kodás kérdése itt már bonyolódottabbnak mutatkozik, mert mig a társaság túlnyomó részben osztrák tőkepénzesekből áll, addig a hajók a még nagyobb részben magyar Duna habjait hasítják, sőt az egész vállalat csak Becsig bir fontossággal, azon fölül pedig rendesen világos veszteséggel működik. Még egy ötödik Ígéret is mutatkozik. A Dunát Pest alatt és fölött, sőt Budán az egész partot szabályozni szükséges. Az országnak nincs hozzá méltó parlament-háza, nincs alkalmatos egyetemi épülete. A mostani láncz- hid már régóta nem elég Budapestnek, s néha félórát kell várni, mig a sok összetorlódott kocsik áthatolhatnak rajta. A hid vám is pogányul borkos lévén, eljött ideje ezen hidat a részvényes társaságtól megvásárolni, s ezzel megszüntetni a társaság azon jogát, hogy Pesttől le és fel egy-egy mérföldnyi

Next

/
Thumbnails
Contents