Politikai Ujdonságok, 1870 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-05 / 1. szám
Batthyány Lajos emléke. A „Pesti Napló“ decz. 31-diki számában következő felhívást tesz közzé : „A honfiúi kegyelet fölkeresi s megkoszoruzza sírjait azoknak, kik az alkotmány és haza védelmében hullva el, nevök a nemzeti dicsőségnek apáról fiúra szálló traditióit alkotja. Az év folytán több ily kiváló emlékünnepélynek voltunk tanúi. Fölkerestük a lezajlott csaták színhelyét, és szobrok és dalok hirdeték a hálás nemzet kegyeletét. A csaták hősei után gondoljunk az államférfiúra, a független nemzeti kormány első főnökére, kinek neve és emléke ott ragyog történetünk legfényesebb lapjain. Batthyány Lajos holt tetemei jeltelenül nyugosznak, nevét s emlékét semmi monumentális jel sem örökíti meg. A családi kegyelet tiszteletteljesen félrevonult, ahol csak nemzeti kötelességek teljesítéséről lehet szó, s meg vagyunk győződve, amint csak egy figyelmeztető hang szólal meg, a nemzeti közrészvét oly arányban karolja fel ez ügyet, mely a nagy elhullott emléke s a nemzet kegyeletével arányban áll. A „Pesti Napló“ szerkesztősége ennek folytán hazafias feladatot vél teljesíteni, midőn az e czélra szolgáló aláírásokat ezennel meszem él nyitva, tiszteletteljesen fordul barátaihoz s ügytársaihoz a fővárosban és vidéken egyaránt, hogy e nemes közczélra közrejárulni és hazafias buzgalommal köreikben gyűjteni szíveskedjenek. Az e czélra szolgáló aláírásokat folyó évi január 31-kéig tartjuk nyitva, s minden ada t távolságra kizárólag csak ő eszközölhesse a két part közötti közlekedést. Hát aztán meddig várakozzunk, mig szép és nagy Magyarországnak, hozzá méltó fővárosa emelkedjék. Pest ugyan csinos város, de annyi benne a hiány, hogy a hazafi és idegen utazónak szemét minden lépten meg- sérti valami régi rozzant nyomom viskó, mely gyakran százezer forintot érő telkeken disztelenkedik, de a tulajdonosnak vagy nincs pénze épiteni, vagy csak spekuláczióból vette meg, hogy vagy tiz év múlva ötszörös, hatszoros árt kapjon érte. Az itt elősorolt építkezésekre legalább 20 millió forint kell. Pénz ugyan nincs, de ha kölcsön akarunk venni, kapunk a menynyit akarunk. Sokan azt mondják, nem jó gazdasági rendszer kölcsön pénzből építkezni. Mi azonban azt feleljük: A Dunapartnak, az új Indáknak, parlament-palotának, a kir. kúria és egyetem épületének nemcsak mi, hanem még inkább a jövő nemzedék fogja legtöbb hasznát venni, tehát semmi sem igazságosabb, minthogy fiaink és unokáink malmokat is részesítsük a teherviselésben. Az utókor pedig csak hálát érezhet a mai nemzedék iránt, mely bölcs előrelátással letévé alapjait egy igazi fővárosnak, mely nélkül mai nap virágzó hazát többé nem is képzelhetni. Mi lesz ennyi szép ígéretből az év vége felé teljesedve ? Ki mondhatná meg most az év első napjaiban. Jegyezzük meg azonban, hogy most nem azon mostoha idők uralkodnak, amidőn a legszebb s leghasznosabb terveknek is papíron kellett maradniok, mert tehetlen volt az országgyűlés, hiányzott a külön pénzügyi kezelés, s nem volt felelős kormány, melynek csak parancsol az ország s valamennyi miniszternek első s legszentebb kötelessége az engedelmesség, s kimutattatván a szükséges pénzforrások, a fenebb elésorolt építkezések megkezdését semmi más akadály nem késleltetheti többé. Kozást lapunk élén fölemlítve, e nyilvános számadást kérjük nyugtatványul tekinteni. A mint tetemes összeg együtt lesz,’ egy külön bizottmányt fogunk fölkérni,’ hogy a terv minél czélszerűbb valósítását foganatosítaná. Napjainkban az alkotmány iránti hűség törvényes téren és törvényes eszközökkel egyik legfényesebb diadalát ünnepelte meg. Emlékezzünk meg a dicső elhullottról, ki hasonló eszmék és hasonló irány törhetlen bajnoka vala, s e hűségét vérével pecsételte meg!“ A „Hon“ közölvén a „P. Napló“ e fölhívását, azt a következő szavakkal kiséri : „Őszinte rokonérzelemmel csatlakozunk e kezdeményezéshez. Gróf Batthyány Lajost mi a század legnagyobb alakjai közzé számítjuk; a magyar századok lovagiasságának megnyitott alakjának, a szabad elvek, eszmék és tettek személyesítésének, az öntudatos hazaszeretet mintaképének tekintjük őt. És mivel ily alaknak méltó épen úgy a szemek előtt, mint a szivekben magasan állni, óhajtjuk, hogy gr. Batthyány Lajosnak emlékszobra legyen, melyre ezennel mi is aláirást nyitunk lapunkban, s azt Jókai Mór részéről 100 írttal megkezdjük. — A „Hon szerkesztősége A „P. Napló“ szerkesztősége szintén 100 fttal kezdette meg az aláírást a Batthyánynak állítandó emlékre. A honvédek menháza. Az országos honvéd-egylet fölhívása folytán megkezdődött az aláírás az 1848—49-ki rokkant honvédek menházának megalapítására. E hazafias és kegyeletes szép czélra Kossuth Lajos 1000 frankot ajánlott föl közelebb Turinból Vidacs Jánoshoz intézett levelében. Kossuth e levelében a következőket írja: „Engedje meg ön, hogy önnek, s ön által a honvédgyűlés tagjainak lelkem mélyéből fakadó köszönetemet jelenthessem ki, kezdeményezésükért, mely nem mulékony alamizsnaszerü enyhitgetésre, hanem állandó orvoslatra van irányozva, köszönetemet rokkant bajtársaink érdekében, kiknek elhagyatottsága súlyos teher nemzetünk lelkiismeretén, köszönetemet magyar nemzeti becsületünk nevében, mely mindnyájunknak közös kincse. Teljesedni fognak-e ennek a honvédgyűlésen nyilvánított reményei? fogja-e s minő mértékben fogja polgártársaink kötelességérzete sikerhez juttatni az ön elnöklete alatt működő derék bizottság erélyes törekvéseit? nem tudom, mert fájdalom, a nemzeti jellem sokat változott az utóbbi húsz év alatt, sokszor sajtol ki bánatos só ajt keblemből a gondolat, hogy nemzetünkre reá nem ismerek. Hanem azt tudom, hogy vétenék Isten, Hazám és a becsület ellen, ha nem sietnék önök nemes szándékának valósításához csekély tehetségemig járulni. Szegény ember vagyok, hogy az vagyok, eddig soha sem fájt, mert lekötelezettje sem vagyok senkinek, s ha szűk is a falat, mely számomra jutott, de sajátom, s egy angol jóakaróm (Oppenheim) végrendeleti szives hagyománya kivételével munkám és fáradságom gyümölcse, nem kegye, nem adománya senkinek. Hanem most bánt, most először bánt, hogy gazdag nem vagyok, most fáj, hogy rokkant honvédeink szenvedéseinek enyhítéséhez csak egy kis morzsával járulhatok. De hát ne vessék meg önök a száműzött szerény adóját. Ezer frankot ajánlok az 1848—9-iki rokkant honvédek menházának megalapításához. Ki nem mondhatom, minő vigasztalására szolgálna bánatos lelkemnek, ha Isten megérnem engedné, hogy hazánkfia önkényt társadalmi uton teljesítenék a Hon szabadságának rokkant bajnokai iránt a kötelességet, melyet a nemzet törvényho zásilag terjedten elmulasztott. Pedig vállat vállhoz vetve, mi könnyen tehetnék, csak akarják. Toldja meg mindenki, a kényszeradó minden forintját, melyet az osztrák-magyar birodalomnak fizet, öt krajczár önkénytes adóval, a magyar szabadság rokkant bajnokainak ellátására, s ön nemes szándéka egy év alatt valósitva lesz. Öt krajczár önkéntes adó minden forint kényszeradó után egyszer mindenkorra, s a hosszas mulasztás szégyenfoltja a nemzeti becsület pajzsáról le lesz törülve. Nem volna annyi önbecsérzet, annyi hazafiság a magyarban? vagy pártkérdéssé vált volna már hazánkban a lekötött nemzeti becsületszó betartásának kérdése is ? Nem volna többé egyetlen szent érzelem sem, mely nemzetünk megszaggatott sorait egy erőfeszítésre tömöríthetné? Még a hálás kegyelet ösztöne, a nemzeti becsületszó sugallata sem? Ne adja Isten hogy igy legyen. Munkára hát barátaim, erélylyel és kitartással. Hiszen ha mint nemzet nagyot sülyedtünk is, van még sok romlatlan lelkű hazafi, sok derék honleány a hazában. Én főkép ez utóbbiakra építem reményemet.“ Hazai közügyek és események. ” (A miniszterelnök és a pénzügyminiszter) decz. 30-án Bécsbe utaztak, s ez útjuk a „P. Lt.“ szerint nagy fontosságú ügyeknek van szentelve, melyek a legutóbbi napokban részint a minisztertanácsban, részint az egyes miniszterek közt tárgyaltattak.E tanácskozások gyakran éjfélig tartottak. Elsősorban állana a katonai határőrvidéknek, másodikban a közös activák és passiváknak végleges szabályozása. Lónyai továbbá szóba kívánja hozni az osztrák kormánynyal és a bécsi nemzeti bankkal a bankkérdést, hogy tiszta átnézést nyerjen arról, myit kívánnak e tekintetben Magyarországtól, és mit ajánlanak fel cserébe. A legutóbbi budai miniszteri értekezleteken a tanácskozás tárgyát képezte meg Budapest szépítésének és nagyobbításának kérdése. A kormány részletes programmot állapíttatott meg erre nézve, mely a lánchíd megváltására, a Duna-part szabályozására, központi indóház építésére, új hidakra, boulevardok alakítására, stb.-re terjed ki. A szükséges összeg 20 millióra van számítva, minek előteremtése szintén a miniszterek bécsi útjával áll állítólag összeköttetésben. (A határőrvidéki erdők) iránti tárgyalások végre eredményre vezettek. Az egyezmény értelmében a „P. C.“ szerint az erdők azon feltétellel engedtetnek át azon társaságnak, mely a határőrvidéki erdők értékesítésére vállalkozott, hogy a vukovári csatornát és az eszék-sziszeki vasutat, úgy a mint azt a magyar kormány tervezi, kiépítse. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök múlt pénteken reggel azért is utazott Bécsbe, hogy az egyezményt királyi jóváhagyás elé terjeszsze, mire az a magyar és a lajthántúli parlament elé fog terjesztetni. (A magyar királyi kúriának) czélszerű épületre leven szüksége, melyben aztán az igazságügyi minisztérium s a felsőbb törvényszék minden ága együtt székeljen. Horváth igazságügyminiszter e czélra azt a területet szemelte ki, melyen jelenleg a kir. kúria épülete, s a négy szomszédos ház áll, s felszólította Pest várost, hogy értesítse arról a minisztériumot, miképen szándékozik a kérdéses háznégyszög négy oldalán fekvő tereket és utczákat szabályozni; mily költségbe kerülne a szabályozás alá eső házak kisajátítása, s ezen költséghez mily arányban járulna a város; végre mily alakú és mekkora terület maradna fen az igazságügyi palota telkéül. (A népszámlálás foganatosításáról.) Noha csak jan. 4-kére volt a távirati jelentések határnapja kitűzve, már jan. 3-án érkeztek bejelentések, mely szerint a népszámlálás tényleg megkezdetett Kraszna megyében ; Esztergom város mind a 8 csoportjában; Nagy-Szombat városában; a Jászkun körület pusztai járásában; Medgyesszék 37 csoportjában; Debreczen városa egész területén; Besztercze városában és vidékében ; Székes-Fehérvár városában; Budapest testvérfővárosokban a számláló lapokkal megindult számlálás akadálytalanul s a megkivántató szabatossággal, folyván, már 3-án a délutáni órákban majd város-