Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-04 / 1. szám
csoport kifolyása, mely a nemzet ellen öszszeesküdött. E törekvésnek lett áldozata Prim tábornagy, s a körülmény, hogy a merénylet Madrid utczáján fényes nappal történt, s annak elkövetői máig sem fogattak el, mutatja, mily érzület uralkodhatik a spanyol fővárosi lakosságban. Az ifjú király Kartagenában — londoni sürgönyök szerint — fagyos hidegen jön fogadva, a hivatalos öröködések daczára. Az előjelek tehát épen nem olyanok, hogy azokból a spanyol reakció megszilárdulására lehetne következtetni. A spanyol bonyodalmak kimenetelére nézve is elhatározó teend azonban a francziaporosz háború mikénti bevégződése. Atalán akárhova tekintünk, csak azt látjuk, hogy a franczia nemzet sorsa döntő befolyással van világrészünk politikai alakulására. Azért méltó érdekeltséggel tekinthetünk a Páris körüli küzdelmekre, mert végre is az európai szabadság ügye ott fog eldőlni. S ha a francziák erőkifejtése azon mérvben halad előre, mint az utóbbi hónapokban, nem lehetlen, hogy baljós kezdetű új esztendőnk még a jobb ügy barátainak örömére jól végződhetik. A franczia-porosz háború. Az új év oly körülmények mellett köszönt be, mineket a sedani katastrófa után senki sem mert volna jósolni. Az akkor már elveszettnek hitt Francziaország három hónapon át változó szerencsével küzdött a túlnyomó ellenséggel s a németség most végső erejét kényszerül megfeszíteni, nehogy eddig kiviveit összes eredményei kérdés alá helyeztessenek. A mintegy földből kinőtt ifjú franczia seregek, többszörös vereség után, másodízben visszavonulásra kényszeríték a porosz hadakat a csatatér nyugati s déli részein. A harcz központját természetesen még folyvást Páris képezi. A porosz ostromló had fedezésére, néhány mérföldnyi távolságban, figyelő hadseregek vannak felállítva az előtörő franczia seregek visszatartására. Északon és északnyugaton Manteuffel tábornok, délen és délnyugaton Frigyes Károly és a mecklenburgi nagyherczeg seregének romjai, végre kelet felől, Páristól nagyobb távolban Werder tábornok, ki Garibaldi és Cremer tábornok egyesült erejét igyekszik sakkban tartani, melyhez legközelebb talán Bourbaki csapatai is csatlakoznak. Franczia részről minden erőfeszítés Páris felmentésére irányul. Északon Faidherbe tábornok az Amiens környékén vívott harcz után Arras és Cambray közt koncentrálta erejét s egyelőre, mint látszik, védő állást foglal Manteuffel-lel szemben. Chanzy ellenben, miután a contei táborban állomásozott csapatokat magához vonta, mint egy legközelebbi előőrsi ütközet bizonyítja, ismét támadólag lép fel. Keleten Cremer és Garibaldi a németek közlekedési vonalát fenyegetik. A poroszok leginkább arra törekesznek, hogy az eddigi vívmányokat biztosítsák és Páris előtt a végeldöntést előidézzék, s e végre a párisi erődök bombázását is megkezdték; franczia részről pedig még mindig a hadjárat kedvező fordulatára számítanak. Ez magyarázza meg a két fél roppant erőfeszítéseit, melyek nem engednek kétkedni, hogy a közelebbi heteket ismét véres csaták fogják jelezni. A kezdődő év átveszi a távozó szomorú örökségét s a már hozott óriási áldozatokhoz azon még nagyobb veszteségek fognak járulni, melyeket a zord évszak követel. (Lotharingiából.) A Lotharingiában mutatkozó forrongásról írják egy német lapnak decz. 27-dikéről: „A porosz rendőrség lázas tevékenységben van. St.Avold, Saargemünd s más helyeken házmotozások tartottak , mert köztársasági ügynökök jelenlétéről értesültek. A lakosság fellázadásától tartanak, melynek példáját, állítólag, Elzász is nyomban követné. A rendőrség néhány proklamációt és gyanús levelezést kerített kézre, de valami ténylegest nem tudott kifürkészni, noha félreismerhetlen, hogy mindenfelé izgatnak. Az átalános és mély ingerültség komoly aggodalmat kelt, az egész tartományban alig van katonaság, úgy, hogy e pillanat a lehető legkedvezőbb a cselekvésre. Egy háta mögött keletkező lázadás pedig a legborzasztóbb csapás lenne, mely a német haderőt érheti.“ A „Köln. Ztg.“ levelezője élénk szikekkel festi a roppant nehézségeket, melyekkel a poroszoknak Lotharingiában küzdeniük kell. A vasutak — írja a többi közt — már nem lévén elegendők a Francziaországban levő 650,000 főnyi német seregszámhoz szükséges lőszer, ruházat és élelmi készlet elszállítására, most ezek nagy részét ismét tengeren szállítják. Már többször 150 — 200 két lovas kocsit láttunk itt egyszerre átvonulni, melyek közvetlenül Drezda és Lipcséből hoznak zabot a Páris előtt álló csapatoknak. Drezdától Nancy-ig az ily kocsi , s egynegyed hét alatt teszi meg az utat, hogy innen Versailles-ig eljusson, 14 napra van szüksége, úgy hogy körülbelül 7 hét alatt jut rendeltetése helyére. Képzelhetjük, mily roppant költséggel jár ily szállítás. A nagy hideg(10—12 fok) még tetemesen fokozza katonáink szenvedéseit, különösen pedig a szegény betegek és sebesültek , kik gyakran több napot nyílt márhakocsikban kényszerülnek tölteni, s a franczia foglyok, kik helyszűkében fedetlen szénkocsikon összepréselve, álló helyzetben, meleg ruha és elegendő táplálék nélkül szállíttatnak, borzasztó szenvedéseknek vannak kitéve. Karlsruhében karácsony estre egy 251 sebesültet szállító vonat érkezett meg, és miként a„Taglel.“ Írja, roppant hidegség következtében e számból állítólag 240 sebesült megfagyva érkezett meg. (A keleti csatatérről.) Újabb tudósítások azt sejtetik, hogy Bourbaki keletnek tart hihetőleg oly czélból, hogy Garibaldival egyesülten Werder ellen forduljon, ezt megverje s a porosz hadak közlekedési vonalát fenyegesse. Bordeauxi hírek szerint Werder már el is hagyta Dijont, ha Garibaldi előcsapata decz. 28-i reggel bevonult. Karlsruheból pedig jelentik: „Gyors menetekben nagy tömeg gyalogság és landwehr vonul Dijon felé a Bourbaki által fenyegetett Werder-féle hadtest erősítése végett.“ Werder visszavonulása Dijonból, s az Elzász és Lotharingiában uralkodó izgatottság, mely tartományok lakossága fegyvert készül ragadni, bizonyítják, hogy Bourbakis a Lyon felöl előnyomuló déli franczia hadsereg Németország és a nyugaton működő porosz hadak közé akarják magukat ékelni s ezek közlekedését Németországgal elvágni. A „Tagespresse“ jelenti Chalons sur Saone-ból. A poroszok Dijont és környékét elhagyták, hogy egy katastrófát megelőzzenek. Mindenütt bizalom uralt. Az ellenség pusztításai borzasztó boszúvágyat gerjesztenek; komoly események bekövetkezése várható. A Werder segélyére siető Zastrow porosz tábornok és Garibaldi között csata van készülőben. Egy autoni sürgöny decz. 27-től jelenti: Garibaldi utolérte a 14. porosz hadtest utóhadát Dijon mögött Vesoul mellett, és 13 lőszekeret és sok élelmiszer vett az ellenségtől. — (Az északi franczia hadsereg csatája Faidherbe tábornok hivatalos jelentése : Amiens mellett vívott pontnoyellesi ütközetről igy hangzik: Főtábornoki jelentés a honvédelmi biztoshoz. A hadsereg két nap óta Corbieben és a Halue kis patak hosszában — mely Daoursnál Sommeba ömlik — foglalt tanyát. Harczmezőne a magaslatokat választotta, melyek a patakom partját köritik, az ellenségnek hagyván a völgye hogy Amiensből jőve, a jobb partokat szállhassa meg. Faidherbe tábornok parancsot adott, hogy csapatok csak gyenge ellentállást és csak néhán csatárral fejtsenek ki, s hogy erre az uraló állásokba vonuljanak vissza. Ezen parancs pontosa végrehajtatott, és 11 óra tájban a két hadsereg szemben állott egymással, a keskeny, de mocsári völgy által elválasztatva egymástól. A házakon át minden oldalról 70 — 80 ágyu torok szórta golyókat egymásra. Az ellenséges csatárok behatoltak volt a falvakba és a mieinkkel lövéseket váltottak. Három s fél óra tájban az ágyútűz mindké oldalon keresbedvén, gyalogságunk parancsot kapott, hogy az ellenséget mindenfelől megrohanj, s a hátullevő állomásokba visszavesse. E parancs nagy erélylyel és lelkesedéssel hajtatott végre. A szélső balszárnyon a Moulac hadosztály elfoglalt: Daours-t és Vequemont-ot, Pont-Noyelles-t és Querrieux-t a Bessol-hadosztály vette el. Az észak mozgó őrök, Robin hadosztálya behatolt Behancourt faluba. Végre a Derroja hadosztály a jobb szárnyon Ravelincourt és Beliancourt falvakon sokkal túl űzte az ellenséget. A siker öt órakor mindenütt teljes volt, s az est beálltával már nem lehetett megkülönböztetni a barátot az ellenségtől; a poroszok felhasználva ezen körülményt és az ebből folyó előnyöket, harcz nélkül tértek vissza Daours-, Querrieux- és Behancourtba. Csapataink visszafoglalván a múlt napi összes állásaikat,, azokban töltötték az éjt, és még másnap délutáni két óráig is ott maradtak, hogy lássák, várjon az ellenség meg fogja-e újra kezdeni a harczot, amit azonban nem tett. Csak néhány puskalövés váltatott távolról. A hadsereg, miután ily módon konstatálta győzelmét, Corbie és Albert közötti szállásaiba vonult. Fiatal csapataink sokat szenvedtek az évszak zordságától és az ily körülmények között elkerülhetlen nélkülözésektől. A kenyér, mit a csatatéren köztük szétosztottak, meg volt fagyva, s igy meg nem ehető, a veszteségek mintegy kétszáz halottra és ezer vagy ezerkétszáz , többnyire könnyen sebesültre tehetők. Nem tudjuk, mennyit vesztett az ellenség, kit jelesen kezelt tüzérségünk és tüzéreink élénk tüze erősen károsíthatott. Foglyok és sebesültek maradtak kezeink között. A északi hadsereg néhány pihenő napot fog kapni jó szállásokban. — Faidherbe, osztálytábornok, az északi hadsereg parancsnoka. — Lilléből írják: decz. 26-káról, hogy bármily ellenkezők is a hírek a Pont-Noyelles mellett vívott csatáról, annyi bizonyos, hogy ez ütközet nem volt előnyös a németekre nézve. Moulac franczia hadosztálya, szemtanuk állítása szerint szuronytámadásával különösen roppant öldöklést vitt véghez az ellenség soraiban; e hadosztály tengerészekből és gyalog vadászokból állott, e mellett azonban mint újonczok, az északi mozgók is derekasan kiállották az első tüzet s átalában vitézül tartották magukat. A mit magát Faidherbe tábornokot illeti, ő oly rendithetlenséget árult el, a minőt inkább csapatvezérnél, mint főparancsnoknál kelle keresnünk.Mindenütt személyesen volt jelen, hol katonái bátorságát hanyatlani látta,s igy lőtték ki alóla lovát, mig ruhája foszlányokra volt szaggatva. Az északi hadsereg jelenleg Albert és Arras között állomásoz, a főhadiszállás ez utóbbi városban van. (A mecklenburgi nagyherczeg serege.) Német lapok egy katona levelének kivonatát közük, ki mint mondja decz. 7-ig 13 csatá-