Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-03 / 1. szám

sonló bajokban szenved. Nekünk is megvan a magunk Csehországa, melynek követelé­sei ép oly túlságosak, mint az övékéi. Mert a mily igaz, hogy a csehek csak Ausztriában maradhatnak csehek, holott ők mégis oly követelésekkel állanak elő, melyek Ausztriát fölbontanák; a mily bizonyos, hogy épen nemzetiségük fönntartása érdekében kellene Ausztria fönnmaradását kivárniuk, mert itt nemcsak nemzetiségüket megőrizhetik, de oly tág autonómiát — önkorm­ányzatot — is kap­hatnak, a minőről a nagy német vagy orosz császárságban beszélniük sem leendőne sza­bad. — oly igaz, hogy Horvátország is csak a magyar korona aegise alatt létezhet e né­ven és hasonló beligazgatási önállósággal, minővel ma bir, miután ez ország, illetőleg tartomány, az önállás még azon első fölté­telével sem bir, mely szerint saját kormány­zati anyagi szükségeit fedezhetné. Soha többé Cseh- és Horvátország olyan mérvét a nemzeti és polgári szabadságnak, jólétnek, mint amaz Ausztria, emez Magyarország kapcsában, nem fogják élvezni, sőt nemzeti egyéniségük is azonnal elvész — amazé a nagy német, emezé a nagy szláv tengerben, mihelyt e százados kapocs széttöretik. A két nagy óriás, mint valamely vén rhino­­cterus a leveli békára, egyszerűen ráfeküd­nék a két tartománykára, és agyonnyomná annak külön nemzeti egyéniségét anélkül, hogy halálos nyöszörgését észre vagy te­kintetbe venné. Bámulatos, miért hogy e két nép e napfényes igazságot be nem látja, s miért erőködnek minden áron ki a jégre tánczolni, mikor a lehető legjobb enyhelyen vannak. Horvátország a nemzeti függetlenség nagyobb mérvét követeli tőlünk, mint a­mennyivel mi magunk birunk Ausztria irányában. Pedig mi nem esünk terhére Ausztriának, ellenkezőleg oly anyagi elő­ny­ök­ben részesítjük, melyek nélkül az soha meg sem is állhatott volna. Horvátország ellenben nekünk milliomokba kerül, tehát úgy vagyunk vele, mint a módos szülők az örökbe fogadott árva gyermekkel, kit egyenlő neveltetésben részesülnek saját gyer­mekeikkel. Úgy tetszik nekünk, hogy e két ország izgatóit a türelem példátlan nyúlóssága te­szi vakmerőkké, melyet a korona és kor­mányai tanúsítnak irányukban. Pedig meg­gondolhatnák, hogy ama barátságos viszony, mely az egykori „szent szövetség“ tagjai közt jelenleg uralkodik, kevéssé alkalmas arra, hogy államfölforgató terveiket való­­sítsák. Ha Ausztria-Magyarország gyönge­­ségére számítanak, majd nagyon meg­csalódhatnak. Gyöngék lehetünk a nagy Németország ellenében, de ezzel szövetség­ben északi patrónusuk megszűnt reánk nézve mumus lenni. Mindenesetre jobb lesz a hatalmat ereje kifejtésére nem kényszerí­­teni és elfogadni ma a kinált túzokot, mint holnap a sült verebet is elszalasztani. Visszatekintés. Alig van a népek történetében eseményekben oly gazdag év, mint a most lefolyt 1871. A szét­szakadozott német országocskák egy nagy biroda­lomba egyesültek, s a világhírű francziák elvesz­tették európai erejüket és a zilált Olaszország is végre egységes állam lett. Míg a világ két leg­erősebb hatalma megrázó véres tusát küzdött egy­mással, addig hazánk a béke áldásait élvezte. A kiegyezés ellen folytatott vitákat mellőzve, csak belügyeinkre vetünk visszapillantást. Először is említenünk kell, hogy magában a kormányban lényeges személy változások történtek, a­mennyiben az elhunyt K. Eötvös József, s a lemondott Rajner Pál, Gorove István, Horváth Boldizsár, Festetich György és Bedekovich mi­niszterek helyét a mostaniak foglalták el. Gz Andrássy Gyula pedig külügyminiszterré nevezte­tett ki, s helyébe miniszterelnök Lónyay Meny­hért lett, kivel együtt az egész minisztérium újó­lag megerősíttetett. A delegácziók kétszer ültek össze, s a Németországgal való jó viszony és a béke mellett működtek. A közjogi téren neve­zetes, hogy a katonai határőrvidék feloszlattatott, s a tartomány polgári kormányzás alá helyezte­tett.­­ A­mi a szoros értelemben vett belügyeket illeti a következőket említhetjük föl: Uj községi tör­vény alkottatott, mely még nincs keresztül vive, de szentesítést nyert. Budapest és a Királyföld számára külön javaslatok készültek. A megye­szervezés szintén kezdetét vette, melyet megelő­zőleg uj megyei és városi főispánok neveztettek ki; ezeket a szervező bizottságok megalakítása, a szervezési munkálatok elkészítése, s ezek alapján az új bizottságok megalakítása követte. A belügy­minisztérium ezeken felül még elkészítette a vá­lasztási törvény reformját, és a közegészségügy országos rendezését, melyek még nem kerültek az országgyűlés elé. Az igazságügy terén fontos javaslatok nyertek szentesítést. Az 1869-ben megalkotott bírói hata­lomról szóló törvény gyakorlati jelentősége csak a birói személyzet reformja által, vagyis a nemrég közlött birói kinevezések által éretett el. Ezt meg­előzőleg a bírák felelősségéről, a bírák és bírósági hivatalnokok áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, a királyi ügyészekről és a bírósági végrehajtókról külön törvények alkottattak. Az első folyamodású bíróság úgy szerveztetett, hogy a minisztérium felállított 102 törvényszéket, és 360 járásbírósá­got. Az úrbériség, és a vadászati jog szabályozta­tok. A közjegyzői és ügyvédi rendtartás felett a kormány köreiben tanácskozások folytak. Pénzügyeink állapota épen nem kedvező, mennyiben 52 millió defic­it van államháztartá­sunkban. Az ideiglenes adótörvények még most is fenállnak, s adóreform még mindig késik. A do­­hánymonopóliumról (mai számunkban ismertet­jük ) törvényjavaslat terjesztetett elő, mely azonban kevés változtatást tesz az eddigi állapo­ton. A bankkérdés fölött eleget tanácskoztak, de eddig semmi eredménye sincs. Közlekedés és más czélokra 30 millió kölcsön vétetett fel, a­mi a ter­heket növeszti. Az államháztartásunk ellenőrzésére 1870-ben felütött államszámvevőszék ez idén már dolgozott a zárazizm­adgánok felülflfezegák­b­an. A kereskedelmi téren némi lendület történt. Idegen országokkal mint: Siam, Japán és Khina, Spanyolország és Guatemala kereskedelmi és hajó­zási szerződések köttettek. Az északamerikai Egye­sült­ Államokkal konzuláris egyezmény , Német­országgal pedig távirdai szerződés jött létre. Az országgyűlés eltörölvén a czélrendszert, kimondta a szabadipart s megalkotta az ipartörvényt. A bá­nyatörvényjavaslat felett ülések tartottak, a rész­vénytársulatokról, és a tizedes súly- és mérték­­rendszerről javaslatok készültek, de még nem ke­rültek a törvényhozás elé. A földhitelügy a magyar földhitelintézetről szóló törvényjavaslatban fog­laltatott be. Az 1873-iki bécsi kiállításra Magyar­­ország méltó képviseltetése érdekében pedig in­tézkedések létettek. Vallás- és közoktatásügyi viszonyaink még mindig a kezdet nehézségeivel küzdenek. Az év folytán Pesten kath. autonómiai kongresszus ülé­sezett, hogy a világiakkal az egyházi hatalom is megosztassék, azonban határozataival a szabad­­elvűség barátai nem lehetnek megelégedve. Na­gyobb zajt vertek az ultramontánok a csalhatat­­lanság kérdésével, melynek veszélyes volta miatt a kormány közbe is lépett és a székesfehérvári püspököt megdorgálta. Egyházi reform-egylet alakíttatott. A görög nem­ egyesült szert, karlo­­viczi kongresszus szintén ülésezett, de mivel poli­tikai térre csúszott át, hozott határozatai szente­sítést nem nyertek. A közművelődési téren neve­zetes, hogy a nagybecsű Eszterházy-képtár orszá­gos költségen megvásároltatott, és képzőművészeti tanács állíttatott fel. A tanügyek és a népnevelés kezdetleges állapotot mutatnak. A műegyetem szerveztetett és új gymnáziumi tanterv készült. A közoktatási miniszter mellé pedig közoktatási tanács szerveztetett. A felnőttek oktatásáról tör­vényjavaslat alkottatott. Közlekedés ügyeinkben nagyobb mozgalom volt észlelhető. A következő új vasutak engedményez­­tettek: gömöri iparvasutak, zólyom-beszterczei, munkács-szryi vasút. A fiumei kikötő építése meg­kezdetett. A Szászországgal kötött vasúti szerző­dés jóváhagyatott, és a pestvárosi közlekedési főutakon emelendő házak részére adómentességet biztosított. A gátrendőrségről és a vízszabályozási társulatokról törvényjavaslatok intézkednek. A Duna a fővárosi részen szabályozás alá vétetett. A honvédelem szép sikert ért el. Van majd 200 ezer jól begyakorolt honvédünk. A váczi had­gyakorlatok élénk hírt keltettek Európa katonai köreiben. A honvédügyeket illetőleg több tör­vényjavaslat készíttetett, mint a honvéd kerü­letek új beosztásáról, a honvéd lovas századok szaporításáról, az ujonczozásról stb. A katona­or­vosok szaporittattak, s több rendbeli kinevezések történtek, melyek közül fölemlítendő, hogy a hon­védség két tábornokot kapott. Átalánosan végig tekintve a kormány műkö­désén nem tagadjuk, hogy reformok történtek, hanem azok kevéssé szabadelvűek, minthogy a hatalmak például mind a megyei, mind az igaz­ságügyi kérdésekben határozott befolyást tartanak fönn. A mulasztások nagyok minden irányban. Földművelésünk még mindig mostoha gyermek a kormány kezeiben, iparunk csekély, s vállalkozó társulataink elbuknak, mert még mai napig sincs önálló magyar bank, a­mi kereskedelemre is bé­­nítólag hat. Adóreformjaink mindig késnek. Nincs vallásszabadságról szóló törvény, a népnevelés nincs a meg­illető mérvben felkarolva, és az ultramontánok izgatását a közös iskolák ellen sok ízben eltűrte a kormány. Országutaink roszak, s alig történt lépés azok javítására. És sok más ügy vár rendezésre, melyek bárha a jövőben teljese­désbe mennének, a­mi hogy úgy legyen adja a ma­gyarok Istene! Új törvényjavaslat a dohány mono­póliumról. A dohányjövedékről Kerkapoly pénzügymi­niszter még az ünnepek előtt törvényjavaslatot terjesztett elő, mely áll hét fejezetből és 144 §-ból. A törvényjavaslat egészben véve nem olyan, hogy a monopóliumot eltörölni akarná, hanem csak ke­vés módosítást tesz a már fenálló törvényen, s valamint azelőtt, úgy most is csak megszorítja a dohány termelését, kivitelét és használatát a­nél­kül, hogy lényegesebb szabadság adatnék a do­hánytermelő és kedvelő közönségnek. Az egyes fejezetek czímei a követezők: a dohányterme­lésről a kincstár részére; a dohánytermelésről kivitelre; a dohánytermelésről saját használatra ; a dohányforgalomról; a dohányra kivetett fogyasz­tási adókról; a kihágásokról és ezeket illető bír­­ságokról. A főbb f­ontok közül jónak látunk olvasóinkkal néhányat megismertetni. Dohányt termelni, forgalomba tenni, felhasz­nálni , külföldről fogyasztásra, lerakásra vagy átszállításra behozni, csak az illetékes hatóság engedélye mellett szabad. Dohánygyártmányokat készíteni tilos. Dohány termesztethetik: a kincstár számára, kivitelére és használatára. Dohánytermelés a kincstár számára vagy ki­vitelre ott engedélyezhető, hol egy termelési kör­zetet képező határon Magyarországon legalább nyolcz, — Horvát- és Slavonországban és Erdély­ben legalább kétszáz felekzeti holdnyi alkalmas területet szánnak dohánytermelésre. Egyes hatá­rokban Magyarországon mezei termelésre 20, kertire 10, Horvát-, Slavon- és Erdélyországban 10 hold, egyes földrészeken Magyarországban 800, illetőleg 200, Horvát-, Slavon- és Erdélyor­szágban 400, illetőleg 200 öl szükséges, engedély­adásra. Különös jófaj-dohányt termelő vidéken a pénzügyminiszter kisebb területekre is adhat en­gedélyt. Dohányt csak az illetékes pénzügyi ható­ság által kiadott engedély mellett szabad termelni az erre kijelölt földeken, s csak azoknak, kik a köztörvény szerint terhes szerződést köthetnek; továbbá a­kik jelen törvény kihirdetése óta annak megszegése miatt el nem ítéltettek. Az engedély csak egy év tartamára adatik, s egyedül az abban megnevezettre érvényes. A dohánytermelésre engedély szükséges, és­pedig a következő kellékek kijelentésével: 1. a dohánytermelés a kincstár számára vagy­­kivitelre, avagy saját használatra szándékolta­­tik-e? 2. Azon község nevét, melyhez a dohány­­termelésre szánt föld tartozik. 3. A jelentkezőnek családi és melléknevét, annak lakhelyét és házszá­mát. 4. Köthet-e jelentkező a köztörvények sze­rint kötelező szerződést ? 5. Jelen törvény kihir­detése óta annak megszegése miatt nem ítélte­­tett-e el? 6. Váljon a kérelmező az illető földnek tulajdonosa, haszonélvezője, avagy bérlője-e?

Next