Politikai Ujdonságok, 1872 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-03 / 1. szám
sonló bajokban szenved. Nekünk is megvan a magunk Csehországa, melynek követelései ép oly túlságosak, mint az övékéi. Mert a mily igaz, hogy a csehek csak Ausztriában maradhatnak csehek, holott ők mégis oly követelésekkel állanak elő, melyek Ausztriát fölbontanák; a mily bizonyos, hogy épen nemzetiségük fönntartása érdekében kellene Ausztria fönnmaradását kivárniuk, mert itt nemcsak nemzetiségüket megőrizhetik, de oly tág autonómiát — önkormányzatot — is kaphatnak, a minőről a nagy német vagy orosz császárságban beszélniük sem leendőne szabad. — oly igaz, hogy Horvátország is csak a magyar korona aegise alatt létezhet e néven és hasonló beligazgatási önállósággal, minővel ma bir, miután ez ország, illetőleg tartomány, az önállás még azon első föltételével sem bir, mely szerint saját kormányzati anyagi szükségeit fedezhetné. Soha többé Cseh- és Horvátország olyan mérvét a nemzeti és polgári szabadságnak, jólétnek, mint amaz Ausztria, emez Magyarország kapcsában, nem fogják élvezni, sőt nemzeti egyéniségük is azonnal elvész — amazé a nagy német, emezé a nagy szláv tengerben, mihelyt e százados kapocs széttöretik. A két nagy óriás, mint valamely vén rhinocterus a leveli békára, egyszerűen ráfeküdnék a két tartománykára, és agyonnyomná annak külön nemzeti egyéniségét anélkül, hogy halálos nyöszörgését észre vagy tekintetbe venné. Bámulatos, miért hogy e két nép e napfényes igazságot be nem látja, s miért erőködnek minden áron ki a jégre tánczolni, mikor a lehető legjobb enyhelyen vannak. Horvátország a nemzeti függetlenség nagyobb mérvét követeli tőlünk, mint amennyivel mi magunk birunk Ausztria irányában. Pedig mi nem esünk terhére Ausztriának, ellenkezőleg oly anyagi előnyökben részesítjük, melyek nélkül az soha meg sem is állhatott volna. Horvátország ellenben nekünk milliomokba kerül, tehát úgy vagyunk vele, mint a módos szülők az örökbe fogadott árva gyermekkel, kit egyenlő neveltetésben részesülnek saját gyermekeikkel. Úgy tetszik nekünk, hogy e két ország izgatóit a türelem példátlan nyúlóssága teszi vakmerőkké, melyet a korona és kormányai tanúsítnak irányukban. Pedig meggondolhatnák, hogy ama barátságos viszony, mely az egykori „szent szövetség“ tagjai közt jelenleg uralkodik, kevéssé alkalmas arra, hogy államfölforgató terveiket valósítsák. Ha Ausztria-Magyarország gyöngeségére számítanak, majd nagyon megcsalódhatnak. Gyöngék lehetünk a nagy Németország ellenében, de ezzel szövetségben északi patrónusuk megszűnt reánk nézve mumus lenni. Mindenesetre jobb lesz a hatalmat ereje kifejtésére nem kényszeríteni és elfogadni ma a kinált túzokot, mint holnap a sült verebet is elszalasztani. Visszatekintés. Alig van a népek történetében eseményekben oly gazdag év, mint a most lefolyt 1871. A szétszakadozott német országocskák egy nagy birodalomba egyesültek, s a világhírű francziák elvesztették európai erejüket és a zilált Olaszország is végre egységes állam lett. Míg a világ két legerősebb hatalma megrázó véres tusát küzdött egymással, addig hazánk a béke áldásait élvezte. A kiegyezés ellen folytatott vitákat mellőzve, csak belügyeinkre vetünk visszapillantást. Először is említenünk kell, hogy magában a kormányban lényeges személy változások történtek, amennyiben az elhunyt K. Eötvös József, s a lemondott Rajner Pál, Gorove István, Horváth Boldizsár, Festetich György és Bedekovich miniszterek helyét a mostaniak foglalták el. Gz Andrássy Gyula pedig külügyminiszterré neveztetett ki, s helyébe miniszterelnök Lónyay Menyhért lett, kivel együtt az egész minisztérium újólag megerősíttetett. A delegácziók kétszer ültek össze, s a Németországgal való jó viszony és a béke mellett működtek. A közjogi téren nevezetes, hogy a katonai határőrvidék feloszlattatott, s a tartomány polgári kormányzás alá helyeztetett. Ami a szoros értelemben vett belügyeket illeti a következőket említhetjük föl: Uj községi törvény alkottatott, mely még nincs keresztül vive, de szentesítést nyert. Budapest és a Királyföld számára külön javaslatok készültek. A megyeszervezés szintén kezdetét vette, melyet megelőzőleg uj megyei és városi főispánok neveztettek ki; ezeket a szervező bizottságok megalakítása, a szervezési munkálatok elkészítése, s ezek alapján az új bizottságok megalakítása követte. A belügyminisztérium ezeken felül még elkészítette a választási törvény reformját, és a közegészségügy országos rendezését, melyek még nem kerültek az országgyűlés elé. Az igazságügy terén fontos javaslatok nyertek szentesítést. Az 1869-ben megalkotott bírói hatalomról szóló törvény gyakorlati jelentősége csak a birói személyzet reformja által, vagyis a nemrég közlött birói kinevezések által éretett el. Ezt megelőzőleg a bírák felelősségéről, a bírák és bírósági hivatalnokok áthelyezéséről és nyugdíjazásáról, a királyi ügyészekről és a bírósági végrehajtókról külön törvények alkottattak. Az első folyamodású bíróság úgy szerveztetett, hogy a minisztérium felállított 102 törvényszéket, és 360 járásbíróságot. Az úrbériség, és a vadászati jog szabályoztatok. A közjegyzői és ügyvédi rendtartás felett a kormány köreiben tanácskozások folytak. Pénzügyeink állapota épen nem kedvező, mennyiben 52 millió deficit van államháztartásunkban. Az ideiglenes adótörvények még most is fenállnak, s adóreform még mindig késik. A dohánymonopóliumról (mai számunkban ismertetjük ) törvényjavaslat terjesztetett elő, mely azonban kevés változtatást tesz az eddigi állapoton. A bankkérdés fölött eleget tanácskoztak, de eddig semmi eredménye sincs. Közlekedés és más czélokra 30 millió kölcsön vétetett fel, ami a terheket növeszti. Az államháztartásunk ellenőrzésére 1870-ben felütött államszámvevőszék ez idén már dolgozott a zárazizmadgánok felülflfezegákban. A kereskedelmi téren némi lendület történt. Idegen országokkal mint: Siam, Japán és Khina, Spanyolország és Guatemala kereskedelmi és hajózási szerződések köttettek. Az északamerikai Egyesült Államokkal konzuláris egyezmény , Németországgal pedig távirdai szerződés jött létre. Az országgyűlés eltörölvén a czélrendszert, kimondta a szabadipart s megalkotta az ipartörvényt. A bányatörvényjavaslat felett ülések tartottak, a részvénytársulatokról, és a tizedes súly- és mértékrendszerről javaslatok készültek, de még nem kerültek a törvényhozás elé. A földhitelügy a magyar földhitelintézetről szóló törvényjavaslatban foglaltatott be. Az 1873-iki bécsi kiállításra Magyarország méltó képviseltetése érdekében pedig intézkedések létettek. Vallás- és közoktatásügyi viszonyaink még mindig a kezdet nehézségeivel küzdenek. Az év folytán Pesten kath. autonómiai kongresszus ülésezett, hogy a világiakkal az egyházi hatalom is megosztassék, azonban határozataival a szabadelvűség barátai nem lehetnek megelégedve. Nagyobb zajt vertek az ultramontánok a csalhatatlanság kérdésével, melynek veszélyes volta miatt a kormány közbe is lépett és a székesfehérvári püspököt megdorgálta. Egyházi reform-egylet alakíttatott. A görög nem egyesült szert, karloviczi kongresszus szintén ülésezett, de mivel politikai térre csúszott át, hozott határozatai szentesítést nem nyertek. A közművelődési téren nevezetes, hogy a nagybecsű Eszterházy-képtár országos költségen megvásároltatott, és képzőművészeti tanács állíttatott fel. A tanügyek és a népnevelés kezdetleges állapotot mutatnak. A műegyetem szerveztetett és új gymnáziumi tanterv készült. A közoktatási miniszter mellé pedig közoktatási tanács szerveztetett. A felnőttek oktatásáról törvényjavaslat alkottatott. Közlekedés ügyeinkben nagyobb mozgalom volt észlelhető. A következő új vasutak engedményeztettek: gömöri iparvasutak, zólyom-beszterczei, munkács-szryi vasút. A fiumei kikötő építése megkezdetett. A Szászországgal kötött vasúti szerződés jóváhagyatott, és a pestvárosi közlekedési főutakon emelendő házak részére adómentességet biztosított. A gátrendőrségről és a vízszabályozási társulatokról törvényjavaslatok intézkednek. A Duna a fővárosi részen szabályozás alá vétetett. A honvédelem szép sikert ért el. Van majd 200 ezer jól begyakorolt honvédünk. A váczi hadgyakorlatok élénk hírt keltettek Európa katonai köreiben. A honvédügyeket illetőleg több törvényjavaslat készíttetett, mint a honvéd kerületek új beosztásáról, a honvéd lovas századok szaporításáról, az ujonczozásról stb. A katonaorvosok szaporittattak, s több rendbeli kinevezések történtek, melyek közül fölemlítendő, hogy a honvédség két tábornokot kapott. Átalánosan végig tekintve a kormány működésén nem tagadjuk, hogy reformok történtek, hanem azok kevéssé szabadelvűek, minthogy a hatalmak például mind a megyei, mind az igazságügyi kérdésekben határozott befolyást tartanak fönn. A mulasztások nagyok minden irányban. Földművelésünk még mindig mostoha gyermek a kormány kezeiben, iparunk csekély, s vállalkozó társulataink elbuknak, mert még mai napig sincs önálló magyar bank, ami kereskedelemre is bénítólag hat. Adóreformjaink mindig késnek. Nincs vallásszabadságról szóló törvény, a népnevelés nincs a megillető mérvben felkarolva, és az ultramontánok izgatását a közös iskolák ellen sok ízben eltűrte a kormány. Országutaink roszak, s alig történt lépés azok javítására. És sok más ügy vár rendezésre, melyek bárha a jövőben teljesedésbe mennének, ami hogy úgy legyen adja a magyarok Istene! Új törvényjavaslat a dohány monopóliumról. A dohányjövedékről Kerkapoly pénzügyminiszter még az ünnepek előtt törvényjavaslatot terjesztett elő, mely áll hét fejezetből és 144 §-ból. A törvényjavaslat egészben véve nem olyan, hogy a monopóliumot eltörölni akarná, hanem csak kevés módosítást tesz a már fenálló törvényen, s valamint azelőtt, úgy most is csak megszorítja a dohány termelését, kivitelét és használatát anélkül, hogy lényegesebb szabadság adatnék a dohánytermelő és kedvelő közönségnek. Az egyes fejezetek czímei a követezők: a dohánytermelésről a kincstár részére; a dohánytermelésről kivitelre; a dohánytermelésről saját használatra ; a dohányforgalomról; a dohányra kivetett fogyasztási adókról; a kihágásokról és ezeket illető bírságokról. A főbb fontok közül jónak látunk olvasóinkkal néhányat megismertetni. Dohányt termelni, forgalomba tenni, felhasználni , külföldről fogyasztásra, lerakásra vagy átszállításra behozni, csak az illetékes hatóság engedélye mellett szabad. Dohánygyártmányokat készíteni tilos. Dohány termesztethetik: a kincstár számára, kivitelére és használatára. Dohánytermelés a kincstár számára vagy kivitelre ott engedélyezhető, hol egy termelési körzetet képező határon Magyarországon legalább nyolcz, — Horvát- és Slavonországban és Erdélyben legalább kétszáz felekzeti holdnyi alkalmas területet szánnak dohánytermelésre. Egyes határokban Magyarországon mezei termelésre 20, kertire 10, Horvát-, Slavon- és Erdélyországban 10 hold, egyes földrészeken Magyarországban 800, illetőleg 200, Horvát-, Slavon- és Erdélyországban 400, illetőleg 200 öl szükséges, engedélyadásra. Különös jófaj-dohányt termelő vidéken a pénzügyminiszter kisebb területekre is adhat engedélyt. Dohányt csak az illetékes pénzügyi hatóság által kiadott engedély mellett szabad termelni az erre kijelölt földeken, s csak azoknak, kik a köztörvény szerint terhes szerződést köthetnek; továbbá akik jelen törvény kihirdetése óta annak megszegése miatt el nem ítéltettek. Az engedély csak egy év tartamára adatik, s egyedül az abban megnevezettre érvényes. A dohánytermelésre engedély szükséges, éspedig a következő kellékek kijelentésével: 1. a dohánytermelés a kincstár számára vagykivitelre, avagy saját használatra szándékoltatik-e? 2. Azon község nevét, melyhez a dohánytermelésre szánt föld tartozik. 3. A jelentkezőnek családi és melléknevét, annak lakhelyét és házszámát. 4. Köthet-e jelentkező a köztörvények szerint kötelező szerződést ? 5. Jelen törvény kihirdetése óta annak megszegése miatt nem ítéltetett-e el? 6. Váljon a kérelmező az illető földnek tulajdonosa, haszonélvezője, avagy bérlője-e?