Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-01-01 / 1. szám

Hölflzetési föltételek: a Vasárnapi Újság és jPolitikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Félévre 5 ft. SÍT Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. ÜSSF Hirdetési dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasábzott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba; háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Becsben : tippelik Alajos. Wollzeile Nr. 22. és Hansenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Heti szemle. Világrészünk politikusainak e hétre Grammont herczeg, nekünk pedig a főváros egyesítése és — a mi a jövő hetekre vagy tán hónapokra kihúzódni Ígérkezik, a — Deákpárt végelgyöngülési, vagy legjcbb esetben hypochondricus állapota adtak tár­gyakat a gondolkozásra, részint egy kis szórakozásra vagy boszankodásra, a mi az elsőt illeti, s buslakodásra vagy örvende­zésre az utolsót illetőleg, már a mint kinek- kinek pártállása hozza magával. __ Grammont herczeg^föllépését illetőleg az első benyomás ugyan a meghökkenés volt, mert hát bármily valószínűtlennek tetszett is állitása első tekintetre is azok előtt, kik az osztrák-magyar külügyi poli­tika e mozamára vonatkozó adatokat a vö­röskönyvből ismerik, mindamellett az is lehetlennek tetszett, hogy egy oly magas születésű és állású, mi több, kitűnő gent- lemanség hírében álló férfiú egy oly vakmerő koholmánynyal koczkáztassa jó viszonyát Európa legmagasb köreivel,melyre csakúgy fog hullani a „szemtelen hazugság“ kifejezés még a félhivatalos közlönyök olympi sugallatokból táplálkozó odúiból is, mint a jégeső a száraz zsindelytetőre. Any- nyira hihetlennek tetszett ezen föltevés is, hogy az ember, kivált egy kissé ellenzéki s demokrata gondolkozással, szinte hajlandó volt azt gondolni, hogy hátha bizony mégis az igen nyúlós és ruganyos természetű osztrák diplomatia is követett el valami nem igen férfias dolgot, és tán úgy suttyomban csakugyan biztatgatta a franczia külügyért osztrák segélylyel, melylyel aztán, midőn a dolog nagyon komolyra fordult, megbánva, jónak látta elhallgatni__Hanem hát e ké te ly nem sokáig tartott, mert a meghazud- tolás az illető osztrák-magyar államférfiak hivatalai és közlönyei részéről oly határozott és'megérdemelten kíméletlen, és illető helyen, tudniillik Berlinben is, oly föltétlenül adnak hitelt e meghazudtolásnak, miszerint semmi okunk sem lehet habozni az iránt, miszerint az egykori franczia külügyér állítását egy bár kétségbeesésből származó, de azért mégis igen dicstelen fogásnak tartsuk és szánakozzunk, részint boszankodjunk a fö­lött, hogy egy franczia nevezetesség ily vét­ségre vetemedik, mely csak arra alkalmas, hogy a szerencsétlen nemzet ellenei fegy­verül használják, 'melylyel a franczia lova­giasság hitelén ütött csorbákat egygyel szaporítsák. És e méltatlankodás annál jo­gosultabb, minél gyűlöletesebb a czél, mely­nek előmozdítására e koholmány eszközül volt szolgálandó. E czél ugyanis nem egyéb, mint a franczia nemzetben azon meggyőző­dést ébreszteni, hogy lám, a franczia nemzet átkos elszigeteltségének és ebből származó öt milliárdos szerencsétlenségének oka nem egyéb, mint a szeptember 4-ki köztársaság, i mert a franczia császárság biztos volt az osztrák-magyar fegyveres segélyben, a mint- i hogy az meg *s volt Ígérve, de hát jEz osztrák császár és magyar királynak nem lehete kedve maga alatt vágni a fát a franczia köz­társaság védelmével a német monarchia ellenében. A fogás azonban nem sikerült, legalább Európa közvéleménye előtt nem, mert a világsajtó nyilatkozatai félreérthet- lenül tanúsítják, hogy az exkülügyér állí­tásának nem ad egy csöpp hitelt sem. De szomorú az egészben annak tudata, hogy a franczia erkölcsök ennyire sülyedtek, mi­szerint, a fönebbiböl is látszik, találkozik még mindig egy jelentős erejű párt, mely a sedani gyalázat emberének ügyét védni és a nemzet ügyével összekapcsolni nem tartja lealázónak. A magyar főváros egyesítésének ténye egy örvendetes oázt képez törvényhozá­sunk hagyományos beszédáradozásai ter­méketlen sivatagának közepette. íme egy roppant hasznú, kiszámithatlan horderejű határozat, melynek eszméje már ezelőtt harmincz évvel megszületett, melyet egyet­len egy párt sem ellenzett sem azelőtt, sem ma, és mégis csak újabb alkotmányossá­gunk hatodik évében lehete valósággá! És miért nem előbb, már legalább egy fél évtizeddel? Hát csak azért,a miért sok más szintén igen sürgős és horderös husz-har- mincz törvény majd csak évtized múlva fog meghozatni, mikor majd talán helyrepótol- hatlanul késő lesz, mert hiszen mindenben elmaradottságunk és csekély számunk mel­lett még akkor is csak legnagyobb erőfe­szítésbe kerül nemzeti létünk biztosítása, ha mindent elkövetünk kellő időben és lehető gyorsasággal, a mit elkövetnünk em­beri erély és eszély megengedne ... A fő­városi törvény a legszebb újévi ajándék a nemzetnek, melynek minden párt, minden réteg örül, de üdvös hatásán túl még azon j intő tanulság értékét is foglalja magában, hogy a parlamentarizmus nehézkességét ne fokozzuk a tanácskozás kárhozatosan meddő hosszadalmassága és üres végtelensége ál­tal, mert ezen önfeledkezés káros lehet oly nemzetre, mely úgy szólván, a föladatok, a korszerű javítások teljesítésének legnagyobb részére nézve még hátralékban áll, mely­nek évtizedek, századok mulasztásait kell pótolnia, egy szó mint száz, a haszontalan, jobbadán személyes érdekek körül forgó j feleseléssel ne késleltessük legalább oly ! üdvös eszmék megvalósulását, melyek év~ tizedek óta megérettek, és csak azt várják, miszerint ölünket tartsuk alája, hogy belé hulljanak, s ne fonnyadjanak el ágaikon, vagy a puszta földön idegen, pákász fér­gek áldozataivá ne legyenek. Tömérdek drága idő lett elpazarolva magának a pártalakulásnak visszássága fe­löli vitával. Végre a pártokban átalános bon- takozás mutatkozik, és pedig a deákpárti többség jégkérge is repedezni kezd valahára. Jobb és baloldal felé huzó elemei sorakoz­nak, s kérdés, melyik csoport lesz a nagyobb, hogy elnyelje a kisebbet, illetőleg hogy uszályként magával vigye. Deákpárti közlö­nyök már elegikus hangulattal merengnek a kártyák összekeverése és újbóli kiosztásuk lehetősége és ideje fölött, de még határozott jóslatokba nem bocsátkoznak a fölött, hogy ki lesz a legközelebbi „éljen ?“ Az egyik, melynek finom idegei minden változást jó eleve szoktak megérezni, ezelőtt pár hóval egy konzervatív sodor felé húzott, ma meg már egy ellenzéki kormány lehetősége fö­lött tépelödik. Fölteszszük azonban képvi­selőinktől mind a két párton, hogy annyi minden, személyes és közügyi érdekű harcz után nem fognak meggyőződéseik ellen és a közjó kárára sorakozni. A legjobb, a mit e helyzetben kíván­hatunk, az, vajha a keveredés, bontakozás és újjáalakulás fejleménye ne tartson soká, hogy mielőbb a reformok gyors létesítésének hasznos munkájához fogjunk, mert az idő nemcsak az angoloknak, hanem nekünk is drága, mert mig azoknak csak millióiknak, nekünk nem kevesebb mint lételünk kérdése forog|koczkán, és ez, legalább nekünk, végre is becsesb az angolok millióinál is 1

Next

/
Thumbnails
Contents