Politikai Ujdonságok, 1874 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-07 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság ét Polüítei Ujdoniágok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., féléwejé£t4 Cswpárt a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. 1-ső szám. XX. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA : Egy ötször hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igt Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Becsben : Oppe ál il5, kírujj Alajos,. ­többszöri iktatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. ^ollzeile Nr. 22 és Haasenstein és Vogler, Wallfischgasse Nr. 10. Egy magyarországi vasúttársaság szo­morú története. Midőn a magyar alkotmány helyreállí­tása után a vasutügy terén oly élénk moz­galom indult meg, a brüsszeli Bischofsheim és Hirsch czég egyesülve Waring testvérek­kel, igyekezett megnyerni a Nagy-Váradtól Brassóig vezetendő magyar keleti vasút konczessziőját. A döntő pillanatban azonban Bischofsheim és Hirsch mint engedélykérök egyszerre eltűntek s Waring Károly maradt mint egyedüli kérvényező. Waring Károlynak meg is adatott az engedély oly módon, hogy a keleti vasút megnyitásának napjától számítva a magyar állam a keleti vasút részére 46,750 frtnyi tiszta jövedelmet biztosított mértföldenként és pedig ezüstben. A fentemlitett brüsszeli házat azért hoz­tuk föl mindjárt czikkünk élén, hogy előre is jelezzük, miszerint Waring nem volt egyéb, mint azoknak „Strohmann“-ja, kinek föladata vala : a nyereségeket titkos társai­val megosztani, az összes kötelezettségeket azonban egyedül elvállalni s alkalmas pilla­natban tovább állani. A mint Waring Károlynak akonczesszió zsebében volt, azonnal Párisba utazott s időközben társul vévén magához testvérét, a megszerzett konczessiót az u. n. párisi szerződésben átruházta az angol - osztrák bankra és pedig oly módon, hogy viszont az angol-osztrák bank a még csak később meg­alapítandó részvénytársaság nevében már előre a keleti vasút épitését szerződésileg Waring testvérekre, mint fővállalkozókra, ruházta át. A jövendő részvénytársaság alaptőkéje a törvény értelmében 75.033,750 forintot tett névszerinti értékben, ezüstben számítva. E tökét úgy kellett beszerezni, hogy kibocsá­tottak 150,067 darab 200 ftos részvényt és 150.067 db 300 frtos elsőbbségi kötvényt. Ha a részvények és elsőbbségi kötvények értékesítése kellőleg történt volna, továbbá, ha az építkezések vezetésénél nagy mérvű csalások el nem követtettek volna, a keleti vasutat minden bizonynyal ki lehetett volna építeni a fentebbi összegből s a vállalkozók­nak tisztességes nyereség is maradt volna. De Waringnek s kompániájának czélja nem a vasút kiépítése volt. Ök kezdettől fogva oda törekedtek: lehető sok pénzt zsebre rakni a részvénykibocsátásnál és az építésnél, s azután tovább állani. Az első csalás az építési tőke beszerzé­sénél követtetett el oly módon, hogy az emlitett párisi szerződésben az anglo-bank Waringéknek a részvényeket 200 forint helyett 128 forintjával, az elsőbbségi köt­vényeket 300 forint helyett 222 forintjával engedte át, az utóbbiak kötelezvén magú kát a vasút teljes kiépítésére. Ugyanazon részvényeket az anglo-bank egy hónap múlva 152 forintjával sózta a párisi szerződés létezését nem is sejtő részvényesek nya­kába. Az elsőbbségi kötvényeket pedig Waringék ismét eladták az anglo-banknak 246 forintjával, természetesen a már előre megkoppasztott részvényesek terhére. Ily módon a keleti vasúttársaság, még mielőtt megalakult volna, 7.360,000 forinttól meg- fosztatott. A második nagyobbszerü csalás az épít­kezésnél követtetett el. Erre is ama titkos párisi szerződés nyújtott módot. E szerző­désben ugyanis az egész keleti vasút föl­osztatott négy szakaszra, tekintet nélkül az építési nehézségekre, s Waring testvérek kö­telezték magukat kiépíteni az I. szakaszt (Nagy-Várad-Kolozsvár, 2012/,(l0 mfld) 18.300,000 írtért; a II. szakaszt (Gyulafehérvár - Tövis- Gerend - Marosvásárhely, Tövis-Kis-Kapus- Szászváros, 294/iо mfld) 27.470,000 írtért; a III. szakaszt (Kapus-Szeben, 6 mérföld) 5.475.000 írtért; a ÍV. szakaszt (Kolozsvár-Gerend-Brassó, 247/10 mfld) 22.213,000 írtért. Mindezen összegek a névérték szerint értendők. A fentebbi összegek, összeadva, a részvénytökét adják, leszámítva belőle 860.000 irtot, melyet Waring testvérek elő­munkálatok czime alatt s 750,000 forintot, melyet fölügyeleti s kezelési költségek ürügye alatt kaptak. Fölfegyverkezve a párisi szerződéssel, Waring testvérek megkezdték az építést. Kiválasztották a könnyű szakaszokat, me­lyekről tudták, hogy kevesebbe kerülnek a szerződésben kitett összegnél. A nehéz sza­kaszokra nézve csak nagyobbszerü sin-szál- litmányokat eszközöltek, mert e szállítmá­nyok után rögtön, minden fáradság nélkül bezsebelhették a provisiókat. Az igazgatótanács, melynek föladata lett volna Waring testvéreket szigorúan ellen­őrizni s arról gondoskodni, hogy azok elvál­lalt kötelezettségeiket csakugyan teljesítsék, megfoghatatlanul folyton fizette Waringtest- vérek munkaigazolványait. Ily módon kedélyes zajtalansággal folyt a munka és a pénzutalványozás 1869. már- czius havától 1870 őszéig, azon időpontig t. i., midőn Waring testvérek jónak látták előkészületeket tenni a szökésre. Kifizettetett Waring testvéreknek összesen 36.000,000 forint, holott a párisi szerződés értelmében is az első három szakaszért csak 35.800,000 forint járt volna. Ámde az első szakaszra is még 1.600,000-et kellett fordítani utólag, mig az építés jóváhagyható volt. A második és harmadik szakasz pedig csak félig volt ki­építve, midőn Waring testvérek az építést abban hagyták. E két szakaszra még körtil- belöl 53/4 milliót kellett fordítani. Hozzá­adva ezt az első szakasznál még megkiván- tató 1.600,000 forinthoz, kitűnik, hogy Wa­ringnek 7 Уз millióval több fizettetett, mint a mi neki járt volna. Felül rámég utólago­san az is kisült, hogy a második és harma­dik szakasz a párisi szerződésben 2'/2 mérfölddel hibásan számíttatott, a mi mér­földenként 640,000 forintot véve föl, ismét 1.600,000 forintot tesz. Wahring tehát kerek számban legalább 9 millióval többet kapott, mint a mi neki járt volna. Ehhez számitva az anglo-bank általa pénzbeszerzésnél elsa­játított 7 milliót s a Waring testvéreknek előmunkálatok és kezelési költségek czimén előre fizetett 1.800,000 forintot, a láb alól eltett összegek, — azok, t. i. melyeket eddig meg említettünk — 11 millió 800,000 fo­rintra rúgnak. Ehhez járul még egy másik összeg. A befizetett részvénytöke nem kivántatván egyszerre az építkezéshez, annak időleges kamatai természetesen a részvénytársaságot illették volna. E kamatok körülbelül 2 mil­lió forintra tehetők. Ezekkel az anglo-bank, mely a társulat pénzeit kezelte, be nem szá­molt. Hozzáadva ezt a fentebbiekhez, közel húsz millió forint jön ki, mint oly összeg, mely a helyett, hogy a vasút építésére for- dittatott volna, Waring testvéreknek s tit­kos bűntársaiknak zsebeikbe vándorolt. Mellőzve azon menthetetlen eljárás tör­ténetét, mely akkor követtetett, midőn a munkák folytatását semmis üriigyök alatt megtagadó Waring testvérekkel a szerződés véglegesen fölbontatott s ez alkalommal a társulat érdekei ismét érzékenyen megsér­tettek, áttérünk a keleti vasutügy későbbi fázisaira. Csak még egy előzetes kérdést akarunk röviden megemlíteni. Azt fogja kérdezni az olvasó: hogyan történhetett az, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents