Politikai Ujdonságok, 1875 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-06 / 1. szám
s séggel történt, mintha egy játszma piquetről lenne szó. Don Karlos erejét, melynek elnyomására, mikor a határt átlépte, elég lett volna tiz csendőr, hagyták nagyra nőni s az egész ország hadseregével sem boldogultak ellene. Legjobb embereiket félretették az útból, s akik az ügyek élére állottak, lettek megvehetőkké, árulókká. Don Karlos vassal akart utat egyengetni magának Spanyolország trónjához. Alfonz jobban ismerte a maga embereit, fölfedezte, hogy azokkal szemben hatékonyabb az arány. Európa kabinetjei nem fogadták a dolgok ilyetén fordulatát ellenséges szemmel. Sőt nagyon valószinü, hogy Bismarck herczeg, s mindenben hű követője, Andrássy gróf sem ártatlanok e ,,játék“-ban, mely ha nem is épen közreműködésökkel, de az ő jóváhagyásukkal ment végbe. Spanyolország egy Don Karlos alatt csak az ultramontán áramlatnak lett volna egyik leghatalmasabb tényezője, annak az áramlatnak, mely ellen a német kanczellár teljes erejéből küzd. Alkotmányos monarchiában, habár Alfonz is védeni ígérte a katholikus egyház jogait, a veszély annyira fönn nem forog, míg más részről Spanyolországban megbukván az az államforma, mely az európai kabinetek botránykövét képezte, most ezeket semmi sem akadályozza abban, hogy az uj államformát, mely nem köztársaság többé, hanem monarchia, elismerjék s elismerésikkel az uj kormánynak oly erkölcsi súlyt kölcsönözzenek, melynek segítségével útját állassa a pártoskodásnak, megsemmisíthesse a másik trónkövetelőt, megszüntesse a vérontást s a béke olajágának árnyékában szerencsésebb körülmények és jóakarat mellett tán még jóllétre is, de mindenesetre nyugalomra vezesse. Az uj király ígéretei, melyek bevonulását megelőzték, elég biztatók. De még csak ígéretek, melyeket annyiszor tapasztalt már királyi ajkakról hangzó hiú szónak Castilia és Arragonia. A spanyol államcsíny. Új év reggelén azzal a váratlan tudósítással lepte meg a távirda az újságolvasó közönséget, hogy az 1868. nyarán elűzött Izabellának Bécsben növekedett fia, a most 17 éves Alfonz, Szilveszter napján hajnali három órakor a spanyol köztársaság északi és közép hadserege által királylyá kiáltatott ki. A katonai államcsíny, pronunciamentő, teljesen sikerült. Kezdetben úgy látszik a nép, főleg Madridban, nem igen akart az eseménybe egyezni, de csakhamar meghajolt a tények hatalma előtt s ma már Alfonz herczeg Spanyolország legnagyobb részében el van ismerve királynak. Martinez Campos, alfonzista érzelmeiről ismeretes tábornok, tüze ki először a lázadás zászlóját, s Murinerdoban két zászlóalj élén királynak kiáltatá ki Alfonzot. A városok közül mindenekelőtt a közeli Valenczia csatlakozott a mozgalomhoz, mlynek híre Madridban roppant izgatottságot keltett. A kormány legott szigorú parancsot menesztett a madridi helyőrséghez, hogy a laktanyákban maradjon; minthogy azonban félt a helyőrség csakhamar mutatkozó fenyegető magatartásától, nem merte elfogatni az alfonzista fondorlatairól ismeretes madridi katonai főparancsnokot. Eközben az egész északi hadsereg s a tengerészet is csatlakozott a lázadáshoz s midőn ennek híre Madridba eljutott, az ottani helyőrség is nyíltan királyyá kiáltotta ki Alfonzot. Decz. 31-én délben Izabella spanyol exkirálynőhöz Párisba következő sürgöny érkezett : „Az északi és a központi hadseregek, Madrid s a tartományok helyőrségei Alfonz herczeget királynak kiáltották ki. Madrid és Spanyolország összes városai örömmel fogadják ezen proklamácziót. Primo Rivera jön Madrid főkapitánya, Canovas Castello pedig, az alfonzista párt vezetője, kormányelnök. Kérjük felségedet, közölje e hírt felséges fiával, minthogy jelen tartózkodásának helyét nem ismerjük. Szerencsét kívánunk felségteknek a harcz és vérontás nélkül kivívott diadalhoz.“ E sürgöny Primo Rivera és Canovas Castello névaláírását viselte. Izabella exkirályné azt felelte Canovas Castellónak, hogy az új király azonnal Spanyolországba fog utazni, hogy táviratilag áldást kért a pápától, őt egyszersmind biztosítván, hogy mint elődei, ő is védeni fogja a szentszék jogait. (Hir szerint a pápa szerencsekívánatot intéz Izabellához Alfonz spanyol királylyá kiáltatása folytán.) Alfonz herczeg egy magántávirat szerint decz. 28-kan este Párisba érkezett,hol az indóházban anyja, Izabella exkirályné s számos spanyol notabilitás várt reá; a herczeg, mielőtt anyja palotájába ment, atyjánál tön látogatást. Serrano köztársasági elnök részességéről az összeesküvésben a „N. Fr. Pressse“ ezt írja: Alig lehet kételkedni benne, hogy Serrana maga nemcsak tudott a dolgokról, hanem a komplot fővezetője volt. Amit Madridból a köztársasághoz való megtéréséről írtak, puszta szóbeszéd volt, arra szánva, hogy a köztársaságiakat biztos-ságban ringassa. Serrano utazása a főhadiszállásra, s Logronoban tartózkodása most valódi világában tűnik fel. Nem a karlisták ellen döntő ütközet intézésére, hanem hogy az összeesküvés hálóját az utolsó csomóig tökéletesítse, ment volt a de la torrei herczeg a hadsereghez. Serrano ugyanis a csapatok hangulatát akarta kitanulni, a csapatparancsnokokkal s különösen Marionessel akart értekezni, s a határozó napon valószínűleg a madridi nép szeretetnyilatkozatai elől menekülni. — Most már érthető egyszerre keletkezett háborúskodó erélye s legfölebb azt lehetne kérdeni, mért küldött alig pár hét előtt egy csomó alfonzista tábornokot a Kanári- és Fillippini-szigetekre. A száműzöttek valószínüleg még meg sem érkeztek rendeltetési helyükre, s most diadal közt térhetendnek vissza. Igazán spanyol módon. Serrano a nélkül, hogy az eseményeknek ellenállott volna, mihelyt a dolgok állásáról értesült, azonnal Laserna tábornoknak adta át a főparancsnokságot s a fővárosba utazott. A hadsereg és a tengerészet mindenütt csatlakozott Alfonz király kikiáltásához. A nyugalmat sehol sem zavarták. Az államcsíny, mint a múlt hó második feléből származó több rendbeli levélből kitűnik, már régóta elő volt készítve s az alfonzisták rendkívüli ügyességgel zsákmányolták ki előnyükre a viszonyokat; nem vassal és vérrel, mint Don Karos, hanem pénzzel, aranynyal készíték elő diadalukat. A táborkar, a tüzérség, a mérnökkar és a lovasság nagy része már régóta határozott alfonzista érzelmű volt; a gyalogság azonban a mostani kormányhoz hajlott, mely a háború vitelében tudvalevőleg nem valami nagy erélyt fejtett ki. A katonák örültek a tétlenségnek s nem igen óhajtottak kormányváltozást, mely a boldog semmittevés korát is megszüntethette volna. Lassan-lassan azonban ezen csapatosztályokat is megdolgozták, s a terv kivitele nem ütközött nehézségbe. Maga Laserna, az északi hadak főparancsnoka, régóta alfonzista érzelmű s úgy látszik, élénk részt vett az összeesküvésben. Mariones tábornokot köztársaságinak tartják ugyan, de tábor _______POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 1. SZÁM, 1875. JANUÁR 6. kori főnöke Terreros tábornok a szőlső alfonzisták közé tartozott s Terreros úr valószínüleg tudta Mariones rideg köztársasági érzelmeit mérsékelni. Az új kormány Canovas Castello elnöklete alatt következőleg alakult meg: külügy: Castro, hadügy: Jovellar, tengerészet: Molins, belügy: Romero Robledo, pénzügy: Scllaveria, kereskedelem: Orovo, gyarmatügy: Ayala, igazságügy: Cordenas Az új kormány összeállítása Crovas del Castello elnöklete alatt nem igen engedi valamenyi párt kiengesztelődését remélni, amit Alfonzo hangoztat. Az új miniszterek jellemzésére a következőket jegyezhetjük föl: Canovas miniszterelnök, Romero Robledo belügyér és Ayala gyarmatügyi miniszter a liberális unió szélső jobbszárnyát képviselik a kormányban. Ayalanak a szeptemberi forradalmi minisztériumból ki kellett lépnie, mivel azt mondta, hogy a minisztériumot kizárólag a tábornokok alkottak s ahhoz a népnek semmi köze. Romero Robledo arról nevezetes, hogy erélyesen küzdött a rabszolgák emanczipácziója ellen. Canovas Castello, a miniszterelnök, pedig első volt azok között, kik a forradalom vívmányai ellen kikeltek s a restauráczió zászlóját kitűzték; ő az alfonzista párt vezére három esztendő óta. Ő vezette a király nevelését, s valószínüleg ő sugalmazta ennek legutolsó keletű szabadelvű manifestumát. Canovas tagja az akadémiának. Irt több politikai és történelmi munkát, melyekkel jó véleményt keltött tehetsége iránt. Orovio (kereskedelmi miniszter) II. Izabella utolsó kormányának tagja volt; Castro, az új külügyminiszter utolsó volt azok között, kik a királynő mellett maradtak, míg, az San Sebastiánból meg nem szökött. Cordenas igazságügyét az 1868 óta letűnt „moderado“-k mérsékelt részéhez tartozik. Molins (tengerészeti miniszter) Izabella kiváló híve, volt az, ki annak idejében a nemesség nyilatkozatát előidézte, hogy Amadeonak nem hódolhatnak. Jovellar a hadügyi tárczát nyerte el, valószínűleg jutalmául ama buzgalomnak, melylyel mint a középhadsereg parancsnoka, siettette Alfonz kikiáltását. A kormánynak Canovas lesz vezető szelleme, annyi bizonyos, hogy ő lesz a fiatal uralkodó tanácsadója is, nem ugyan hálából, mert ezt az erényt a Bourbonok nem igen ismerik, hanem kényszerűségből. Külföldi lapok csak úgy jósolnak jó sorsot Alfonzónak, ha minél messzebb távozik anyja példaadásától. Az új királynál Párisban január 2 dikán egy spanyol követség tisztelgett. Don Alfonzo oda nyilatkozott a hódolók előtt, hogy nem ringatja magát csalódásokban feladatának nehézségei iránt, de szándéka maga köré gyűjteni a régi pártok tehetséges embereit, és reméli, hogy a hadsereg s az összes spanyol nemzet támogatásával valósíthatja óhaját, Spanyolország újjáteremtését. A „Times“ párisi levelező látogatást tett Alfonzónál, aki akkép nyilatkozott, hogy mihelyt biztos megnyugtató híreket vesz Spanyolországból, azonnal oda utazik. Királylyá kiáltása által nem volt meglepetve, várta azt. Azon kérdésre, ha várjon hiszi-e, hogy a karisták folytatandják a háborút, akkép válaszolt, hogy a harcz legközelebb igen kemény leend, de a spanyol nép lassanként ő hozzá fog csatlakozni s a háború csakhamar be lesz végezve. Ő nem egy párt, hanem egész Spanyolország királya kíván lenni, mint alkotmányos király. Azon kérdésre, hogy váljon az anyakirálynő elkiséri-e őt, azt válaszolá, hogy a királynő Párisban marad. De Molins marquis, az új tengerészeti miniszter egy küldöttség élén Marseillebe indult Don Alfonzo fogadására. Alfonzo Barcellonában fog kikötni s azután Valenciába, Madridba és Logronoba, az északi hadak főhadiszállására fog utazni.