Politikai Ujdonságok, 1876 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-05 / 1. szám

Budapest, januárius 5-én 1876 ajándéka "" " 1Mfr. ELŐFIZETETT POLTüTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. (Isnpán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Ősapán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. 1-ső szám. XXII. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA : Egy hatszor has&bozott petit sor, Kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Bércben: Haanenetciu és Vogler, Waüfischgasse Nr. 10, Moose R., Seilerstätte Nr. 2 és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22. Előfizetési fölhívás a VASÁRNAPI ÚJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK 1876. éri folyamára. (Ismeretterjesztő és politikai hetilap. — Az egyik számos eredeti képpel illusztrálva; a másik a „Ma­gyar Gazda“ czimii gazdasági lappal s rendkívüli mel­lékletekkel bővítve.) Előfizetési föltételek: poétái szétküldéssel vagy Budapesten házhoz hordva a Vasárnapi TJjság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre.............................................................................12 ft. Félévre ...............................................................................6 » Csnpán a Vasárnapi Újság: Egész évre ...............................................................................8 ft. Fé lévre....................................................................................4 » Csupán a Politikai Újdonságok : Egész évre...............................................................................6 ft. Félévre................................................................. 3 » BtF“ Az előfizetések legczébzerübben postautalvány állül eszközőlhetök. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-uteza 4. szám.) Heti szemle. Mint a jó szinigazgató — azaz hogy nemcsak a jó, hanem még a rósz, vagy sze­rencsétlen szinigazgató is — igyekszik az uj évet valamely kifogástalanabb, hatásos darabbal kezdeni, akként, úgy látszik, mintha országunk sorsának jelen intézői is valami nevezetesebb, ha lehet szerencsés ténynyel akarnák a ránk virradt — vajha boldog! — uj évet fölavatni. Már legalább a Lajtán-inneni és túli, de főleg túli, vagy túlsó féli — szerintök ,,cisu — lapok hangjából ítélve, átalánossá Ion a várakozás, vagy legalább a föltevés, hogy e héten valami „akar“ történni. Még pedig meglehetősen fontos, még ak­kor is, ha a szomszéd tulsó-féli lapok rende­sen túlzó állításainak csak felét veszszük is be valónak. Herman és Thusnelda utódainak is meg­van az a világszerte ismeretes sajátságuk, hogy átalán kissé vastagabban szeretik ma­gukat kifejezni, a mit ők ugyan csak kedé­lyességnek neveznek, de a mi a franczia 5,pallérozottság“ és a magyar természetben I rejlő „emberség“ előtt azonban — valódi nevén — gorombaságnak tűnik föl. Ebbéli sajátságuk nyilatkozása pedig fő- ; leg akkor emelkedik magasb virtuozitássá, ■ mikor egykissé meg vannak ijedve. Ijedtsé- ; gük pedig akkor legnagyobb, mikor a vesze- ! delem legkényesebb oldalukat, anyagi érde­keiket fenyegeti. Mélyebb vizsgálat nélkül azt gondolhatnék, hogy a hol a bőr vasta­gabb, ott az idegek is erősebbek. Holott pe­dig — már akár kivételkép, akár a természet rendes törvényekép — ez náluk megfor­dítva van. Ok a veszedelem minden fajával szemben sokkal érzékenyebbek, izgatottabbak, mint mi, kik e tekintetben olykor veszélyes tul- ságba, az oly sokat hánytorgatott szenvte- ! lenség, a bajokat kicsinylő gondtalanság, elővigyázatlanság hibájába esünk. Annak, a mi épen jelenleg is, talán e hé- ten történni akar, fontosságát, jelentőségét szinte megkétszerezik. Miután az osztrák pénzügyér hónapokon át válasz nélkül hagyta a magyar pénzügyér előterjesztéseit a bank- és vámügyekre nézve, jelenleg úgy fordult a dolog, hogy az osztrák kormány legkiválóbb tagjai, maga az elnök | is, Budapestre jöttek, úgy látszik azért, mintha most meg már őket kezdené nyugta- | lanitani a magyar kormányférfiak nyugalma és hallgatagsága, melylyel az ő általuk kez­deményezett „magas“ nyugalmat viszonoz- i ták mind e mai napig. Valami fordulatnak kelle beállani, arra mutat maga a körülmény, hogy válasz he­lyett ők maguk jönnek hozzánk, sárrá mutat az osztrák sajtó izgalmas vészkiáltása, mely némileg a jajveszékeléshöz hasonlit. Nem kevesebbről beszélnek, mint magá­nak a 67-es kiegyezésnek koczkán forgásá­ról, alkotmány válságról, még pedig nem is belső vagyis tisztán „cis“ vagy „trans,“ ha­nem azon alkotmány válságáról, mely a két birodalom képviselete és a korona között köttetett ezelőtt nyolcz évvel. Azt mondják, hogy ime ez a pillanat az, melyben ezen közjogi alap szilárdsága és életrevalósága a legerősebb próbára lesz téve. Auersperg, De-Pretis, Chlumetzky Bu­dapestre jőnek értekezni a bank- és a vámügyben, és ez alkudozásokat oly mély­rehatón fontosaknak állítják, hogy szerintök e napokban fog eldőlni, vájjon a kiegyezés maga is nem válik-e leglényegesebb pont­jaiban kérdésessé. Egyátalán olyan hangon beszélnek, olyan nagy szavakkal dobálóznak, mint a kiegye­zést megelőző években. Valami különben lehet is a dologban. Annyi tudniillik, hogy miután azon alku, mely most a kiegyezés anyagi oldalát illető­leg megindul és valószínűleg jobbra vagy balra eldől, mélyen érinti magát az alapszer­ződést, és ez alkalommal szóba jöhetett, váj­jon e közjogi alap nem igényel-e valami gyökeresebb módosítást, tudniillik azok kí­vánsága szerint, a kik e módositást „vissza­felé“ az „egységes öszbirodalom“ eszméjét megközelitőleg szeretnék végrehajtani. Talán ez alkalomra idézték föl a reakcziónak szel­lemét a ,,Ver\virkolás“-t képviselő államférfi személyében ijesztő vázul és puhitási szán­dékból, holott a puhitás már még a jelenlegi­nél is gonoszabb körülmények közt csúf ku~ darczot vallott. Jellemző azonban, és ránk nézve nem épen kedvezőtlen értelemben, hogy a fenye­gető eshetőségek közt most már nem csupán a megboldogult reakczió, a beolvasztó egy­séges öszbirodalom, hanem a másik, ellenté­tes szélsőség, a „személyes unió“ is szerepel, még pedig szinte valószínűbb alakban, mint amaz, és osztrák szomszédaink boszuságát csak növelheti, hogy e mumustól mi épen nem nagyon tudunk megijedni, noha, őszin­tén megvallva, most már mi mutatunk sok­kal kevesebb hajlandóságot, mint ezelőtt né­hány évvel, mikor minket épen e hajlammal ők vádoltak. Kétségkívül igen fontosak lesznek vagy lehetnek a határozatok, melyek e napokban ős Buda várában hozandók. A mi azoknak kimenetelét, illetőleg reánk nézve sikeres voltát illeti, e részben némi jó előjelnek veszszük az osztrák sajtónak a közel­múlthoz aránylag kissé siránkozó, legalább is aggodalmas hangját, melyből mintha a féltett „rebach“ veszteségének elősejtelme rína ki. Sok függ természetesen alkudozó állam- férfiaink erélyétől, szakértelmességétől és átalán diplomata képességeik imponáló mér­vétől. E tekintetben föltevéseink ugyan épen nem igen vérmesek, de ezentúl némi remény­nyel tölt el bennünket, hogy először is belső helyzetünk Ausztriával-, másodszor a külvi­lággal szemben némi előnyöket nyújt szá­munkra, melyeknek még az osztrák kor­mányférfiak némi felsőbbsége mellett is ré­szünkre kellene a diadalt eldönteni.

Next

/
Thumbnails
Contents