Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-01-01 / 1. szám
mi Első szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft. XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DÍJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár. Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzene Nr. 22. Előfizetési föltételek a „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ 1879. évi folyamára. Egész évre: A Politikai Újdonságok .................................... 6 frt A Politikai Újdonságok a ,,Háboru-Króniká‘'val együtt................................................................. 8 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok . . 12 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Háború-Króniká“-val együtt..............14 frt. Félévre: A Politikai Újdonságok ...................................... 3 frt. A Politikai Újdonságok a „Háorú-Króniká“val együtt .............................................................. 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok . 6 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a ,,Háború-Króniká“-val együtt.................. 7 frt. BB A Háború-Krónika czimű képes melléklapunkat, mely a háborúk s azok utójátékát képező katonai műveletek befejeztével „Világ-Krónika“ czimmel az eddigi terjedelemben, szintén hetenként egy ivény képekkel fog megjelenni , előfizetőink negyedévre 50 kr., félévre 1 frt, egész évre 2 frt pótdij mellett kaphatják meg. E melléklapot minden előfizetőnk arra az időre rendelheti meg, amelyre a főlapra beküldött előfizetése szól. MM A „Háború-Krónika“ 1877. évi folyama még folyvást megrendelhető 1 frt 40 krjával, az 1878. évi folyam 2 frtjával. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az előfizetés megújításánál, vagy a Háború-Krónika megrendelésénél czimszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz. ). A „Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny 1879. évi 1-főszáma a „Politikai Újdonságok“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, akik e vállalatra megrendeléseiket már beküldötték. Szemle. Ha úgy veszszük, hogy a reakció azt tartja előrehaladásnaka maga útján, amit a szabadelvűek hátramenésnek látnak, akkor elmondhatjuk, hogy szép lassacskán csöndesecskén csak haladunk előre európaszerte, és minden héten történik valami vagy nálunk, vagy a szomszéd szövetséges monarchiákban, ami a hátramenést előmozdítja. A reakció fővezére jelenleg Európában Bismarck herczeg. Szüksége volt a német nép lelkesedésére egy darabig, amíg bevégezte egységesítési munkáját, azalatt igyekezett némi szabadelvűséget mutatni, egyebek közt a pápaság elleni küzdelemben, ami a katholikus államokban szorosan kapcsolatos ténynek tekintetik a szabadelvűséggel. Igaz, hogy van haladás a nemzetek egyesülésében is. Mert a nemzetek, míg idegen nyomás alatt állanak, gyűlölik egymást és nem gondolnak arra, hogy félretéve a nemzeti gyűlölködést, közösen egyesülniök kellene a világszabadság kiküzdésére. Ekként mélységesen bölcs és jótékony kifolyása a világrendnek, hogy a Cavourok, Bismarkok és Gorcsakoffok midőn fajuk szétszórt tagjait egyesítik, voltakép — bár akaratuk ellen — közelebb segítik a világot, az emberiséget ama nagy naphoz, melyen a népek egyet fognak érteni. Észreveszik ők ezt, és annálfogva, amint az egyesítés műve sikerült, egyszerre szeretnének fordítani a dolgon és azon iparkodnak, hogy a reakczió, a nemzeti önzés útjára térve, minél inkább elszigeteljék a nemzeteket egymástól, s minél több gyűlölködési okokat teremtsenek számukra. Bismarck ezt már megkezdte. Reakcziót csinál befelé, kifelé egyaránt. Otthon vas abszolutizmus, kifelé véd rám. Minden oly intézkedés, ami a nemzetközi forgalmat nehezíti, javára válik a reakciónak. Minél kevésbbé szabadon érintkeznek a népek egymással, annál jobb. Minél önzőbb nemzeti politikát folytat minden egyes állam, annál élénkebb a nemzetek egymás közti versenygése, gyűlölködése. „Kaparj kurta, neked is lesz.“ Ennek az elvnek minél szorosb alkalmazása az államok politikájában mindegyre távolabb veti a népeket a „közösség“ veszélyes eszméjétől. Mert ennek a folyománya az, hogy — „ha te úgy, én is úgy.“ Ha az egyik, vagy pláne a leghatalmasabb nemzetek önző politikát folytatnak, öngyilkos eszeveszettség volna a többiektől a kozmopolitaság elvét fogadni el és hozni gyakorlatba, bármely téren, akár a nemzetiség, akár az anyagiság kérdései körül. De azért minden hasztalan. A kor irányát végleg visszafordítani nem lehet. Csak megakad egy időre, bizonyos állomásokat tart, mint a tehervonatok, melyek az állomásokon sokszor vissza is tolják a vonatokat, de azután meg csak megindulnak előre. Csak hadd egyesüljenek a népek világszerte. Ha majd azután már nem lesz többé sehol nemzeti kérdés, ha a fajok együvé sorakoztak, akkor majd elérkezik az idő, melyben a népek egyet gondolnak, és ez az egy gondolat lesz ez: ime, már most nincs számadásunk egymással; nemzetekké lettünk mindannyian, nem lenne-e már most üdvös, ha közösen arra törekednénk, hogy mindnyájan szabadok is legyünk? És szinte kívánatos, hogy Bismarck herczeg és a pápaság közt helyreálljon a béke. Hadd foszoljon le róla a szabadelvűség azon látszata is, mely alatt szabadabban, merészebben reakczionáriuskodhatott másfelől, holott ez a kulturharcz inkább ártott, mint használt az általános szabadelvűség ügyének. Mert ezt a harczot katholikus hatalomnak kellene kezdeni és diadalra segíteni, hogy népszerű legyen. Protestáns hatalom részéről csak inkább emelte a csalatkozhatlanság makacs híveinek nimbusát saját felekezetük előtt, s javára vált a pápai mindenhatóság táborának, mert a katholikus népeket türelmesebbekké tette iránta. Hiába, ez így van. Feszegethetjük mi magyarok is egymás között hibáinkat, de ha idegen kezdi azokat firtatni, hát akkor ellene támadunk. Hova sandít a talián ? A berlini kongresszus óta mind gyakrabban merülnek föl hírek, melyek arra mutatnak, hogy Olaszország nemcsak név szerint lett (hatodik) nagyhatalommá, de valósággal is az akar lenni, és élni akar a nagyhatalmiság országszerzési kiváltságával. Ezúttal még eltűrte, hogy a jelen keleti háború nem hozott a konyhájára semmi konczot. De úgy látszik, jövőre már nem akarja beérni az üres kéz poltikájával. Azt gondolja, hogyha Ausztria-Magyarország szekerére, mely pedig oly annyira teli van már szlávval, még mindig fölfér egy vella széna, azaz hogy szláv, hát miért ne férne föl ő rá, aki nem polyglott, hanem egynyelvű, egy vallású, 25 millió főnyi állam ? Ne tudna ő is megemészteni néhány millió délszlávot ? Hát voltakép, ha már a délszlávok a töröké nem lehetnek, mintsem oroszé legyenek, jobb is volna azokat görög, román, olaszba szétojtani. Ha kivált ekkor megelégednének a cserével — Trentinóért, Triesztért. Végre is, tán részünkre is jobb leendő ezekkel a kevésbbé veszélyes nemzetekkel, mint az oroszszal osztozkodnunk, ha már épenséggel osztozkodni akarunk menthetlenül. Ezekkel szemben nem kellene attól tartanunk, hogy amit mi kapunk, majd viszszaveszik tőlünk holnap, sőt még azt is, ami most van, mint ahogy az oroszok titkon tervelik. Legutóbb annak a híte terjedt, hogy Albániában a liga azon töri a fejét, misze