Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-01-01 / 1. szám

j________________________________________­ rint ha már a porta nem tarthatja meg őket, kérelmezzék Olaszországhoz csatoltatásukat. Persze, hogy ez is csak olyan csinált kérel­mezés, mint a bosnyákoké volt annak idején, a­kik, mikor katonának berukkoltak, lelövöl­döztek belőlük vagy ötezret. De hát így kez­dődik mindenütt az igénytámasztás proc­esz­­szusa. Kormányaink is tagadták mindig a bekapcsolási szándékot, az olasz kormány­sajtó is tagadja most, hogy kormányuknak része volna e mozgalom szításában, de azért jól tudjuk, honnan fúj a szél. Annyi való, hogy rosszabb szövetségest és osztozkodó társat Oroszországnál, az olasz félszigeten, sem sehol nem találhatnánk. Végre is valami rongyos szigettel előbb­­utóbb ki kell szúrnunk az uj nagyhatalom konczsovár szemét. A­mióta a húsvéti levél világot látott és egy— talán gyászos, mindenesetre dicstelen, de végre egy már­is 11 évig tartó korszak­nak nyitánya lett — azóta nem egyszer próbálgatják annak utánzását a nagyzás divó hóbortjában szenvedők, a­kiknek száma ugyan Lajtán innen jóval nagyobb, de immár a kikről a nyavalya elragad a sörkancsó békés kedélyes philosophjainak hazájára is. Csakhogy miután már a husvét meg van örökítve és úgy­szólván bélyegezve, most már a karácson vagy a pünkösd szüzessége ellen követik el a merényleteket s ezeket akarják megvezérczikkezni. így jön a hires vad-osztrák,,N. fr. Presse“ Bécsben, karácson ünnepén hozván egy min­denesetre meglepő czikket, melyben a né­metség nevében kezét nyújtja a cseheknek, szövetségre a magyarok „túlsúlya“ ellen! Mondjuk, a dolog meglepő, mert csak még a legutóbbi pillanatig a cseh és osztrák­német lapok a legelkeseredettebb hangon, mint engesztelhetlen ellenségek, úgy trak­­tálták egymást, s a gyűlölet a „N. fr. Presse“ németjeiben sokkal égőbbnek látszott a cse­hek, mint a magyarok iránt. A „N. fr. Presse“ igen elterjedt, tekin­télyes közlöny. De azért még bevárandónak tartjuk, vájjon mekkora lesz a viszhangja az osztrák Deák eme karácsonyi emnuncziá­­cziójának ? Mert az az egy már világos, hogy dr.Herbst minden áron majmolni akarja Deákot, mint valami vásott deák a tanárját. Neki sem kell miniszteri szék, noha az exczellencziás czímnek még­sem volt elég ereje ellenállani. Ő minden áron azt a szerepet akarja ját­szani Ciz, a­mit Trans a boldogult Deák játszott. Ő akar közvéleményt csinálni, azt ujján forgatni, mint a gyűrűt. A legellenté­tesebb fordulatokat akarja azzal végrehaj­tani. Egy szép reggel kiröpíti a jelszót: „tü­­led helyett hozzád“ — és a közvéleménynek meg kell állapodni, át kell fordulni, mint b. Wesselényi ötös fogatának a bárói kocsis egy füttyentésére. Ő akar tenni, letenni minisztereket, s mivel ez most épen, noha ide át mi se bán­tuk volna, nem sikerült neki a magyar el­lenzékkel való szövetségben, hát most — elcsapja magától az összes magyarságot, „megveti Rózsit,“ és oda fordul a csehekhez, s azt mondja nekik: itt a kezem, nem disz­nóláb. . . Ez valóban meglepő és csodálatos lenne, ha az osztrák közvélemény oly annyira ön­állóság nélküli éretlen lenne, hogy meggon­dolás nélkül vakon követné a vezért. Csodálatos lenne, mert lehetlen volna nem látnia, hogy azok, kik e vezényszót ki­adták, nem tettek ugyan akkora szolgálatot ha­zájuknak, mint Coriolán, de azért ennek botlá­sát már egész valójában el akarják követni. Át akarnak menni és át akarják vinni az osztrák németséget a szlávok táborába ? A külügyér szláv politikája ellen­­ szövet­kezni akarnak azokkal, a­kiknek még e szláv politika sem eléggé szláv, a­kiknek csak az a kifogásuk volt ellene, hogy e szláv politikának még határozottabban szlávnak kellene lennie ? Ők ostromolták a külügyér bosnyák po­litikáját, és mivel nem sikerült a külügyért megbuktatni, szövetkeznek most a csehek­kel, a­kiknek a külügyér még nem eléggé pánszláv ? Avagy épen a külügyért akarják-e utá­nozni, a­ki szintén — állítólag — azt hitte, hogy legczélszerűbb a szlávok ellen a szlá­­vokkal szövetkezni ? Hát a­ki tót ágast áll, nem könnyebb-e azt egyenesen állva megdönteni, hanem szintén fejtesére állva menni neki ? Mi akar ez lenni ? Valóban, e csodálatosságokkal és termé­­szetlenségekkel szemben legjobb, ha nem ereszkedünk egyelőre komoly méltatásába, hanem csak várunk még egy kissé és tessük, mi akar ez lenni ? ___POLITIKAI UJ­DONSÁGOK. 1. SZÁM. 1879. XXV. ÉVFOLYAM. Keleti ügyek. A keleti zűrzavarok kibonyolodása szü­netel. Lobanoff konstantinápolyi orosz nagykövet előállt újra a végleges békekötés­sel, tárgyalta is a porta, de ez már oly sok­szor történt, hogy nem is képes figyelmet kelteni. A békés áramlat különben még mindig tart. Most Totleben tábornok járult hozzá, hír szerint oly nyilatkozattal, hogy Rumé­­liát elhagyják az oroszok. Ez is sokszor hal­lott nóla. Meg is c­áfolják már. Az új török kormány sem adott eddig magáról életjelt, noha már közel egy hónapja, hogy uralkodik. Mindössze annyit lehet felőle hallani, hogy a monarchiánk­kal kötendő konvencziót napirendre tűzte s az egyezség bevezetésére nézve meg­állapodás történt gr. Zichy nagyvezérünkkel. Abdul-Hamid szultán decz. 29-én fogadta a miniszterek újévi tisztelgését s ez alkalommal egyetértésre inte a kormányt és hangsúlyozta, hogy a belügyi helyzet javí­tására és a külfölddel való jó viszonyok fenn­tartására fordítsa figyelmét. Ez intésre, úgy látszik, nagy szükség van, mert az új tö­rök kormány felől már a legkedvezőtle­nebb hírek keringenek. Újból fölmerül a gyanú, hogy Szaid pasa, ki ez idő szerint döntő befolyással bír, az oroszok embere, s épen úgy, mint hajdan Ignatieff kor­mányzott Mahmud Damad által, most Lo­banoff herczeg tényleg lehetetlenné tesz minden komoly lépést a kibontakozás felé Szaid pasa által; ez magyarázza meg azt a hírt is, hogy Kheireddin pasa állítólag maga tanácsolta a szultánnak, nevezze ki ismét Szavjet pasát nagyve­­z­ír­r­é. Konstantinápolyban a közvélemény egé­szen az új minisztérium ellen fordul. Egy decz. 29-iki távirat szerint: Szambulban zugoló­dó izgatottság uralkodik. A nép elégedetlen és arra akarná a szultánt kényszeríteni, hogy a kormány­zatba vonjon be franczia és angol elemeket. A török lapok sugalmazott czikkekben kikel­nek az idegen beavatkozás ellen. Kelet-Rumélia megszállása. Az an­gol kabinet megpendítette az eszmét, miszerint május 4-ikétől kezdve, mikor az orosz csapatoknak el kell hagyni a Balkánon túli részeket, Kelet- Ruméliát török csapatok szállják meg. Állí­tólag gr. Andrissy ellenezte az eszmét. Szentpé­terváron is mogorva arczc­al fogadták s hivatkoz­tak a berlini szerződésre, mely felhatalmazza a szultánt, hogy „Kelet-Rumélia határainak védel­méről“ gondoskodjék, de a belső rendre való fel­ügyeletet kizárólag a „benszülött csendőrségre"* és a „helyi milíciára“ bízza. A török csapatokat a tartomány lakosainál „semmi szín alatt“ sem szabad beszállásolni s már ez is kizárja a török csapatok alkalmazását. Az orosz csapatok elvonu­lása után támadható zavaroknak elejét vehetné egy vegyes európai megszálló csapat szer­vezése, mely körülbelül 15.000 főből állván, sike­resen gondoskodhatnék a rend fentartásáról, de (orosz felfogás szerint) azon gyakorlati nehézségek, melyek e terv kivitelének útjában állanak, majd­nem legyőzhetlenek. Ilyen zűrzavaros körülmények közt majd csak a muszkák maguk maradnak Ru­­meliában továbbra is. A legújabb bolgár trónjelölt a Ro­mániában letelepült bolgár származású B i­b e­s­c­o herczeg is, kit emlegettek már ugyan, de most az emlegetést azzal a megoldással eleveníti föl egy bécsi lap, hogy reménye van a megválasztás­hoz. E szerint Anglia, Francziaország és Ausztria- Magyarország beleegyezett ebbe a választásba. A porta is hajlandósággal viseltetik iránta, a­mit állítólag diplomatiai utón is nyilvánított már, azzal a megjegyzéssel, hogy a Bibescók kormányzásában, a­kiknek elődjei jelentékeny szolgálatokat tettek a portának, a legtöbb garantiát látja Keleti-Rumélia nyugalmának biztosítására. Más hírek szerint Battenberg herczegnek van legtöbb kilá­tása a bolgár fejedelmi trónra. A czár és az ő hű szolgája. Az orosz czárnak azon kitüntető szívességéről, melylyel Dondukoff-Korszakoff herczeget Livádiában fo­gadta, igen sokat írtak a lapok. Ennek kiegészítése, a­mit Drinápolyból újabban egy félhivatalos leve­lező beszél el. Mikor Bulgária főkormányzója legutóbb itt volt, Totleben tábornok figyelmeztette őt a lapok­ban felmerült hírekre, melyek szerint Livádiába Csak azért hivatott, hogy a czár ottan derekasan lehordja a berlini szerződésnek ellentmondó intéz­kedései miatt, stb. Dondukoff-Korszakoff herczeg mosolyogva hallgatta ezt, felugrott helyéből s utazó bőröndjéből kivette a ,,Golos“-nak egy szá­mát és átnyújtotta azt Totleben tábornoknak. A lapon trónnal irt sorok állottak s a tábornok azon­nal fölismerte bennük a czár kéziratát. A „Golos“ e számában reprodukálva voltak a „Novoje Vremja“ hírei Dondukoff herczeg megdorgáltatásáról és kü­szöbön álló elbocsáttatásáról. A czár a „leszidta“ és „vissza fogja hívni“ szavakhoz a lap szélére ezt írta: „Soha! soha! Öreg barátom, Dondukoff, derekasan viseli magát, én meg vagyok vele elé­gedve.“ Dondukoff herczeg úgy jutott hozzá a „Go­­los“-nek e nevezetes számához, hogy a czár a keresgélés közben kivonta zsebéből a lapot és mo­solyogva átnyújtotta neki, hogy olvassa el a meg­jegyzést. A herczeg ezután elkérte magának, hogy mint becses emléket rámába tehesse és üveg alatt őrizhesse. Érzi is a herczeg a nyert kitüntetések alapján hatalmának és befolyásának egész súlyát. Hálások is iránta a bulgárok. A napokban több előkelő ruméliai lakos küldöttségbe verődött, el­ment Dondukoff-Korszakoff herczeghez és a bolgár­­ nép körül szerzett „érdemeinek“ elismeréséül hála­feliratot és fénykép-albumot nyújtott át, mely utóbbiban Rumélia legszebb pontjainak fényképeit gyűjtötték össze. Dondukoff herczeg azzal biztatta a küldött­séget, hogy az orosz hadseregnek esze ágában sincs kivonulni Bulgáriából és Ruméliából a berlini szer­ződésben kitűzött határidőre. Orosz gazdálkodás. Az orosz hadsereg szállítói ellen folytatott vizsgálat roppant mérvű csalásokat derített ki. Varsavszki, Baranoff és

Next