Politikai Ujdonságok, 1884 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1884-01-02 / 1. szám

10 orvosi segély igénybevételét tette szükségessé. Az ural­kodó állapota azonban legalább eddig nem adott aggo­dalomra okot. A fájdalmak enyhülnek, a gyuladás szemlátomást apad. Majd minden egyes európai uralko­dóia tudakozódott a czárt ért baleset felöl és részvétü­ket fejezték ki a c­árnak és a száménak, majd pedig megnyugvásukat és­ örömüket a fölött, hogy az esetnek semmi komolyabb következményei sem lettek. Grant tábornokot, az Egyesült­ államok volt elnökét is baleset érte. Midőn lakása előtt kocsijából kiszállt, megcsúszott s elesett, és csípőjén zúzódást szenvedett. A sérülés nem aggasztó. A galatai zsidóiskola égéséről a következő részleteket jelentik Konstantinápolyból : A német ajkú zsidók iskolájában a tűz kiütésekor negyvenöt gyermek volt, kik közül alig lehetett húszat megmenteni. Az ele­­siető szomszédok szőnyegekből és térítőkből mentő pony­vákat rögtönöztek és azokkal fogták föl az ablakokból le­ugráló gyermekeket. A­ki leugrott, az mentve volt, a­ki nem, azt megfojtotta a füst. A jelenet szörnyű volt. A tűz után tizennyolc­ elszenesedett gyermek­ holttestet le­­hetett látni egy közel házban halomra rakva ; a szülők oda jöttek, fölismerni az övéiket. De az összeégett, el­­éktelenített tetemeken nem volt többé emberi kép. A Balaton áldozatai. Karácsony másnapján virágos kedvvel mulattak Tihanyban: Szabó János, Pálffy János és Kis Imre tihanyi halászok. Este­felé a Balatonra mentek hálót ereszteni , erős szél fújt, a hullámok ma­gasra csapkodtak és a halászok, kik talán kettőnél töb­bet is ittak, felborultak a zavargó vizen. Másnap reggel keresésekre indultak, meg is találták a felfordult hajót, rajta csüngött egy kötélbe bonyolódva Szabó János hul­lája is. A másik két halász holttestét még nem találták meg. Szabó János és Pálffy János családos emberek. Széngőz-mérgezés. Bihar megyében Csokalyon majd egy család lett széngőz áldozatává. Este kenyeret sütöttek a háznál s a családanya a sütés után az izzó parázsszenet egy vaslemezre szedve — merő tudatlanságból — betette a hálószobácskába, hol aztán férjével és két gyermekével nyugalomra hajták fejüket. Éjfél utáni 3 óra tájban a két szülőt kisebb gyermekük hangos hörgése ébresztette fel. Mire azonban gyertyát gyújtottak, a harmadfél éves kis­fiú meghalt. A nagyobbik — egy 14 éves leány —­­szintén igen rosszul volt már, mert önkívületében szin­tén erősen hörgött, de a szülők, különösen a beteges apa már maguk is meglehetősen el voltak kábulva s talán helyesen gondolkodni sem tudva, kellő segély után nem láttak. Másnap reggel dr. Garán J. körorvos a kisebb gyermeken már csak a halált konstatálhatta; a nagyob­­bikat minden módon életre akarta hozni, de fáradozása hasztalan volt, mert a leány folytonos önkívületben két nap múlva meghalt. — A szülök minden veszélyen túl vannak. Mi újság? A honvédelmi miniszter temetése. A Bécsben decz. 26-án 45 éves korában elhunyt ifj. gr. Ráday Gedeon honvédelmi miniszter holtteste decz. 28-án reggel érkezett Budapestre, s a honvédelmi minisztérium palotájában helyezték el ravatalra. Az ünnepélyes gyász­­szertartás másnap délután történt meg, s decz. 30-án a kiadón helyezték örök nyugalomra a korán elköltö­zött derék férfiút. A ravatalra József főherczeg, a közös hadügyminiszter, az összes minisztériumok, stb. helyeztek koszorúkat. Ő felségét Papp vezérőrnagy, a katonai iroda főnöke képviselte a gyászszertartáson. A minisztérium előtti térre két zászlóalj honvédség, a Ludoviczeum tiszti nö­vendékei, egy század honvédhuszár és az Eszte-ezred zenekara vonult ki. A miniszterek Tisza Kálmán kor­mányelnökkel, a tábornokok b. Edelsheim Gyulai had­­parancsnok és Urnef táborszernagy vezetése alatt gya­­' mentek a palotába. A képviselőim elnöke, Pécny ’'Ürül számos képviselő sorakozott. Az elhunyt őrületéből Zentáról, valamint előbbi kerületéből, Vácz­­ról is küldöttségek jelentek meg. A szertartás pontban három órakor kezdődött, a nemzeti színház énnekkará­­nak gyászdalával, mely után Petry Elek ref. lelkész mondott halotti imát. Ennek végeztével a palota előtt felállított katonai zenekar játszott; aztán Szász Károly lépett elő papi talárban s emelkedett szellemű, költői­es szépségekben gazdag beszédet mondott, megemlékezve a 1 ’r aláttnak a közéletben vitt szerepéről s az él­ik A gyászoló családhoz intézett szavak­­vdjét. Az ima után a palota előtt állott per sortüzet adott, s ezzel a szertartás esti hét óráig maradt a ravatalon, fák, hová Vácz és Gödöllő ir­­nagy számban gyűlt össze. Az k. Fejérváry b. államtitkár, eberg altábornagyok katonai­­védelmi minisztérium főbb írást Sipos fothi reforrná­­■ári lelkészek segédleté­­iszárok vitték a közte­­' hután Sipos esperes ■mát mondott, a l ' adó családban a '' felsége a ki­esné, Mária " ''szegkisasz­­' e nagy 'glepe­nak,­­­lé­sekben ; fényképei és két olajba festett arczképe örvendez­tették meg nagy szüleit Bécsben és Brüsszelben. A kará­csonyfa a királyné amalienhofi elfogadó termének közepén volt fölállítva; sudár fenyő, mely csaknem a terem mennye­zetét érintette, honnan angyal lebegett alá a gyertyák fényében csillogó zöld lombokra. A fa törzsén három arany abroncs csillogott, tövénél pedig volt a Betlehem. Egy fehérrel beterített asztalon voltak felhalmozva az ajándékok : a kézi munkák, képek, drága régiségek stb. Az uralkodó és trónörököspár környezete számára külön asztalon álltak az emléktárgyak, leginkább ékszerek. Legtöbb karácsonyfiút kapott Mária Valéria főherczeg-kis­­asszony. Közös miniszterek kitüntetése. Ő felsége gróf Kálnokig külügym­inisztert a szent István-rend nagy­keresztjével, Kállai­ Béni közös pénzügyminisztert pe­dig a Lipót-rend nagy keresztjével tüntette ki. Az újév és az osztrák miniszterek. Az osz­trák miniszterek, mint egy félhivatalos forrás jelenti, megegyeztek abban, hogy az alattuk álló hivatalnokok­nak tudtára adják, hogy a közeledő újév alkalmából ré­szükről semminemű gratulácziót nem kérnek, sőt azt egyenesen mellőzni kívánják. A szegedi királyi biztos, Tisza Lajos királyi biztos hivatalos működése Szegeden az újévvel véget ért, s a királyi biztosi intézmény megszűnt. A város fényes ün­nepélyességekkel vett búcsút a távozó királyi biztostól. A polgárság decz. 30-án fáklyásmenetet rendezett tiszteletére, mely a felsővárosi kaszás­­ól indult és roppant tömegben vonult föl a Széchényi térre 700 fáklyával és a 46. gyalogezred zenekarával. Hét óra volt, mikor a menet a Zsótér-palota elé ért. A polgárság részéről dr. Magyar János ügyvéd adott kifejezést a szegedi pol­gárság hálájának. Tisza Lajos kir. biztos lakása egyik ablakából meleg szavakkal válaszolt. Az előtte lobogó fáklyák lángját ama soha ki nem alvó hűség tüzéhez ha­­sonlita, mely Szeged város polgárainak szivében a ki­rályért, a hazáért és városukért kiolthatatlanul lobog. A katonazene által rázendített háromszoros lust túlhan­­gozta a nép éljenriadala, mely még hosszú ideig hang­zott a gúlákba rakott fáklyák füstgomolya körül, m­ig a tömeg lassan kint eloszlott. Ugyanez este díszelőadás volt a színházban, hol Tiszát a folyosón Szabados ta­nácsnok, a színházi bizottság elnöke és Nagy Vincze igazgatók fogadták. A­mint a királyi biztos Szabados és Kende titkár kíséretében megjelent páholyában, a színház egész közönsége felállt és hosszas zajos éljenzéssel tűnt­e­tett, a zenekar pedi­tust hozott. A függöny fölgördülte után Somlyó Sándor hangulatteljes alkalmi költeményt sza­valt, mire előadták «Egy nő, ki az ablakon kiugrik» czi­­mü énekes színművet. A kir. biztos a kettős családi gyász miatt csak 15 perczig időzött a színházban. Szeged törvényhatósága decz. 31-én a városháza nagy ter­mében díszközgyűlést tartott. — A termet díszbe öltözött közönség töltötte meg. Jelen volt az egész törvényhatóság. Pálfy polgármester elfoglalván elnöki helyét, megnyi­totta a közgyűlést és elmondva, hogy a királyi biztosság megszűntével a város újjáteremtője Tisza Lajos távozik körökből, lelkes szavakkal emlékezett meg a királyi biztos nagy érdemeiről. A közgyűlés a királyi biztos meghívására Szabados tanácsnok vezetése alatt 15 tagú bizottságot küldött ki. Tisza Lajos megérkezvén, perczekig tartó zajos éljen­zés fogadta. Hosszabb beszédet tartott, visszapillantást vetve az ötödfél év eseményeire, s kiemelve, hogy a város minden osztálya mennyire támogatta őt a nagy munkában. Köszönte e támogatást, s kérte, hogy tartsák meg őt továbbra is jó emlékezetben. Pálfy polgármes­ter a hála legmelegebb kifejezésének adott szavakat a város nevében. Ezután eltávozott Tisza, a közgyűlés pedig azt a határozatot hozta, hogy Tisza Lajos arcz­­képét lefesteti a terem számára; a polgárság névaláírá­sával ellátott albumot fog átnyújtani, és szobrot emel, melyre évenkint bizonyos összeget vesz föl a városi költségek közé.­­ Este sokféle ünnep volt. Tisza Lajos lakása előtt katonai zenekar játszott s a közel eső házakat kivilágították. Az ipartársulat termében lakomát rendeztek, melyre Tisza i s megjelent s hol Bakay Nándor az iparosok hálájának adott kifejeződ, a mire Tisza válaszolt. A felsővárosi kaszinóban polgári bál volt melyen a kir. biztos szintén megjelent. A városház ter­mében is nagy bált tartottak, hol Szeged előkelősége gyűlt össze. A kaszinóból ide jött Tisza és 11 óráig maradt ott. *Az újabban érkezett csángók köszönete. Herte­­lendyfalvár­ól decz. 27-iki kelettel következő sorokat kaptuk: Enredje meg hogy becses lapja utján köszönetet mondjunk azon nemes és hazafias testvéreinknek, kik minket azon alkalomból, a midőn Bukovinából ide utaz­tunk, testvériesen fogadtak és segélyeztek, hódoló köszö­netet mondjunk különösen Deés, Torda és Facsét köz­ségek hazafias lakosainak, Sipos Gábor vegyeskereskedő urnak Kolozsvárott és Miklós Samu urnak Tordán. A midőn hálás köszönetünket kinyilvánitja... egyúttal mindannyiuknak boldog uj évet kívánunk, kérve a nagy és hatalmas mindenható urunkat, hogy őket sokáig .­r­­tesse. — A szekereken ide érkezett bukovinai magyarok nevében és megbízásából Varga József: Árpádkori ,tölgyfa. Diós-Jenőről Írják, hogy az an a utazók nagyon megbámulnak ott egy hatalmas tőig­lát. Báró Piret tulajdona s alsó törzse 16 lépés ke­rületű, lombárnya nyáron 60 lépésnyi kört képez, ma­gassága 22 öl. A nép száján forgó hagyomány szerint a tölgy még Árpád korából származik. A protestáns jogakadémiáknak, mint egy hivata­los kimutatásból kitűnik, csekély számú hallgatóságuk van. A hat protestáns jogakadémián ugyanis összesen 308 joghallgató van a folyó tanévben beírva, ugyanannyi, mint tavaly. Legtöbb 98, van Debreczenben, azután következik a máramaros-szigeti jogakadémia 64 hall­gatóval, a sárospataki 50, az eperjesi 39, a kecs­keméti 34 hallgatóval. Legkevesebb joghallgató a pápai akadémián van, számuk csak huszár­írom. Megégett leány. Bátori nagyváradi iparos házában szolgálója, egy 17 éves szép hajadon leány a petroleum lámpát akarta meggyujtani, midőn véletlenségböl feldön­tötte a lámpát s annak egész tartalma reá ömölvén, m­eggyuladt. A szegény leányt erre teljesen elborította a láng s ámbár gyorsan segélyére siettek, mégis annyira összeégett, hogy életéhez kevés a remény. Magyarország aranybányái. Egy angol bányász­ Peterson, kit Magyarországba azon czélból küldött egy Londonban aranykiválasztásra alakult társulat, hogy ha­zánk több vidékén, különös­en pedig Erdélyben az ottani érctet tartalmazó kőzeteket tanulmányozza, a társulathoz intézett jelentésében azt mondja, hogy Magyarországnak s említett részei oly gazdagok aranyban, hogy Magyaror­ I­szágot s különösen Erdélyt bátran Európa Kaliforniájá­­­­nak lehet nevezni. Az említett társulat az aranyat a­­ más érczek és kövek,közül a villamosság segélyével vá­­­­lasztja el, a­mit Budapesten a kormány kiküldöttjeinek­­ is bemutattak és mint mondják, meglepte a szakértőket. A londoni társulat élén Mayne áll, továbbá Buchanan, a volt bécsi angol követ, továbbá Henry Elliot, Gladstone unokaöcscse. E társulat magyar fiókja nemsokára meg­alakul. Az új arany ki­választási módra a társulat Európa minden országában szabadalmat eszközölt ki. A «Tisza» biztosító társaság decz. 30-án Debre­czenben tartott közgyűlésén kimondotta, hogy feloszlik, s a leszámolás vezetésére bizottságot alakított. Statáriumvilág túl a Dunán. A dunántúli megyék rendre megkapják a statáriumot. Most Veszprém megyére került a sor, ahonnan — eltekintve az örökkévaló Sava­nyú Jizsitól — az utóbbi időben számos rablás és gyil­kosság híre érkezett. Legutóbb Vámos községben lőtték agyon és rabolták ki a zsiványok Török Lazárnét. Dobán Wellner Mórt gyilkolta meg egy Spanga nevű szökött katona, a­kit egy pandúr élete árán már elfogtak. Rab­lások történtek még a börösházi pusztán, Nagy-Vázsony­­ban és az akis pusztán. Tudvalevő dolog, hogy a dunán­túli vármegyékben az állami csendőrség csak jan. 1-én kezdi meg működését, a mitói szék­ében sok jót várnak. Veszprém vármegye mindazáltal annyira fenyegetve látta lakosai közbiztosságát, hogy rögtön bíráskodást is kért a kormánytól. Az elrendelt statáriumot szomorú karácso­nyi ajándék gyanánt épen akkor hirdették ki a várme­gyében. A soroksári postarablás. Deczember első napjaiban volt esztendeje, hogy a főváros és Soroksár közt közl­­edő postát megtámadták, nagy összeg pénz, ■fia1 s a kocsist és kisérő őrét meggyilkolták. A rablógyilkos­ság elkövetői ismeretlenek maradtak. Most, karácson­kor ismét ily rablás és gyilkossági merénylet történt posta ellen A főváros és Soroksár közt már vasút szállítja a fát, de Ócsa és Soroksár közt még postakocsi­ko­dik. Dec­ember 25-ikén esti 7—8 óra közt kellett Soroksárra érkezni Ócsáról a postának, de nem távolság nem nagy lévén, a postamester előtt már gyanúsnak tűnt föl a késedelem. Jelentő­­csendőröket küldtek az útra , azok nemsokára találták a postakocsit feltörve, kirabolva, a szőlők aljában, félórányira Soroksártól a­­ Bakó Imrét, ki a földön vérében feküdt, volt benne. Bevitték Soroksárra és gyógy." Úgy látszik hátulról támadták meg, s fejsz fejbe. Álkapcsa is össze van zúzva, négy­ posta mindössze három pénzes levelet vitt abban 110 Irt 88 kr volt. Rakó feleséges ez kis gyermek apja. Mikor sebeit kötötték, és magához tért, s azt hebegte: «Korcsmáros e Pista, Imre, ne bántsatok.» E szavak nyomán meg a vizsgálatot és legelőször Schobert István marost hallgatták ki, a ki a szentlőrinczi kavicsbányák lett tart csapszéket, s nem épen kifogástalan hírben Van egy öcscse is, Lajos. Bakó később ism­ét fölvete­kintetét, s a felesége kérdezte, hogy nem Schobert Isiré bántotta-e ? «Az, az !» — ezt válaszolta a szerencsétlen etil bér, de az asszony ama kérdésére: «hát a Lajos»—már nem mondott semmit. Schobert azonban bebizonyította, hogy a gyilkosság estéjén kilencz óráig vendégeit látta el, aztán barátaival névnapját ülte. Azt hiszik, hogy Rakó, csakis lázában és félrebeszélésből említhette Schobert nevét. Elfogtak egy vándorlegényt is, Gergely Pétert, de ez is igazolta hollétét; továbbá kihallgatták Meslyák ócsai lakost, ki afféle szejmnek tartott egyén, de ez ellen sem merültek föl határozott okok. Decz. 29-én délben Rakó magához tért és józanon beszélgetett környezetével. Helm­­bacher vizsgálóbíró kihallgatta. Kiderült, hogy az eddigi vizsgálat hibás nyomon indult. Rakó vallomását a vizs­gálóbíró természetesen nem hozta nyilvánosságra. Az kétséges, hogy Rakó kigyógyul-e sebeiből. Rablás a szegedi tanyákon. A szegedi alsó ta­nyán, mint a szegedi l ipok írják, oly eset történt, mely élén­ken emlékeztet a Ráday-időszak előtti zsiványos világra. Jójárt János alsótanyai tehetős gazda este hét óra tájban vacsoránál ült kívüle még a felesége, fiatal leánya meg a béresgyerek volt a szobában. Egyszerre az ajtó föltárult s két talpig felfegyverkezett álarczos ember lépett be s egyenesen az asztalnál ülő gazda felé tartott. A nyitva hagyott ajtón keresztül látható volt, hogy a konyhában még egy fegyveres ember maradt. Az egyik rabló két­csövű puskáját a gazda mellének szegezve, pénzt köve­telt, a másik egy fütykössel neki esett s teljes erejéből ütlegelte. Jójárt erős és bátor ember, vértől boritva a két támadóra vetette magát s dulakodott velük. A szobában levők, megdermedve az ijedéstől, meg sem mozdultak. A dulakodásnak az lett a vége, hogy lójárt a két rablót ■’“vakolta a szobából s az ajtót bezárta. De *’” ’ eszméletlenül összeroskart' POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. I. szám, 1884. XXX. évfolyam

Next