Politikai Ujdonságok, 1886 (32. évfolyam, 32-52. szám)

1886-08-11 / 32. szám

434 alkalma lehetett alaposan tájékozni ő felségét a magyarországi helyzetről s azon aggodal­makról, melyek az ország közvéleményét hete­ken át izgatottságban tartották. Ő felsége, mint a jelek mutatják, tökéletesen megnyugtatta Tisza Kálmánt az iránt, hogy Magyarország alkotmányos jogait semmiféle veszély nem fe­nyegeti. Egyelőre ugyan az isdhli kihallgatá­sok eredményei tényekben nem nyilatkoznak, kivévén azt az egy tényt, hogy Tisza kormá­nyon marad, a­mi annak bizonyítéka, hogy a korona bizalmát ma is bírja. De a félhivatalos sajtó egyhangú biztosításai szerint, valamiféle királyi manifesztáczióra van kilátás, melyre a Budavár visszavételének két százados emlék­ünnepe szolgáltatná az alkalmat s melynek czélja lenne, a nemzet aggodalmait eloszlatni s az országot megnyugtatni az iránt, hogy u. n. katonai reakczió nem fenyegeti szabadságait. Nem kívánunk bírálatot gyakorolni az időköz­ben, mint látjuk, «megnyugtatássá» átalakult «elégtétel» tervezett formája, tartalma és ér­téke felett, mert hisz azt ma még nem ismer­jük. Az ország mérsékeltebb elemei nem kíván­ják élesbíteni az ország és a hadsereg közt fenforgó ellentéteket s a békülékeny hangulat általában erősbödött. Ezt mutatják nem csupán az egyes megyék által az u. n. Edelsheim- Janszky ügy alkalmából hozott határozatok, hanem a nagy számban tartott népgyűlések csendes lefolyása is. A közvélemény e nyil­­vánulásait mindenfelé higgadtság és mérséklet jellemzi s ha van valami, a­mi rossz vért csi­nálni alkalmas, ez inkább a bécsi sajtó egy ré­szének rosszakaratú agyarkodása, mint a nép­gyűlések tisztességes és komoly határozatai. A cseh politikusok részéről akc­ió van ké­szülőben a kiegyezési javaslatok módosítása czéljából. A csehek ugyanis a czukoradó-tör­­vény némely határozmányait a cseh-morva czukoriparra nézve károsaknak tartják, továbbá a bankügyben vannak bizonyos követeléseik. Azt akarják ugyanis, hogy a bankjegyeken cseh nyelven is ki legyen fejezve az érték, to­vábbá, hogy az osztrák-magyar bank csehor­szági fiókjai számára szintúgy egy átalányösz­­szeg biztosittassék, mint ez Magyarország ré­szére biztosítva van. Végül óhajtják a cseh fiókok szaporítását s több ilynemű engedmé­nyeket. A cseh politikusok arra törekesznek, hogy a mint a petroleumvám kérdésében sike­rült az egész osztrák jobboldalt egy kalap alá vonni s vele a Grob­olszki-féle javaslatot elfo­gadtatni s ez által a Taaffe-kormányt a petro­­leumkérdésben újabb alkudozásokra kénysze­ríteni , épugy sikerüljön egyesíteni a kormány­párt összes töredékeit a czukoradó s a bank­kérdésben is a fémjelzett óhajok keresztülvi­telére. Miután a csehek a specziális galicziai érdeket képező petróleumkérdésben a lengye­leket támogatják, most oda törekesznek, hogy a specziális cseh­ érdeket képező pontokra nézve is megnyerjék az összes kormánypárti tábor támogatását Mily eredménye lesz ezen akc­ió­­nak, ma még biztosan tudni nem lehet Hang­súlyozandó azonban, hogy a Taaffe-minisz­­térium előleges párthatározatok által újabb alkudozások kezdésére nem szorítható, mert határozott kötelez­­tséget vállalt arra nézve, hogy mindent el fog követni, hogy a magyar kormánynyal megkötött kiegyezési javaslatokat, úgy a­hogy vannak, a reichszáb­ban keresztül fogja vinni. Csak ha a birodalmi tanács a ja­vaslatokat módosítja, kezdhet az osztrák kor­mány újabb alkudozásokat. Nem elég tehát a jobboldal töredékeit egy előleges értekezletre összehozni, hanem szükséges azokat egy ko­moly parlamenti akc­ióra is együtt tartani. Az pedig mégis kissé merész pártpolitika, azon kormány ellen, melynek fentartása a csehek­nek annyira érdekükben van, formaszerinti harczot kezdeni oly kérdések egész sorában, melyekben ama kormány aligha, a magyar kormány még kevésb­é engedhet. A cseh ak­c­ió formai nehézségein kívül még az illető óhajok és követelések érdemére nézve is na­gyobb nehézségekbe ütközik, mint a petróleum­vám kérdésében kifejtett működés. Ott egy tisztán magyar érdek ellen egyesültek az osz­trák pártok, itt a csehek oly spec­iális követe­lései mellett kellene nekik egyesülni, melyeket minden osztrák tartományra kiterjeszteni akarni képtelenség volna, s melyek ellen az osztrák-német tartományokban legyőzhetetlen volna az ellenszenv, nem is szólva arról, hogy maga a hatalmas bank, a kormány s az udvar egyenlően irtóznak oly bankügyi dekompozíczió­­tól, a­minőt a csehek programmjukba felvettek. Hogy tehát a cseh politikusok legújabb kísérlete eredményre vezessen, az merő lehetetlenség, de hogy a kiegyezés befejezését késlelteti s a Taaffe­­kormány helyzetét nehezíti, az bizonyos. Mi magyarok ennélfogva nyugalommal nézünk egy oly harcz elé, mely első­sorban az osztrák minisztérium és saját pártja közt lesz kiküz­­dendő. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 32. szám. 1886. XXXII. évfolyam. A Janszky-ügy. Tisza miniszterelnök a királynál járt Ischlben. Minden hit megegyezik abban, hogy a magyar mi­niszterelnök a korona legteljesebb bizalmával talál­kozott, s Tiszának az volt egyik czélja, hogy e tekin­tetben párthíveit meggyőzze az ellenkezőnek teljes alaptalanságáról. A miniszterelnök és a korona közti egyetértés tehát sértetlenül került ki a leg­utóbbi hetek kellemetlen eseményeiből. Az ischli kihallgatáson Tisza arra is módot kere­sett, hogy felsőbb helyről a nemzeti érzület meg­nyugtatására mi volna a legczélszerűbb. A formát meg is találta. Tisza miniszterelnök aug. 15-én a történelmi kiállítás megnyitásában részt fog venni. Úgy ez, mint a lovas­kaszárnya alapkövének aug. 30-án történő letétele, mikor a király is Budapesten lesz, vagy Budavára visszafoglalásának szept. 2-án végbemenő kétszáz éves évfordulója, megannyi ked­vező alkalom, hogy akár szóban, akár legfelsőbb kézirat által az eset megérintessék néhány szóval. Átalában az a meggyőződés, hogy királyi kézirat jelenik meg Budavár visszavételének kétszázéves jubileumán, s az 1849-iki budai ostrom emléknap­jánál Janszky által végrehajtott feltűnő eset és követ­kezményei által izgatott hangulat e királyi kézirat­ban fog egy mondatot találni. A félhivatalos lapok emlékeztetnek, hogy törvény­telenség vagy alkotmányba ütköző nincs semmi a Janszky-esetben, mert a kinevezések kizárólag a ko­rona jogába tartoznak, semmiféle minisztertől azok nem függnek. Így tehát azok, a­kik Tiszának a ki­rálynál történt kihallgatásától «elégtételt» vártak, rosszul fogták föl a helyzetet. A Jánszky-ügygyel egyébiránt most a törvényha­tóságok és a népgyűlések foglalkoznak. Az egész eset a külföldi sajtót is foglalkoztatja még mindig. A törvényhatóságok. Aradon a polgárság pártkülönbség nélkül értekezletet tartott, s abban állapodott meg, hogy a legközelebbi városi közgyű­lésen a nemzeti önérzet sérelme ügyében a képvise­lőházhoz felterjesztendő felirat indítványoztassék. Az indítványt a különböző politikai pártokból ala­kult bizottság szövegezi s így annak egyhangú elfo­gadása biztosnak tekinthető. Aradon ennélfogva népgyűlés nem tartatik. — Hajdumegye aug. 13 iki közgyűlésén indítványt fognak tenni, hogy az ország­gyűléshez felirat intéztessék. — Somogymegye egy­­, hangulag elfogadta Szalay Károly országgyűlési képviselő indítványát, mely szerint feliratban ké­rendő meg az országgyűlés, hogy sürgősen tegyen intézkedéseket a nemzet megnyugtatására és jogai­nak megóvására. — Kecskeméten a függetlenségi párt a város közgyűlésén indítványoz feliratot, s ha az indítvány el nem fogadtatik, akkor tartanak nép­­gyűlést. — Tolna megye bizottságának a megyei és községi törvények végrehajtásában tartott rendkívüli közgyűlésén Jeszenszki Sándor báró bizottsági tag az Edelsheim-Janszki-ügyben indítványt nyújtott be. Minthogy e tárgy rendszeresen előre bejelentve nem volt, az indítvány fölött Ellman Miklós bizottsági tag és Perczel Dezső alispán beszéde után, valamint Für­­dős Vilmos tiszti ügyésznek az ügyrendre hivatkozó ellenindítványa következtében a közgyűlés napi­rendre tért. Pécsett az augusztus 8-ára tervezett népgyűlést elhalasztották, s csak 8-dikához egy hétre tartják meg a dalünnepélylyel egyidejűleg. * Augusztus 8-ikán a következő helyeken tartottak népgyüléseket: Nagyvárad. A szent­ László-téren 7000 főnyi tömeg gyűlt össze. Elnökül Mikulay Géza mérnököt választották, ki röviden előadta a népgyülés okát. Jelen voltak Rigó Ferencz és Lukáts Gyula ország­gyűlési képviselők is. (A város képviselője tudvale­vőleg a miniszterelnök.) Kunyhóssi János nagy ha­tással adta elő a történteket, és végül határozati ja­vaslatot terjesztett elő, mely 3 pontból áll és a ki­rály iránti hódolat kifejezése mellett a Janszky-eset sérelmeit és a magyar hadsereg fölállításának köve­telését is magában foglalja. E javaslatot lelkesedés­sel fogadták és Rigó képviselőt megbízták, hogy a képviselőház elé terjeszsze. Majd Lukáts Gyula képviselő szólalt föl. Beszédében kimondta, hogy bár nem óhajtaná népgyűlésekkel kormányozni az országot, a jelen esetben helyesli, hogy ilyen gyűlé­seket tartanak. Beszédét azzal fejezte be, hogyha odafönn nem fogadják el a javaslatot, mely béke­jobbot nyújt nekik, ők bánják. Még Nagy Lajos be­szélt az ifjúság részéről. . A veszprémi népgyülésre Eötvös Károlyt is meghívták, kit előtte való nap ünnepélyesen fo­gadtak. A népgyűlésre a megyéből is sokan érkeztek. A gyűlést Unger Manó ügyvéd, mint elnök nyi­totta meg, Fodor Gyula ügyvéd ismertette a hely­zetet, s előterjesztő a határozati javaslatot, a­mely a budapesti népgyülés határozatával megegyezik s azzal az inditványnyal végzi, hogy a feliratot az ország­gyűlésen Győrffy Géza, a megyei közgyűlésen pedig Ányos Tivadar terjeszsze elő. A határozatot a nép­gyülés lelkes éljenzéssel elfogadta. Ezután beszélt Eötvös Károly, kit riadó éljenzéssel fogadtak, s be­széde közben is zajosan éljeneztek. A sértésekről szólt, melyek legújabban érték a nemzeti közérzüle­tet. A Bécsből jövő sértegetéseket népünk szokta tűrni, tűri háromszáz év óta. A nemzet kibékült ki­rályával a kiegyezéskor, de a régi sebben egy szál­kát benfelejtettek: a közös hadsereg szelleme a régi, a­mely nemzedékünket elnémetesíteni, alkotmá­nyunkat megtámadni, hagyományainkat sértegetni nem szűnik. A kormány terrorizál, de az ijesztge­­tőkre a nemzet ne hallgasson. Szólaljon föl a nép, ha bántódás érinti, ne kérdezze senkitől, fáj-e neki az arc­ulütés ? Ischlben biztosan nem mondják a nemzetnek, hogy védje önérzetét; ne ott kérdezzük, mi fáj nekünk? Szavait nagy éljenzés követte. Esztergomban a népgyűlésen Polónyi Géza országgyűlési képviselő is részt vett. A gyűlés iránt a legnagyobb érdeklődés nyilvánult a prímás szék­helyén. Beliczay Gyula ügyvéd elnökölt, s Polónyi szólalt föl legelőször, felhozva, hogy mennyiszer sér­tegetnek bennünket a közös hadsereg «hagyomá­nyos» szellemére való hivatkozással. Pedig mi nem számíthatunk olyan hadseregre, a­mely csak osztrák hagyományt ismer. A közös hadsereg intézménye igy, a­hogy van, nem hús a mi húsunkból, nem vér a mi vérünkből. Janszkyt a Hentzi koszorújáért avanzsíroztatták s hogy miért nem léptetnek elő magyar tábornokot? mert magyar generálisunk nincsen. A magyar katona csak profintért, meg ke­serűségért szolgál. A magyar ifjúság visszahúzódik a hadseregtől a hazafiatlan bánásmód miatt s innen van, hogy a hivatalnokok hadserege már 46 ezer főre szaporodott. Oly szám az, melynél még az 50 milliós Egyesült­ Államok béke idején fönnálló had­serege is csekélyebb. Itt az ideje, hogy a nemzet nyilatkozzék, hogy fölemelje tiltakozó szavát azon hazafiatlan szellem ellen, mely össze akarja rom­bolni alkotmányunk védbástyáit. Az éljenzéssel fo­gadott beszéd után Beliczay elnök felolvasta a fő­városi népgyülés határozatát, mely egyhangúlag lett elfogadva s a képviselőházhoz való beterjesz­tésre Polónyi kéretett föl. Győrben a népgyülés elnökül egyhangúlag Krisztinkovits Edét és Varga Józsefet választotta meg. Varga beszéde után Szávay Gyula terjesztette elő a határozati javaslatot, mit óriási tetszéssel fo­

Next