Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)
1877-01-01 / 1. szám
" //■ ?*' Budapest, 1877. január 1. Szerkesztői iroda kiadó-hivatal Gránátos utcza 1. sz. III. emelet, 12-dik ajtó. A lap szellemi részét illető közlemény a szerkesztőséghez intézendő. ELSŐ MAGYAR POSTAI SZAKLAP, a magyar-, horvát- és szlavón országi postamesterek egyesületének és a magyar postahivatalbeliek segély- és gyámegyletének orgánuma. Tizenegyedik évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre 7 frt — Fél évre 3 „ 60 Negyed évre 1 „ 80 Egy szám 15 kr. Kéziratok nem küldetnek kssen. A megbízások, megrendelés Tiller Mór és testvére csszm« »lat küldendek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „Posta-Közlöny“ ize negyedik évfolyamára. Olvasóik folytonos és növekedő részvéte teljesen igazolják törekvéseinket s határozottan megjelölik az utat, melyen tovább haladnunk kell. Ezentúl is a legelső teendőink közé fog tartozni a hazai postamesterek és kezelők régen óhajtott rendszeresítését hathatós és nyomatékos alakban sürgetni, valamint anyagi helyzetük előmozdítása czéljából egyesületünkkel karöltve eljárni. Továbbá a postai szakképzettséget fejleszteni az összes magyar postatisztikar között a szellemi kapcsot fenntartani, és végül a közönség, előttes hatóságok és a sajtó irányában a postaintézetet és közegeit képviselni és megvédeni. Előfizetési dijak : Egész évre 7 ft, félévre 3 ft 50 kr., negyedévre 1 ft 80 kr. — Utólagos fizetéseket is elfogadunk, mely esetben a szerkesztőség levelező lapon értesítendő, hogy az utófizetés körülbelül mikor fog eszközöltetni. Budapest, 1876. deczember 15-én. A „Posta-Közlöny“ szerkesztősége. ItTebbi írás a magyar királyi postahivatalbeliekhez. Midőn a magyar posta hivatalbeliek segélyző egyletének megalakítását czélzó eszme 1868-ban megpendítetett, örömmel tapasztaltuk, hogy különösen lelkesítő vagy hangzatos felhívások nélkül a postaintézet buzgóbb tagjai közreműködése mellett csakhamar életet is nyert az, mert a jótékony czélú társulás eszméje mely egy testület közös érdekével találkozik önként buzdít, és lelkesít, s mert a felbuzdult ügytársak tényleges anyagi hozzájárulásuk által is siettek tanúsítani az akaratot, hogy az ige testté váljék. És ez úgy is jön. Egyletünk a megalakulás első évétől kezdve habár egyelőre csak olcsó kölcsönök s segélynyújtás által adott életjelt, lassan kint, és az évi államsegély hozzájárultával oly mérvű támogatásban részesült, hogy tagjai szaporodtával és vagyonának gyarapodtával mint alig néhány évi működésének eredményével sikerült 1875-ben az egylet czéljai legnemesbikének vagyis az özvegyek és árvák állandó gyámsegélyezésének alapkövét letenni ismét a nélkül, hogy lelkesítő szózattal kellett volna hatolni a pályatársak szíveihez. Mindazok, kik az önsegélyezés eszméjét felfogva érdekeltséggel viseltettek társulásunk czéljai iránt, évenkénti közgyűléseink alkalmával vagy egyébb érintkezéseik által eléggé tájékozva voltak és lettek egyletünk belélete és működésének eredménye felől, de e mellett a szükséges tudnivalókra, vagyis a tagok jogai és kötelezettségeire nézve sem maradhatott senki homályban, mert az egylet választmánya amint óvatosan törekedett a kölcsönök tekintetében az egylet vagyonának lehető biztosítására, úgy buzgólkodott az egylet tagjainak szaporítására és nem mulasztotta el egyszersmind figyelmeztetni időnként az egylet tagjait kötelességbeli tartozásaik lerovására is. Ámde fájdalommal kell mégis tapasztalni, hogy a kölcsönt nyert tagok közül sokan kölcsönrészleteiket nem a kellő időben, míg számosan ismét a tagdíjakat rendetlenül vagy legalább nem az év folyamában fizették be, sőt vannak tagok, kik 2 évi tagdíjakkal is hátralékban vannak. Minthogy pedig az egylet sikeres működését előmozdítani s a kitűzött üdvös czélt elérni csak úgy lehetséges, ha az alapszabályok és toldalékában kijelölt uton haladhat egyletünk, s igy ha csak mindnyájunk részéről a szükséges mérvben nem támogattatik, könyen könyen koczkáztatva sőt meghiúsítva lehet ama szép remény, mely egyletünk életében a nemes czél iránti lelkesedést koronkint fellobogtatá. Tisztelt tagtársak! nem elég a buzgalom és lelkesülés valami szép és nemes eszme iránt, annak megvalósítására tettleges hozzájárulás kell, mert tömeges anyagi támogatás hiányában egy egylet sem virágozhatik, mi pedig ennek hiányában épen nem számíthatunk megnyugvással törekvésünk sikerére, miután társulásunk az önsegélyezés révén, nem pedig nagyobb mérvű s nyereséges hitelművelet által készíti elő egy jobb jövőnek alapját. A tudomány és életbiztosítási elvek szerint a tagdíjak és az évi államsegélyből képződvén azon alap, mely egyletünk gyámsegélyezési osztályának biztosítására szolgál, ez, amint egyrészt bizonyos számú állandó tagok részvételét igényli, úgy másrészt a tagilletékek folytonos és pontos befizetését feltételezi . Ugyanazért, miután újabb időben némi közönyt tapasztaltam a tagok részéről, s hogy a tagdíjak nem eléggé pontosan fizettetnek be az egylet pénztárába, a folyó év vége felé sietvén, felhívom ezennel minden egyleti tagokat, kik kölcsönrészlet vagy tagdíj hátralékban vannak, egyletünk irányábani kötelezettségüknek önmaguk és az egylet jövője érdekében lelkiismeretesen és pontosan feleljenek meg, a hátralékos összegeket minél előbb az egylet pénztárába beküldvén. Végül szabadjon a fenebbiek nyomán azon figyelmeztető szózattal keresni fel és kérni valamennyi tagtársunkat, miszerint jövőben a tagdíjakat a menyire tőlük tellik az év elején egyszerre, vagy legalább negyedévenkénti részletekben mindenkor előre beszolgáltassák, hogy a befizetett összegek minél gyümölcsözőbbé válhassanak, valamint továbbá lankadatlan buzgalommal az egyletnek minél számosabb tagokat szerezni igyekezzenek, mert csak egyesült erővel juthatunk azon szerencsés helyzetbe, hogy jó alapra fektetett közös épületünket, mely a gyámolatlanul visszamaradt s az én Postai apróságok. Toborfy Lajos m. k. nyugalmazott posta felügyelő és az oderbergi vasuttársulat dijnoka által Budapesten német nyelven szerkesztett „Post-Zeitung“ a magyar postahivatalbeliek egy részének hazafias pártfogása következtében a harmadik évfolyamot elérte. Megjelenik havonkint 3-szor előfizetési ára egész évre csak tárt. E lap kizárólagos czélja, egyesületünk támogatása és terjesztése a horvát-szlavón postamesterek között, de csak, mint a lap majd ’minden száma mutatja, a decentralizatió elv alapján, mivel a jelenlegi centralizált egyesület az úgynevezett cultur nyelv terjesztését és annak nyilvános használatát a legnagyobb mérvben gátolja. A „Post-Zeitung“ hivatott czélját, sajátságos körülmények folytán a horvát-szlavén ügytársak nem bírták vagy talán nem akarták megérteni, mivel közülök a lapra alig 50-en fizettek elő, egyesületünkbe pedig csupán 4-en iratkoztak be. Nyílt programmja tehát kevés eredményt hozott, de annál nagyobb sikert aratott a cultur nyelv érdekében, amennyiben lapjának körülbelül 200 előfizetője van a temesvári, soproni, pozsonyi és az erdélyi postaigazgatósági kerületben. Ugyanezen lap mindjárt újév után „Postai Hetilap“ czímen magyar kiadásban fog részesülni és pedig egyelőre nem őártért, mint a német kiadás, hanem a magyarosodás érdeke miatt csak 4 írtért. A magyar kiadásnak sincs más czélja és érdeke, mint a már meglevő postai egyesületeket előmozdítani, épen úgy, miként azt a „Post-Zeitung“ mindenkor tette, csakhogy oly különbséggel, hogy a német kiadás most már a centralizáló, a magyar kiadás pedig a decentralizáció előnyös elveiről fog bővebb czikkeket közölni. Teljes joga van hozzá, mivel az általa imádott egyesületeket saját eszével, fáradságával és pénzével teremtette meg, a Posta Közlöny ama bombasztikus czímét: „Első magyar postai szaklap, a magyar-horvát és szlavónországi postamesterek egyletének és a magyar postahivatalbeliek segély és gyámegyletének orgánuma“ tíz rongyos éven át egyszerűen csak bitorolja. E dupla nyelvű lap előfizetési felhívásának végén, szó szerint ez áll: fentartás küzdelmeinek kitett özvegyek és árváknak biztos menedéket nyújtson, anyagi eszközeinkkel a kellő időben tető alá hoztuk. Budapest, 1876. deczember 28-án Gervay Mihály orsz. főpost.alg., s a m. k. phiv. segélyző egyletének elnöke.