Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)

1835-01-01 / 1. szám

/ PEST JANUAR Idején. Megjelelt e­ napi lap he­­tenkint kétszer , esz­tendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egé­sz évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1853. 1. szám. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya ut­­czában Vizer házban lódik szám alatt.­­• Pesten kívül pedig minden cs. kir. Pos­ta­ hivatalnál. A’ TÁRSAS ÉLET Élj hazádnak , nemzetednek , Szent a’ pálya , szent a’ cze­l. A’ jövendő’ szép reménye Hamvaidban létre kél. Szebb jövendőt e’ hazának ! Bús idői már valának. Rajzolni akarjuk a’ világot ’s az életet, a’ tár­sas életet és divatvilágot; de mi az élet, mi a’ világ ? A’ világ, úgymond homlokot ránczolva a’ko­moly bölcselkedő , egy bábeli torony, mellyen az emberek mindig építenek, de soha sem tudják tö­kéletességre vinni. — Igaza van a’ bölcselkedő­­nek, mikép is vinnének a’ jámborok valamit vég­re , mikor nem értik egymást ’s nem philosophu­­sok vezérlik őket ? —• ’S a’ világ, úgymond egy eleven ifjú, egy kerek képű­, gömbölyű termetű szép kisasszony, kinek keblében rózsák, liliomok ’s egy egész ki­mondhatatlan paradicsom nyiladoznak. Igen nagy igaza van az ifjú urnak, főkép ha 18—20 esz­tendős korában már mondhatja, hogy erényes lelkesedéssel kész áldozni e’ szép kisasszony’ szi­véért — a’ hazáiért, ’s hogy élete’ fogytáig ifjú tűzzel fogja szeretni. ’S a’ világ, így szól egy gyönyörű kisasz­­szony, ez különféle mutatiokkal — az én klavi­­rom, mellyet ha nem ügyes, szelid és óvakodó kezek illetnek, andalító öszhangok helyett rajta csak zűrzavaros disharmoniát élesztenek. Az élet, Uraim, Asszonyaim, egy divati ru­ha, mellyen kapunk, mellynek örülünk, mel­lyet szeretünk fitogatni míg itt. — Az élet egy a’ sors’ sajtója alatt izzadó könyv, tele (főkép ha magyarországi) hibákkal. Az életet és világot mind ezen ’s több vilá­gos és vidám, sötét és szomorú oldalaival ’s szi­­neivel, fényével ’s homályával, de mindenkor nyájas alakban, azaz: elbeszélésekben, életle­­irásokban, divati ’s művészeti tudósításokban, napi jelentésekben, tréfákban ’s a’t., lehető leg­nagyobb számú ’s csiny képekben, úgy a’ mint van, tehát tarkán — elerajzolni, előtü­kröztetni: ez a’ mi lapjaink’ czélja ; ’s ha a’ ,,Rajzolatok“ írója és irói, ezen válolatuk ’s ügyekezetü­k közben, valami kis hatással fognak talán lehet­ni a’ nemzeti nyelv’, a’ nemesebb ízlés’ ’s a’ mű­szorgalom’ — szóval, a’ társasélet ’s divatvilág’ emelésére a’ hazában, mire tán nem kevés szük­ségünk van , akkor azt fogják hinni, hogy nem rajzoltak mindig ’s egészen a’ homokba vagy Dunába, ’s hogy igy munkájuk’ nyomát szél és habok egészen el nem viszik. BONGOM TÓBIÁS’ HÁZASSÁGI TÖRTÉNETE. (Ön elbeszélése szerint.) Húsz esztendővel ezelőtt huszonöt esztendős valék; mezővárosunkban falusi jógazda, pénzem elég, ’s hogy szemügyre való ficzkó is lehetek, csak onnan is gyanítom, mert a’ leányok ha va­lahol megpillantanak­ , mindig jóizűn kaczagtak. Midőn, mint mondám, huszonöt esztendős valék, anyám így szólíta meg: „Fiam Tóbiás ! járd-el a’ várost leánynézőbe ; te gazdag, fiatal, derék ii vagy, most hát fiam Tóbiás, élted’ párja után láss ! “ — Ekkor már sok szép regényes történe­tet olvastam, ’s 12 főtulajdont irék arról ösz­­sze, kit páromnak választandok: 1-ső) hogy gyö­nyörű szép legyen; 2) erényes mint angyal; 3) gazdagabb mint én ; 4) fiatal, hogy ízlésem sze­rint képezhessem; 5) virgoncz és egészséges ; 6) igen jámbor; 7) a’legjobb gazdasszony; 8) ne le­gyen pörlekedő, hanem szeszélyes vígkedvű; 9) ne akaratos, hanem szófogadó’s engedelmes; 10) ne tudatlan, hanem tűzeszű ’s elmés; 11) ne czif­­rálkodó, hanem takarékos; 12) ne csélcsap, ha­nem kívülem a’férfiakat kiállhatatlanoknak tart­sa ’s én legyek első szerelme. — E’ tulajdonokkal húsz esztendeig kerestem hölgyet, ’s húsz esztendeig nem találok. — A’

Next